Bárdi László

Bárdi László
Született	1932. augusztus 14. (92 éves) Magyaróvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orientalista, egyetemi docens
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1954)
Kitüntetései	Kőrösi Csoma Sándor-emlékplakett (2006) Pécs díszpolgára (2012)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bárdi László témában.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bárdi László (Magyaróvár, 1932. augusztus 14. –) orientalista, egyetemi docens.

Családja

Nős, felesége Róth Margit tanárnő (igazgatóhelyettes, szakfelügyelő). Gyermekei: Judit (gimn. tanár), Éva (PTE Művészeti Kar dékáni titkár). Unokái: Ármin, András, Ábel, Barnabás, Gusztáv, Lénárd és Emília.

Tanulmányai

Középiskolai tanulmányait a Szamosújvári Állami Gimnáziumban, majd a bonyhádi Petőfi Sándor Általános Gimnáziumban végezte. Ezt követően a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem–földrajz szakon szerzett diplomát 1954-ben. Ugyanott summa cum laude minősítéssel doktorált 1971-ben. Posztgraduális tanulmányokat végzett Angliában, Londonban, a University of Westminsteren, Németországban, Potsdamban, a Karl Liebknecht Paedagogische Hochschulén, Olaszországban, Perugiában, az Università per Stranierin és Kínában, Nancsangban (Nanchangban), a Csianghszi Sifan Tahszüén (Jiangxi Shifan Daxuén).

Munkakörei

1954-től 1964-ig tanár volt (Csurgói Gimnázium, Gamás, Beremend), majd a Pécsváradi Gimnáziumban igazgatóhelyettes, 1964-től Pécsváradi járási, majd Baranya megyei tanulmányi felügyelő. Később főelőadó, majd csoportvezető, végül osztályvezető-helyettes főtanácsos (Baranya Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya) lett. A Dél-Dunántúli Tankerület igazgatójaként működött 1992-től 1994-ig. 1972 és 1998 között a Pécsi Tanárképző Főiskolának, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemnek volt meghívott, szerződéses oktatója, 1999-től egyetemi docensként a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója.

Külföldi vendégtanári munkája: Nanchang, Csianghszi Sifan Tahszüe (Jiangxi Shifan Daxue), Kínai Civilizáció Tanszéke (1994–95); Bukaresti Egyetem Hungarológiai Osztálya (1995); Peking, Zsenmin Tahszüe (Renmin Daxue), Történelmi Tanszék (1996).

Tudományos tevékenysége

A második világháború utáni első hazai tehetséggondozó mozgalom elméleti megalapozója és gyakorlati szervezője (1976–80). Az 1980-as évektől kutatásai és egyetemi oktató munkája előbb a keleti világvallások eszmevilágának, majd az orientalisztika területére, az antik lovasnomád népek eredetének és vándorlására, valamint a magyar keletkutatók tevékenységének vizsgálatára irányulnak. Ezzel kapcsolatban 31 kutatóutat tett Kínában, továbbiakat pedig Ázsia és a Távol-Kelet egyéb országaiban (India, Nepál, Mongólia, Törökország, Szibéria, Szikkim stb.). Számos nemzetközi konferencia előadója (Kínában: Peking, Hohhot, Csefeng (Chifeng), Tunhuang (Dunhuang); Angliában, Svájcban, Horvátországban, Hollandiában, Romániában stb.). A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Napok tudományos tanácskozásainak rendszeres résztvevője (1998-tól csaknem folyamatosan napjainkig). A Kínai Tv Történelmi Dokumentumfilm Bizottságának tanácsadója (1988–89), majd ugyanott a népvándorláskori dokumentumfilm-sorozatok szakértői csoportjának vezetője (2000), a Kínai Társ. Tud. Akadémia Selyemút Kutatóintézetének elnökségi tagja, a Kínai Tud. Akad. kínai szakértője (2020-ig).

Szakirodalmi tevékenysége

Mintegy 320-340 tanulmányt és cikket tett közzé magyar, angol, német, kínai nyelven, tizenöt önálló kötete (3 egyetemi tankönyve) jelent meg, 36-38 hazai és külföldi tanulmánykötet társszerzője. Emellett fordít és ismeretterjesztő cikkeket ír.

