Hadrovics László

Hadrovics László
Életrajzi adatok
Született	1910. június 27. Alsólendva
Elhunyt	1997. május 12. (86 évesen) Solymár
Sírhely	Farkasréti temető
Ismeretes mint	nyelvész, szlavista
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Pázmány Péter Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterület	nyelvészet
Kutatási terület	délszláv nyelvészet, művelődéstörténet
Tudományos fokozat	bölcsészdoktor (1934)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem	egyetemi tanár (1954–1974)
Más munkahelyek	MTA Történettudományi Intézet
Szakmai kitüntetések
Akadémiai Aranyérem (1993)
Akadémiai tagság	levelező tag (1948), rendes tag (1970)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hadrovics László témájú médiaállományokat.

Hadrovics László (Alsólendva, 1910. június 27. – Solymár, 1997. május 12.) állami díjas nyelvész, szlavista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1948), majd rendes (1970) tagja. Kutatási területe a délszláv–magyar történelem, a horvát nyelv helyesírás- és nyelvtörténete, valamint a magyar funkcionális mondattan és frazeológia. Fontos kései műve az 1992-ben megjelent Magyar történeti jelentéstan. Jelentős szótárkészítő munkássága is, a magyar–orosz, magyar–horvát, illetve magyar–szerb szótárak elkészítésében vett részt.

Életútja

Emléktáblája egykori budapesti, XI. kerületi lakhelye, a Dinnye u. 5. szám alatti társasház homlokzatán

Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Kőszegen és Keszthelyen folytatta, utóbbi városban érettségizett. Ezt követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Eötvös-kollégistaként szerzett magyar–latin szakos tanári diplomát 1933-ban, 1934-ben bölcsészdoktorrá avatták. 1935-ben a Collegium Hungaricum tagjaként Berlinben kezdett el szlavisztikát hallgatni, de egy komolyabb betegség miatt megszakította tanulmányait.

Szakmai pályafutását 1937-ben a budapesti Egyetemi Könyvtárban kezdte ún. ideiglenesen alkalmazott diplomásként. 1940-ben a miniszterelnökséghez került, ahol délszlávreferensként dolgozott kinevezett középiskolai tanári beosztásban. 1941-től 1951-ig a Magyar Történettudományi Intézetben tevékenykedett intézeti tanárként. 1947-ben a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd 1949-ben az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársává nevezték ki. Ezzel párhuzamosan, 1942–1943-ban a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen a szláv filológia megbízott előadója, szintén 1942-től pedig a budapesti egyetem horvát irodalomtörténeti magántanára volt. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szláv filológiai tanszékén kapott egyetemi docensi kinevezést, majd 1954-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 1965-ben a tanszék vezetésével bízták meg, tisztségét 1974-es nyugdíjazásáig töltötte be. Nyugdíjba vonulása után a tudományos kutatásnak szentelte életét.

Munkássága

Szlavisztikai kutatásai

Pályafutásának kezdeti időszakában a délszláv és a magyar nyelvek művelődéstörténeti kapcsolatait vizsgálta. Ennek átfogó szintézisét a Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok (1944) című munkájában mutatta be. Korai éveiben feldolgozta a Muraköz helyneveit és a magyar–szerb együttélés különböző vetületeit.

Hadrovics elsősorban kroatista volt, így életművében a horvát vonatkozású témák dominálnak. Több tanulmányt szentelt a horvát nyelv latin betűs helyesírás-történetének, kiemelve annak kettős hagyományát (északi és déli), és az ebből adódó különbségeket. Szinte egész életművét végigkísérte a horvát és szerb nyelv magyar jövevényszavainak kutatása. Első ilyen témájú publikációja 1942-ből való, míg a horvát és szerb nyelv magyar elemeit feldolgozó nagymonográfiája, az Ungarische Elemente im Serbokroatischen 1985-ben jelent meg. Utóbbi egy történeti-etimológiai szótár, amelyben a horvát és szerb nyelv magyar jövevényszavait gyűjtötte össze és dolgozta fel. A szótári részt alapos bevezető előzi meg, amely részletesen tárgyalja a magyar eredetű szavak beilleszkedésének kérdését, azaz a fonéma- és morfémahelyettesítést, a mondattani és szemantikai jelenségeket. Külön fejezet foglalkozik a horvátba és szerbbe átkerült magyar eredetű tulajdonnevekkel, valamint a magyar mintára alkotott tükörszókkal és tükörkifejezésekkel. A szótári rész az etimológiai magyarázat mellett bőséges példaanyagot is nyújt, ami jól mutatja az alapos forráskutatást.

