Tóth Gábor (tanár, 1920–2003)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tóth Gábor
Született1920. december 30.
Budapest
Elhunyt2003. április 24. (82 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Tóth Gábor (Budapest, 1920. december 30. – Budapest, 2003. április 24.) pedagógus, az ELTE Bölcsészettudományi Kar (ELTE-BTK) Neveléstudományi Tanszékének docense, a neveléstudomány kandidátusa, az Eötvös József Kollégium újjászervezője és igazgatója (1956–1984).

Családja[szerkesztés]

Óbudán, a Lajos utca 18. számú házban, református hivatalnokcsaládba született (apja Tóth Gábor pénzügyőri fővigyázó, anyja Krén Szidónia). Óbudán kezdte iskoláit. A család 1928-ban a Fiumei útra, majd 1929-ben Budafokra, a Tóth József utcába költözött. Itt végezte el az állami polgári fiúiskolát. Közben tagja lett budafoki református egyházközség 241. sz. Bethlen Gábor cserkészcsapatának. Ebben az időben hegedülni is tanult.

Magas, közel 2 méteres termetű, tekintélyt parancsoló jelenség volt. 1946 őszén vette feleségül Kristóf Ilonát, házasságukból két leány, Katalin és Ilona született. 1947-ben költöztek főbérleti lakásba Budafokon, a Városház tér 6-ba.

Tanulmányai[szerkesztés]

Szabó Dezső Az elsodort falujának hatására tanyasi tanító szeretett volna lenni, ezért jelentkezett a Jászberényi M. Kir. Állami Tanítóképző-intézetbe, ahol 1935–1940 között diákoskodott. 1940-től a Szegedi M. Kir. Állami Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán tanult tovább, közben a Horthy Miklós Tudományegyetemet rendkívüli hallgatóként látogatta.

Nyaranta az Oroszlán Zoltán (1891–1971) és Banner János (1888–1972) régészek által vezetett ásatásokon dolgozott.

1944 októberétől a háború végéig katonai szolgálatot teljesített, így csak 1945 októberében tehette le a tanári vizsgát történelem–magyar nyelv és irodalom szakon. 1946 júliusában avatták doktorrá.

Pályafutása[szerkesztés]

1945-től 1948-ig, az államosításig vezette a budafoki Hangya Ipar Rt. Likőr és Rum Gyárát. 1946-tól 1948-ban történt kizárásáig az MSZDP tagja volt.

1948-tól a budapesti Marczibányi téri általános iskolában, majd 1948-tól 1953-ig az Ipari Szakmunkásképző Intézetben és a Műszaki Tanárképző Főiskolán tanított. 1951-től levelezőket oktatott történelemre az ELTE Bölcsészeti Karán. 1953-tól kezdve az 1956-ig működő Földes Ferenc Pedagógiai Kollégiumban, majd az ELTE BTK Neveléstudományi Tanszékén volt egyetemi oktató.

1953 őszén Bóka László, a Nyelv- és Irodalomtudományi Kar dékánja, fél évre megbízta a Nagyboldogasszony (Ménesi) úti diákotthon igazgatásával. 1956-tól kezdte meg az Eötvös József Kollégium újjászervezését. 1957 szeptemberében, majd 1958 júniusában nyújtotta be erről szóló javaslatait. Létrehozta a szakkollégiumokat. A nevét visszanyerő, ismét kollégiumként működő intézményt 1984-ig igazgatta.

Az 1960-as években Borsos Miklós és Pátzay Pál képzőművészekkel készíttetett emlékplakettet a kollégium bejáratáról és jelmondatáról ("Szabadon szolgál a szellem"). 1974-ben befogadta Mezey László (1918–1984) professzor Fragmenta Codicum Kutatócsoportját, amelyben latin szakos kollégisták is munkálkodtak. Kezdeményezte a kollégium Ménesi út 12. szám alatti B épületének átalakítását, amelyben 1983-tól a Bibó István Szakkollégium kapott helyet. Az 1970-es években megszervezte az Eötvös József Kollégium Baráti Körét, kezdeményezésére alakult meg az intézmény saját könyvtára, mely később Mednyánszky Dénes geológus (1830–1911) nevét vette fel. Elindította és szerkesztette az Eötvös-füzetek új folyamát.

