Bárdi László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bárdi László
Született 1932. augusztus 14. (86 éves)
Magyaróvár
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orientalista,
egyetemi docens
Kitüntetései Pécs díszpolgára

Dr. Bárdi László (Magyaróvár, 1932. augusztus 14.) orientalista, egyetemi docens.

Családja[szerkesztés]

Nős, felesége Róth Margit tanárnő. Gyermekei: Judit, Éva. Unokái: Ármin, András, Ábel, Barnabás, Gusztáv.

Tanulmányai[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányai a Szamosújvári Állami Gimnáziumban majd a bonyhádi Petőfi Sándor Általános Gimnáziumban végezte. Ezt követően a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, történelem-földrajz szakon szerzett diplomát, 1954-ben. Posztgraduális tanulmányokat végzett Londonban, a Westminster University-n, Potsdamban, a Karl Liebknecht Paedagogische Hochschule-n, Perugia-ban, az Universita per la Stranierin és Nancsangban, a Csianghszi Sifan Tahszüén.

Munkakörei[szerkesztés]

1954-től 1964-ig tanár volt, majd 1964-től Pécsváradi járási, majd Baranya megyei tanulmányi felügyelő. Később főelőadó, majd csoportvezető, végül osztályvezető-helyettes főtanácsos (Baranya Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya) lett. A Dél-Dunántúli Tankerület igazgatójaként működött 1992-től 1994-ig. 1972 és 1998 között a Pécsi Tanárképző Főiskolának, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemnek volt szerződéses oktatója, 1999-től egyetemi docensként a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója.

Külföldi vendégtanári munkája: Nanchang, Csianghszi Sifan Tahszüe, Kínai Civilizáció Tanszéke (1994-95); Bukaresti Egyetem Hungarológiai Osztálya (1995); Peking, Zsenmin Tahszüe, Történelmi Tanszék (1996).

Tudományos tevékenysége[szerkesztés]

A második világháború utáni első hazai tehetséggondozó mozgalom elméleti megalapozója és gyakorlati szervezője (1976-80). Az 1980-as évektől kutatásai és egyetemi oktató munkája előbb a keleti világvallások eszmevilágának, majd az orientalisztika területére, az antik lovasnomád népek eredetének és vándorlásának vizsgálatára, valamint a magyar keletkutatók tevékenységének vizsgálatára irányulnak. Ezzel kapcsolatban 28 kutatóutat tett Kínában, továbbiakat pedig Ázsia és a Távol-Kelet egyéb országaiban (India, Nepál, Mongólia, stb.). Számos nemzetközi konferencia előadója (Kinában: Hohhot, Csefeng, Tunhuang; Angliában, Svájcban, Horvátországban, Hollandiában, stb.). A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Napok tudományos tanácskozásainak rendszeres résztvevője (1998-tól csaknem folyamatosan napjainkig). A Kínai Tv Történelmi Dokumentumfilm Bizottságának tanácsadója (1988-89), majd ugyanott a népvándorláskori dokumentumfilm-sorozatok szakértői csoportjának vezetője (2000).

Szakirodalmi tevékenysége[szerkesztés]

Mintegy 270-280 tanulmányt és cikket tett közzé magyar, angol, német, kínai nyelven, tizennégy önálló kötete (3 egyetemi tankönyve) jelent meg, 34-36 hazai és külföldi tanulmánykötet társszerzője. Emellett fordít és ismeretterjesztő cikkeket ír.

Ismeretterjesztő tv-filmek közreműködője ill. szövegírója: Ki népei vagyunk? I-II-III. (2003); A Selyemút I-VIII. (2003-2004); Kézművesek a Selyemút mentén (2004); Tiltott város - világváros: Peking (2004); A kínai filozófia és a képzőművészetek I-II. (2007); A Császár-csatorna I-IV. (2007-2008).

Főbb művei[szerkesztés]

  • Őseink nyomában a Távol-Keleten; Pannónia, Pécs, 1993.
  • Vallástörténet I. Keleti világvallások; JPTE-TANORG, Budapest, 1996.
  • Vallástörténeti szöveggyűjtemény I. r. Keleti világvallások; JPTE-TANORG, Budapest, 1997.
  • Chinese Assessment of Sir Aurel M. Stein's Work; Eurolingua, Berlin-Bloomington-London-Paris-Toronto, 1999.
  • A keleti világvallások története és eszmevilága; Keleti Kiskönyvtár 1.sz., JPTE Ázsia Központ, 1999.
  • Dunhuangxue ji qi yanjiude deshi zai guoji shangde zhongyao yiyi; Dunhuang, 2000.
  • Az ősi Selyemút világa; Masszi, Budapest, 2003.
  • Keleti kapcsolatok-Keleti gyökerek; Balaton Akadémia, Keszthely, 2004.
  • Homokba temetett karavánutakon; Masszi-Duna Tv, Budapest, 2005.
  • Kína, a letűnt istenek birodalma; Alexandra, Pécs, 2007.
  • Kelet népe vagyunk; Helikon, Budapest, 2007
  • Kínai hajónapló. Magyarok a Császár csatornán; Masszi, Bp., 2008
  • Napkelet üzenete; Balaton Akadémia, Keszthely, 2008 (Szent György könyvek)
  • Elődeinkről – utódainknak. Őseink ösvényein; Püski, Bp., 2016
  • Őstörténetünk ösvényein. Utódainknak, elődeinkről; Pro Pannonia, Pécs, 2016 (Pannónia könyvek)

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója,
  • Munka Érdemrend,
  • Tehetségekért-díj,
  • Apáczai Csere János-díj,
  • a Brit Akadémia Stein Aurél felfedezői díja (három alkalommal),
  • Kőrösi Csoma Sándor-díj,
  • Bocskai-dij,
  • Grastyán-dij,
  • Teleki Sámuel felfedezői dij
  • mongol ("Az ifjúságért") és
  • kínai ("Nanchangi Egyetem emlékérme") állami, szakmai kitüntetések,
  • Pécs díszpolgára.
  • Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat (2018)[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Állami kitüntetések átadása. www.kormany.hu (Hozzáférés: 2018. aug. 18.)

Források[szerkesztés]

  • Tóth József - Trócsányi András (szerk.): Ki kicsoda a magyar geográfiában? PTE, Pécs, 2001;
  • Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda? ; MTI, Budapest, 2005;
  • Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda? ; MTI, Budapest, 2008;
  • Liang Caide: Meili Xiongyali; Nanjing, China, 2005;
  • Romváry Ferenc (főszerk.): Pécs Lexikon I-II., Pécs, 2011
  • Keleti horizontunk. Bárdi László tiszteletére; szerk. Tóth József, Wilhelm Zoltán; PTE Földtudományi Doktori Iskola–Publikon, Pécs, 2009 (Keleti kiskönyvtár)