Vachott Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vachott Sándor
Vachott Sándor.jpg
Született 1818. november 17.
Gyöngyös
Elhunyt 1861. április 9. (42 évesen)
Pest
Foglalkozása költő,
író,
ügyvéd
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vachott Sándor témájú médiaállományokat.

Vachottfalvi Vachott Sándor (Gyöngyös, 1818. november 17.Pest, 1861. április 9.) költő, író, ügyvéd, az MTA levelező tagja, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Vahot Imre bátyja.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Vachott Imre, az Eszterházy hercegi uradalom ügyésze volt, édesanyja Hercsúth Janka. Első kiképeztetését szülőföldje katolikus iskolájában nyerte és 1831-ben ment az eperjesi evangélikus kollégiumba; mint jogász elnöke volt az iskolai magyar nyelvművelő társulatnak. Ekkor írta első költeményeit Sárosi Gyula serkentésére. Kezdetben az almanach-költészet művelője volt, majd Bajza József és Petőfi Sándor hatására megismerkedett a reformkor művészi szellemiségével. Pályáját 1838-ban Nógrádban kezdte jurátusként, majd és néhány költeményt adott ki az Athenaeumban, melyek figyelmet keltettek. Később Pestre költözött, ahol 1841. március 19-én ugyan letette az ügyvédi vizsgát, de életét inkább az irodalomnak szentelte. 1842. január 22-én a Kisfaludy Társaság, 1843. október 7-én a Magyar Tudományos Akadémia tagjául választotta. (A Kisfaludy Társaságban székfoglalóul a Külföld rabja című költeményét írta.) 1842-ben Erdélyi Jánosné, született Vachott Cornélia testvérének halála mélyen megrendítette, ekkor írta Cornelia emlékezete című szép költeményét. 1843-ban vette feleségül Csapó Mária írónőt. 1845 tavaszán vágya a csendes falusi élet után Tápiósápra vonta, ahol harmadfél évig lakott. 1848 őszén Pestre költözött, Kossuth Lajos titkára volt, majd a szabadságharc után elfogták és börtönbe vetették. 1850-ben szabadult, majd 1852-ben forradalmi tevékenységgel vádolva és Sárosi Gyula rejtegetése miatt december 5-én elfogták és ismét több hónapi börtönbüntetésre ítélték, melyet Pesten, az Újépület egyik szűk termében töltött. A börtönben megőrült és Pesten a Schwartzer-féle elmegyógyintézetben halt meg 1861-ben. A Kisfaludy Társaság 1861. évi közgyűlésén Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet.

Művei[szerkesztés]

  • Vachott Sándor versei (Pest, 1846)
  • Báthory Erzsébet (történeti beszély, Pest, 1847)
  • Vachott Sándor összes költeményei (kiadta Vahot Imre, Pest, 1856)
  • Vachott Sándor költeményei (Pest, 1869)

Források[szerkesztés]