Miklós Pál

	Miklós Pál
Született	1927. május 18.; Diósgyőr
Elhunyt	2002. november 16. (75 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	fordító; művészettörténész; sinológus;
Tisztsége	múzeumigazgató (1975–1985, Magyar Iparművészeti Múzeum); múzeumigazgató (1985–1987, Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum);
Iskolái	Pázmány Péter Tudományegyetem (–1950); Pekingi Egyetem (–1954);
Kitüntetései	József Attila-díj (1973); Munkácsy Mihály-díj (1982);
	Tudományos pályafutása
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	művészettörténet; sinológia; fordítás;
Kutatási terület	kínai művészettörténet, vizuális kultúra
	A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Miklós Pál témában.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Miklós Pál (Diósgyőr, 1927. május 18. – Budapest, 2002. november 16.) művészettörténész, sinológus, műfordító. 1975–1985 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, majd 1985–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója volt. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, kínai, francia, orosz, lengyel, angol és német nyelven. Könyvein és egyetemi előadásain a keleti kultúrával foglalkozók tudós nemzedéke nőtt fel.

Munkásságát a Magyar Köztársaság Munkácsy Mihály-díjjal és József Attila-díjjal ismerte el.

(Kínai neve: 米白, pinjin hangsúlyjelekkel: Mǐ Bái, magyar népszerű átírás: Mi Paj vagy Mi Po.)

Élete

Miklós Pál (Mi Po) 1927-ben született Diósgyőrben. Kivételes tehetsége, műveltsége és szövegtudása miatt az érettségi bizottság elnöke az Eötvös Kollégiumba küldte felvételire. 1946 és 1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt Eötvös-kollégistaként.^[6] Magyar–francia szakos bölcsészdiplomát szerzett. Meghatározó tanárai Kenéz Ernő, Keresztury Dezső, Pais Dezső és Gyergyai Albert voltak.

Ösztöndíjasként Kínába ment, 1951–1954 között a Pekingi Egyetemen kínai művészettörténetet tanult. Latin, német, olasz, orosz, angol és francia nyelven tudott, a kínai nyelvet (mandarin és kantoni) anyanyelvi szinten ismerte. 1954–1958 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum muzeológusa volt. 1959-ben a művészettörténet kandidátusa lett. 1958–1974 között az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa volt. 1975–1985 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, majd 1985–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója volt. 1987-ben nyugdíjba vonult. 1985-től az ELTE Bölcsészettudományi Karán adott elő kínai művelődéstörténetet.

Felesége, Szentpétery Viktória tanítónő. Egy lánya és két unokája van.

Munkássága

Sinológia

A Kínában eltöltött évei alatt az akkori kortárs kínai festőművészek élvonalával (Li Hsziung-caj, Li Ko-zsan, Li Ku-csan, Vang Csu-csiu, Csi Liang-ji, Csiang Csao-ho, Huan Pin-hung, Vu Co-zsen) baráti viszonyba került. Egyik leghíresebb könyve – A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába (Corvina, 1973) – ennek a „beavatott” tudásnak a gyümölcse. (A könyv lengyel, német és francia nyelven is megjelent, a tipográfiai megvalósítás is az ő munkája.) Megismerkedett az idős Csi Paj-sival, akit a 20. század legnagyobb kínai művészének tartanak. (Könyve: Csi Paj-si.) Egyetlen nem kínaiként eljutott Tunhuangba, ahol három hónapot töltött; naplójába belerajzolta az Ezer Buddha Barlangtemplomok falképeit. Könyve, A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok (Magyar Helikon, 1959) világhírnevet hozott számára: a nemzetközi sinológia őt tekinti annak, aki Tunhuangot az európai kultúra számára újra felfedezte. Tőkei Ferenccel megírta A kínai irodalom rövid története című monográfiát (Gondolat, 1960).

A japanológiára is kitekintve megírta A Zen és a művészet című könyvét (Magvető, 1978), majd ennek folytatásaként a Kapujanincs átjárót (Helikon, 1987).

Vizuális kultúra

Európai szinten is elsők között foglalkozott a vizuális kultúrával mint önálló tudománnyal. A „vizuális kultúra” kifejezés is az ő találmánya. 1975-től tíz évig vezette az Iparművészeti Múzeumot, amelyből az ország egyik legjobb kulturális intézménye lett. A főigazgatói működése alatt készült kiállítások új irányvonalat képviseltek a muzeológiában, és magas szintű tudományos műhelymunkát inspiráltak. Ekkor kezdődtek az Iparművészeti Múzeum kortárs művészeti kiállításai, de nemcsak ezek, hanem az ekkor elkészült állandó kiállítást megelőző tudományos kutatások is szorosan kapcsolódtak Miklós Pálnak a vizuális kultúrával kapcsolatos elméletéhez, valamint a strukturalizmus és a szemiotika akkoriban legfrissebb nemzetközi aktualitású szellemi áramlataihoz. 1987. évi nyugdíjba vonulása előtt két évig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója volt; 1987-ben régi álmát valósította meg a múzeum kínai gyűjteményéből rendezett állandó kiállítás felállításával.

