Ugrás a tartalomhoz

Szent Bertalan éjszakája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szent Bertalan-éj ábrázolása a kortárs hugenotta François Dubois (1529 k.–1584) festményén

Szent Bertalan éjszakája a 16. századi francia vallásháborúk egyik legismertebb eseménye. 1572. augusztus 23-áról augusztus 24-ére virradó éjszakán a békülési célzattal Párizsba gyűlt hugenották (francia reformátusok) nagy részét a király beleegyezésével lemészárolták.

Előzményei

[szerkesztés]

A reformációnak elsősorban a kálvini ága éreztette hatását Franciaországban, annak is elsősorban a déli részén.[1][2] Elterjedése a század közepétől fogva feszültségekhez vezetett protestánsok és katolikusok között, de a központi hatalom megakadályozta az indulatok túlzott elszabadulását. 1559-ben azonban egy lovagi tornán történt balesetben meghalt II. Henrik, akit fiatal és befolyásolható fiai, II. Ferenc (15591560) és a tízéves korában trónt szerző IX. Károly (15601574) követtek a trónon.[3] Az ifjú királyok kegyeiért és a felettük gyakorolt hatalomért kiélezett harc indult meg a főnemesek között, ami hamarosan összekapcsolódott a vallási ellentétekkel.

A két gyermekkirály felett anyjuk, Medici Katalin, illetve a katolikus François de Guise herceg és a protestáns Gaspard de Coligny admirális igyekezett befolyást szerezni.[3][4] 1560-ban a protestánsok által Guise herceg ellen szervezett Amboise-összeesküvés kudarcot vallott.[5][6] A vetélkedésbe a Valois-k távoli rokona, a hatalomból kiszorult I. Louis de Bourbon-Condé herceg is bekapcsolódott a protestánsok oldalán. A konfliktus 1562-ben fajult fegyveres harccá: a dreux-i csata a katolikusok javára dőlt el.[7] Ezt követően a háborúskodás hol szünetelt, hol kiújult.

Az 1570-es saint-germaini szerződés, amelyben a hugenották első ízben kaptak „visszavonhatatlan” engedményeket,[4] hosszabb békés időszakot hozott. Az anyakirályné igyekezett összebékíteni a két pártot, ezért feleségül adta leányát, Valois Margitot Louis de Condé herceg unokaöccséhez, Henri de Bourbonhoz, Navarra királyához (aki később, 1589-ben, az utolsó Valois-házi király elhunytával a száli törvény értelmében nyerte el, IV. Henrik néven, Franciaország trónját is). Az esküvői szertartást 1572. augusztus 18-án a párizsi Notre-Dame előtt tartották meg, számos katolikus és protestáns vezető személyiség jelenlétében. Maga a vőlegény nem vett részt a római katolikus szertartáson.[8]

A mészárlás

[szerkesztés]

Augusztus 22-én egy, a Guise-ekhez közel álló nemes muskétájával megsebesítette Colignyt. A felháborodott hugenották igazságtételt követeltek, és a király másnapra vizsgálatot rendelt el.[9] A szálak a király öccséhez, a későbbi III. Henrikhez, Anjou hercegéhez, és Medici Katalinhoz vezettek. Ők, megrettenve az esetleges megtorlástól, a Tuileriákban összegyűltek híveikkel (köztük Tavannes marsallal), és kidolgozták a tervüket: egyszerre el kell pusztítani a hugenották vezéreit. Erre a király beleegyezése nélkül nem volt lehetőség, de este hamis bizonyítékokkal olyannyira sikerült a protestánsok ellen hangolniuk Károlyt, hogy az beleegyezett minden hugenotta elpusztításába.[8][9]

Frans Hogenberg: Szent Bertalan napi mészárlás, (1572 körül)

A Katalin és kisebbik fia által összeírt listán eredetileg csak pár tucat ember szerepelt. A hugenották vezérei közül egyedül Condé hercege és Bourbon Henrik számíthatott kegyelemre, lévén vér szerinti hercegek, de csak azzal a feltétellel, ha áttérnek a katolikus vallásra.

Az első áldozat Coligny admirális volt, akit kidobtak az ablakon, majd az utcán lefejeztek,[9] majd Navarrai Henrik köre következett. A csapásra a Saint-Germain-l'Auxerrois-templom harangja adott jelet – kissé korán, így néhány hugenotta el tudott menekülni. Az eseményeken felbuzdult, hagyományosan katolikus párizsi lakosság is bekapcsolódott az eredetileg politikai célú gyilkosságokba, így a közrendű hugenottáknak sem volt kegyelem.

Károly másnap azonnal a békére utasított, és augusztus 26-án jelent meg először a nyilvánosság előtt, amikor tájékoztatta a parlamentet, miszerint egy összeesküvés megelőzése miatt volt szükség a fellépésre.

Következményei

[szerkesztés]
A XIII. Gergely pápa által veretett emlékérem

Az európai uralkodók ellentmondóan reagáltak az eseményre: II. Fülöp spanyol király hahotában tört ki a hír hallatára. I. Erzsébet angol királynő figyelmeztette a francia udvart a tett veszélyes következményeire. II. Miksa német-római császár (IX. Károly apósa) szégyent érzett rokonai miatt. Rómában XIII. Gergely pápa három napig tartó díszkivilágítást rendelt el, búcsúval egybekötött hálaadó misét tartottak, és érmet adtak ki Ugonottorum strages. 1572 felirattal.[9][10]

A francia protestánsok az eseten felháborodva rendezték soraikat, és ismét kitörtek a vallásháborúk, amelyekbe hamarosan II. Fülöp Spanyolországa is beavatkozott a katolikusok oldalán, egyes német fejedelmek és Anglia pedig a protestánsokat segítették.[11]

A hadakozás végigkísérte Károly hátralevő éveit és öccsének, III. Henriknek uralkodását is, akinek halálával 1589-ben kihalt a Valois-ház. Mivel a Navarrába hazamenekült és időközben többször felekezetet váltott Bourbon Henrik navarrai király a Capetingek fiági leszármazottja (egyébként Valois Margit francia királyi hercegnő férje) volt, Navarrai Henrik örökölhette a francia királyi trónt, IV. Henrik néven, uralmát azonban nem ismerte el a pápa, ezért 1593-ban felvette a katolikus vallást. Ekkor mondta híressé vált szállóigéjét: „Párizs megér egy misét”.[12] Végül ő hozta el a vallásbékét, amikor 1598-ban kiadta a nantes-i ediktumot,[11] amelyet később, 1685-ben saját unokája, XIV. Lajos király vont vissza a fontainebleau-i ediktummal.

Ábrázolása a művészetekben

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Chadwick. A reformáció, 146-149. o. 
  2. Gresch. A hugenották története, hite és hatása, 25. o. 
  3. a b Chadwick. i.m., 150. o. 
  4. a b Gresch. i. m., 26. o. 
  5. Chadwick. i.m., 152. o. 
  6. Franciaország története, 497. o. 
  7. Franciaország története, 499. o. 
  8. a b Colijn. Egyetemes egyháztörténet, 223. o. 
  9. a b c d A Pallas nagy lexikona 
  10. Lucien Romier. „La Saint-Barthélemy. Les événements de Rome et la préméditation du massacre” (francia nyelven). Revue du seizième siècle 1913 (1). (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)  
  11. a b Colijn. i.m., 224. o. 
  12. A Szent Bertalan-éjszakai mészárlás, ng.hu

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:St. Bartholomew's Day massacre
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Bertalan éjszakája témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]