Megtérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A megtérés a zsidóságban és a kereszténységben a gondolkozás- és életmód pozitív megváltoz(tat)ására használatos szó.

A szó a régebbi magyar nyelvben egyszerűen „visszatérést” jelentett. Az újszövetségi görög nyelvben előforduló eredetije a „metanoia” jelentése a gondolkozásmód megváltoztatása.

A Biblia szerint Ádám és Éva bűnesete miatt minden ember romlott természettel születik, aminek következménye a bűnös életmód. A bűn gyökere a hitetlenség, az Isten Igéjétől és törvényétől való elfordulás.

A zsidó megtérés (tsuvá)[szerkesztés]

A keresztény megtérés[szerkesztés]

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel, sírással, kesergéssel is. A szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez [1]

A megtérés nem pusztán egy szóbeli megnyilvánulás; megbánáshoz illő cselekedeteket is magába foglal és azt jelenti, hogy valaki tevékenyen keresi Istent és életét aláveti neki. [2] Az őszinte megtérés a gondolkodás és az indítékok teljes megváltozása; elkülönülés a világi gondolkodásmódtól és szokásoktól és a Biblia alapelveinek követése. Jézust követni megköveteli a teljes szívből való megtérést, s a megtérés minden napon való megismétlését. [3]

A keresztények megtérés egy folyamat, mely a következőképpen foglalható össze:

  1. Bűnbánat, amely belső akarati döntésre épül, és Isten szerinti megszomorodás a bűn miatt.
  2. Megalázkodás Isten előtt, amelyben a megtérő elismeri bűnösségét.
  3. Jézus Krisztus engesztelő áldozatának személyes elfogadása és az ő nevének segítségül hívása.
  4. A bűnök őszinte, töredelmes szívű megvallása.
  5. Elszakadás a bűnös cselekedetektől és életmódtól, ezek elhagyása.
  6. Helyettük pedig Jézus Krisztus tanításának követése a mindennapokban, a Szentlélek ereje által.

A megtérés gyümölcse a megigazulás, ami azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisztus igazságát a megtértnek tulajdonítja, aki felszabadul a végső kárhoztató ítélet, valamint a bűn, és a bűntudat érzése alól, és hiszi, hogy Jézus Krisztus által örök életet nyert.

A megtérést észszerű mértékletességnek, nem pedig észszerűtlen, testi-, lelki önsanyargatásnak kell követnie. Pál apostol megfogalmazásában: „Minden szabad nekem, de nem minden hasznos. Minden szabad, csak ne váljak semminek rabjává.” (Korintusiaknak írt 1. levél, 6,12)

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]

  1. Jóel 2, 12-13
  2. Jer 29:12–14, Ap Cs 26:20; Mt 3:8
  3. Szemelvények E. G. White írásaiból, Advent Kiadó, 1999