A rendőrség száma 110

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A rendőrség száma 110
(Polizeiruf 110)
Műfaj detektívtörténet

Főszereplő Uwe Steimle

Ország
Nyelv német
Évadok 51
Epizódok409 (sugárzott epizódok száma, 2023. december 17.)
Sugárzás
Eredeti adó Deutscher Fernsehfunk
Eredeti sugárzás kezdete1971. június 27.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz A rendőrség száma 110 témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A rendőrség száma 110 (németül: Polizeiruf 110) német nyelvű bűnügyi tévéfilmsorozat.

A rendőrség száma 110 egy német krimi sorozat, amely az NDK-ban indult a nyugatnémet Tetthely párjaként. Az első adás 1971. június 27-én volt. Kezdetben fekete-fehérben készültek az epizódok, a 14. rész (Arcok hajnalban) volt az első színes epizódja a sorozatnak. Az olyan nyugatnémet sorozatoktól eltérően, mint a Derrick és Az Öreg, A rendőrség száma 110 témája nem mindig volt a gyilkosság. Lopásról, rablásról, alkoholfogyasztásról, emberrablásról, csalásról, nemierőszakról és gyermekbántalmazásról is szó esett, gyakran moralizáló árnyalattal, amely elárulta az NDK cenzúrájának kezét. A német egyesítés után folytatták A rendőrség száma 110-et. A Tetthely után ez a legfontosabb krimisorozat, és minőségében és formatervezésében egyenértékű. Akárcsak a Tetthely, úgy A rendőrség száma 110-et is különböző városokban rendezik, saját nyomozócsoportokkal. Kezdetben megtörtént bűneseteket mutattak be.[1] Az epizódok már nem korlátozódnak az egykori NDK területére, hanem Lengyelországból, Bajorországból és Ausztriából is származnak.

Nem sokkal a sorozat kezdete előtt az állam- és pártfő, Erich Honecker panaszkodott az unalmas műsor miatt a berlini Adlershof stúdiótól, és több szórakozást követelt. A nyugati televíziós műsorok vonzerejét a szocialista állami rádió saját kínálata akarta csökkenteni. Tartalmilag kiegyensúlyozó volt, mert valójában a bűncselekmények ábrázolása és kezelése nem felelt meg az ideológiailag kívánt társadalomképnek. Ennek ellenére a sorozat szerzőinek, mint például Eberhard Görnernek sikerült olyan kritikus témákkal foglalkozniuk, amelyek egyébként meglehetősen tabunak számítottak az NDK-ban, és beillesztettek néhány ütést a vonalhoz hűségesek rovására.

Az újraegyesítés után a televíziós sorozat megállapodott a német televíziós környezetben. 2011-ben átlagosan 16 százalékos (medián: 14,7 százalék) piaci részesedést ért el a három éves és idősebb nézők célcsoportjában.

Története[szerkesztés]

Az NDK-ban (1971–1989)[szerkesztés]

Az NDK televízió által készített epizódokban nem volt állandó nyomozócsoport; az aktív kriminalisták összetétele nagyrészt véletlenszerű és minta nélküli volt. A közös elem azonban az volt, hogy azokban az epizódokban, amelyekben Fuchs vagy Hübner főhadnagy szerepelt, mindig ő volt a főnyomozó. A szakirodalom azt állítja, hogy ennek a folytonossági hiánynak az az oka, hogy az egyes színészeknek időnként nagyon időigényes egyéb elköteleződéseik voltak, mint például Peter Borgeltnek a Berlini Német Színházban. Ezért az epizódokat szándékosan úgy írták meg, hogy az egyes nyomozók nem feltétlenül rögzítettek, hanem könnyen felcserélhetők egymással. Emiatt a nyomozók magánélete ritkán volt része egy epizódnak.