1980-ban tanárként nyugdíjba ment. 1984-ben arra is gondja volt, hogy alkalmas utód vegye át tőle az igazgatói széket. Az ezt követő húsz esztendőt kiterjedt szakirodalmi munkálkodással töltötte. Nagyszámú publikációja jelent meg a neveléstörténet, helytörténet témakörében, köztük több olyan, amely az Eötvös József Collegium történetével foglalkozik. 2000-ben munkásságát magas kitüntetéssel ismerték el.

Főbb művei[szerkesztés]

Önálló kötetek, szerkesztések[szerkesztés]

  • Szöveggyűjtemény egyetemes neveléstörténetből; szerk. Tóth Gábor; ELTE, Bp., 1961
  • Neveléstani előadások vázlata; szerk. Tóth Gábor; ELTE, Bp., 1961
  • Tétény – Promontor. Budapest XXII. kerületének története; szerk. Joó Ernő, Tóth Gábor, Tóth Sándor; Fővárosi Tanács 22. kerület, Bp., 1970
  • Pedagógia és pszichológia a Szovjetunióban. Előadások; szerk. Tóth Gábor; Tankönyvkiadó, Bp., 1979 (Pedagógiai közlemények)
  • A nevelőmunka időszerű kérdései a felsőoktatási intézmények kollégiumaiban. A VII. Országos Kollégiumi Konferencia nemzetközi tanácskozásának anyaga. Győr, 1984. november; szerk. Tóth Gábor; Művelődési Minisztérium Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főosztálya, Bp., 1986
  • Az Eötvös József Kollégium történetének bibliográfiája és levéltári anyaga; összeáll. Tóth Gábor; Eötvös Kollégium, Bp., 1987 (Eötvös-füzetek)
  • Tétény-Promontor. Budapest XXΙI. kerületének története; szerk. Joó Ernő, Tóth Gábor; 2. átdolg., bőv. kiad.; XXII. Kerületi Tanács, Bp., 1988
  • Falussy Béla–Laki László–Tóth Gábor: Egyetemi és főiskolai kollégisták életmódja; Eötvös Kollégium, Bp., 1991 (Eötvös-füzetek)
  • A magyarországi tanítóképző intézeti tanárképzés története. Apponyi Kollégium; Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Bp., 1996

Szaktanulmányok[szerkesztés]

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

  • Ifjúságért Érdemérem (1972)
  • Az oktatásügy kiváló dolgozója (1973)
  • Munka Érdemrend ezüst fokozata (1975)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1981)
  • ELTE Aranyérme (1984)
  • Állami Ifjúsági Díj (1985)

Források[szerkesztés]

  • Tóth Gábor: Az idő sodrában[2] (életrajzi emlékirat, 2001); sajtó alá rend., utószó: Szentmártoni Szabó Géza
  • Pál Zoltán: Az Eötvös Kollégium. Elitképzés a népi demokráciában 1956–1984; Kairosz, Bp., 2013
  • Szentmártoni Szabó Géza (egykori Eötvös-kollégista) személyes közlései

További információk[szerkesztés]

  • Balla Gábor Tamás: Egy történelemformáló pedagógus életpálya: Tóth Gábor; in: Jászsági Évkönyv, Jászberény, 2003; 206-208. old.[3]
  • Koszorúzás Tóth Gábor sírjánál (Eötvös Collegium Baráti Köre, 2016)[4]
  • Vitéz Anita: „Szabadon szolgál a szellem” Archiválva 2020. augusztus 18-i dátummal a Wayback Machine-ben (2020)[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BnF források (francia nyelven)
  2. in: Lustrum; Typotex–Eötvös Collegium, Bp., 2011, 709-835. old.
  3. http://epa.oszk.hu/02200/02295/00011/pdf/EPA-02295_Jaszsagi_Evkv_2003_Tothg2.pdf
  4. Dóri: Koszorúzás Tóth Gábor sírjánál | Eötvös Collegium Baráti Köre (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2020. szeptember 25.)[halott link]
  5. Magyar Hírlap; 2020. aug. 18.