Barcs Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barcs Sándor
Születési név Bartsch Sándor
Született 1912. november 10.
Szeged
Elhunyt 2010. január 7. (97 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Molnár Mária (1945-?)
Kenéz Márta (1962-?)
Szabó Magdolna (1970-?)
Foglalkozása nemzetközi labdarúgó-sporttisztviselő, újságíró, politikus

Barcs Sándor (Szeged, 1912. november 10.Budapest, 2010. január 7.) magyar nemzetközi labdarúgó-sporttisztviselő, újságíró, politikus.

Életpályája[szerkesztés]

Szülei: Bartsch Sándor és Wack Margit voltak. 1933-1937 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdaság szakán tanult. A Független Kisgazda Pártba (FKGP) 1943-ban lépett be, és 1949-ig volt tagja. 1944-ben a Gestapo letartóztatta. A második világháború után a FKGP (1948-1949) alelnöke. 1950–1980 között a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója volt. 1948-1950 között a Magyar Rádió elnöke. 1947-1990 között (43 éven át) országgyűlési képviselő volt. 1953-1975 között, valamint 1980–1989 között az Elnöki Tanács tagja volt.

Népi ülnök a Rajk László és társai elleni koncepciós perben. 1966-1990 között az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, egyben az Interparlamentáris Unió Tanácsának tagja. 1965-1974 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnöke.

Sportpályafutása[szerkesztés]

Labdarúgó-játékosként[szerkesztés]

1925–1955 között igazolt labdarúgó volt Nagyváradon, majd Budapesten, kisebb csapatokban.

Sportvezetőként[szerkesztés]

1945-ben a Legfelső Ötös Sporttanács tagja lett. 1947-1948 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. 1948-1950 között a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) alelnöke, 1950–1963 között elnöke volt. 1958-ban[1] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) elnökségi tagjának nevezték ki.[2] 1963-tól az MLSZ elnökségének tagja volt. Ő javasolta az Európai Labdarúgó-szövetségnek a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) megszervezését. Előbb a KEK szervező bizottságának, majd 1962-től az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, az európai válogatott csapat felelőse volt. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[3] Több technikai tanfolyamot vezetett. 1966-tól az UEFA alelnöke, 1970-től első alelnöke, majd Gustav Wiederkehr elnök halála után, 1972–1973 között megbízott elnöke volt. Artemio Franchi (Olaszország) megválasztott elnöknek adta át vezetői pozícióját. Ekkor megválasztották a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) alelnökévé, s világbajnokság szervező bizottság szűkebb vezetőségének tagja valamint négy éven keresztül a Játékvezető Bizottság elnöke lett. Az UEFA-ban 1978-ig dolgozott.

Írásai[szerkesztés]

1929-től jelentek meg írásai. 1939–1944 között az Újság című lap munkatársa, közben 1933-1938 között a Nemzeti Sport hasábjain is jelentek meg írásai, főiskolai rovatvezető. 1940-ben az Újságban cikksorozatokat írt a fasiszta sporthatóságoktól üldözött MTK érdekében, segítette az egyesületet politikai harcában. 1945 után a Szabadság című lap szerkesztője, a Magyar Távirati Iroda felelős szerkesztője (1945-1946). Folyamatosan jelennek meg írásai a Népszavában, a Magyar Hírlapban.

Könyvei[szerkesztés]

  • Diadal Helsinkiben (1952)
  • A magyar csapattal Chilében (1962)
  • A modern olimpiák regénye (1964, 1968)
  • A földgolyóról jelentem (1969)

Sikerei, díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kinevezték a Magyar Testnevelési és Sport Tanács elnökségét és tagjait. Népsport, XIV. évf. 21. sz. (1958. jan. 30.) 1. o.
  2. A Magyar testnevelési és Sport Tanács kinevezései. Népsport, (1960. feb. 11.)
  3. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagjai. Népsport, (1963. dec. 15.)
  4. Barcs Sándor kitüntetése. Népsport, II. évf. (1946. aug. 28.)
  5. Sportemberek kitüntetése. Népsport, XVI. évf. 92. sz. (1960. máj. 8.) 6. o.
  6. Kitüntették Barcs Sándort. Népsport, XVIII. évf. 219. sz. (1962. nov. 7.) 2. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Elődje:
Gustav Wiederkehr

UEFA elnöke
1972–1973

Utódja:
Artemio Franchi