1974-ben jelent meg (Schrifttum und Sprache der burgenländischen Kroaten im 18. und 19. Jahrhundert) című munkája, amely a burgenlandi horvátok 18–19. századi regionális irodalmi nyelvét mutatja be korabeli vallásos irodalmi műveken, iskolai tankönyveken, énekeskönyveken keresztül a leíró nyelvészet eszköztárával, tárgyalva hang- és alaktanát, mondattanát, szóképzési sajátosságait, valamint betekintést nyújtva helyesírásába és szókészletébe is.

A horvát filológia számára Hadrovics László mutatta be a Vizkelety András által az Országos Széchényi Könyvtárban fellelt értékes középkori horvát nyelvű passiójátékot, amelynek létezéséről a horvát szakma sem tudott. A Nagyszombati ének / Cantilena pro Sabatho a 14. század második feléből származik, és minden bizonnyal Dalmáciában, Šibenikben keletkezett. Jelentőségét tovább növeli, hogy a ritka középkori latin betűs horvát nyelvemlékek sorát gyarapítja.

Magyar nyelvészeti kutatásai

Hadrovics emellett a magyar nyelv funkcionális mondattani, frazeológiai és történeti jelentéstani kérdéseivel is foglalkozott. Ezeket nyugdíjazása után, többéves kutatásokat követően írta.

Mondattani monográfiája, A funkcionális magyar mondattan alapjai (1969) egy átfogó, funkcionális szemléletű mondattan, amely a jelentésviszonyokat (különösen a szófajt és a szófaji jelentést mint a mondat szerkezetét meghatározó jelentéskategóriát) helyezi a középpontba. A mű bevezetőjében nyíltan bírálta a magyar mondattani hagyományt a 20. század közepén képviselő akadémiai nyelvtant, annak „logikai alaprendszerét” és normativitását. Mivel felfogásában a jelentéstani viszonyok érvényesülése a szófajokhoz és nem a mondatrészi viszonyokhoz kötődik, művében mind az egyszerű, mind az összetett mondatok leírásában új modellt dolgozott ki. A modell rugalmasan érvényesíti a leírás szempontjait, Hadrovics megfogalmazásában: „Egyetlen vezérelvem volt a mondattani eszközök működésének bemutatása” (10. o.). A funkciók magyarázatában nem csak a beszédhelyzetre (a kontextuális tényezőkre) támaszkodik, hanem – a kognitív nyelvészeti megközelítést megelőlegezve – a tudati tartalmakra, a diskurzusba lépő felek világismeretére mint összetett tudásszerkezetre. Hadrovics egyik fő leírási szempontja: miként kezdeményezik a nyelvi kifejezések azt, hogy ebből az összetett szerkezetből valami a figyelem előterébe kerül, míg más tartalmak a háttérben maradnak (lásd „tudati tartalék”, 30–31. o.). A tartalomvárás és tartalomadás az összetett mondat szerveződésének is kulcsfogalmai. Például a „Gyanította, hogy be akarják csapni” (203. o.) főmondatában az ige („gyanította”) tartalomváró kifejezés, mivel jelentésének része a gyanú, ez azonban nincs kifejtve a főmondatban, a mellékmondat funkciója az, hogy ezt a lényegi tartalmat, a gyanút részletezze („be akarják csapni”). A tartalomvárás fogalmával Hadrovics a keret (frame), illetve a keretképzés jelenségének leírását előlegezte meg. Mondattana hatott a magyar grammatikaírásra, például a Magyar grammatika (2000) című egyetemi tankönyv összetett mondatokkal foglalkozó fejezete érvényesítette a tartalomkifejtés szempontját is (a mondatrészkifejtéséi mellett).

A Magyar történeti jelentéstan (1992) nagyszabású vállalkozás, csaknem fél évszázaddal követi Gombocz Zoltán jelentéstani munkáját, amelyet többek között azzal kíván meghaladni, hogy a jelentésváltozást mozgásként, mozgatóerőivel együtt törekszik bemutatni. Az alcíme (Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat) jelzi, hogy nem csak – és a szerző szándéka szerint nem elsősorban – jelentéselméletet dolgoz ki (könyvének első főrésze), hanem tényleges nyelvi adatokon mutatja be a „jelentésmozgásokat”. Ahogy Hadrovics mondattanában, úgy történeti jelentéstani művében is középpontba kerülnek a szófajok, az egyes szófajokat jellemző jelentésváltozási folyamatok (második főrész).

