Szigeti József (filozófus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szigeti József
Született 1921. március 19.
Rákospalota
Elhunyt 2012. szeptember 24. (91 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filozófus,
esztéta,
egyetemi tanár,
akadémikus
Díjak Baumgarten-díj

Szigeti József (Rákospalota, 1921. március 19. – Budapest, 2012. szeptember 24.[1]) Baumgarten-jutalommal kitüntetett magyar marxista filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az ismeretelmélet és a marxista filozófia. Fő eredménye a művészet megformált, valódi tartalommá vált matéria egységéből történő levezetése. 1957 és 1959 között művelődési miniszterhelyettes, 1959 és 1968 között az MTA Filozófiai Intézet igazgatója.

Életpályája[szerkesztés]

1939-ben érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1944-ben szerzett bölcsészdiplomát. Egyetemi évei alatt az Eötvös Kollégium tagja volt. 1944 és 1945 között a bécsi Collegium Hungaricumban tanult. 1948-ban Londonban vett részt posztgraduális képzésben.

Bécsi hazatérése után középiskolai tanárként kezdett el dolgozni, majd 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem filozófia tanszékére kerül, ahol az egyetem 1950-es átszervezése és Eötvös Loránd Tudományegyetemmé történt átnevezése után is maradt. Közben 1949-ben Baumgarten-jutalomban részesült és egyetemi docensnek nevezték ki. 1961-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezést az esztétika tanszékre. 1971-ben az I. számú filozófiai tanszék vezetőjévé nevezték ki, amely pozícióját 1990-ig megtartotta. 1991-ben nyugdíjazták. Egyetemi állása mellett az MTA Filozófiai Intézet munkatársaként is dolgozott. 1959-ben kinevezték az intézet igazgatójává, ahol többször is megerősítették. Az intézetet 1968-ig vezette.

1951-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi, 1959-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Filozófiai, valamint Esztétikai Bizottságának lett tagja, később a Szociális Bizottságba is bekerült. 1967-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd húsz évvel később, 1987-ben pedig rendes tagjává. 1960 és 1975 között a Nemzetközi Hegel Társaság tagja volt. Emellett 1961 és 1969 között a Magyar Filozófiai Szemle főszerkesztője volt. Később a Filozófiai Írók Tára szerkesztőbizottságába is bekerült.

1957 és 1959 között az úgynevezett „Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány” művelődésügyi miniszterhelyettese volt. Minisztériumi munkája során aktívan részt vett az 1956-os forradalom utáni tudományos élet forradalmat támogató szereplőinek leváltásában, menesztésében.[2]

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe az ismeretelmélet, illetve a marxista filozófia és esztétika és a filozófiatörténet.

Munkásságának alapját a szisztematikai/logikai és a történelmi gondolkodás dialektikus egysége határozta meg, azaz a két elem egymásban történő érvényesítését hordozza magában. Fontos eredménye az addigi forma–anyag–tartalom toposz külsődleges vonatkozásainak meghaladása, amelyben az úgynevezett tartalmas forma, valamint a megformált, valódi tartalommá vált anyag (matéria) egységét helyezte a középpontba. Ebből levezette a művészet mint a filozófiai értelemben vett emberi anyagok érzéki megjelenítését és a tudományos gondolkodás alapkategóriáit. E módszert használta a matematikai szimbólumok eszmei tartalmának tisztázásában is. A marxizmus-leninizmus esztétikájának magyarországi megalapozója.

Családja[szerkesztés]

1948-ban nősült, felesége Révész Éva. Házasságukból három fiúgyermekük született, egyikük Szigeti Péter jogfilozófus, az állam- és jogtudományok doktora, az Országos Választási Bizottság elnöke volt.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Útban a valóság felé (1948)
  • A szellemtörténeti újjáértékelés nyitánya: a magyar liberalizmus bírálata (1952)
  • Egyetemi előadások a filozófia történetéről a görögöktől Hegelig (1955, 1959)
  • Hegel-emlékkönyv; szerk. Szigeti József; Akadémiai, Bp., 1957
  • Irodalmi tanulmányok (1959)
  • A Marx előtti filozófia története. 2. r. A középkori filozófia története; ELTE, Bp., 1959
  • Filozófia történet 1. r. 1. évf. délelőtti és levelező hallgatók részére; MKKE, Bp., 1959
  • Bevezetés a marxista esztétikába 1.; ELTE, Bp., 1961
  • Denis Diderot – un grand figure du matérialisme militant du XVIIIe siècle (1962)
  • A magyar szellemtörténet bírálatához (1964)
  • Bevezetés a marxista-leninista esztétikába I–II. (1964–1966, 1971)
  • Esztétikai kislexikon; főszerk. Szigeti József; Kossuth, Bp., 1969
  • A tudományos gondolkodás forradalma (1984)
  • Racionalizmus és irracionalizmus dialektikája (1991)
  • Azonosság és Nem-azonosság Azonossága (1998)
  • The Identity of the Identity and Non-Identity (1999)
  • Intellektuális önéletrajzom. A szellemi ébredezéstől a társadalmi hivatásra ébredésemig 1921–1948. (2000)
  • Párttevékenységem és Lukács Györggyel való együttműködésem kezdete – Ezredvég, IX. évfolyam, 8. szám – 1999. augusztus – Hozzáférés: 2013. június 22.
  • A mai élet erkölcse – recenzió Prohászka Lajos könyvéről – Magyarok, 1945. szeptember, I. évfolyam 3. szám, 140–142. p. – In: Prohászka Lajos: A mai élet erkölcse – Kísérő írás – XXVIII–XXXI. p. – Hozzáférés: 2013. augusztus 10.

Források, kiegészítő ismeretek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. Staar Gyula: Tudóssors Közép-Európában. Valóság, 2007. október. (Hozzáférés: 2009. október 18.)