Somogyi Győző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Somogyi Győző
Stekovics Gáspár felvétele
Stekovics Gáspár felvétele
Születési név Somogyi Győző
Született 1942. július 28. (75 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása grafikus, festő
Díjak Munkácsy Mihály-díj (1988)
Pro Natura díj (1992)
Kiváló művész (1997)
Prima díj (2003)
Kossuth-díj (2012)
A Nemzet Művésze (2014)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyi Győző témájú médiaállományokat.

Somogyi Győző (Budapest, 1942. július 28. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus és festő kiváló művész. A magyar történelmi viseleteket, a népi építészetet kutatja és rajzolja. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1997).

Életpályája[szerkesztés]

Somogyi Viktor és Borzák Róza házasságából született. 1956–1960 között a Képzőművészeti Gimnáziumban tanult. 1960–1964 között a Kossuth Nyomdában segédmunkásként, majd szakmunkásként dolgozott, itt tanulta meg a sokszorosító grafikai eljárásokat. A papi hivatást választotta, 1962–1968 között a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt. 1967-ben szentelték pappá. 1968-ban doktorált egyháztörténetből. 1968–1975 között munkáspapként tevékenykedett. 1971–1975 között a Tömő utcai kápolnában segédlelkészi beosztásban szolgált, a lelkészi szolgálat mellett fizikai munkát is kellett vállalnia, hogy fenntartsa magát.

1972-ben Markó György nyomdász a szitanyomás művészetét mutatta meg neki. Az 1970-es években kijutott Párizsba, Rómába, Romániába, legnagyobb hatást gyakorolt művészetére az 1980-as görög útja. 1973 óta rendez grafikai kiállításokat, és ettől az évtől kezdve a Művészeti Alap és a Magyar Képzőművészeti Szövetség tagja. 1975-ben kilépett az egyházi rendből és szabadfoglalkozású képzőművész lett. 1980 óta elsősorban fest. 1985 óta Salföldön gazdálkodó. 1997 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2004 óta elnökségi tagja. A Káli-medence Környezetvédő Társaság tagja.

Művészetének témáit a természetből, a mindennapi életből, a bibliából és a hadtörténelmi eseményekből meríti. Hagyományos ikonszerű történelmi-népies stílus jellemzi, de a 20. század stílus irányai, köztük a konstruktivista művészet, is hatást gyakoroltak rá, főleg tájképfestményeire. Legnagyobb alkotása 100 magyar hadtörténelmi személyiség arcképének megfestése (1986–1996), amely eredendően A magyar hősök arcképcsarnoka címen jelent meg kiállításokon és könyvalakban.[1] „A Magyar hősök arcképcsarnoka Attila hun királytól Maléter Pál ezredesig bezárólag azon hősöknek kíván emléket állítani, akik viharos történelmünk során a hazát védelmezték. A művész különös gonddal festette le az ábrázoltak öltözékét: az egyenruhák, fegyverek, címerek, rendjelek korhűek, aprólékos kidolgozásuk komoly előtanulmányokra vall.”[2]

Kiállításai (válogatás)[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

Csoportos[szerkesztés]

  • 2006 • A nagy visszatérők,[3] Nagykőrösi Arany János Művelődési Központ, Nagykőrös
  • 2008 • A Nap utcai fiúk - Szomjas György 12 játékfilmjének képeire 12 művész válaszol, Forrás Galéria, Budapest

Festményeiből[szerkesztés]


Könyvei[szerkesztés]

  • Páncélos lovagok (Bodor Ferenccel, 1983)
  • Barczy Zoltánnal: A szabadságharc hadserege (1986)
  • Magyar huszárok (1987)
  • Királyért és hazáért (Barczy Zoltánnal, 1990)
  • Káli medence (1992)
  • Belső tárlat (1993)
  • Tihany (társszerző, 1995)
  • Az erdélyi fejedelemség hadserege (B. Szabó Jánossal, 1996)
  • Magyar hősök arcképcsarnoka (1996)
  • Magyar-bizánci háborúk (B. Szabó Jánossal, 1998)
  • Nagy huszárkönyv (Ságvári Györggyel, 1999)
  • Elfelejtett háború (2000)
  • Honvédhuszárok 1920-1945 (Ságvári Györggyel és Szabó Péterrel, 2001)
  • Kis huszárkönyv (2001)
  • Megélt aranykor. Salföldi beszélgetések (2004)
  • Magyar királyok arcképcsarnoka (2006)
  • Az Árpád-ház szentjei (2007)
  • A szabadságharc katonái (2011)
  • Magyar hadizászlók (2011)
  • Mária Terézia magyar katonái (2011)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]