Vachott Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vachott Sándor
Vachott Sándor.jpg
Született 1818. november 17.
Gyöngyös
Elhunyt 1861. április 9. (42 évesen)
Pest
Állampolgársága magyar
Házastársa Csapó Mária
Foglalkozása költő,
író,
ügyvéd
Halál okaElmebaj
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[1]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vachott Sándor témájú médiaállományokat.

Vachottfalvi Vachott Sándor (Gyöngyös, 1818. november 17.Pest, 1861. április 9.) költő, író, ügyvéd, az MTA levelező tagja, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Vahot Imre bátyja.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Vachott Imre, az Eszterházy hercegi uradalom ügyésze volt, édesanyja Hercsúth Janka. Első kiképeztetését szülőföldje katolikus iskolájában nyerte és 1831-ben ment az eperjesi evangélikus kollégiumba; mint jogász elnöke volt az iskolai magyar nyelvművelő társulatnak. Ekkor írta első költeményeit Sárosi Gyula serkentésére. Kezdetben az almanach-költészet művelője volt, majd Bajza József és Petőfi Sándor hatására megismerkedett a reformkor művészi szellemiségével. Pályáját 1838-ban Nógrádban kezdte jurátusként, majd és néhány költeményt adott ki az Athenaeumban, melyek figyelmet keltettek. Később Pestre költözött, ahol 1841. március 19-én ugyan letette az ügyvédi vizsgát, de életét inkább az irodalomnak szentelte. 1842. január 22-én a Kisfaludy Társaság, 1843. október 7-én a Magyar Tudományos Akadémia tagjául választotta. (A Kisfaludy Társaságban székfoglalóul a Külföld rabja című költeményét írta.) 1842-ben Erdélyi Jánosné, született Vachott Cornélia testvérének halála mélyen megrendítette, ekkor írta Cornelia emlékezete című szép költeményét. 1843-ban vette feleségül Csapó Mária írónőt. 1845 tavaszán vágya a csendes falusi élet után Tápiósápra vonta, ahol harmadfél évig lakott. 1848 őszén Pestre költözött, Kossuth Lajos titkára volt, majd a szabadságharc után elfogták és börtönbe vetették. 1850-ben szabadult, majd 1852-ben forradalmi tevékenységgel vádolva és Sárosi Gyula rejtegetése miatt december 5-én elfogták és ismét több hónapi börtönbüntetésre ítélték, melyet Pesten, az Újépület egyik szűk termében töltött. A börtönben megőrült és Pesten a Schwartzer-féle elmegyógyintézetben halt meg 1861-ben. A Kisfaludy Társaság 1861. évi közgyűlésén Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet.

Művei[szerkesztés]

  • Vachott Sándor versei; Beimel József Ny., Pest, 1846
  • Báthory Erzsébet. Történelmi beszély; Trattner-Károlyi Ny., Pest, 1847
  • Vahot Sándor összes költeményei; kiad. Vahot Imre; Gyurian Ny., Pest, 1856
  • Vachott Sándor költeményei; 3., teljes kiad.; bev. Tóth Lőrinc; Athenaeum Ny., Pest, 1869
  • Vachott Sándor és Pomáz; vál., szerk., bev. Lisztóczky László; Dsida Jenő Baráti Kör, Eger, 2010

Források[szerkesztés]

  • http://resolver.pim.hu/auth/PIM73557, Vachott Sándor, 2018. szeptember 12.