Ecsedy Ildikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ecsedy Ildikó
Életrajzi adatok
Született 1938. március 23.
Ungvár
Elhunyt 2004. február 5. (65 évesen)
Budapest
Állampolgárság magyar magyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület sinológia
Kutatási terület régi kínai történelem, társadalomtörténet, Kína kapcsolatai Közép-Ázsiával, nomád népek társadalmi és történeti problémái, kapcsolatai Kínával, régi kínai csillagászat, archeoasztronómia
Tudományos fokozat a nyelvtudományok doktora (1985)
Munkahelyek
ELTE BTK Kelet-ázsiai és Belső-ázsiai Tanszék címzetes egyetemi tanár
A Tan Kapuja Buddhista Főiskola professzor
MTA Orientalisztika Munkaközösség tudományos tanácsadó
Szakmai kitüntetések
MTA Eötvös József-koszorú díj (1995)

Ecsedy Ildikó (Ungvár, 1938. március 23.Budapest, 2004. február 5.) magyar történész, nyelvész, sinológus. A régi kínai történelem, Kína nomád kapcsolatainak szakértője és nemzetközileg elismert Közép-Ázsia-kutató volt.

Életpályája[szerkesztés]

Ecsedy Ildikó 1938-ban Ungváron született. Édesapja jogász, majd a szocializmus alatt könyvelő, édesanyja polgári iskolai tanárnő volt. Családjában jelentős hagyománya volt a tudományos tevékenységnek: anyai nagyapja, Margittai Antal (1880-1939) híres flórakutató, botanikus, tanár volt. Ecsedy Ildikó egész életét meghatározta, hogy egyéves korában őt is elérte a környéket sújtó gyermekbénulás-járvány, s bár a kórházi kezelésnek köszönhetően túlélte a betegséget, de az élete derekán visszatért, így utolsó huszonöt évét ágyhoz kötve élte óbudai lakásában.

Gyermekkorát szerető családi közösségben, de nehéz körülmények között élte három testvérével együtt. Édesapja hosszú évekre szovjet fogságba, a doni szénbányákba került, édesanyjának pedig a második világháború végén gyermekeivel együtt menekülnie kellett Kárpátaljáról. A család sok hányattatás után végül Budapestre került, ahol Ecsedy Ildikó az általános iskolai tanulmányainak java részét magántanulóként, később pedig a Pető Intézet keretei között végezte el.
1956-ban érettségizett a Veres Pálné Leánygimnáziumban. Ebben az évben jelentkezett az ELTE BTK Bölcsészettudományi Karára, eredetileg magyar és angol szakra. Amikor a felvételitő bizottság tudomására jutott, hogy a jelentkező magánszorgalomból, már néhány keleti nyelvet is elsajátított, angol helyett a kínai szakra irányították. Így 1956-1961 között az ELTE BTK Kínai és Kelet-ázsiai Tanszékén és magyar szakon tanult. 1961-ben kínai és belső ázsiai filológiából „Adalékok a karluk nép történetéhez kínai források alapján” című dolgozatával – summa cum laude eredménnyel – doktori vizsgát tett Ligeti Lajosnál és Németh Gyulánál. 1962 decemberében avatták aranygyűrűvel.

1979-ben megjelent könyvével (Nomádok és kereskedők Kína határain) 1980 májusában megkapta a nyelvtudomány kandidátusa címet. 1985-ben pedig a nyelvtudomány doktora fokozatot szerezte meg A kínai állam kezdetei című dolgozattal.