A  Magyar frazeológia (1995) szintén hiánypótló monográfia: a mű a frazémák történeti áttekintését adja úgy, hogy a szókapcsolatokat nem önmagukban, hanem kontextusukban vizsgálja. Részletesen tárgyalja a szókapcsolatok frazeológiáját, a figurativitást és a képes beszéd megismerési tartományait (pl. emberi test, természeti erők), gazdag példaanyagot és adattárat tartalmaz.

Szótárírói munkássága

Hadrovics számos szótár elkészítésében vett részt. Gáldi Lászlóval több kiadást megért magyar–orosz, illetve orosz–magyar szótárt, Nyomárkay Istvánnal közösen pedig magyar–horvát/horvát–magyar és magyar–szerb/szerb–magyar szótárakat készített.

Társasági tagságai és elismerései

1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben pedig rendes tagjává választották. Ezenkívül 1974-ben a zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia, 1985-ben a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, 1987-ben az újvidéki Matica Srpska választotta tagjai sorába. 1955 és 1965 között, valamint 1986-tól haláláig a Studia Slavica című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1966 és 1985 között pedig szerkesztője volt.

Hadrovics László elismerései között tudhatta az Állami Díjat (1985), a Pais dezső-díjat (1987), majd az Akadémiai Aranyérmet is kiérdemelte (1993). Munkásságának elismeréseként 1996-ban a József Attila Tudományegyetem tiszteletbeli doktorává avatta.

Műveit magyar, német, francia, horvát és szerb nyelven is közreadták. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola szláv filológiai tanszékének könyvtárát róla nevezték el, miután 1996-ban Hadrovics nekik adományozta szakkönyv- és folyóirat-gyűjteményét.

Főbb művei

Könyvei

• Zur Geschichte der einheitlichen kroatischen Schriftsprache (’Az egységes horvát irodalmi nyelv történetéhez’). Budapest: Magyar Történettudományi Intézet. 1942. = Ostmitteleuropäische Bibliothek, 40.  
• L’église nationale serbe aux 16^e et 17^e siècles (’A szerb nemzeti egyház a 16–17. században’). Paris: Presses Universitaires de France. 1943. (= Études d’Histoire Comparée)  
• Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok. Budapest: Magyar Szemle Társaság. 1944. = Kincsestár – A Magyar Szemle Társaság Kis Könyvtára, 140.  
• Le peuple serbe et son Église sous la domination turque (’A szerb nép és egyháza a török uralom alatt’). Paris: Presses Universitaires de France. 1947. = Bibliothèque de la Revue d’Historie Comparée, 6.  
• Parasztmozgalmak a 18. században. Budapest: Művelt Nép. 1951.   (Wellmann Imrével)
• Gramatika hrvatskoga ili srpskoga jezika za srednje škole (’Horvát vagy szerb nyelvtan középiskolák számára’). Budapest: Tankönyvkiadó. 1954.  
• Kajkavische Literatur: Eine Auswahl mit Einleitung, Anmerkungen und kurzem Glossar (’Kajkav irodalom: Válogatás bevezetővel, jegyzetekkel és rövid szójegyzékkel’). Wiesbaden: Harrassowitz. 1964.  
• Gramatika srpsko-hrvatskog jezika (’Szerbhorvát nyelvtan’). Budapest: Tankönyvkiadó. 1964.  
• Jövevényszó-vizsgálatok. Budapest: Akadémiai. 1965. = Nyelvtudományi Értekezések, 50.  
• A funkcionális magyar mondattan alapjai. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Schrifttum und Sprache der burgenländischen Kroaten im XVIII. und XIX. Jahrhundert (’A burgenlandi horvátok írásbelisége és nyelve a 18. és 19. században’). Wien: Akademie; Budapest: Akadémiai. 1974.  
• Szavak és szólások. Budapest: Akadémiai. 1975. = Nyelvtudományi Értekezések, 88.  
• Ungarische Elemente im Serbokroatischen (’Magyar elemek a szerbhorvátban’). Köln: Böhlau; Budapest: Akadémiai. 1985. = Slavistische Forschungen, 48.  
• Ungarische Elemente im Serbokroatischen (Slavistische Forschungen 48. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985)
• Vallás, egyház, nemzettudat: A szerb egyház nemzeti szerepe a török uralom alatt. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Szláv Filológiai és Román Filológiai Tanszékei. 1991.  
• Magyar történeti jelentéstan: Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Budapest: Akadémiai. 1992.  
• Segédkönyv a szlavisztikai szemináriumi gyakorlatokhoz Hadrovics László válogatott írásaiból. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994.  
• A magyar Huszita Biblia német és cseh rokonsága. Budapest: Akadémiai. 1994. = Nyelvtudományi Értekezések, 138.  
• Magyar frazeológia: Történeti áttekintés. Budapest: Akadémiai. 1995.  
• A régi horvát szótárirodalom: Magántanári előadások az 1941/42. tanévben. Szerk. Vig István közreműködésével Nyomárkay István. Budapest: ELTE Szláv és Balti Filológiai Intézet Szláv Filológiai Tanszék. 2003.  

