Romano Guardini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Romano Guardini
Romano Guardini um 1920.JPG
Született
1885. február 17.[1][2]
Verona[3]
Elhunyt
1968. október 1. (83 évesen)[1][4]
München[3]
Állampolgársága német
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • író
  • teológus
  • egyetemi tanár
Iskolái
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Romano Guardini témájú médiaállományokat.

Romano Guardini (Verona, 1885. február 17.München, 1968. október 1.) katolikus pap, vallásfilozófus és teológus.

Tudományos pályája[szerkesztés]

A németországi Freiburgban és Tübingenben tanult. 1910-ben szentelték pappá. 1915-ben Freiburgban doktorált, majd 1922-ben Bonnban habilitált. 1923-ban a berlini Humboldt egyetem "Vallásfilozófia és keresztény világnézet" tanszékére került, amelyet 1939-ig, a nácik általi kényszernyugdíjazásáig vezetett. 1935-ben a nemzetiszocialista Jézus-mítosz ellen fordult, és kiemelte Jézus zsidó származásának egzisztenciális jelentőségét. A rejtekben átvészelt háborús éveket követően 1945-ben a tübingeni egyetemre hívták, ahol vallásfilozófiát és keresztény világnézetet tanított. 1948-tól egészen nyugdíjazásáig a müncheni egyetemen tanított. Utóda ezen a tanszéken Karl Rahner, a 20. század legnagyobb német teológusa lett. 1962-től egészségi okokból befejezte előadói tevékenységét, ami miatt a II. vatikáni zsinaton sem vehetett már részt, pedig felkérése volt a liturgikus bizottságba.

1968. október 1-jén hunyt el. Először a müncheni papi temetőben temették el, majd 1997-ben a müncheni egyetemi templomban helyezték el hamvait. Hagyatékát az általa alapított Bajor Katolikus Akadémia gondozza.

2004-ben a berlini egyetemen tiszteletére Guardini alapítványi professzorátust alapítottak.

Egy jelentős magyar teológus, Boros László jezsuita Guardini tanítványa volt .[5]

Jelentősége[szerkesztés]

Guardini a XX. századi katolikus világnézet egyik legjelentősebb német képviselője, különös tekintettel a vallásfilozófia, liturgika, pedagógia és az ökumené területén. Foglalkozott Rilke, Raabe és Dosztojevszkij értelmezésével, de elsősorban olyan filozófusok művének beható elemzésével, mint Szókratész, Platón, Hippói Szent Ágoston, Dante Alighieri, Pascal, Kierkegaard vagy Friedrich Nietzsche. Szemlélete középpontjában az a törekvés áll, hogy a hegeli dialektikát egy nem-hegeli dialogikára cserélje. Ebben Georg Simmel, Heinrich Rickert és Martin Buber hatottak rá. Politikai teológiájában egyensúlyozni próbált Carl Schmidt és a katolikus szocialisták között, ami nem vezetett sikerre.

Művei magyar nyelven[szerkesztés]

Az Országos Széchényi Könyvtár[6] katalógusa alapján, a magyar megjelenés sorrendjében.

  • 1988. Az imádság iskolájában, A lelki élet mesterei. Budapest: Szt. István Társ.
  • 1992. Levelek az önnevelésről. Budapest: Szt. István Társ.
  • 1994. Az újkor vége. Ford. Ambrus G., XX. századi keresztény gondolkodók, 7. Budapest: Vigilia.
  • 1995. Az élő Isten. Ford. Kerényi D., Teológia és élet. Budapest: Jel.
  • 1999. A zsoltárok bölcsessége, elmélkedések. Budapest: Budai Ferences Plébánia.
  • 2000. Örökmécs, a liturgia világa. Ford. Halamka Gy., 2. kiad., Szent István téka, 3. Budapest: Szt. István Társ.
  • 2001. Önmagunk elfogadása. Kismaros: Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor.
  • 2002. A kereszténység lényege. Ford. Kerényi D., Teológia és élet, 4. Budapest: Jel.
  • 2003. "Sehol világ, csak belül…" Rainer Maria Rilke Duinói Elégiáiról. Ford. Görföl T., Budapest: Új Ember.
  • 2006. Az Úr Krisztus. Elmélkedések Jézus Krisztus személyéről és életéről. Ford. Márton Á. és Hidvégi M. B., Budapest: Szt. István Társ.

Folyóiratban[szerkesztés]

  • Romano Guardini 1885–1968. Katolikus Szemle 20 (1968) 373–375.
  • Páli Zoltán: A liturgia szelleme. Romano Guardini liturgikus munkássága. Jel 11 (1999) 9 282-285.
  • Szabó Ferenc: Huszonöt éve hunyt el Romano Guardini. Távlatok 15 (1994) 112-115
  • Mezei Balázs: Guardini, Romano. In. Világirodalmi lexikon Budapest: Akad. K., 1992–1996 19. köt. 433–434.
  • Zucal, Silvano: Guardini és az erősség erénye. Ford. Horváth Endre. Communio. 8 (2000) 2 47-69.
  • Ancsin István: Guardini - egy elfelejtett reformer; Romano Guardini: Európa - valóság és feladat (Ancsin István fordítása) Vigilia 66 (2001) 729-738.
  • Máthé Andrea, A költészetértelmezés a filozófia és a teológia vonatkozásában. Recenzió Romano Guardini: "Sehol világ, csak belül…" Rainer Maria Rilke Duinói elégiáiról. in Jelenkor

További anyagok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb11906095t
  3. ^ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 28., Гвардини Романо
  4. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), 2015. szeptember 27., Гвардини Романо
  5. V. ö. Vass György SJ: Boros László emlékére. Kortárs magyar jezsuiták II. Bp., 1992. 165-170
  6. Országos Széchényi Könyvtár