Hadrovics László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hadrovics László
Életrajzi adatok
Született 1910. június 27.
Alsólendva
Elhunyt 1997. május 12. (86 évesen)
Solymár
Ismeretes mint nyelvész, szlavista
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pázmány Péter Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület nyelvészet
Kutatási terület délszláv nyelvészet, művelődéstörténet
Tudományos fokozat bölcsészdoktor (1934)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanár (1954–1974)
Más munkahelyek MTA Történettudományi Intézet
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Aranyérem (1993)
Akadémiai tagság levelező tag (1948), rendes tag (1970)

Hadrovics László (Alsólendva, 1910. június 27.Solymár, 1997. május 12.) állami díjas nyelvész, szlavista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a délszláv-magyar történelem, valamint a horvát nyelv helyesírás- és nyelvtörténete, valamint a magyar funkcionális mondattan és frazeológia. Fontos kései műve az 1993-ban megjelent Magyar történeti jelentéstan című munkája. Jelentős szótárkészítő munkássága is, a magyar–orosz, magyarhorvát, illetve magyarszerb szótárak elkészítésében vett részt.

Életpályája[szerkesztés]

Iskolai tanulmányait először szülővárosában kezdte, később Kőszegen, illetve Keszthelyen folytatta. Utóbbi városban érettségizett, majd felvették a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának magyar-latin szakára. Az egyetemen az Eötvös Collegium tagja volt. 1933-ban szerzett tanári diplomát. 1935-ben a Collegium Hungaricum tagjaként szlavisztikát kezdett el hallgatni Berlinben, de egy komolyabb betegség miatt megszakította tanulmányait. 1937-ben a budapesti Egyetemi Könyvtárban kezdett el dolgozni úgynevezett ideiglenesen alkalmazott diplomásként, majd 1940-ben a Miniszterelnökséghez került, ahol délszláv referensként dolgozott kinevezett középiskolai tanári beosztásban. 1941-től a Magyar Történettudományi Intézetben tevékenykedett intézeti tanárként. 1947-ben a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd 1949-ben az MTA Történettudományi Intézete tudományos munkatársává nevezték ki. Emellett előbb 1942–1943-ban a Szegedi Egyetemen volt a szláv filológia megbízott előadója, illetve szintén 1942-től a budapesti egyetem horvát irodalomtörténeti magántanára. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szláv filológiai tanszékén kapott egyetemi docensi kinevezést (ekkor távozott a Történettudományi Intézetből). 1954-ben átvette egyetemi tanári kinevezését. 1965-ben a tanszék vezetésével bízták meg, tisztségét 1974-es nyugdíjazásáig viselte. Nyugdíjazása után a tudományos kutatásnak szentelte életét.

1934-ben avatták bölcsészdoktorrá. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben pedig rendes tagjává választották. Ezenkívül 1974-ben a zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia, 1985-ben a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, 1987-ben az újvidéki Matica Srpska választotta tagjai sorába. 1955 és 1965, valamint 1986-tól haláláig a Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1966 és 1985 között pedig szerkesztője volt.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Pályafutásának kezdeti időszakában a délszláv és magyar nyelv-, valamint művelődéstörténeti kapcsolatokkal foglalkozott, például a Muraköz helynevei, valamint a magyar-szerb együttélés különböző vetületei kapcsán. Később a horvát nyelvtörténet több elemével foglalkozott, így a horvát helyesírás és a jövevényszavak kérdéseivel is. Utóbbinál kimutatta a horvát nyelv magyar jövevényszavainak kronológiai, illetve nyelvföldrajzi eredetét, valamint a szerb és horvát közvetítés útján a magyar nyelvbe beépült olasz jövevényszavakat.

Emellett foglalkozott a magyar nyelv funkcionális mondattani, frazeológiai és történeti jelentéstani kérdéseivel is. Ezeket nyugdíjazása után írta, többéves kutatásokat követően. Foglalkozott ezen túlmenően a magyar nyelv kelet-közép-európai szellemi kapcsolatrendszerével. 1979-ben a Vizkelety András által megtalált egyik legrégebbi horvát írásos emlék, a Cantilena pro sabatho szövegét sikerült megfejtenie. Számos szótár elkészítésében vett részt. Gáldi Lászlóval több kiadást megért magyarorosz, illetve oroszmagyar szótárt, Nyomárkay Istvánnal közösen pedig magyarhorvát/horvátmagyar és magyarszerb/szerbmagyar szótárakat készített. Műveit magyar, német, francia, horvát és szerb nyelven is közreadták. 1996-ban szakkönyv- és folyóirat-gyűjteményét a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola szláv filológiai tanszékének adományozta. Az intézmény könyvtárát róla nevezték el.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A Muraköz helynevei (1931, 1934)
  • A déli szláv népek kultúrája – Magyar-szláv irodalmi érintkezések (1942, repr. 2000)
  • A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei (1942)
  • Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok (1944)
  • Le peuple serbe et son Église sous la domination turque (1947, magy. 1991)
  • Parasztmozgalmak a 18. században (Wellmann Imrével, 1951)
  • Az ómagyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban (1954)
  • A délszláv Nagy Sándor-regény és középkori irodalmunk (1960)
  • Kajkavische Literatur (1964)
  • Jövevényszó-vizsgálatok (1965)
  • A funkcionális magyar mondattan alapjai (1969)
  • Schrifttum und Sprache der burgenländischen Kroaten im 18. und 19. Jahrhundert (1974)
  • Szavak és szólások (1975)
  • Ein altkroatisches Passionslied aus dem 14. Jahrhundert (Vizkelety Andrással, 1984)
  • Ungarische Elemente im Serbokroatischen (1985)
  • A magyar nyelv közép-kelet-európai rokonsága (1989)
  • Magyar történeti jelentéstan (1992)
  • A magyar Huszita Biblia német és cseh rokonsága (1994)
  • Magyar frazeológia (1994)
Szótárak
  • Oroszmagyar szótár (Gáldi Lászlóval, 1951, 8. kiadás 1989)
  • Magyarorosz szótár (Gáldi Lászlóval, 1952, 8. kiadás 1989)
  • Magyarorosz kéziszótár (Gáldi Lászlóval, 1953, 8. kiadás 1989)
  • Horvátmagyar szótár (Nyomárkay Istvánnal, 1996)
  • Magyarhorvát szótár (Nyomárkay Istvánnal, 1996)
  • Szerbmagyar kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 1997)
  • Magyarszerb kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 2000)
  • Horvátmagyar, magyarhorvát kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 2003)

Források[szerkesztés]

  • Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 22–23. o. ISBN 9635474148  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003
  • Hadrovics László (1910–1997). mult-kor.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2014. dec. 22.)
  • Nyomárkay István: Hadrovics László. Magyar Tudomány, (1997)