Péreli Zsuzsa

	Péreli Zsuzsa
Született	Péreli Zsuzsa; 1947. július 8. (73 éves); Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Tolcsvay László
Foglalkozása	képzőművész, kárpitművész
Iskolái	Iparművészeti Főiskola (1969-1974)
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1981) ; Érdemes művész (2002) ; Prima-díj (2006); Kiváló művész (2008); Kossuth-díj (2018); A Nemzet Művésze (2020)
	PORT.hu;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Péreli Zsuzsa témájú médiaállományokat.

Péreli Zsuzsa (Budapest, 1947. július 8. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar képzőművész, kárpitművész.

Élete[szerkesztés]

Tizennégy éves korától művészeti szabadiskolákban tanult rajzolni (a Dési Huber kör-ben, valamint a Postás Művelődési Központ-ban, ahol mestere Zilahy György festőművész volt). 1964-ben keramikus szakvizsgát tett.

A hatvanas években rendszeresen járt a tokaji művésztelepre, olajképeket, pasztelleket és grafikákat készített. Minden alkalmat megragadott, hogy festhessen. 1964-1969 között restaurátorként dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban. 1968-ban megismerkedett Tarján Hédi kárpitművésszel, aki megtanította szőni, előkészítve a főiskolára. Pérelit magával ragadta a technika és ezután képei már szövőszéken születtek. 1969–1974 között végezte művészeti tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán.

1974 óta saját műtermében (otthonában) dolgozik, minden művét maga szövi. A falikárpitokon kívül, grafikákat , aquarelleket, kollázsokat, és papírmunkákat is alkot. 1977 óta kiállító művész.

1993–ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia levelező tagjává, 1998-ban pedig rendes tagjává választotta.

Művészete[szerkesztés]

Pérelit a különböző forrásokban többféleképpen határozzák meg: kárpitművész, textilművész, gobelinművész; ő maga leginkább a kárpitművész kifejezést használja.^[1] Frank János neves művészettörténész a "gobelin szinonimájának" nevezte.^[2] Nemzetközi elismertségét jelzi, hogy 2001-ben - a külföldi művészek közül elsőként - önálló tárlatot rendeztek alkotásaiból a gobelin hazájában, a franciaországi Aubussonban is.

"Újító, kísérletező törekvései mellett etikai szempontból is fontos számára a kárpitszövés hagyományainak megőrzése. Ferenczy Noémi szellemiségét követve minden munkáját maga szövi. Érzékenyen reagál a jelen problémáira, de már korai alkotói korszakától kezdve különös empátiával érezte át egy hajdanvolt aranykor emlékeit, a múlthoz kötődő városi, illetve népi kultúra tárgyi világán keresztül az egyszerű emberek sorsát."^[2]

Magánélete[szerkesztés]

Férje Tolcsvay László zeneszerző.