Válogatott tanulmányai

• Muraköz helynevei. Nyelvtudományi Közlemények, XLVIII. évf. 3. sz. (1934) 403–434. o.
• A déli szláv népek kultúrája. In A magyarság és a szlávok. Szerk. Szekfű Gyula. Budapest: Magyarságtudományi Intézet. 1942. 132–149. o.  
• A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei. A Magyar Történettudományi Intézet Évkönyve, I. évf. (1942) 327–366. o.
• Zur Geschichte der kroatischen Rechtschreibung im XVIII. Jahrhundert. Archivum Europae, (1943 – 1944) 325–374. o.
• Az ó-magyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, V. évf. 1–4. sz. (1954) 79–175. o.
• A délszláv Nagy Sándor-regény és középkori irodalmunk. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, XVI. évf. 1–4. sz. (1960) 235–293. o.
• Ein altkroatisches Passionslied aus dem XIV. Jahrhundert. Studia Slavica, XXX. évf. (1984) 3–31. o. (Vizkelety Andrással)
• A magyar nyelv közép-kelet-európai rokonsága. In Nyelvünk a Duna-tájon. Szerk. Balázs János. Budapest: Tankönyvkiadó. 1989. 7–46. o.  

Szótárszerkesztései

• Orosz–magyar szótár. Budapest: Akadémiai. 1951. (szerkesztette Gáldi Lászlóval, 8. kiadás: 1989)  
• Magyar–orosz szótár. Budapest: Akadémiai. 1952. (szerkesztette Gáldi Lászlóval, 8. kiadás: 1989)  
• Magyar–orosz kéziszótár. Budapest: Akadémiai. 1953. (szerkesztette Gáldi Lászlóval  
• Szerbhorvát–magyar szótár. Budapest: Terra. 1957. (= Kisszótár Sorozat)   (7. kiadás: 1991)
• Magyar–szerbhorvát szótár. Budapest: Terra. 1958. (= Kisszótár Sorozat)   (7. kiadás: 1991)
• A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. Főszerk. Hadrovics László, szerk. Zoltán András. Budapest: Akadémiai. 1985.  
• Horvát–magyar kisszótár. Budapest: Akadémiai. 1996.   (Nyomárkay Istvánnal)
• Magyar–horvát kisszótár. Budapest: Akadémiai. 1996.   (Nyomárkay Istvánnal)
• Szerb–magyar kisszótár. Budapest: Akadémiai. 1997.   (Nyomárkay Istvánnal)
• Magyar–szerb kisszótár. Budapest: Akadémiai. 2000.   (Nyomárkay Istvánnal)

Fordításai

• Xolar Szlavko: Ítéletnap: Elbeszélések. Budapest: Egyetemi ny. 1941. (= Délszláv Írók.)   (horvátból)
• M. Iljin – E. Segal: Hogyan lett az ember óriás? Budapest: Szikra. 1950.   (oroszból)
• A Szovjetunió története I–II. Szerk. A. M. Pankratova. Budapest: Szikra. 1950.   (oroszból, Rákos Ferenccel)

Források

• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 22–23. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 463. o.
• Hadrovics László (1910–1997). mult-kor.hu (magyarul) (Hozzáférés: 2014. december 22.)
• Nyomárkay István: Hadrovics László 1910–1997. Magyar Tudomány, CIV. évf. 9. sz. (1997) 1118–1120. o.