Ugrás a tartalomhoz

É. Kiss Katalin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
É. Kiss Katalin
Született1949. május 31. (76 éves)
Debrecen
Állampolgárságamagyar
HázastársaZétényi Tamás
Gyermekeihárom gyermek:
András, Tamás, Zsófia
SzüleiÉ. Kiss Sándor
Égerházi Juliánna
Foglalkozása
  • nyelvész
  • egyetemi oktató
IskoláiKossuth Lajos Tudományegyetem (1967–1972)
Kitüntetései

É. Kiss Katalin (Debrecen, 1949. május 31. –) Széchenyi- és Bolyai-díjas nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (2007), majd rendes (2013) tagja. A generatív nyelvelmélet és a magyar mondattan neves kutatója. A Kossuth Lajos Tudományegyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori oktatója.

Életútja

[szerkesztés]

1967-ben érettségizett a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–angol szakos hallgatója volt. 1972-ben itt szerzett középiskolai tanári diplomát, és még ugyanebben az évben tanársegédi állást kapott az egyetem Angol Tanszékén. 1978-ban adjunktussá léptették elő. Eközben 1975–1976-ban a Montréali Egyetemen (wd) dolgozott kutatóként. 1979-től 1986-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Angol Tanszékén (ma: ELTE BTK Angol–Amerikai Intézet) oktatott adjunktusként, majd 1982-től docensként. 1986 óta az MTA Nyelvtudományi Intézet, majd jogutódai, 2019-től az ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2023-tól pedig a HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont kutatója. Itt 1986 és 1991 között tudományos főmunkatársként dolgozott, 1991-től tudományos tanácsadó, majd 2007-től kutatóprofesszor, 2019 óta pedig emeritus kutatóprofesszor. Ezzel párhuzamosan 2007 és 2019 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Elméleti Nyelvészet Tanszékének egyetemi tanára volt, 2008-tól 2019-ig pedig az egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájának vezetését is ellátta. 1988 tavaszi félévében vendégtanárként a Stuttgarti Egyetemen (wd), 2006 tavaszi félévében pedig a Potsdami Egyetemen (wd) is oktatott.[2]

Kutatásait és tanulmányait több rangos ösztöndíj támogatta. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas, 2001-ben Charles Simonyi kutatói ösztöndíjas volt.[3] Az 1985/1986-os tanévet Sloan-ösztöndíjasként (wd) a Massachusetts Institute of Technology-n, az 1992/1993-as tanévet pedig Mellon-ösztöndíjasként (wd) a stanfordi Center for Advanced Study-ban töltötte.[4]

Családja

[szerkesztés]

Édesapja É. Kiss Sándor nyelvész. Férje Zétényi Tamás, házasságukból két fiúgyermek, András és Tamás, valamint egy leánygyermek, Zsófia született.[5]

Munkássága

[szerkesztés]

É. Kiss Katalin a nyelvészet számos különböző területén tevékenykedett, de vizsgálatai fókuszában elsősorban a nyelvelmélet – azon belül is a szintaxis – áll, de emellett kiemelten foglalkozott nyelvtörténettel és uralisztikával is. Kutatásai során visszatérően foglalkozott a szintaxissal érintkező morfológiai, szemantikai és pragmatikai kérdésekkel is. Munkásságának középpontjában egyértelműen az emberi nyelv szintaxisa áll. Kutatásainak legfőbb, és érdeklődésének mindvégig előterében álló témáját, a magyar nyelv grammatikáját is ebből a szemszögből vizsgálja és elemzi. A generatív nyelvelmélet hipotéziseit továbbgondolva, adott esetben saját korábbi téziseit is meghaladva jutott el számos eredeti, bármely elméleti keret számára jelentőséggel bíró empirikus felfedezésére a magyar és más nyelvek grammatikai rendszerében.

Kutatásai közül kiemelkednek a topik és fókusz szintaxisára irányuló vizsgálatai, amelyek a generatív nyelvelméleten belül új alapokra helyezték a magyar mondatszerkezet elemzését. Egy sor munkájában kimutatta, hogy a látszólag szabad szórendű magyar mondat ige előtti részének felépítését rendkívül szigorú szabályok határozzák meg. Ezek a szabályok azonban nem elsősorban a nyelvtani szerepekre, hanem sokkal inkább olyan diskurzusbeli funkciókra érzékenyek, mint a topik- és fókuszszerep – ám ezeket ugyanolyan szigorúsággal veszik figyelembe, mint a kötött szórendű nyelvek szórendi szabályai a nyelvtani funkciókat. Ezeknek a kutatásoknak az alapeszméi közeli rokonságot mutatnak nemcsak a prágai iskola vonatkozó felismeréseivel, hanem – ahogy É. Kiss Katalin maga is több ízben tárgyalta[6] – Brassai Sámuelnek a 19. század közepén megfogalmazott, a magyar mondatszórendre vonatkozó gondolataival is. Az általa a magyar nyelvre kidolgozott szintaktikai elemzést a szakma hamar kiterjesztette más nyelvekre is. A generatív nyelvészetben a szintaktikai topikalizáció és fókuszálás jelenségkörét a mai napig az őáltala lefektetett „diskurzus-konfigurációsság” fogalomkörében tárgyalják.[7]