A helyszínek az egész NDK-ban, a Balti-tengertől az Érchegységig terjedtek, függetlenül az érintett nyomozóktól. Az első 15 évben soha nem határozták meg kifejezetten vagy említik őket név szerint, de néha a körülményekből ki lehetett következtetni. Ez a szupraregionális nyomozócsoport konstellációja nem felelt meg az NDK kriminalista valóságának, legalábbis az egyszerű bűncselekmények esetében.

Társadalomkritika és cenzúra[szerkesztés]

A rendőrség száma 110 az NDK televízió egyik olyan műsora volt, amelyben nyíltan, bár nevelő jelleggel foglalkoztak a problémákkal és sérelmekkel. A rablásról és a gyilkosságról azzal a megszorítással lehetett beszámolni, hogy a nézőknek továbbra is az legyen az érzése, hogy egy stabil országban élnek. A német néprendőrség tökéletes felderítő munkája tehát egy kis propaganda volt.

Wolf Biermann 1976-os emigrációja után, amikor az NDK-s televízió nagyobb politikai irányítás alatt állt, a már legyártott epizódok egy részét meg kellett vágni, néhányat súlyosan, (például a Der Einzelgänger (magyarul: A magányos) című 64. rész, ami a sorozat több mint 60 perces epizódjaival ellentétben csak 48 perc hosszúságú, ami erős vágásra utal, valamint az AB vércsoport című 7. rész, ami csak 44 perc hosszúságú).

Az NDK-s időkben forgatott epizódok mind a 153 forgatókönyvét előzetesen jóvá kellett hagyni. Többek között az olyan hanyag üdvözléseket, mint a "Hé, főnök", kijavították és visszautasították azzal a megjegyzéssel, hogy nem Főnöknek, hanem őrnagy elvtársnak hívják. Ráadásul a néprendőröket sem engedték túl kedvezőtlenül ábrázolni, például azzal, hogy nem dohányzik. A néprendőrség teljes körű támogatást nyújtott a forgatás során a technikai eszközökkel és a személyzettel, és szükség esetén bilincseket, de rendőri Wartburgokat, helikoptereket vagy személyszállítókat is biztosított.

Gyakran előforduló motívum – különösen az elkövetői oldalon – az alkoholfogyasztás volt , amely az NDK-korszakban jelentős társadalmi problémát jelentett, de a médiában általában csak nagyon enyhén foglalkoztak vele. Az alkoholt a bűnözés kifejlődéséhez hozzájáruló tényezőként mutatták be, de soha nem használták kifogásként.

Az 1988-as A keresztrejtvény-eset című epizód az NDK történetének egyik leghíresebb bűnügyét, a hétéves Lars Bense 1981-ben Halle-Neustadtban történt szexuális meggyilkolását dolgozza fel, amely Keresztrejtvény-gyilkosságként vált ismertté.

Főcímek[szerkesztés]

A sorozatnak több főcímváltozata is volt 1989-ig. Az első filmekben a nyitórész elején a 110-es segélyhívó számot tárcsázó telefon látható; akkor látunk egy műveleti központot, ahol egy férfi fogadja a segélyhívást. Ezt követik egy rendőrautóról és egy szimatoló kutyáról készült felvételek, és példaként mutatják be a rendőrség oknyomozó munkáját. A későbbi nyitórészekkel ellentétben itt a "Polizeiruf 110" (A rendőrség száma 110) címét írták ki, és név szerint sorolták fel a nyomozókat alakító színészeket. Néhány epizód után a zenét lecserélték, de a felvételeket továbbra is felhasználták.

1973-ban az első színes epizódtól (Arcok hajnalban) egy új nyitórész is megjelent Hartmut Behrsing zenéjével. Kezdetben több mentőjármű hagyja el a főhadiszállást. Ezt követik Arndt, Fuchs, Hübner és Subras nyomozók akció közbeni felvételei. A nyitórészek egy részét a következő fekete-fehér epizódokban is felhasználták, és 1980-ig voltak láthatók. A sorozat címét már nem adják meg teljes egészében, csak a 110-es számjegyeket lehet látni.

