Fontainebleau-i ediktum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A fontainebleau-i ediktum egy lapja

A fontainebleau-i ediktumot 1685 októberében adta ki XIV. Lajos francia király. Az ediktum a nantes-i ediktum eltörlésére is szolgált, illetve lényege a hugenották ellehetetlenítse a Francia Birodalmon belül. A Napkirály a hugenották ellen vívott háború lezárásaként tekintett rá, és az egységes birodalom képét akarta igazolni vele.

Előzménye[szerkesztés]

XIV. Lajos álma egy egységes birodalom volt, mind politikai, mind vallási tekintetben is. Ennek érdekében trónra kerülése után körülbelül 10 évre megkezdette a vallási egységesítést, amely két időszakra osztható. Elsőként 1656-1679 között jogilag próbálta lehetetlenné tenni a hugenották életét. A nantes-i ediktumban foglaltakat a legszigorúbban vették, azaz, ami nem volt megengedve az 1598-as ediktumban, az nem is volt megengedve a hugenottáknak. 1665-ben foglalt rendelkezések szerint a református szülők gyermekei szülői engedély nélkül térhettek át katolikus hitre.

1666-ban pedig megszabták, hogy a lelkészek csak suttogva beszélhetnek a börtönben levő rabokhoz, illetve a temetéseken tilos zsoltárokat énekelni, s csak reggel és késő délután szabad temetni. 1671-ben szabályozták a református iskolákat. A király ez idő alatt korlátozta a hugenották polgári tevékenységeit is, ugyanis megtiltotta, hogy bármilyen mesterségnek a mesterei legyenek, így csak kereskedelemmel és földműveléssel foglalkozhattak.

A dragonyosok addig maradtak egy-egy családnál, amíg az át nem tért katolikus hitre. Az esemény az európai történetírásban „dragonnades” néven maradt fenn

A második időszak 1679 után következett, ezek az erőszak évei voltak. A király dragonyos katonákat küldött minden református családba. Számukra minden erőszak megengedett volt, akár eladhatta a család tulajdonait, vagy leégethette a házukat is. A dragonyosok addig maradtak egy-egy családnál, amíg az át nem tért katolikus hitre. Az esemény az európai történetírásban „dragonnades” néven maradt fenn. A király betiltotta továbbá a vegyes házasságokat, a gyerekek áttérését már 7 éves kortól engedélyezte. Ezt követően megnőtt az áttértek száma, és radikálisan csökkent a reformátusoké. Az uralkodó pedig biztosnak érezte sikerét, így került sor a fontainebleau-i ediktumra.

A fontainebleau-i ediktum tartalma összefoglalóan[szerkesztés]

  • 1. cikkely: A birodalmon belüli összes református templom lerombolását határozta meg.
  • 2. és 3. cikkely: Mind a két cikkely betiltja a „reformált vallás”, azaz református vallás gyakorlásának minden formáját.
  • 4. cikkely: Amely lelkipásztor nem tér át a katolikus hitre, annak el kell hagynia az országot.
  • 5. cikkely: Amelyik lelkész áttér katolikus hitre, az pénzjutalomban részesül.
  • 6. cikkely: Az áttért lelkészek számára megkönnyítik az ügyvédi hivatás gyakorlását.
  • 7. cikkely: Betiltja a különálló, azaz a katolikustól eltérő, református oktatást.
  • 8. cikkely: A református szülők gyermekeit katolikusként kell megkeresztelni, különben pénzbírságot rónak ki a szülőkre.
  • 9. cikkely: A külföldre menekült reformátusok 4 hónapon belül visszatérhetnek, és vissza kapják az elkobzott vagyonukat.
  • 10. cikkely: Megtiltja a reformátusoknak az országból való kivándorlást, illetve vagyonuk kimenekítését.
  • 11. cikkely: A hugenották számára teljes szabadságot és háborítatlanságot biztosít, amennyiben nem gyakorolják református vallásukat.

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]

  • Fontainebleu-i ediktum. In: Kora Újkori Egyetemes Történeti Szöveggyűjtemény. Szerk.: Poór János. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.