Ökumenizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ókeresztény ikon.
Középen Nagy Konstantin császár. aki a "Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum", az első nikaiai zsinaton elfogadott keresztény hitvallás közösen elfogadott szövegének részletét tartja az egyházatyákkal

Az ökumenizmus (görögül oikumené = általános, egyetemes, az egész világot érintő) egyházi mozgalom a világ összes keresztény egyházának egyesítésére.[1]

Protestáns eredetű fogalom, eszme, mentalitás, ami az oikosz – ház, háztartás, otthon, haza görög szóból eredeztethető. Az ókeresztények az egyetemes zsinatokat ruházták fel az ökumenikus jelzővel. Ezeken az egyetemes zsinatokon fogalmazták meg a keresztény hit alapját jelentő, a kereszténység által ma is elfogadott hittételeket. (325Első nikaiai zsinat, 381 Első konstantinápolyi zsinat, 431Epheszoszi zsinat, 451Khalkédóni zsinat, 553Második konstantinápolyi zsinat, 680Harmadik konstantinápolyi zsinat). Melynek lényege a különféle keresztény felekezetek, egymás hitnézetei különbségeinek ellenére tanúsított tolerancia, a felekezeti különbségek helyett a közös pontok, alapvető hitnézeti egyezőségek hangsúlyozása. Közösség vállalás, az együttműködés keresése.

Egyetemes hitvallás[szerkesztés]

 »Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is egy mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.«
János evangéliuma 17,21

Eredete[szerkesztés]

A mai ökumenikus mozgalom kezdetei a 19. század végére, 20. század elejére, az anglikán egyházban és az amerikai protestantizmusban megjelenő együttműködési törekvésekre nyúlnak vissza. Létrejöttében a vezető szerepet játszó amerikai protestantizmus mellett a nyugat- és észak-európai protestantizmus is közreműködött. Néhány száz évvel ezelőtt az egyes vallási tradíciók még teljesen elkülönültek egymástól. Európában a kereszténység, Indiában a hinduizmus és a buddhizmus, Kínában a buddhizmus és a taoizmus, Közel-Keleten, Észak-Afrikában az iszlám, Afrikában, Ausztráliában, Dél-Amerikában pedig főként a helyi kultuszok, az animizmus és a totemizmus az uralkodó vallás.

Jelentősebb eseményei[szerkesztés]

1910 – Világmissziói Konferencia Edinburgh-ben. Létrejön a Faith and Order mozgalom. Anglikán irányítással 1920-ban Genfben tartanak előkészítő konferenciát, melyen jelen vannak az ortodox és az ókatolikus egyházak képviselői is.

1920 – A Natan Söderbolm uppsalai érsek által is támogatott Life and Work mozgalom konferenciája, ugyancsak Genfben. 1921-ben döntés születik a Kereszténység Állandó Tanácsa létrehozásáról a folyamatos kapcsolattartás és egyházi viszályokban történő közvetítés céljából. 1925-ben a mozgalom egyházi világkonferenciát rendez.

Az Egyházak Baráti Szövetségét (The World Alliance for Promoting International Fellowship through the Churches) 1914-ben alapítják német és angol teológusok közreműködésével, de később főleg amerikaiak viszik tovább. 1919-ben Hollandiában, 1920-ban Svájcban keleti-ortodox részvétellel, majd Dániában 1922-ben tartanak gyűléseket.

Kiemelkedő jelentőségű a Life and Work mozgalom által megrendezett Egyházak Világkonferenciája Stockholmban, 1925-ben, melyen a római egyház kivételével minden felekezet képviseltette magát. XI. Pius válaszul enciklikában tiltja meg a római katolikusoknak, hogy bármilyen, nem katolikus kezdeményezésre történő egységkeresésben részt vegyenek. Újabb konferenciákra kerül sor; 1927-ben (Lausanne), majd 1937-ben (Oxford). Az ugyanezen évben a Faith and Order szintén ülésezik Edinburghban. Végül a két fő mozgalom egyesül 1938-ban.

Keresztény ökumenizmus és hit – pluralizmus[szerkesztés]

Minden keresztény egysége

Egynek lenni minden kereszténnyel a Biblia szerint akkor lehetséges, ha a keresztények Krisztussal egyek.

A Biblia szerint Istennek egy népe van, és egy egyháza.

A keresztények között olyan tökéletes egység valósulhat meg, amit Jézus engedelmessége által mindvégig megélt az Atyával:

"Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (…) De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem…"

– (János 17:11.20-23)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Bibliográfia[szerkesztés]

  • Az egyháztörténet kézikönyve Karl Heussi; 541-542. old. g; a; i/2 ISBN 9633796865

További információk[szerkesztés]

  1. Bakos Ferenc: Idegen szavak kéziszótára, 1965