1981-ben egy új főcímzenét vezettek be, amelyet szintén Hartmut Behrsing komponált, és minimális változtatásokkal a sorozat végéig megmaradt a DFF-nél. A nyitó jelenet több, kék lámpával közlekedő segélyszállító járművel kezdődik. Különböző szekvenciák következnek, amelyekben a nyomozók láthatók munkában. Az elején Bergmann főhadnagy látható Arndt, Fuchs és Hübner mellett; a későbbi epizódokban Grawe és Zimmermann. A crossover "Testvérek között" epizód kivételével ismét csak a 110-es számok jelennek meg.

A fordulópont (1991)[szerkesztés]

Valószínűleg egyetlen sorozathoz hasonlóan A rendőrség száma 110 is az újraegyesítésének idejét tükrözi, bár csak három rész (Testvérek között, Das Duell és a Thanner új munkahelye) utal közvetlenül az eseményekre. A változtatásokat a legtöbb esetben észrevétlenül építették be a filmekbe: például egy pártszlogen lóg ferdén a falon, továbbá az NDK fővárosában a preferált lakásépítést kritizálják. Szóba került az „egyesületi bűnözés”, a jobboldali szélsőségesség és a német egység utáni társadalmi problémák is. Egyes filmekben azonban a bemutatott cselekmény már nem illett az NDK akkori helyzetéhez. Az akkor még új filmek cselekményei a gyors társadalmi változások miatt olykor anakronisztikusnak tűntek, és már néhány héttel a forgatás után, amikor először vetítették őket, elavultnak tűntek.

A Testvérek között című részben most először játszik kulcsszerepet két nyugatnémet (Tetthely) felügyelő, de továbbra is a rendőrségi nyomozók kezében van a gyeplő, és önálló döntéseket hoznak a területükön. A film azonban nem nélkülözi a kliséket : Fuchs teljesen részeg, amikor Nyugatra érkezik – ami teljesen nem jellemző rá –, és testvéri csókot küld Schimanskinak és Thannernek (az NDK-ban ez teljesen szokatlan volt). Thanner az NDK-t is "zónaként" emlegeti.

A Párbaj című rész azon kevés filmek egyike, amelyben az 1989 őszi eseményeket a demokratizálódott NDK szemszögéből dolgozzák fel.

A Thanner új munkahelye című rész először nyújt pánnémet nézetet. Thannerrel az NDK nyomozói egy nyugatnémet feletteshez jutnak, aki azonban nagyon kiegyensúlyozottnak tűnik. A régi NDK-t a régi felsőbbrendű Fuchs példájával kezelik, aki a Testvérek közöttben még ábrázolhatta a progresszív NDK-t. Már nem ő a munkacsoport vezetője, és a fiatalkorú bűnözők felett már nincs hatalma, hanem megalázzák őt. A film végén kommentár nélkül lemondott, tudván hogy az új államban feleslegessé vált.

Az újraegyesítés éveiben A rendőrség száma 110 részek főcíme ismét többször módosult: 1989-től a címadó zenét némileg megváltoztatta Hartmut Behrsing. Ez a verzió megmaradt, amikor 1991-ben egy teljesen új főcímet hoztak létre. A divatnak megfelelően szinte teljesen eltűntek az NDK-ra jellemző dolgok: csak a Német Szövetségi Köztársaságból származó autókat látni, és minden NDK-szimbólumot eltávolítottak. A főcímeket azonban nem használták fel következetesen, így a régi folyamatosan felbukkant. Egyes esetekben a régi főcímeket új képekkel kombinálták az adott epizódokból, és a Népi Rendőrségi helikopterből modernebb nyugatnémet helikopterrel, vagy más jelenetekkel helyettesítették.

