Gyermekkeresztség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A gyermekkeresztség vagy csecsemőkeresztelés az a vallásos rituálé, amikor a keresztelőmedencéből csecsemőt és fiatal gyermeket keresztelnek meg. A teológiában pedobaptizmus-nak is nevezik. A római katolikus, az ortodox és református [1] egyházakban gyakorolják mint szentséget, de ezeken kívül még más egyházakban is megtalálható.

Története[szerkesztés]

Jézus azt mondta, hogy a keresztség az üdvösség egyik feltétele,[2] és hogy a követőinek meg kell keresztelkedniük.[3] Mivel a megtérésről szóló újszövetségi szövegek arról beszélnek, hogy a hit elfogadására szabad, Isten kegyelmére támaszkodó döntésben kerül sor, ezért az őskeresztények felnőtteket kereszteltek.[4][5]

A 3. századi freskó már gyermekkeresztséget ábrázol (Szt. Callixtus katakomba, Róma)

Az első három század folyamán többnyire felnőtteket kereszteltek,[6] úgy, hogy az egyént alámerítették egy folyóban, majd a későbbiekben akár egy medencében.[4] A keresztség előtt a személyek megismerkedtek Jézus tanításával, bűnbánatot gyakoroltak és egy megfontolt, életre szóló döntést hoztak. A keresztség azt jelképezte, hogy az egyén eltemetkezett a bűneivel, – Krisztus halálához hasonlóan – a hullámsírba, majd a vízből kimerítve immár megtisztulva, feltámadt egy új életre.[7][4]

A gyermekkeresztség fokozatosan honosodott meg az első századokban.[5] A legkorábbi csecsemőkeresztelésre utaló leírás Szt. Iréneusz Az eretnekek ellen (Adversus haereses) című művében található,[8] majd Origenész is megemlíti a Homíliáiban a csecsemőkeresztelést, mint szokást, de a csecsemőkeresztelés széles körben csak később terjedt el.[4] Szt. Ágoston óta († 430) az eredendő bűn eltörlésével, azzal a félelemmel indokolták, hogy a keresztség nélkül meghalt gyermekek a pokolra jutnak.[5] (E nézetnek később az enyhébb változata alakult ki: a limbusba jutnak.)[5]

Az ókeresztény egyházban a 4. század előtt nem volt egységes keresztelési mód. A korai középkorban a csecsemőkeresztelés már megszokottá vált, és a rítus jelentősen egyszerűsödött. Az 5. századra a gyermekkeresztelés uralkodó gyakorlattá vált az egész egyházban,[9] de a pogányoknál a felnőtteket is megkeresztelték. A gyermekkeresztség elterjedésével párhuzamosan a templomokban a keresztelőmedence mérete csökkent, a 8. századtól mind kevesebb keresztelőkápolna épült.

Nyugat-Európában a vízzel meghintés vagy leöntés a 12. és a 14. század között vált a keresztelés megszokott módjává, de ugyanakkor a vízbe merítés még a 16. században is gyakorolva volt.[10]

Az újkor hajnalán a reformátorok nem akartak a hagyományos szokással szakítani, de másrészt a gyermekkeresztséget sehogy sem tudták ésszerűen a saját vallási rendszerükbe beleilleszteni.[11] Ezért megtartották a gyermekkeresztséget, mondván, hogy Isten megelőző kegyelme adatik hírül benne.[5] A reformáció mellékáramlatának egyik irányzata, az anabaptisták ugyanakkor megtagadták a csecsemők keresztelésének gyakorlatát, és újból megkeresztelkedtek.

A tridenti zsinat az eredendő bűn eltörlésére tekintettel védelmébe vette a gyermekkeresztséget, és kötelező érvénnyel tanított, hogy a keresztséget követően a kisgyermekeket is a hívők közé szabad számítani, és az érvényességhez éppúgy nincs szükség újbóli keresztségre, mint ahogy a keresztség későbbi, tudatos ratifikálására sem.[5]

Mivel a csecsemők és a kisgyermekek nem élhetik át a megtérést, és nem tudnak felelősségteljes döntést hozni, ezért napjainkban a protestáns (főleg az újprotestáns) egyházak jelentős része elutasítja a gyermekkeresztséget.

A katolikus egyházban[szerkesztés]

A keresztség szentsége kiszolgáltatásának szertartása:

  • Köszöntés
  • Szülők kikérdezése ("Mi a gyermek neve?", "Mit kértek N. számára?")
  • A pap, a szülők és a keresztszülők a gyermek homlokát kereszttel megjelölik.
  • Keresztszülők ígérete.
  • Rövid prédikáció
  • Egyetemes könyörgések
  • Olajjal való megkenés
  • Szentelt víz megáldása
  • Hitvallás - háromszori ellentmondás a Sátánnak, és háromszori hittétel.
  • Szülők másodszori kikérdezése
  • Vízzel való leöntés - háromszor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
  • Krizmával való megkenés
  • Fehér ruha ráadása
  • Égő gyertya átadása
  • Miatyánk
  • Áldás

Református egyház[szerkesztés]

A keresztelési istentisztelet liturgiája:

  • Ének (Sok helyen a következő énekvers: "Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.", Magyar Református Énekeskönyv 329. dicséret 2. verse)
  • Köszöntés
  • Szereztetési ige: "A feltámadott Krisztus, mielőtt átment a mennyei dicsőségbe, e szavakkal küldte el tanítványait az evangélium hirdetésére és hatalmazta fel őket a keresztség sákramentumának kiszolgáltatására: 'Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek; és ímé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.' Ámen" (Mt 28,18-20).
  • Igehirdetés
  • Hitvallás - a gyülekezet fennhangon elmondja az apostoli hitvallást.
  • Nyilatkozat és fogadalom (szülők és keresztszülők)
  • Imádság
  • Keresztelés - e szavakat mondja a lelkipásztor, miközben néhány csepp vizet önt a megkeresztelni odavitt gyermek fejére: " (a gyermek neve) keresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe. Ámen."
  • A gyermek megáldása - az ároni áldás szavaival, vagy ezzel a formulával:
Kicsiny gyermek, nőj, növekedjél, testben és lélekben, Isten és emberek előtt való kedvességben. Legyél áldott, hogy boldog is lehess.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rozsnyói Református Egyházközség: A keresztség feltételei Archiválva 2017. december 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. Mk 16,16
  3. Mt 28,19
  4. a b c d Katolikus liturgia: A keresztség története[halott link]
  5. a b c d e f Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  6. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
  7. E. G. White: Tanácsok a gyülekezeteknek: Keresztség[halott link]
  8. Walker, W. (1919). A History of the Christian Church. New York: Charles Scribner's Sons. p.95
  9. Taufe in: Evangelisches Kirchenlexikon, Band 4. Göttingen 1996, Sp. 666.
  10. Fanning, William (1907). "Baptism". Catholic Encyclopedia. New York City: Robert Appleton Company. Archived from the original on February 28, 2009. Retrieved February 24, 2009.
  11. Müller Lajos: A keresztség, 1926.

Külső hivatkozások[szerkesztés]