Ágner Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ágner Lajos
Született 1878. február 16.
Szécsény
Elhunyt 1949. április 30. (71 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása irodalomtörténész,
orientalista

Ágner Lajos, írói álnevein: Dolyáni Gyula, Kárpássy Alajos, Nippon Dzsin, R. E., Rimóczy Elek[1] (Szécsény, 1878. február 16.Budapest, 1949. április 30.) magyar irodalomtörténész, orientalista, pedagógiai író.

Élete és munkássága[szerkesztés]

A Budapesti Tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát magyar irodalomból és nyelvészetből, majd tanári oklevelet magyar és latin filológiából.19021903-ban az állami ösztöndíjjal a Berlini Egyetemen foglalkozott a japán és kínai nyelvekkel. 1902-től négy éven keresztül a jászberényi főgimnázium tanára volt. Itt kötött barátságot kollégájával, Pintér Jenővel, akivel majd 1911-ben közösen részt vesz a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megalapításában. A Jászberényben töltött évei alatt alapította meg a Jászkürt című helyi újságot. 1907-ben Budapestre helyezik át, ahol az Óbudai Árpád Gimnázium tanára volt egészen 1938-ig, a nyugdíjba vonulásáig.[2] A gimnáziumi katedrát csak fél évre hagyta el: 1918 őszén az Országos Tanári Kongresszus kívánságára a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba rendelik, ahol a középiskolai ügyosztály személyi ügyeit intézi. 1919 tavaszától pedig tanári szolgálatra beosztott igazgatóként tevékenykedik tovább az Árpád Gimnáziumban.[3]

Pályájának fontos részét képezte tudományos munkássága. Pedagógiai munkássága mellett kiemelkedő az orientalisztikai, kínai és japán tárgyú publikációi, fordításai. Részt vett a Magyar Irodalom Történeti Társaság megalapításában, amelynek évtizedeken át választmányi tagja volt. Tagja volt a Révai nagy lexikona szerkesztőségi bizottságának is.

Tagságai[szerkesztés]

Könyvei, tanulmányai[szerkesztés]

  • Vachott Sándor élete és költészete. (Budapest, 1901.)
  • Ferenczy Teréz emlékezete. (Balassagyarmat, 1903.)
  • A japánság súlya és törekvése. (Jászberény, 1905.)
  • Kölcsönös hatások a hazai nyelvek között. (Budapest, 1905.)
  • Konfucius: Ta Hio (Nagy Tudomány). (Jászberény, 1906.)
  • A kínai nevelés. (Jászberény, 1907.)
  • A japáni szókincs európai elemei. (Keleti Szemle, 1909. Vol. X. 153–155. o.)
  • Kína és Japán kultúrviszonyainak kérdéséhez. (Kultúra, Sopron, 1912.)
  • Az új Kína és a köznevelés kérdése. (Magyar Pedagógia, 1915. vol. 15.: 361–364. o.)
  • Japán művelődéspolitikai törekvései. (Magyar Pedagógia, 1915.)
  • A kínai iskolák reformja. (Magyar Pedagógia, 1913.)
  • Kínai diplomata javaslata a beteg Európa meggyógyítására. (Nemzet, 1925.)
  • Száz kínai vers. (műfordítások, Budapest, 1937.)
  • A legfőbb lényről és az erényről. (Lao-ce: Tao te King, műfordítás, Budapest, 1943.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexikon. Budapest, 1978, Akadémiai Kiadó, 516. o.
  2. Lévay 2002. 119. o.
  3. Lévay 2002. 120. o.
  4. Lévay 2002. 126. o.

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Lévay Zsolt: 100 év – 100 kép az Árpád Gimnázium történetéből. „Árpád Gimnázium” Alapítvány, Budapest, 2002.