Wellmann Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Wellmann Imre
Született 1909. március 22.
Budapest
Elhunyt1994. augusztus 5. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
levéltáros,
muzeológus,
egyetemi oktató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Wellmann Imre témájú médiaállományokat.

Wellmann Imre (Budapest, 1909. március 22. – Budapest, 1994. augusztus 5.) magyar történész, levéltáros, muzeológus, a történettudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 18. századi agrártörténet neves kutatója, számos parasztsággal, gazdálkodással kapcsolatos könyv és tanulmány szerzője. 1951 és 1957 között a Fővárosi Levéltár igazgatója, 1965 és 1980 között a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgató-helyettese. Wellmann Oszkár (1876–1943) állatorvos, akadémikus fia.

Életpályája[szerkesztés]

1930-ban szerzett mezőgazdászi, majd 1993-ban bölcsészdoktori diplomát a budapesti egyetemen. Közben 1932–1933-ban ösztöndíjjal a lipcsei egyetem hallgatója volt. Bölcsészdoktori oklevelének megszerzése után a Magyar Nemzeti Múzeumban kapott gyakornoki állást, 1934-ben pedig a Magyar Országos Levéltárban foglalkoztatott diplomás (ún. ÁDOB-os) munkatársként kezdett el dolgozni. Végigjárta a levéltári ranglétrát: 1936-ban fizetéses gyakornok, 1937-ben levéltári segédőr, 1940-ben I. osztályú segédőr, 1942-ben pedig allevéltárnok lett. 1950-ben csoportvezetői, egy évre rá a feudális kori osztály vezetői megbízást kapott. 1951-ben a Fővárosi Levéltár igazgatójává nevezték ki. 1956-ban a Levéltárosok Országos Forradalmi Bizottságának elnöke volt, ezért 1957-ben leváltották igazgatói tisztségéből és áthelyezték a Pest Megyei Levéltárba, ahol főlevéltárosként dolgozott. 1962-ben a Magyar Mezőgazdasági Múzeumhoz került osztályvezetőként, emellett az MTA Agrártörténeti Kutatócsoportjának vezetője is lett. 1965-ben a múzeum főigazgató-helyettesévé nevezték ki, itt dolgozott 1980-as nyugdíjba vonulásáig. Levéltári és múzeumi munkái mellett 1934-től tartott proszemináriumot a budapesti egyetem egyetemes történeti intézetében, majd 1942-től a magyar mezőgazdaság-történet magántanára volt 1950-ig. Ezt követően nem taníthatott egyetemen.

1945-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, majd a kommunista hatalomátvétel után 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza. Levelező tagságát csak a rendszerváltás idején, 1989-ben adták vissza. 1990-ben rendes taggá választották. Közben 1982-ben megszerezte a történettudományok akadémiai doktori fokozatát. 1938-ban, mindössze huszonkilenc évesen a Századok című történelmi folyóirat egyik szerkesztője lesz Domanovszky Sándorral és Hajnal Istvánnal közösen. A folyóiratot 1943-ig szerkesztette. Az 1970-es évektől az MTA Történettudományi Intézete történetírás-történeti osztályának volt külső munkatársa.

Munkássága[szerkesztés]

Emléktáblája egykori lakóhelyén

Fő kutatási területe a 18. századi agrártörténet, a parasztság és a gazdálkodás története volt. Emellett átdolgozta Károlyi Árpád Buda és Pest visszavívása 1686-ban című jelentős munkáját.

Kutatói pályájának elején a gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodásával, a gazdasági irodalom összegyűjtésével foglalkozott és megkezdte jelentősebb mezőgazdaság-történeti munkásságát. Munkáját Domanovszky Sándor segítette. 1936-ban kérték fel Károlyi Árpád Pest-Buda visszafoglalását feldolgozó munkájának áttekintésére. Wellmann, miután az eredeti könyv megjelenése után ötven év telt el, több tekintetben átdolgozta a könyvet, felhasználva az új topológiai módszereket, valamint az időközben előkerült újabb leírásokat. Később művelődéstörténettel és a Rákóczi-szabadságharc egyes kérdéseivel foglalkozott, így a barokk kor és a felvilágosodás kapcsolatával, az ónodi országgyűlésről és a Rákóczi-birtokok utóéletéről. Munkáiban a szociológiai szemlélet kezdeti jelei vehetőek észre. Az 1940-es évek második felétől fordult figyelme a parasztság történetének feldolgozásának irányába, főleg módszertani kérdések tekintetében. 1947-ben az agrártörténet és a néprajz tudományának módszertani közelsége és a történeti néprajz erősítésének igényéről írt. Az országos levéltár osztályvezetőjeként az 1711 utáni időszakkal foglalkozott, pl. a közigazgatás intézményeivel. Ezenkívül könyveket írt Tessedik Sámuelről, a termelőerőkről és a Pest megyei parasztság történetéről, amelyből utóbbi két összefoglaló munka az agrártörténeti bibliográfiai munkássága és a tudománytörténeti munkái alapján állt össze. Egyik szerzője volt a Magyarország története 1686–1790 című munka mindkét kötetének.

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása, különös tekintettel az 1770-1815. esztendőkre (1933)
  • A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvészete (1505-1805) (szerk. Dóczy Jenővel, Bakács Istvánnal, 1934)
  • Károlyi Árpád: Buda és Pest visszavívása 1686-ban (átdolgozás, 1936)
  • Mezőgazdaság-történetünk új útjai (in: Domanovszky Sándor-emlékkönyv, 1937)
  • Barokk és felvilágosodás (in: Magyar Művelődéstörténet IV., 1941, reprint Szekszárd, 1991, 1993)
  • Rendi állás és hivatali rang XVIII. század eleji kormányhatóságokban (in: Levéltári Közlemények 1940–41)
  • Parasztnépünk múltjának feltárása (in: Hitel, 1944)
  • Néprajz és gazdaságtörténet (in: Ethnographia, 1947)
  • Parasztmozgalmak a 18. században (Hadrovics Lászlóval, 1951)
  • Tessedik Sámuel (1954)
  • Agrártörténelmünk módszereinek kérdéseiről (in: Agrártörténeti Szemle, 1962)
  • A termelőerők fejlődése az ipari forradalom korában (Endrei Walterrel, 1964)
  • A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt, tulajdon vallomásainak tükrében (1967)
  • A magyar mezőgazdaság a XVIII. században (1979)
  • Magyarország története 1686–1790, I–II. (társszerző, 1989)

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Németh Ferenc: Történelem – paraszti forrásból. Beszélgetés Wellmann Imre akadémikussal. Élet és Tudomány, 1979.
  • Bélay Vilmos: Wellmann Imre. Levéltári Közlemények, 1995.
  • Gunst Péter: Wellmann Imre. Századok, 1995.