Ismeretterjesztő tv-filmek közreműködője, ill. szövegírója: Ki népei vagyunk? I–II–III. (2003); A Selyemút I–VIII. (2003–2004); Kézművesek a Selyemút mentén (2004); Tiltott város – világváros: Peking (2004); A kínai filozófia és a képzőművészetek I–II. (2007); A Császár-csatorna I–IV. (2007–2008).

Főbb művei

• Őseink nyomában a Távol-Keleten; Pannónia, Pécs, 1993
• Vallástörténet I. Keleti világvallások; JPTE–TANORG, Budapest, 1996
• Vallástörténeti szöveggyűjtemény I. r. Keleti világvallások; JPTE–TANORG, Budapest, 1997
• Chinese Assessment of Sir Aurel M. Stein’s Work; Eurolingua, Berlin–Bloomington–London–Paris–Toronto, 1999
• A keleti világvallások története és eszmevilága; Keleti Kiskönyvtár 1. sz., JPTE Ázsia Központ, 1999
• Dunhuangxue ji qi yanjiude deshi zai guoji shangde zhongyao yiyi; Dunhuang, 2000
• Az ősi Selyemút világa; Masszi, Budapest, 2003
• Keleti kapcsolatok – Keleti gyökerek; Balaton Akadémia, Keszthely, 2004
• Homokba temetett karavánutakon; Masszi-Duna Tv, Budapest, 2005
• Kína, a letűnt istenek birodalma; Alexandra, Pécs, 2007
• Kelet népe vagyunk; Helikon, Budapest, 2007
• Kínai hajónapló. Magyarok a Császár csatornán; Masszi, Bp., 2008
• Napkelet üzenete; Balaton Akadémia, Keszthely, 2008 (Szent György könyvek)
• Elődeinkről – utódainknak. Őseink ösvényein; Püski, Bp., 2016
• Őstörténetünk ösvényein. Utódainknak, elődeinkről; Pro Pannonia, Pécs, 2016 (Pannónia könyvek)
• Ázsiából Európába. Ősi keleti lovasnépek vándorútja nyugatra; Pro Pannonia, Pécs, 2019

Kitüntetései

• Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója
• Munka Érdemrend ezüst fokozata
• Tehetségekért díj
• Apáczai Csere János-díj (Okt. Minisztérium)
• a Brit Akadémia Stein Aurél felfedezői díja (három alkalommal)
• Kőrösi Csoma Sándor-díj (Kőrösi Cs. S. Közm. Egy.)
• Bocskai-díj
• Grastyán-díj (Tud. Ism terj. Társ.)
• Teleki Sámuel felfedezői díj (Magyar Földr. Társ.)
• mongol („Az ifjúságért”; Mongol Okt. Min.)
• mongol („Kiváló értelmiségi”; Mongol Okt. Min.)
• kínai („Nanchangi Egyetem emlékérme”)
• Pécs díszpolgára
• kínai („Különleges könyvek Kínáról – 2017”; Kínai Minisztertanács)
• Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat (2018)
• Polg-Diplomácia Követe (Magyar–Kínai Baráti Társaság)
• Nemzetvédelmi Kereszt (Vitézi Rend)

Források

• Tóth József – Trócsányi András (szerk.): Ki kicsoda a magyar geográfiában? PTE, Pécs, 2001.
• Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda? MTI, Budapest, 2005.
• Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda? MTI, Budapest, 2008.
• Liang Caide: Meili Xiongyali; Nanjing, China, 2005.
• Liang Caide: Qingxi Duoano Meili Xiongyali; Beijing, China, 2011.
• Romváry Ferenc (főszerk.): Pécs Lexikon I–II., Pécs, 2011.
• Horváth Gergely–Zombory Klára (főszerk.): Szép ívű hidak. Kínai személyiségek emlékei Magyarországról; kétnyelvű; Budapest, 2017.
• Keleti horizontunk. Bárdi László tiszteletére; szerk. Tóth József, Wilhelm Zoltán; PTE Földtudományi Doktori Iskola–Publikon, Pécs, 2009 (Keleti kiskönyvtár)