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

1977 Fészek Klub, Budapest
1978 István Király Múzeum, Székesfehérvár
1979 Művelődési Központ, Debrecen
1981 Vigadó Galéria
1982 Zwinger (Öregtorony), Kőszeg
1982 Művelődési Központ, Balassagyarmat
1983 Tamási Galéria, Tamási
1985 Kék kápolna, Balatonboglár
1987 Műcsarnok , Budapest
1988: Művelődési Központ, Szentes
1988: Városi Galéria, Pápa
1990 Szentendrei Képtár
1990 Művelődési Központ, Baja
1991 Katolikus Akadémia, Hamburg ; Magyar Kultúra Háza, Berlin ; Dóm, altemplom, Szeged; Kastélygaléria, Szirák
1992 Dorottya Galéria, Budapest; Lloyd Palota, Győr
1994 Budapesti Történeti Múzeum (akadémiai székfoglaló kiállítás); József Attila Művelődési Központ, Baja; Kultur- und Informationszentrum, Stuttgart; Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Bonn; Művelődési Központ, Ózd
1995 Csók István Képtár, Székesfehérvár
1996 Kisgaléria, Pécs; Vaszary Képtár, Kaposvár; Ipszilon Galéria, Szentendre; Vincze Papírmerítő Műhely, Szentendre; Városi Könyvtár Galériája, Szigetszentmiklós
1997 Ernst Múzeum , Budapest ; Művelődési Központ, Baja; Tamási Galéria, Tamási; Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd
1999 Szög-Art Galéria, Szeged; Művelődési Központ, Ráckeve; Zichy-palota, Győr; Nagy István Képtár, Baja; Szent Mihály Kápolna, Budapest
2000 Városi Művészeti Múzeum, Győr
2001 Festőterem, Sopron; Musée départemental de la tapisserie d'Aubusson, Aubusson (Franciaország)
2002 Nemzeti Múzeum, Kassa; Villa Flora, Ótátrafüred; Szlovák Nemzeti Múzeum, Pozsony; Bencés Galéria, Tihany; Magyar Intézet, Párizs; Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba; Magyar Intézet, Berlin
2003 Erdész Galéria, Szentendre; Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét; Galeria Elektor, Mazowieckie Centrum Kultury i Sztuki, Varsó; Csornai Múzeum
2004 KogArt Ház, Budapest; Római Magyar Akadémia, Róma
2005 Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ; Kuopio, Finnország; IIsalmi, Finnország
2006 Parnu Városi Galéria, Észtország; Haapsalu, Észtország; Városi Múzeum, Fonyód; Somogyi József Galéria, Pápa; Gaál Imre Galéria, Budapest; Nagytétényi Kastélymúzeum, Budapest
2007 Turinform Galéria, Tokaj
2008 Iparművészeti Múzeum, Budapest
2010 Magtár Galéria, Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum
2011-től Pálos Karmelita Kolostor, Sopronbánfalva
2011-12 Városi Művészeti Múzeum Győr
2012 Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Berlin; Zsinagóga, Zalaegerszeg; Városi Múzeum, Fonyód
2013 Képtár, Szombathely
2014 Kogart Tihany
2015 Városi Galéria, Pécs
2017 Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
2017-18 Ferenczy Múzeum, Szentendre
2018-19 KogArt Ház, Budapest
2019 Macao Contemprorary Art Museum, Kína

Csoportos kiállítások[szerkesztés]

1976: Kortárs magyar textilművészet, Gallery Vigo-Sternberg, London, Grassi Múzeum, Lipcse; Textilgrafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1977: Nosztalgia, Galerie Sin Paora, Párizs; Kortárs magyar textilművészet, Amos Anderson Múzeum, Helsinki
1979: Textilművészet Magyarországon, Cortland Egyetem, New York; Manuál csoport, Műcsarnok, Budapest
1980: VI. Fal- és Tértextil Biennále, Savaria Múzeum, Szombathely
1981: Mai magyar textilművészet, Voorburg; Collegium Hungaricum, Bécs
1983: Modern magyar textilművészet Franciaországban, Musée d’Art Moderne, Le Havre; Escape Pierre Cardin, Párizs; École Nationale d’Art Décoratif d’Aubusson; Galerie de la Tapisserie, Beauvais
1985: Magyar gobelin, Műcsarnok, Budapest
1993: Magyar gobelinek, Metropolitan Art States, Tokió; Kulturális Központ, Tournai
1994: Kortárs magyar gobelin, CIDEM, Barcelona; Ipszilon Galéria, Kongresszusi Központ, Budapest; Art de Magyar, Art Glass Centre, Utrecht
1996: Szövött Himnuszok, Sándor-palota (Budapest)
1998: Nemzetközi Falikárpit Triennále, Központi Textilmúzeum, Lódz
1999: Musée Départemental de la Tapisserie, Aubusson
2000: Montmartre en Europe, Párizs
2001: Ferenczy Noémi és követői, MűvészetMalom, Szentendre
2003: Kötődések, Skanzen Galéria, Szentendre
2004: Gondolat – vonal – rajz, Pécsi Kisgaléria
2005: Gyűjtők és kincsek, Iparművészeti Múzeum
2006: 2. Textilművészeti Triennálé, Szombathely; Hommage à Bartók, Párizsi Magyar Intézet
2007: Manual, Ráday Galéria, Budapest
2008 Szívügyek, MűvészetMalom, Szentendre; Mesterművek, Kogart Galéria, Budapest, Veszprém^[3]
2010 Tavaszi tárlat, Pesterzsébeti Múzeum, Budapest
2010-2011 Spiritualitás a 20. századi magyar művészetben, Pálos Karmelita Kolostor, Sopronbánfalava
2011 Kovács Gábor Gyűjtemény, Városi Művészeti Múzeum. Győr
2017 Szőnyegmúzeum, Baku, Azerbajdzsán
2018 Történetek a magyar művészet mestereitől, Astana, Kazahsztán

