Ugrás a tartalomhoz

Leo Thun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leo Thun
Leo Thun Josef Kriehuber litográfiáján, 1850
Leo Thun Josef Kriehuber litográfiáján, 1850
Született1811. április 7.[1][2][3][4][5]
Děčín[6][4]
Elhunyt1888. december 17. (77 évesen)[1][2][3][4][5]
Bécs[7]
Állampolgársága
HázastársaCaroline von Thun und Hohenstein[8]
SzüleiTerezie, Gräfin von Brühl
Franz Anton I. Thun-Hohenstein
Foglalkozása
  • politikus
  • education activist
  • filantróp
Tisztsége
  • Ausztria szövetségi minisztere
  • a cseh tartomány­gyűlés tagja
  • az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – )
IskoláiKároly Egyetem
SírhelyeThun-Hohenstein Vault in Děčín-Chrást
A Wikimédia Commons tartalmaz Leo Thun témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Leo von Thun-Hohenstein gróf (Magyarországon elterjedt névalakjában: Leo Thun; Tetschen (ma: Děčín), Csehország, 1811. április 7.Bécs, 1888. december 17.) osztrák politikus, vallás- és közoktatásügyi miniszter, író. Hazánkban elsősorban a neveléstörténetben jelentős szerepet játszó oktatási reform, az Organisationsentwurf (közismertebb nevén Entwurf) révén ismert.

Névalakjai[szerkesztés]

Neve sokféle formában előfordul.[9] Keresztneve eredetileg Leopold volt, de a családban csak Leónak szólították, amit később hivatalosan is felvett, és a Leopold Leo nevet viselte. Általában azonban ezután is Leo néven említették.[10]

Pályája[szerkesztés]

A régi német Thun und Hohenstein grófi családból származott. Jogot végzett, és a prágai udvari kancellárián, majd Galíciában dolgozott. 1848 első felében a tartományi kormányzóság elnöke (kormányzó) volt Prágában. Május 29-én kormányt alakított a nemzeti komité tagjaiból, de a pünkösdi felkelés (június 12) alatt a forradalmár diákok elfogták. A felkelést hat nap múlva Windisch-Grätz herceg leverte.[11]

1849. július 28-án vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki; e minőségében Ausztria és Magyarország közoktatását is irányította egészen 1860. október 20-áig, amikor Ferenc József az októberi diploma kiadásával egyidejűleg felmentette, és érdemei elismeréseként a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki. Minisztersége tehát lényegében egybeesett a Haynau- és a Bach-korszakkal. Később sem hagyta el a politikát: tagja volt a felsőháznak és három ízben (1861–1867, 1870, 1883–1889) a cseh tartományi gyűlésnek. Konzervatív katolikusként ellenezte a kiegyezést és a dualizmust.

Minisztersége alatt teljesen átszervezte az oktatásügyet és a bécsi tudományos akadémiát. Reformjának egyes elemei a mai napig élnek közoktatásunkban.

Nevéhez fűződik a sokat bírált 1855-ös konkordátum, melynek megszüntetése ellen 1870-ben hevesen küzdött.

1857-ben Innsbruck díszpolgára lett.

Az Entwurf[szerkesztés]

Thun pályájának legfontosabb mérföldköve – egyúttal a magyar oktatásügy történetének egyik legfontosabb dokumentuma – az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák működését átszervező 1849-es rendelet, amelyet hamarosan Magyarországra is kiterjesztettek. Az Entwurf a korábbi felsőfokú képzés egy részének középszintre helyezésével bevezette a nyolcosztályos gimnázium és a hatosztályos reáliskola rendszerét, a képesítéshez kötött szaktanári rendszert és az érettségi vizsgát. A tanítás nyelvévé az intézmény székhelyén élő lakosság többségének anyanyelvét tette. Ettől azonban Thun már 1855-ben visszakozott, amikor a német nyelvű tanítást kezdte erőltetni, de ez a magyar iskolák ellenállása miatt csak részben valósulhatott meg, s az 1860-as októberi diplomával végleg kudarcot vallott.

Értékelése[szerkesztés]

Tevékenységét sok kritika érte, de hamar megmutatkoztak reformjainak maradandó elemei is. Modernizálta a köz- és felsőoktatást, bevezette a szaktanári rendszert, de tanárvizsgát minisztersége alatt Magyarországon nem, csak a Habsburg Birodalom más országaiban lehetett tenni, ami megnehezítette a rendszer kiépítését hazánkban. Abszolutisztikus, központosító törekvései mellett az erőszakos németesítés és a papság oktatásügyi befolyásának növelése is kivívta kritikusainak ellenszenvét.

Művei[szerkesztés]

  • Über den gegenwärtigen Stand der böhmischen Literatur. Prága, 1842
  • Die Stellung der Slowaken in Ungarn beleuchtet. Prága, 1843

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b c Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. a b BnF források (francia nyelven)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. július 31.)
  9. Neveinek listája a Német Nemzeti Könyvtár katalógusában. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  10. Allgemeine Deutsche Biographie
  11. Hóman Bálint: Prága forradalma

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]