1991 óta[szerkesztés]

Amikor az NDK-s DFF 1991. december 31-én megszűnt a sorozat folytatása kezdetben kérdéses volt, mivel a sorozat nyugatnémet megfelelőjéhez, a Tetthelyhez továbbra is készültek új epizódok. 1993-ban azonban a régi A rendőrség száma 110 országos sikere miatt a sorozatot másfél év szünet után újjáélesztették. Kezdetben az új MDR és ORB , valamint az NDR ARD műsorszolgáltatók gyártották, amelyek felváltották a DFF-et. Az ORB filmeket eredetileg az SFB- vel együtt gyártották. Az első 1993-as adás óta a sugárzás általában vasárnaponként zajlik, felváltva a Tetthelyel.

Míg az MDR eleinte a korábbi kriminalistákra, Beckre, Raabe-re, Grawe-re és Hübnerre támaszkodott, addig az ORB/SFB-ben és az NDR-ben új csapatokat (Voigt / Hoffmann és Groth / Hinrichs) használtak, de határozottan NDR-múltjuk volt. 1996-ban az MDR először új nyomozókat vezetett be Schmückével és Schneiderrel. 1997-ben elbocsátották Günter Naumannt (Beck), az utolsó nyomozót, aki az NDK-ban volt szolgálatban. Időközben az „újraegyesítés utáni” nyomozók mindegyikét nyugdíjazták: a legtovább Hinrichs volt szolgálatban (15 év alatt 31 eset), valamint a Schmücke és Schneider csapata 50 üggyel 17 év alatt.

A nyugatnémet és osztrák tévéadók produkciói viszonylag gyorsan bekerültek. Azóta a BR kivételével mindegyik kiesett. Ma mindegyik regionális műsorszolgáltatónak, jelenleg az MDR-nek, az RBB-nek (egyesített ORB és SFB), a BR-nek és az NDR-nek van saját nyomozói csoportja, amely a műsorszolgáltató felelősségi körében vizsgálódik, és általában egy városhoz kötődik.

Az új A rendőrség száma 110 koncepciója hasonló, mint a Tetthelynek: a gyilkosságokat ma már komoly bűncselekményként kezelik, de a nyomozások gyakran (a Tetthellyel ellentétben) más bűncselekményeken alapulnak (különösen az NDR és az ORB vagy az RBB filmjeiben).

Hartmut Behrsing régi jellegzetes dallamát még mindig használták a főcímekben, de most az aktuális epizódok jeleneteit mutatják be. Ezt a változatot néhány film után a címadó zenével együtt lecserélték. Az új főcímben Peter Gotthardt zenéjével először egy város erősen elidegenedett jeleneteit láthattuk. Ezt követően különböző emberek fotóiból arcokat állítottak össze, majd stilizált ujjlenyomat segítségével készítettek el egy jelzett labirintust, az ARD logót és végül a sorozat címét.

A 204. résztől (1998) egy teljesen új főcím került felhasználásra: ismét különböző epizódokból láthatóak akciójelenetek, a főcímdalt pedig Freddy Gigele új szerzeménye váltotta fel. Tíz évvel később a főcímeket némileg modernizálták: az epizódrészletek eltűntek, és kifejezetten a főcímekhez készültek új anyagok. Ráadásul a zenét másképp hangszerelték. 2019-ben a főcímeket teljesen megújították. Freddy Gigele zenéje azonban ismét csak változatos volt, így 1998 óta egy bizonyos folytonosság jött létre.

2015-ben a Das Erste egy 90 perces A rendőrség száma 110 epizód átlagos költségét 1,395 millió euróra tette (15 500 euró/perc).

