Ugrás a tartalomhoz

Gaspard de Saulx

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gaspard de Saulx
Egykorú portréja François Clouet műhelyéből
Egykorú portréja François Clouet műhelyéből
Született1509[1]
Dijon
Elhunyt1573 (63-64 évesen)[1]
château de Sully
Állampolgárságafrancia
Gyermekei
  • Jeanne de Saulx-Tavannes
  • Guillaume de Saulx
  • Jean de Saulx
SzüleiMarguerite de Tavannes
Jean de Saulx, Seigneur d'Orain, de Pailly et d'Arc-sur-Tille
Foglalkozásakatona
KitüntetéseiFranciaország marsallja
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaspard de Saulx témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gaspard de Saulx-Tavannes, közismert nevén Tavannes marsall (Dijon, 1509 márciusa – Sully, 1573. június 19.) Franciaország marsallja, Burgundia és Provence kormányzója, az itáliai háborúk és a francia vallásháborúk kiemelkedő hadvezére, a katolikus párt egyik vezéralakja.

Családja

[szerkesztés]

Apai ágon régi burgundi nemesi családból származott, ami Saulx grófjaira vezette vissza eredetét. A grófi család egyik ága Arc-sur-Tille-ben, Dijon közelében telepedett meg. Érard nevű apai nagyapja (megh. 1495), Arc és Vantoux ura a dinteville-i, spoy-i és fougerolles-i Antoinette de Jaucourt-t vette feleségül. Tőlük származott Gaspard apja, Jean de Saulx, Sully bárója, Orrain és Vantoux ura, Burgundia főerdésze (grand gruyer).

Anyja, Marguerite de Tavannes családja svájci eredetű volt, a Bázeli Püspökséghez tartozó Ferrette-i grófságban lévő Tavannes-völgyből (az ún. Berni Jura francia népességű vidékéről). Anyai nagybátyja, Jean de Tavannes, Delle ura (megh. 1546) a „fekete bandák” néven ismert landsknechtek élén tüntette ki magát francia szolgálatban, így I. Ferenc király 1518-ban honosította. 1522-ben ő mutatta be Gaspard-t, húgának harmadik fiát a királyi udvarban. I. Ferenc az apródjai közé fogadta az ifjút, és kitüntető gesztusként az akaratából vette fel az ifjú Gaspard de Saulx a de Tavannes nevet is.[2]

Az itáliai háborúkban

[szerkesztés]

Apródként vett részt az 1525-ös paviai csatában, ahol a királyhoz hasonlóan maga is V. Károly erőinek fogságába esett, de mivel nem reméltek érte váltságdíjat, hamar elengedték. 1526-ban íjász lett Jacques de Genouillac főlovászmester egyik csapatában, majd 1527-1528 során Odet de Foix-Lautrec marsall alatt szolgált Itáliában. 1529-ben a főlovászmester a kompániája zászlósává (guidon) léptette elő.

1536-ban részt vett Blaise de Monluc expedíciójában, ami a Marseille-t ostromló császári sereg legfőbb ellátóhelyeként szolgáló, a táboruktól kb. 13 kilométerre lévő aurioli malom elpusztítására irányult. A kétszáz fős csapat váratlan támadása sikerrel járt, V. Károly pedig kénytelen volt kivonni erőit Provence-ból. 1537-ben az észak-franciaországi Thérouanne védelmében vett részt.

1542 júniusában II. Károly orléans-i herceg alatt a gendarme-lovasok hadnagya lett, és részt vett a herceg Luxemburgi Hercegség ellen indított, sikeres hadjáratában. Jelen volt Damvillers, Ivoy és Luxembourg városának bevételénél 1544-ben. Abban az évben a császáriak ellen Piemontban elért ceresolei diadalban és Boulogne angolok általi ostrománál is kitüntette magát.

