Lakatos Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lakatos Ernő
Született 1930. szeptember 22.
Budapest[1]
Elhunyt 2018. december 21. (88 évesen)
Budapest[1]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Tisztség magyar nagykövet Kelet-Németországban (1988–1990)
Iskolái
A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója
Hivatali idő
1980 1982
Előd Barcs Sándor
Utód Burján Sándor

Lakatos Ernő dr. (Budapest, 1930. szeptember 22. – Budapest, 2018. december 21.)[2] kommunista politikus, újságíró, diplomata.

Élete és munkássága[szerkesztés]

1945 és 1948 között építőipari munkásként dolgozott. Bekapcsolódott a baloldali ifjúsági mozgalomba. 1948-tól a DISZ Központi Vezetőségének politikai munkatársa lett. 1950 és 1960 között a Magyar Néphadsereg tisztjeként főleg a hadsereg sajtójában tevékenykedett. Levelező tagozaton elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karát.

1960-ban leszerelt és a Magyar Rádió belpolitikai rovatvezetője lett 1962-ig. Ezután a Magyar Ifjúság főszerkesztő-helyettese volt 1969-ig. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese volt 1969 és 1977 között. 1973-ban elvégezte az MSZMP Politikai Főiskoláját. Az MTI vezérigazgató-helyettese (1977–1980) majd vezérigazgatója lett (1980–1982).

1982 és 1988 között az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője volt. 1988-ban külügyi szolgálatba helyezték, nagykövet lett Berlinben, az NDK fővárosában. A rendszerváltás után, 1991 márciusában nyugdíjba vonult.

Kitüntetései[szerkesztés]

  • Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957)
  • Munka Érdemrend arany fokozat (1972)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1984)

Művei[szerkesztés]

  • Vadászat Magyarországon; főszerk. Moldován Tamás, szerkbiz. Lakatos Ernő et al.; Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Bp., 1980
  • Meggyőzés az egységes cselekvésért; Kossuth, Bp., 1986
  • Kitépett lapok egy naplóból; Leopárd, Bp., 1991

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]