Nyomozók[szerkesztés]

A jelenlegi nyomozók[szerkesztés]

Kezdés éve TV-adó Nyomozók Kép Kisebb szerepek Színészek Város Epizódok száma
2010 NDR Alexander „Sascha“ Bukow és K König Charly HübnerAnneke Kim Sarnau Henning Röder, Anton Pöschel, Volker Thiesler Charly Hübner, Anneke Kim Sarnau, Uwe Preuss, Andreas Guenther, Josef Heynert Rostock 23
2011 RBB Olga Lenski, Horst Krause (8. epizódig) és Adam Raczek (9. epizód tól) Maria SimonLucas Gregorowicz Karol Pawlak (főnök), Komisarz Wiktor Krol, Starszy Aspirant Edyta Wisniewski (mind 9. epizódtól), Wolfgang Neumann (1. epizódtól) Maria Simon, Horst Krause (2011–2015), Lucas Gregorowicz (2015-től), Robert Gonera (2015-től), Klaudiusz Kaufmann (2015-től), Fritz Roth (2015-től) Rendőrkapitányság Potsdamban , ügyek Brandenburgban (8. epizódig); Rendőrkapitányság Świeckoban (Słubice közelében), német-lengyel rendőrkapitányság (9. epizódtól) 18, ebből 8 Krauseval,10 mit Raczekkal
2013 MDR Doreen Brasch Claudia Michelsen Jochen Drexler (5. epizódig), Dirk Köhler (epizód 6–11), Uwe Lemp, Mautz (epizód 1, 3–6), Günther Marquez (12. epizódtól ) Claudia Michelsen, Sylvester Groth (2013–2015), Matthias Matschke (2015–2019), Felix Vörtler, Steve Windolf (2013–2016), Pablo Grant (2020-tól) Magdeburg 14, ebből 5 Drexlerrel, 6 Köhlerrel
2019 BR Elisabeth „Bessie“ Eyckhoff Verena Altenberger Wolfgang Maurer (epizód 1 és 2) Verena Altenberger, Andreas Bittl (2019–2020) München 2

A volt nyomozók listája[szerkesztés]

Deutscher Fernsehfunk (DFF) / Fernsehen der DDR[szerkesztés]

Év Nyomozók Színészek (magyar hanggal) Epizódok száma
1971–1991 Peter Fuchs Peter Borgelt (Hadics László/Láng József/Gruber Hugó) 85
1971–1983 Vera Arndt Sigrid Göhler (Margitai Ági/Kovács Zsuzsa) 47
1972–1994 Jürgen Hübner Jürgen Frohriep (Somogyvári Rudolf/Fülöp Zsigmond/Mécs Károly/Bitskey Tibor/Láng József) 65, ebből 64 DFF
1971–1973 Helga Lindt Karin Ugowski 2
1973–1977 Lutz Subras Alfred Rücker (Kovács István/Téri Sándor) 28
1978–1980 Woltersdorf Werner Tietze (Somhegyi György/Végvári Tamás) 8
1981–1991 Manfred Bergmann Jürgen Zartmann (Versényi László) 5
1982–1988 Wolfgang Reichenbach Friedhelm Eberle (Gruber Hugó/Koroknay Géza) 6
1983–1991 Lutz Zimmermann Lutz Riemann (Konrád Antal/Gruber Hugó) 25
1986–1995 Thomas Grawe Andreas Schmidt-Schaller (Blaskó Péter/Juhász Jácint/Mihályi Győző) 32, ebből 30 DFF
1987–1991 Wolfgang Dillinger Wolfgang Dehler 2
1987–1988 Reger Klaus Gendries 2
1987–1988 Becker Jörg Hengstler 2
1988–1997 Günter Beck Günter Naumann (Gruber Hugó) 11, ebből 6 DFF
1989 Ikser Anne Kasprik 1
1991–1994 Joachim Raabe Michael Kind 3, ebből 1 DFF

ARD és ORF[szerkesztés]