Mesterei, tanítványai

Mesterei: Felvinczi Takács Zoltán; Baktay Ervin; Ligeti Lajos
Híres tanítványai: Sári László; Szilágyi András; Varga Vera

Díjai, elismerései

József Attila-díj (1973)
Munkácsy Mihály-díj (1982)
A Munka Érdemrend arany fokozata (1985)

Főbb művei

A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok. Budapest, Magyar Helikon. 1959
Miklós Pál, Tőkei Ferenc: A kínai irodalom rövid története. Budapest, Gondolat Kiadó. 1960
Csi Paj-si. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. 1962
Olvasás és értelem. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó. 1971
A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest, Corvina Kiadó. 1973
Vizuális kultúra. Elméleti és kritikai tanulmányok a képzőművészet köréből. Budapest, Magvető Kiadó. 1976
A zen és a művészet. Budapest, Magvető Kiadó. 1978
Kép és kommunikáció. Budapest, MÚOSZ. 1982
Kapujanincs átjáró. Budapest, Helikon Kiadó. 1987
Tus és ecset. Budapest, Liget Műhely Kiadó. 1996

Jegyzetek

↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..
1 2 "library.hungaricana.hu/hu/view/PulszkyTarsMME_Konyvek_2022_MagyarMuzeumiArckepcsarnok_2/?pg=243".
↑ "PIM-névtér". Hozzáférés: 2020. július 7..
↑ Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. március 25..
1 2 3 "Národní autority České republiky". Hozzáférés: 2022. november 7..
↑ Szász Imre Ménesi út című „regény és dokumentum”-ában (Magvető, Budapest, 1985, 358–359., illetve 361. o.) idézi az Eötvös-kollégiumban 1949. szeptember 26-án tartott népgyűlésről készült jelentést, amely szerint „Miklós Pál elvtárs előadó röviden összefoglalta, hogy mik voltak a Rajk-banda céljai (…) tanulságként az éberséget (…) állította előtérbe”, és Lator László, Károlyházy Frigyes és Lipták József kollégisták „eltávolítását javasolta”. Az október 5-én tartott újabb népgyűlésen „Domokos Mátyás ügyéhez” is hozzászólt, „kiemelve fasiszta szervezkedésben való egykori részvételét (…) és reakciós baráti körét”.

Irodalom

Artportal
Terebess Ázsia Lexikon
Kelet és Nyugat között - konferencia Miklós Pál emlékére Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
Miklós Pál halálára
A Tang-kori versek magyar fordítóiról (kínaiul)
Szász Imre: Ménesi út, Magvető, Budapest, 1985, ISBN 9631405095
Krajczár Gyula: Miklós Pál, 90

Kína-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[cbc8484b5cdfabfa9f92824eb625d1ed01865187-1] Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10..

[465dc9c514c809107b8bd7cce85898df49c15b5f-2] 1 2 "library.hungaricana.hu/hu/view/PulszkyTarsMME_Konyvek_2022_MagyarMuzeumiArckepcsarnok_2/?pg=243".

[c6630a7c8dc4d81aeac5d9e857ab0a90e19ac7b9-3] "PIM-névtér". Hozzáférés: 2020. július 7..

[ae1f4ec9806fd7eb55b9c0d16eb64da507f7edc5-4] Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. március 25..

[c557b4a3a3d74742e427f58422b6c95ab8c593aa-5] 1 2 3 "Národní autority České republiky". Hozzáférés: 2022. november 7..

[6] Szász Imre Ménesi út című „regény és dokumentum”-ában (Magvető, Budapest, 1985, 358–359., illetve 361. o.) idézi az Eötvös-kollégiumban 1949. szeptember 26-án tartott népgyűlésről készült jelentést, amely szerint „Miklós Pál elvtárs előadó röviden összefoglalta, hogy mik voltak a Rajk-banda céljai (…) tanulságként az éberséget (…) állította előtérbe”, és Lator László, Károlyházy Frigyes és Lipták József kollégisták „eltávolítását javasolta”. Az október 5-én tartott újabb népgyűlésen „Domokos Mátyás ügyéhez” is hozzászólt, „kiemelve fasiszta szervezkedésben való egykori részvételét (…) és reakciós baráti körét”.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Miklós Pál
Született	1927. május 18.^[1] Diósgyőr^[2]
Elhunyt	2002. november 16. (75 évesen)^[2] Budapest^[3]
Állampolgársága	magyar^[4]
Foglalkozása	fordító művészettörténész sinológus
Tisztsége	múzeumigazgató (1975–1985, Magyar Iparművészeti Múzeum) múzeumigazgató (1985–1987, Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum)
Iskolái	Pázmány Péter Tudományegyetem (–1950) Pekingi Egyetem (–1954)
Kitüntetései	József Attila-díj (1973) Munkácsy Mihály-díj (1982)
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	művészettörténet^[5] sinológia^[5] fordítás^[5]
Kutatási terület	kínai művészettörténet, vizuális kultúra
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Miklós Pál témában.
Sablon Wikidata Segítség

Sablon:Magyar sinológusok m v sz Magyar sinológusok
19. századiak	Podhorszky Lajos (1815–1891)
20. századiak	Ágner Lajos (1878–1949) Magyar Lajos (1891–1940) Ladányi László (1914–1990) Csongor Barnabás (1923–2018) Galla Endre (1926–2008) Nagy Bálint (1926/27–1998) Miklós Pál (1927–2002) Józsa Sándor (1928–2024) Tálas Barna (1928–2019) Tőkei Ferenc (1930–2000) Vajda Gyula (1934–2021) Polonyi Péter (1935–2011) Ecsedy Ildikó (1938–2004) Jordán Gyula (1940–2012) Ferenczy Mária (1941–2017) Mártonfi Ferenc (1945–1991)
Kortársak	Bárdi László (1932–) Kalmár Éva (1938–) Fajcsák Györgyi (1965–) Bartos Huba (1966–) Galambos Imre (1967–) Hamar Imre (1967–) Vámos Péter (1969–) Csibra Zsuzsanna (1970–) Kósa Gábor (1971–) Tokaji Zsolt (1971–) Zombory Klára (1972–) P. Szabó Sándor (1973–) Apatóczky Ákos Bertalan (1974–) Buslig Szonja Andrea (1974–) Salát Gergely (1975–) Kádár Zoltán Dániel (1979–) Pap Melinda (1981–)