Szkárosi Endre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szkárosi Endre
Endre Szkárosi 2015-09-26 A.jpg
Született 1952. május 28.
Budapest
Elhunyt 2022. március 22. (69 évesen)[1]
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása költő, művészeti író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, előadó
Iskolái
Kitüntetései Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1981)
József Attila-díj (2007)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szkárosi Endre témájú médiaállományokat.

Szkárosi Endre (eredeti neve: Horváth Endre) (Budapest, 1952. május 28.2022. március 22.) József Attila-díjas (2007) magyar költő, művészeti író, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára. Intermediális művész, előadó. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézet Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Horváth József és Nagy Erzsébet. 1966–1970 között a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium diákja. 1971–1972 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója. 1972–1977 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-olasz szakán tanult. 1978–1983 között a Mozgó Világ szerkesztőségi tagja. 1983–1988 között a Lapkiadó munkatársa. 1984-ben megalapította a Szkárosi&Konnektor művészeti koncertszínházat. 1984–1996 között a József Attila Tudományegyetemen oktatott. 1986–1992 között gondozta az Új Hölgyfutár című lap- és revüvállalkozást, mely a hazai párhuzamos kultúra, avantgárd irodalom és művészet nyomtatott, illetve élő színpadi fóruma volt. 1994-től az ELTE-n olasz irodalmat tanított: előbb docens, majd 2012 novemberétől egyetemi tanár volt.

Munkássága[szerkesztés]

Az 1970-es évek elején experimentális (kísérleti) színházi munkát végzett a Brobo csoporttal. Az 1970-es évek közepe óta publikált verseket, kritikai- és szépírásokat. Az 1970-es évek végétől hangköltészettel és totális koncertszínházzal foglalkozott. 1987 óta videóköltészettel is foglalkozott. Az 1990-es években az angol Towering Inferno és a magyar Spiritus Noister együttessel zenélt. 2018. május 14-én a Szépírók Társasága tisztújító közgyűlésén elnökké választották.[2]

Művei[szerkesztés]

A Klaniczay Tibor-emlékülésen 2012-ben

Könyvek[szerkesztés]

  • Ismeretlen monológok; Szépirodalmi, Budapest, 1981
  • K! K! K! (1986)
  • Szellőző művek; szöveg Szkárosi Endre, grafika Galántai György; Magvető, Budapest, 1990 (JAK füzetek)
  • Mi az, hogy avantgárd. Írások az avantgárd hagyománytörténetéből; Magyar Műhely, Budapest, 2006 (Underground expanzió)
  • Merülő Monró; Magyar Műhely, Budapest, 2007
  • A félre-értelmezett futurizmus (2010)
  • Egy másik ember. Eszmélkedéstörténeti emlékirat; Orpheusz, Budapest, 2011
  • Szkárosi Endre–Arany Imre: Verboterror. Performanszköltemények; Magyar Műhely, Budapest, 2013
  • Véletlenül nem jártam itt. Válogatott és új versek; AmbrooBook, Győr, 2018
  • Égzsák. Szkár Channel. Régi és új hangköltemények; AmbrooBook, Győr, 2020 + 2 CD

Lemezek[szerkesztés]

  • Támad a szél (Márta Istvánnal, Bernáthy Sándorral, 1987, 1998)
  • Rózmari (1990)
  • Hangmánia (Enzo Minarellivel, 1992)
  • Kaddish (1993)
  • Island Records (1995, Magyarországon: 1993)
  • Tűzfal (1993)
  • Spiritus Noister (Kovács Zsolttal, Sőrés Zsolttal, 1994)
  • Nemzeti zajzárványok (1996)
  • Szkárosicon (2002)
  • Kurt Schwitters-Spiritus Noister: Ursonate két énekhangra és zenei környezetre (2003)
  • Szkárosi & Konnektor & Bernáthy (2004)

Műfordításai[szerkesztés]

  • Cesare Vasoli: A humanizmus és reneszánsz esztétikája (1983)
  • Portugál kísérleti költészet; válogatta, szerkesztette: Pál Ferenc, bevezetőt írta, válogatta, fordította: Szkárosi Endre, elméleti írások fordította: Horváth Balázs et al.; Íbisz, Budapest, 2002 (Portugál műhely)
  • Tomaso Kemeny: Erdély aranypora; fordította: Szkárosi Endre; A Dunánál Kvk., Kolozsvár–Budapest, 2005 (Irodalmi jelen könyvek)
  • Tomaso Kemeny: A vízözön mondja. Válogatott versek; összeállította: Szkárosi Endre, fordította: Szkárosi Endre, Kiss Irén, Barna Imre; Magyar Műhely, Budapest, 2011
  • Alberto Mondadori: A harag és a szeretet éneke Magyarországért; fordította: Szkárosi Endre; Magyar PEN Club, Budapest, 2017

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • József Attila Kör 1985. Összeállította: Agócs Sándor. Budapest, Magyar Írók Szövetsége József Attila Köre, 1985
  • Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6
  • A magyar irodalom évkönyve 1988-2008; változó szerk.; Széphalom Könyvműhely, Budapest, 1989-2009
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6807-1  
  • Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiadás, 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004
  • Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-636-X