Kezdés éve Vége TV-adó Nyomozók Kép Kisebb szerepek Színészek Város Epizódok száma
1972 1994 MDR Jürgen Hübner és Joachim Raabe (epizód 64, 66 és 67) Jürgen Frohriep, Michael Kind (1991–1994) Lipcse 67, ebből 2 MDR
1986 1995 MDR Thomas Grawe Andreas Schmidt-Schaller Halle an der Saale, Drezda 32, ebből 2 MDR
1988 1997 MDR Günter Beck Martin Markwardt (epizód 9) Günter Naumann, Til Schweiger (1995), Türingia, Szász-Anhalt, Szászország 11, ebből 5 MDR
1993 1998 ORB, SFB Tanja Voigt, Jens Hoffmann (5. epizódig) Katrin Sass Jürgen Kochan (epizód 3) Katrin Sass, Dirk Schoedon (1993–1995), Michael Greiling (1994) Potsdam 10
1994 2009 NDR Jens Hinrichs, Kurt Groth (14. epizódig), Holm Diekmann (epizód 15–19), Tobias Törner (epizód 20–24) és Markus Tellheim (epizód 25–31) Uwe SteimleKurt Böwe Uwe Steimle, Kurt Böwe (1994–2000), Jürgen Schmidt (2000–2002), Henry Hübchen (2003–2005), Felix Eitner (2006–2009) Schwerin 31
1994 1998 SDR Vera Bilewski Angelica Domröse Angelica Domröse Ichtenheim, Heilbronn 3
1994 1995 ORF Gerhard Walleck és Sandra Schneider Helmut Berger, Andrea Eckert Bécs 2
1995 2004 WDR Karl-Heinz Küppers és Sigurd „Siggi“ Möller Oliver Stritzel Oliver Stritzel, Martin Lindow Volpe (fiktív) 8
1996 2013 MDR Herbert Schmücke, Herbert Schneider és Nora Lindner (43. epizódtól) Jaecki Schwarz Jaecki Schwarz, Wolfgang Winkler, Isabell Gerschke (2010–2013) Halle (Saale) 50, ebből 8 Lindnerrel
1997 2000 BR Dr. Silvia Jansen Gaby Dohm Jürgen Tauber (epizód 3, 5–6) Gaby Dohm, Edgar Selge (1998–2000) Nürnberg, München 6
1998 2002 HR Rene Schlosser, Carol Reeding, Robert Grosche (1998–2001) és Simone Dreyer (2002–2003) Oliver Stokowski bei der Verleihung des Grimme-Preises 2014Barbara Rudnik Dieter Montag, Chantal de Freitas (1998–2000), Dennenesch Zoudé (2001–2003), Oliver Stokowski (1998–2001), Barbara Rudnik (2002–2003) Offenbach am Main 6, ebből 4 Groscheval, 2 Dreyerrel
1999 2015 ORB, RBB Horst Krause, Wanda Rosenbaum (4. epizódig), Johanna Herz (epizód 5–16), Tamara Rusch (epizód 18) és Olga Lenski (epizód 17–25) Horst Krause Horst Krause, Jutta Hoffmann (1999–2002), Imogen Knogge (2002–2010), Maria Simon (2011–2015), Sophie Rois (2012) Rendőrkapitányság Potsdamban, Brandenburgban 25, ebből 4 Rosenbaummal, 12 Herz-cel, 8 Lenskivel, egy Rusch-sal
2001 2009 BR Jürgen Tauber és Jo Obermaier Edgar SelgeMichaela May Edgar Selge, Michaela May München 17
2004 2008 HR Thomas Keller Jan-Gregor Kremp Jan-Gregor Kremp Bad Homburg vor der Höhe 4
2009 2010 BR Ulrike „Uli“ Steiger és Friedrich Papen (epizód 1) Stefanie Stappenbeck Stefanie Stappenbeck, Jörg Hube (2009) München 3, ebből egy Papennal
2011 2018 BR Hanns von Meuffels, Anna Burnhauser (5. epizódig) Matthias BrandtAnna Maria Sturm Matthias Brandt, Anna Maria Sturm (2011–2013) München 15, ebből 5 Burnhauserral


Epizódok[szerkesztés]

Magyarországon bemutatott epizódok[szerkesztés]

A sorozathoz forgatott, de aztán Németországban is önálló filmként sugárzott epizódoknak nincs számozása.