A magyar mondattan területén visszatérően vizsgálta az ige utáni szabad szórend kérdéseit, a tagadás és a logikai hatókör szintaktikai kifejeződését, a birtokos szerkezetek és a velük rokon főnévi igeneves, valamint névutós szerkezetek tulajdonságait, továbbá azigekötőket is magába foglaló elemosztály különféle típusainak viselkedését. A magyar nyelv szintaktikai jellemzőit mindig általánosabb nyelvközi szabályszerűségek összefüggésrendszerébe illesztve értelmezte. Erről tanúskodnak a magyar nyelv mondattanáról szóló, jelentős részben saját eredményeit szintetizáló áttekintő munkái is, így mindenekelőtt a Cambridge University Pressnél megjelent The Syntax of Hungarian című monográfiája.

Szinkrón szintaktikai munkássága nem kizárólag a magyar nyelvhez kapcsolódik. Elemezte például a japán kettős alanyú mondatok szerkezetét.[8] Meggyőzően érvelt amellett, hogy az angolban egy alacsonyabban és egy magasabban elhelyezkedő alanyi pozíciót szükséges megkülönböztetni.[9] A magyarral való összevetésben tanulmányozta az angol típusú cleft konstrukciót, melyet párhuzamba állított a magyar nyelv ige előtti fókuszt tartalmazó szerkezetével.[10]

A szintaxishoz kapcsolódóan foglalkozott jelentéstani – szemantikai és pragmatikai – jelenségekkel is. A mondattopikkal kapcsolatos munkái segítettek tisztázni e jelentéstani szerep összetettségét, amelynek a különféleképp definiálható „régi”, illetve „új” információs státuszok ellentétpárjai mellett a „logikai alany” funkció is elválaszthatatlan részét képezi.[11] A magyar és más nyelvek adatai alapján világosan elhatárolta egymástól a fókusz fogalmán belül az információs fókuszt és a kimerítően értelmezett azonosító fókuszt – ezektől elkülönülten kezelve a szembeállítás (kontrasztivitás) vonását.[12] Elemezte a több kérdőszót tartalmazó kérdések értelmezését, valamint a magyar mondat aspektuális jelentését és az igekötők szerepét ennek meghatározásában.[13] A magyarban kitüntetett mondatszerkezeti pozícióhoz is kapcsolt, kötelezően disztributív kvantorok értelmezésének kérdéskörén belül kísérletes módszerekkel tanulmányozta a kvantifikáció óvodáskori elsajátítási folyamatait.[14]

A magyaron kívüli mai uráli nyelvekre irányuló kutatásai a 2000-es évektől kezdődően munkásságában szorosan összefonódnak az uráli nyelvek – köztük kiemelten a magyar nyelv – nyelvtörténetének tanulmányozásával. Ebben a szellemben elemezte az udmurt -jez toldalék nyelvtörténeti változásait, a magyar igeidő- és aspektusrendszer átalakulását, a magyar hogy kötőszó nyelvtörténeti eredetét, a hanti mellérendelő kötőszók létrejöttét, és az ősmagyar nyelv feltételezett alany–tárgy–ige alapszórendű mondatszerkezetének a mai magyar mondatstruktúra irányába történő átalakulását.[15] Az általa vezetett kutatási projektek keretében létrehozott nyelvi korpuszok, így az Ómagyar Korpusz[16], a Hanti Adatbázis,[17] valamint a Párhuzamos Bibliaolvasó[18] a magyar nyelvtörténet és az uráli nyelvek kutatóközösségét szolgálják.

1973-ban védte meg egyetemi doktori disszertációját, 1979-ben kandidátusi, majd 1991-ben akadémiai doktori értekezését.

Több mint 260 tudományos publikáció szerzője, illetve szerkesztője.[19] Saját munkái mellett az 1990-es évektől kezdve rendszeresen jelennek meg (társ)szerkesztésében kötetek, elsősorban a szintaxis és a nyelvtörténet területén. Kutatói munkássága mellett számos tudományos ismeretterjesztő és oktatási célt szolgáló művet is közreadott.[20]

Tagja volt a Nyelvtudományi Közlemények (1985–1990), a The Linguistic Review (1992–), az Acta Linguistica Hungarica (1998–2009), valamint a Natural Language and Linguistic Theory (2008–2012) szerkesztőbizottságának. 2001–2024 között a Theoretical Linguistics társszerkesztője, 2009–2019 között az Acta Linguistica Hungarica (2017-től Acta Linguistica Academica) szerkesztőjeként tevékenykedett.

