Reisinger János (tanár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Reisinger János (Magyaróvár, 1802. augusztus 7.Pest, 1868. február 25.) bölcseleti doktor, királyi tanácsos, kegyes tanítórendi áldozópap és egyetemi tanár.

Élete[szerkesztés]

1819. október 9-én lépett a rendbe Privigyén, ahol 1820-21-ben növendékpap volt; 1822-23-ban Temesvárt grammatikát tanított; 1824-25-ben Vácon bölcseletet tanult és doktorrá avatták. 1826-ban Nyitrán, 1827-ben Szentgyörgyön teológiát tanult és 1826. október 7-én Esztergomban miséspappá szentelték. 1828-29-ben Temesvárt gimnáziumi tanár a gramatikai osztályban, 1830-40-ben a történelem tanára Szegeden. 1841. január 5-én a pesti egyetem történelmi tanárának neveztetett ki. 1849-ben Pesten nyugalomban élt. 1850-től 1864-ig a pesti egyetemen ismét a történelem rendes tanára volt. Két ízben volt a bölcseleti kar dékánja és 1863-tól a tanárvizsgáló bizottság tagja. 1865-ben nyugalomba vonult és ez alkalomból királyi tanácsos címet nyerte.

Cikke a Figyelőben (1839. 13., 19. sz. R. történeti táblái ügyében).

Művei[szerkesztés]

  • Eventus Memorabiles Historiae Universalis, serie chronologica in VII tabulis ad usum auditorum suorum indicati. Szegedini, (1839.) ívrét.
  • Állítások a közönséges történetből, melyeket a m. kir. egyetemben mélt. és főt. bölcsészeti kar elnökének és ugyanazon tanszék igazgatójának helybenhagyásával Reisinger János a történetek tanára előadásaiból. Pest, 1846.

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.