II. Henrik francia király alatt, 1552-ben a király német expedíciója után az ún. három püspökség területén frissen meghódított verduni helyőrség élére helyezték. Tavannes 1554-ben nagy szerepet játszott a renty-i győzelemben, vitézségéért a csatamezőn megkapta a Szent Mihály-rend nyakláncát. 1556-ban François de Guise herceg távozása után ő vette át a IV. Pál pápa megsegítésére indított sereg vezetését. 1558-ban, Thionville és Calais ostroma után a király Burgundia helytartójává (lieutenant-général) nevezte ki, amely rangot 1570-ig viselte.

A vallásháborúkban

[szerkesztés]

A francia vallásháborúk során erőteljes katolikus álláspontot képviselt az irányítása alá tartozó burgundi és Lyon-vidéki protestánsokkal szemben. Ő alapította meg Burgundiában a Szentlélek-konfraternitást, az egyik legelső, a későbbi Katolikus Liga szellemiségét megelőlegező társulatot, ami a protestantizmus elleni keresztes háborút tűzte ki céljául. Az első vallásháború lezárását követő időszakban, amikor a kormányzat viszonylag toleráns békepolitikát folytatott, 1564. májusának végén Dijonban vendégül látta az országjáró körúton lévő IX. Károlyt és Medici Katalint. Ebben az időszakban ő volt a korán hadvezéri babérokra törő ifjú Anjou-i herceg – a későbbi III. Henrik francia király – mentora.

Az 1568 nyarán kirobbant harmadik vallásháború során Poitou-ban, Pamproux-nál ő mentette meg a királyi sereget, és nagy szerepe volt az 1569. március 13-án kivívott jarnaci, valamint az ugyanez év szeptember 3-án Moncontournál aratott győzelemben. Sikereire való tekintettel IX. Károly francia király Franciaország marsalljává nevezte ki 1570. november 28-án.

Egyes források szerint az ő javaslatára tört ki 1572. augusztus 24-én a Szent Bertalan-éji mészárlás Párizsban. Ez év októberében a király Provence kormányzójává és a keleti tengerek admirálisává nevezte ki. 1573-ban halt meg saját, sully-i kastélyában. A dijoni Sainte-Chapelle-ben temették el.

Művei, róla szóló források

[szerkesztés]

Nevéhez fűződik a paillyi kastély újjáépítése Champagne-ban, valamint a sullyi kastély rekonstrukciójának megkezdése. Utóbbit özvegye fejezte be. Paillyt Guillaume, Sullyt Jean nevű fiuk örökölte meg.

Fennmaradtak levelei IX. Károly királyhoz (kiadva 1857-ben), valamint egyéb levelei (kiadva 1858). Életét harmadik fia, Jean de Saulx, Tavannes őrgrófjának (1555-1630) emlékirataiban dolgozta fel, és életrajza szerepel Gabriel-Louis Pérau hírességekről írt művében (Hommes illustres, 1743).

Házassága, utódai

[szerkesztés]

1546 decemberében, 38 évesen a befolyásos diplomata és királyi tanácsadó, François de Tournon bíboros, auch-i érsek egyik unokahúgát, a Bresse kormányzójaként tevékenykedő IV. Jean de La Baume-Montrevel gróf és Françoise de Vienne leányát, Françoise de La Baume-Montrevelt vette feleségül. Halálakor felesége a paillyi kastélyba vonult vissza, és 1611-ben, 96 évesen bekövetkezett haláláig ott élt. Öt gyermekük született:

Galéria

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaspard de Saulx című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Bulletin de la société archéologique de Sens, t. VIII, 1863, p. 228.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Marie-Nicolas Bouillet, Alexis Chassang (szerk.), Dictionnaire universel d’histoire et de géographie, 1878.
  • Pinard, Chronique historique-militaire, tome 2, Paris, Claude Herissant, 1760
  • Léonce Pingaud, Les Saulx-Tavanes, Paris, Librairie de Firmin Didot et Cie, 1876
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gaspard_de_Saulx&oldid=26827801”