A tudományos és oktatói tevékenység mellett a tehetséggondozásban is aktívan részt vesz: 2003-ban Péntek Jánossal közösen létrehozta az erdélyi Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületet és annak magyarországi alapítványát.[21]

Társasági tagságai és elismerései

[szerkesztés]

Kiemelkedő tudományos munkásságának elismeréseként több hazai és nemzetközi tudományos társaság választotta tagjai közé. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2013-ban rendes tagjává választották. Nemzetközi megbecsültségét jelzi, hogy 2005-ben az Európai Akadémia (Academia Europaea) tagja, majd 2021-ben a Brit Akadémia (wd) levelező tagja lett.

Tudományos eredményeit és társadalmi szerepvállalását számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el. 1985-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság Gombocz Zoltán-díját vehette át. 1994-ben öt rangos Center for Advanced Study (Stanford, Princeton, Berlin, Wassenaar és Észak-Karolina) neki ítélte a New Europe Prize nevű díjat, melynek pénzjutalmából megalapította a magyar nyelvészeket támogató Telegdi Zsigmond-ösztöndíjat. 2004-ben Palladium-díjjal, 2009-ben a A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, majd 2011-ben Széchenyi-díjjal jutalmazták. 2015-ben Prima Primissima díjat kapott, végül 2017-ben a Bolyai János alkotói díjjal ismerték el nyelvészeti munkásságát, ezzel ő lett az első nő, aki ilyen magas kitüntetésben részesülhetett.[22]

