Lakó György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lakó György
Született 1908. szeptember 26.
Jánoshalma
Elhunyt 1996. július 15. (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása nyelvész,
finnugrista

Lakó György (Jánoshalma, 1908. szeptember 26.Budapest, 1996. július 15.) nyelvész, finnugrista.

Kutatási területe[szerkesztés]

Munkássága szinte az összes finnugor nyelvre kiterjed, legjelentősebb eredményeit a vogul és permi nyelvek, a finnugor összehasonlító hangtan és alaktan és a magyar szókészlet története témájában érte el. Az utóbbi területen legjelentősebb eredménye A magyar szókészlet finnugor elemei (Akadémiai Kiadó, 1967–1978) c. kiadvány szerkesztése volt.

Életpályája[szerkesztés]

Iskoláit nagyrészt Kiskunhalason végzi. 1926-tól Budapesten magyar–német szakon tanul, az Eötvös Collegium tagja. Zsirai Miklós tanítványa. Az 1930/1931-es tanévre Finnországba, Helsinkibe, az 1931/1932-es tanévre Észtországba, Tartuba, az 1934/1935-ös tanévre Svédországba kap ösztöndíjat – mindhárom helyen az első magyar ösztöndíjasok egyike. 1935-ben rövid tanulmányutat tesz a lulei lappokhoz, nyelvi anyagot gyűjt. 1935–1936-ban az Országos Széchényi Könyvtárban gyakornok, 1936 és 1939 között Jászapátiban, 1939–1940-ben Budapesten dolgozik gimnáziumi tanárként. 1940-ben visszatérhet a nyelvészethez, az MTA Szótári Bizottságában kap munkát. Budapest ostroma alatt munkahelye olyan károkat szenved, hogy új állás után kell néznie. 1945 és 1949 között ismét az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozik. 1948-ban lesz az MTA levelező tagja.

1949-ben, az MTA akkor megalakuló Nyelvtudományi Intézetének Finnugor osztályára nevezik ki osztályvezetőnek. 1953-ban és 1954-ben az MTA I. Osztályának titkára. 1954-től 1967-ig a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője. 1956-ban kinevezik az ELTE BTK Finnugor Nyelvtudományi Tanszékére tanszékvezetőnek, félállásban azonban a Nyelvtudományi Intézetben folytatja A magyar szókészlet finnugor elemei című szótár szerkesztését. Az ő nevéhez fűződik az első finnugor szak megalapítása Magyarországon, 1963-ban. 1957-től 1976-ig a Magyar Nyelvtudományi Társaság finnugor szakosztályának elnöke, 1976-tól társelnöke. 1970-ben a Finn Tudományos Akadémia külső tagjának választja, 1976-ban a jyväskyläi egyetem tiszteletbeli doktorává avatja. 1978-ban vonul nyugdíjba.

Kitüntetései[szerkesztés]

Fő művei[szerkesztés]

Munkáinak jelentős része folyóiratokban jelent meg. Önálló kötetként következő munkáit adták ki.

  • A magyar nyelv finnugor alapjai. Bevezetés. Hangtan. ELTE BTK, 1964 (egyetemi jegyzet)
  • A magyar hangállomány finnugor előzményei Nyelvtudományi Értekezések 47., 1965 = 'Proto Finno-Ugric Sources of the Hungarian Phonetic Stock, Budapest – Bloomington, 1968.
  • Svéd-magyar szótár. Akadémiai Kiadó, 1969. (1992-ig hat kiadás)
  • Sajnovics János. A múlt magyar tudósai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973. * Budenz József. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980.
  • Szinnyei József. Akadémiai Kiadó, A múlt magyar tudósai. Budapest, 1986
  • Chrestomathia Lapponica. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.
  • A magyar mondatszerkezet finnugor sajátosságai. Pécs, 1991

Irodalom[szerkesztés]

  • Kálmán Béla: Lakó György 70 éves. In: Lakó-emlékkönyv. Nyelvészeti tanulmányok. ELTE, Budapest, 1981. 1–6.
  • Lakó György: Pályám emlékezete. In: A nyelvészetről – egyes szám, első személyben. MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest, 1991. 151–161.

Külső hivatkozások[szerkesztés]