1961 szeptemberétől a Magyar Tudományos Akadémia Keleti Gyűjteményében dolgozott könyvtárosként. 1970-től kezdve tudományos kutató, előbb a Könyvtár dolgozójaként, majd 1972-től az Orientalisztikai Csoportban, amely 1974-től az MTA Nyelvtudományi Intézetének keretében működött. 1973-tól az MTA Nyelvtudományi Intézete Orientalisztikai Osztályának tudományos tanácsadója. 1976-tól az Orientalisztikai Bizottság tagja, a Távol-keleti Munkabizottság elnöke, az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae és a Keletkutatás szerkesztőbizottsági tagja, a Kőrösi Csoma Kiskönyvtár szerkesztője. 1979-től a Tőkei Ferenc vezetésével ekkor megalakult MTA Orientalisztika Munkaközösség tudományos kutatója, majd tudományos tanácsadója. 1974–1975-ben előadásokat tartott az ELTE BTK Hahn István professzor vezette Ókortudományi Tanszéken az ókori történelem és filológia tárgykörében, továbbá tudományos előadásokat tartott itthon és külföldön.
1987-től az ELTE BTK Kelet-ázsiai Tanszéken és Belső-ázsiai Tanszéken tanított haláláig. 1990 szeptemberétől az ELTE BTK címzetes egyetemi tanáraként tevékenykedett. 1990–91-ben a Miskolci Bölcsész Egyesület kínai szakának tudományos irányítója, 1999-től A Tan Kapuja Buddhista Főiskola professzora volt. 2000-től 2003-ig vezette az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola ekkor megalakult sinológiai doktori programját.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Nomádok és kereskedők Kína határain. Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 16. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.
  • A kínai állam kezdetei. Az MTA Orientalisztikai Bizottságának sorozata. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987., ISBN 9630536684
  • A három királyság története. (Hat fejezet fordítása Lo Kuan-csung regényéből.) Történelem és kultúra 4. MTA Orientalisztikai Munkaközösség, Budapest 1987.
  • Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában. Corvina, Budapest, 1990.
  • Kínai császárok és alattvalók. A világtörténelem nagy alakjai. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1992., ISBN 9630936046
  • Bevezetés a régi Kína társadalmának és kultúrájának történetébe. Tanulmányok Kínáról Európa ókorában. Ex Oriente Lux: Keleti művelődéstörténeti tanulmányok I. Miskolci Bölcsész Egyesület, Miskolc 1992.
  • Álom és álomfejtés a régi Kínában. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest. 2001.

Publikációi idegen nyelven (válogatás)[szerkesztés]

  • Cultivators and Barbarians in Ancient China: Acta Orient. Hung. XXVIII (1974), Fasc. 3, pp. 327–349.
  • Tribe and empire, tribe and society in the Turk Age: Acta Orient. Hung. XXXI (1977): 1, pp. 3–15.
  • A contribution to the history of Karluks in the T'ang period: Acta Orient. Hung. XXIV (1980): 1-3, pp. 23–37.
  • Far Eastern sources on the history of the steppe region: Bulletin de l'école Française de l'Extręme-Orient, Tome LXIX. ŕ la mémoire de Paul Demiéville /1894-1979/, Paris, 1981, pp. 263–276.
  • Nomads in history and historical research: Acta Orient. Hung XXXV (1981): 2-3, pp. 201–227.
  • Nomadic societies and state formations: Acta Orient. Hung XXXV (1981): 2-3, pp. 393–396.
  • Western Turks in Northern China in the Middle of the 7th Century: Acta Antiqua Ac. Sc. Hung. 28(1980): 1-4, pp. 249–258.
  • The Oriental background to the Hungarian tradition about Attila's tomb": Acta Orient. Hung XXXVI(1982): 1-3, pp. 128–153.
  • Nanchao: an archaic state between China and Tibet. Tibetan and Buddhist Studies Commemorating the 200th Anniversary of the Birth of Alexander Csoma de Kőrös: Bibliotheca Orientalis Hungarica, Vol.XXIX/1, pp. 165–189. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984
  • Chinese-Turk Political Connection and Conflict in 615 A.D.: Acta Antiqua XXXI, Fasc.1-2 (1985/?1987?/-1988), pp. 91–100.
  • A Note on "Slavery" in the Turk Rulers' Burial Customs: Acta Orient. Hung XLII/1/, pp. 3–16. /1988[1989]/.
  • Primitive Society and Asiatic Mode of Production, Edited by Ferenc Tőkei, MTA Orientalisztikai Munkaközösség, Budapest 1979, in: The "Asiatic" Basis of Chinese Civilization, pp. 33–62; On the Social and Economic Structure of Nomadic Societies, pp. 63–90.

Társasági tagságai[szerkesztés]

  • Kőrösi Csoma Társaság
  • Ókortudományi Társaság
  • Irodalomtörténeti Társaság
  • T'ang Society
  • Academia Europaea (1994-től)
  • Tőkei Ferenc Társaság (2000 októbertől tiszteletbeli elnök)

Kitüntetése[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Salát Gergely: „In memoriam Ecsedy Ildikó (1938-2004)”. In Kínai történelem és kultúra. Tanulmányok Ecsedy Ildikó emlékére. Sinológiai Műhely 7. Balassi Kiadó, Budapest 2009. 7-10. o. ISBN 9789635068067

További információk[szerkesztés]