Bakáts tér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bakáts tér
Bakatstercivertanlegi.jpg
Ország Magyarország
Település Budapest IX. kerülete
Névadó Bakócz Tamás
Elhelyezkedése
Bakáts tér (Budapest)
Bakáts tér
Bakáts tér
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 00″, k. h. 19° 03′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 29′ 00″, k. h. 19° 03′ 59″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakáts tér témájú médiaállományokat.
A Bakáts tér madártávlatból

A Bakáts tér Budapest IX. kerületében található.

Története[szerkesztés]

A terület, ahol a tér kialakult Fellner János telke volt 1776-tól. 1872-ig Templom tér majd Nándor tér volt a neve, ezután kapta a Bakáts tér nevet Bakócz Tamás bíboros után, akinek a neve néhol Bakács vagy Bakáts formában is előfordult. Ugyan 1889-ben az egyháztörténész Fraknói Vilmos Bakóczról írott könyvében egyértelműsítette az 1500-as években élt egykori egri püspök családnevét, az akkori fővárosi tanács erre ügyet sem vetve meghagyta az eredeti elnevezést, ami máig is megmaradt, akár csak az ide torkolló Bakáts utcáé is.

A tér közepén áll az Assisi Szent Ferenc-templom, amely Ybl Miklós alkotása, 1879. április 24-én szentelték fel.

A 10. szám alatt működött a Bakáts téri Kórház, aminek az épületében Erdey Gyula nőorvos létesített magánklinikát 1909-ben Erdey Szanatórium néven. 1913-ban a főváros megvette, és Bakáts téri Szülő- és Nőbetegosztályként működött a Szent István Kórházhoz csatolva. 41 betegszobában 166 beteget tudott fogadni, a vezetője Mansfeld Ottó volt. 1935-ben Budapest Székesfőváros Közkórházainak Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézetévé alakították át. Ebből az intézetből hozták létre 1953-ban az Országos Onkológiai Intézetet, és egyúttal el is költöztették az épületből. A helyén általános kórház működött, amit 1967-ben a Schöpf-Merei Kórház és Anyavédelmi Központhoz csatoltak.

A tér további látnivalója még az 1956-os emlékmű.

Galéria[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 105. o. ISBN 963-05-6410-6