Három drágaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A három drágaság, három drágakő, vagy három menedék (szanszkrit: triratna, páli: tiratana) az a három dolog, amiben a buddhisták menedéket vesznek útmutatást remélve. Ezt nevezik a buddhizmusban menedékvételnek. A menedékvétel nem pénzért történik, hiszen ingyenes. Mentális elkötelezettséget jelent, amely során az ember teljesen átadja magát a tanításnak (dharma), annak érdekében, hogy a világi lét szenvedéseitől (dukkha) megszabaduljon.[1] A menedékvétel azt a szándékot fejezi ki, hogy Buddha felébredését kívánja valaki megvalósítani az ő tanításán keresztül. A tanításokat a buddhista közösség (szangha) hagyománya őrizte meg. Sokak szerint a menedékvétel különbözteti meg a buddhistát a nem buddhistától.[2]

A három drágaság:

  • Buddha, amely - megítéléstől függően lehet a történelmi Buddha, Sákjamuni, vagy a buddha-természet — az ideális vagy létező legmagasabb spirituális képesség;
  • a Dharma, Buddha tanításai;
  • a Szangha, a megvilágosodottak közössége, akik segíthetnek egy gyakorló buddhista számára, hogy ugyanazt ő is elérje. A gyakorló buddhisták közösségére is szokás bővebb értelemben használni.[3]

A menedékvétel formulája[szerkesztés]

A triratna szimbólum, ahogyan a Szancsi sztúpában ábrázolták az i. e. 1. században.

A három drágaság, avagy három menedék a buddhisták számára fontos, akik akár szertartásos formában menedéket vesznek ebben a három dologban.[4] Ez nem egy egyszeri dolog, inkább egy visszatérő ima. A menedékvétel tulajdonképpeni gyakorlata a menedék ima recitálása.[5]

A három drágaságban való menedékvétel központi helyet foglal el a buddhizmusban. Úgy tekintenek a menedékvételre, mintha valaki hivatalosan is buddhistává válna általa. Ezért számos théraváda buddhista közösségben a következő páli buddhista éneket (Vandana Ti-szarana) recitálják a papok és a leboruló emberek[6]:

  • Buddhaṃ saraṇaṃ gacchāmi
A Buddhához fordulok menedékért.
  • Dhammaṃ saraṇaṃ gacchāmi
A Dhammához fordulok menedékért.
  • Saṅghaṃ saraṇaṃ gacchāmi
A Szanghához fordulok menedékért

A mahájána kínai/japán változata csak kicsit tér el a théravadáétól.

Menedék ima a tibeti buddhizmusban[7]:

  • སངས་རྒྱས་ཆོས་དང་ཚོགས་ཀྱི་མཆོག་རྣམས་ལ།

Sang-gye cho-dang tsog-kyi cho-nam-la
Menedéket veszek a Buddhában, a dharmában és a szanghában
諸佛正法眾中尊

  • བྱང་ཆུབ་བར་དུ་བདག་ནི་སྐྱབས་སུ་མཆི།

Jang-chub bar-du dag-ni kyab-su-chi
Amíg a Megvilágosodást el nem érem.
直至菩提我歸依

  • བདག་གིས་སྦྱིན་སོགས་བགྱིྱིས་པའི་བསོད་ནམས་ཀྱིས།

Dag-gi jin-sog gyi-pe so-nam-kyi
A nagylelkűséget célzó és egyéb tökéletesítő gyakorlatért szerzett érdemeimért
我以所行施等善

  • འགྲྲོ་ལ་ཕན་ཕྱིར་སངས་རྒྱས་འགྲྲུབ་པར་ཤོག །།

Dro-la pan-chir sang-gye drub-par-shog
Érjem el a megvilágosodást, minden utazó érzőlény javára.

為利眾生願成佛

Jelentősége[szerkesztés]

A három menedék a buddhista reflexió egyik legfontosabb gyakorlata, elmélkedés Buddha, a dharma és a szangha igaz tulajdonsága fölött. Ezeket a tulajdonságokat nevezik a dharma tükrének, melyek segítenek a gyakorló számára elérni a megfelelő tudatot.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Hanh Thich Nhat: Hanh Thich Nhat. Old Path White Clouds: walking in the footsteps of the Buddha. Parallax Press (1991). ISBN 0-938077-26-0 

További információk[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]