Főbb művei[szerkesztés]

Amnézia (1980)
1989. Karácsony (1989-90)^[4]
Visszajöttek a zenészek (1982)^[5]
Himnusz (1996)^[5]
Szegény angyal (1997)
Aequilibrium (2000)^[6]

Díjai[szerkesztés]

6. Fal- és Tértextil Biennálé, fődíj (1980)
Munkácsy Mihály-díj (1981)
Nívódíj (1989)
11. Fal- és Tértextil Biennálé, különdíj (1991)
Környezetvédelmi-díj (1993)
Magyar Művészetért-díj (1999)
Érdemes művész (2002)
Prima díj (2006)
Kölcsey-emlékplakett (2006)
Kiváló művész (2008)
Magyar Örökség díj (2017)
Kossuth-díj (2018)
A Nemzet Művésze (2020)

Források[szerkesztés]

Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Sárdi, Krisztina: Selyemmel szőtt intelmek (Magyar Hírlap) (magyar nyelven). www.magyarhirlap.hu. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
↑ ^a ^b LÉLEKVÁNDORLÁSAIM (magyar nyelven). FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM, 2017. november 27. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
↑ Címlap | KOGART. www.kogart.hu. (Hozzáférés: 2020. november 15.)
↑ Péreli Zsuzsa: 1989. Karácsony (magyar nyelven). art7, 2014. december 4. (Hozzáférés: 2020. november 17.)
↑ ^a ^b Péreli Zsuzsa alkotásai (magyar nyelven). Napút Online. (Hozzáférés: 2020. november 17.)
↑ 5NET: Aequilibrium (magyar nyelven). kogart.org. (Hozzáférés: 2020. november 15.)

Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Sárdi, Krisztina: Selyemmel szőtt intelmek (Magyar Hírlap) (magyar nyelven). www.magyarhirlap.hu. (Hozzáférés: 2020. november 15.)

[:0-2] LÉLEKVÁNDORLÁSAIM (magyar nyelven). FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM, 2017. november 27. (Hozzáférés: 2020. november 15.)

[3] Címlap | KOGART. www.kogart.hu. (Hozzáférés: 2020. november 15.)

[4] Péreli Zsuzsa: 1989. Karácsony (magyar nyelven). art7, 2014. december 4. (Hozzáférés: 2020. november 17.)

[:1-5] Péreli Zsuzsa alkotásai (magyar nyelven). Napút Online. (Hozzáférés: 2020. november 17.)

[6] 5NET: Aequilibrium (magyar nyelven). kogart.org. (Hozzáférés: 2020. november 15.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

Péreli Zsuzsa

Született	Péreli Zsuzsa 1947. július 8. (73 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Tolcsvay László
Foglalkozása	képzőművész, kárpitművész
Iskolái	Iparművészeti Főiskola (1969-1974)
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1981) Érdemes művész (2002) Prima-díj (2006) Kiváló művész (2008) Kossuth-díj (2018) A Nemzet Művésze (2020)

PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Péreli Zsuzsa témájú médiaállományokat.