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Shakespeare szonettjei Magyarországon (1975) Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • A magyar mondatszerkezet generatív leírása (1983) Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Configurationality in Hungarian (1987) Dordrecht: Kluwer.
  • The syntactic structure of Hungarian (szerk., társszerk. Kiefer Ferenc) (1994) San Diego: Academic Press.
  • Discourse Configurational Languages (szerk.) (1995) Oxford: Oxford University Press.
  • É. Kiss Katalin, Kiefer Ferenc, Siptár Péter: Új magyar nyelvtan (1998) Budapest: Osiris.
  • Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből (szerk., társszerk. Bakró-Nagy Marianne, Bánréti Zoltán) (2001) Budapest: Osiris.
  • The Syntax of Hungarian (2002) Cambridge: Cambridge University Press.
  • Anyanyelvünk állapotáról (2004) Budapest: Osiris.
  • Verb clusters. A study of Hungarian, German and Dutch (szerk., társszerk. Henk van Riemsdijk) (2004) Amsterdam–Philadelphia: John Benjamins. (Linguistik aktuell)
  • Event Structure and the Left Periphery (szerk.) (2006) Dordrecht: Springer.
  • Adverbs and Adverbial Adjuncts at the Interfaces (szerk.) (2009) Berlin: Mouton de Gruyter.
  • Nyelvelmélet és diakrónia 1–3. (társszerk.) (2011, 2014, 2017) Budapest – Piliscsaba: PPKE BTK.
  • Nyelvelmélet és dialektológia 1–4. (társszerk.) (2009, 2012, 2015, 2018) Budapest – Piliscsaba: PPKE BTK.
  • Nyelvelmélet és kontaktológia 1–4. (társszerk.) (2010, 2013, 3017, 2020) Budapest – Piliscsaba: PPKE BTK.
  • The evolution of functional left peripheries in Hungarian syntax (szerk.) (2014) Oxford: Oxford University Press. (Oxford studies in diachronic and historical linguistics)
  • Magyar generatív történeti mondattan (szerk.) 2014. Budapest: Akadémiai Kiadó.
  • Linguistic and Cognitive Aspects of Quantification (szerk., társszerk. Zétényi Tamás) (2018) Cham: Springer.
  • Syntax of Hungarian: Postpositions and Postpositional Phrases (szerk., társszerk. Hegedűs Veronika) (2021) Amsterdam: Amsterdam University Press.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.thebritishacademy.ac.uk/fellows/profiles/professor-katalin-%C3%A9-kiss-fba/. (Hozzáférés: 2026. február 17.)
  2. ↑ Surányi Balázs: É. Kiss Katalin 70 éves. Magyar Nyelv, CXV. évf. 3. sz. (2019) 374–378. o.
  3. ↑ Az MTA köztestületének tagjai: É. Kiss Katalin. Magyar Tudományos Akadémia (Hozzáférés: 2025. május 20.)
  4. ↑ É. Kiss Katalin. Pázmány Péter Katolikus Egyetem arch
  5. ↑ Lásd Hermann Péter (főszerk.): Ki kicsoda 2000 2, Greger-Biográf Kiadó, Budapest, 433, 1999.
  6. ↑ É. Kiss Katalin: Brassai Sámuel és a generatív magyar mondatszerkezet. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, XLI. évf. (1997) 119–129. o.
  7. ↑ „É. Kiss Katalin (1998). Discourse–configurationality in the languages of Europe. In: Anna Siewierska (szerk.) Constituent Order in the Languages of Europe. Berlin: Mouton de Gruyter. 681–729.”.
  8. ↑ Katalin É. Kiss: On the Japanese “double subject” construction. Linguistic Review, I. évf. (1981) 155–170. o.
  9. ↑ Katalin É. Kiss: Two subject positions in English. Linguistic Review, XIII. évf. (1996) 119–142. o.
  10. ↑ „É. Kiss Katalin (1999). The English cleft construction as a focus phrase. In: Mereu, L. (szerk.) Boundaries of Morphology and Syntax. Amsterdam: John Benjamins. 217–230.”.
  11. ↑ Katalin É. Kiss: Discourse-configurational languages. In Language typology and language universals. Ed. by M. Haspelmath, E. König, W. Österreicher, W. Raible. Berlin: Mouton de Gruyter. 2001. 1442–1455. o.
  12. ↑ Katalin É. Kiss: Identificational focus versus information focus. Language, LXXIV. évf. (1998) 245–273. o.
  13. ↑ Katalin É. Kiss: WH-Movement and specificity. Natural Language & Linguistic Theory, XI. évf. (1993) 85–120. o.; Katalin É. Kiss: The function and the syntax of the verbal particle. In Event structure and the left periphery: Studies on Hungarian. Ed. by Katalin É. Kiss Katalin. Dordrecht: Springer. 2006. 17–56. o.
  14. ↑ Katalin, É. Kiss – Tamás Zétényi: Quantifier spreading: children misled by ostensive cues. Glossa: A Journal of General Linguistics, II. évf. (2017) 1–20. o.; Katalin, É. Kiss – Tamás Zétényi: Why is children’s interpretation of doubly quantified sentences non-isomorphic? Linguistics, LV. évf. (2017) 1337–1381. o.
  15. ↑ Katalin É. Kiss – Orsolya Tánczos: From possessor agreement to object marking in the evolution of the Udmurt -jez suffix: A grammaticalization approach to morpheme syncretism. Language, XCIV. évf. (2018) 733–757. o.; Katalin É. Kiss: From the grammaticalization of viewpoint aspect to the grammaticalization of situation aspect. In Event structure and the left periphery: Studies on Hungarian. Ed. by Katalin É. Kiss. Dordrecht: Springer. 2006. 129–158. o. ; Katalin É. Kiss: From relative proadverb to declarative complementizer: The evolution of the Hungarian hogy ʻthatʼ. Linguistic Review, XL. évf. (2023) 107–130. o.; Lena Borise – Katalin É. Kiss: The emergence of conjunctions and phrasal coordination in Khanty. Journal of Historical Linguistics, XIII. évf. (2023) 173–219. o.; Katalin É. Kiss: From Proto-Hungarian SOV to Old Hungarian Top Foc V X*. Diachronica, XXX. évf. (2013) 202–231. o.
  16. ↑ Magyar generatív történeti szintaxis. HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont (Hozzáférés: 2025. május 20.)
  17. ↑ Hanti Adatbázis. HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont (Hozzáférés: 2025. május 20.)
  18. ↑ Párhuzamos Bibliaolvasó. HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont (Hozzáférés: 2025. május 20.)
  19. ↑ Magyar Tudományos Művek Tára. m2.mtmt.hu (Hozzáférés: 2025. április 12.)
  20. ↑ É. Kiss Katalin: Mondattan. In É. Kiss Katalin – Kiefer Ferenc – Siptár Péter: Új magyar nyelvtan. Budapest: Osiris. 2003. 17–188. o. ; É. Kiss Katalin: Anyanyelvünk állapotáról. Budapest: Osiris. 2004. ; É. Kiss Katalin – Gerstner Károly – Hegedűs Attila: Fejezetek a magyar nyelv történetéből. Budapest: Akadémiai. 2018.
  21. ↑ Nyilas Misi tehetségtámogató Egyesület. www.nyilasmisi.ro (Hozzáférés: 2025. május 20.)
  22. ↑ Bolyai-díj Alapítvány. www.bolyaidijalapitvany.hu (Hozzáférés: 2025. április 12.); É.Kiss Katalin nyelvész kapta az idei Bolyai-díjat. InfoRádió (2017. április 23.) (Hozzáférés: 2017. április 23.) arch

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=É._Kiss_Katalin&oldid=28846276”