Epizódszám Cím Magyar bemutató Nyomozó Megjegyzés
1. A Lisa Murnau-eset 1972. szeptember 13. Peter Fuchs és Vera Arndt
2. Nyomozás az ócskavas körül 1974. június 18. Ez a rész Németországban elveszettnek számít.
3. A maszk 1975. november 4.
4. Az elégett nyom 1974. május 12.
7. AB vércsoport 1975. szeptember 18. Jürgen Hübner és Helga Lindt
8. Egy kis alibi 1974. szeptember 18. Peter Fuchs, Vera Arndt és Lutz Subras
11. Éjszakai sétahajózás 1974. július 5.
14. Arcok hajnalban[2] [3] 1974. október 22. Ez volt a sorozat első színes epizódja.
18. Az áruló fénykép 1977. július 8. Peter Fuchs és Vera Arndt
19. A harmadik tettes 1974. augusztus 11. Vera Arndt és Jürgen Hübner Ezt az epizódot Magyarországon mozikban mutatták be feliratosan.
20. Egy Madonnával több 1979. február 2.
27. A hirdetés 1977. november 4. Jürgen Hübner és Lutz Subras
29. Az éjszakai taxi 1976. október 6. Vera Arndt, Jürgen Hübner és Lutz Subras
32. Eset tanúk nélkül 1977. november 9.
38. A fekete raktár 1977. december 14. Peter Fuchs és Lutz Subras
41. Szokatlan megbízatás 1979. március 2. Jürgen Hübner
44. Bűntárs vagy áldozat? 1980. augusztus 26. Peter Fuchs, Vera Arndt és Lutz Subras
47. Fárasztó magány 1981. július 29. Peter Fuchs és Lutz Subras
48. Alibi egy éjszakára 1981. február 26.
49. A számvetés 1979. október 26. Vera Arndt és Jürgen Hübner
51. Holló a hollónak 1981. október 1. Peter Fuchs és Woltersdorf
53. Jelmezben és állarcban 1981. január 28. Jürgen Hübner
54. Kettős játék 1982. augusztus 17. Peter Fuchs és Woltersdorf
57. Hullámkeringő 1981. szeptember 4. Jürgen Hübner
62. Az utolsó út 1989. május 25. Jürgen Hübner és Woltersdorf
63. Bosszú? 1985. szeptember 24. Peter Fuchs, Vera Arndt, Jürgen Hübner és Woltersdorf
65. Egyetlen másodperc 1985. december 1. Jürgen Hübner
74. A hallgatag férfi 1984. szeptember 5. Jürgen Hübner és Manfred Bergmann
78. Petra 1985. április 13. Wolfgang Reichenbach
80. Baleset 1985. október 1. Peter Fuchs
81. A völgyben 1985. szeptember 6. Jürgen Hübner
Barátságos arcot kérünk! 1984. október 30. Peter Fuchs Németországban önálló filmként került forgalmazásba.
83. A 13. apostol nyomában 1984. augusztus 15. Peter Fuchs és Vera Arndt
84. Nincs mindig napsütés 1988. április 9. Peter Fuchs, Vera Arndt, Jürgen Hübner és Lutz Zimmermann
85. Öncsalás 1986. január 14. Jürgen Hübner
88. Örvényben 1986. január 7. Jürgen Hübner és Lutz Zimmermann
90–91. Nehéz évek I–II–(III). 1987. július 79. Wolfgang Reichenbach és Jürgen Hübner Eredetileg 2 részes epizód, azonban az MTV 3 részben sugározta.
92. Kinn a tengeren 1988. június 1. Jürgen Hübner
Osztálytársak 1987. február 25. Hannes Bergeman Németországban önálló filmként került forgalmazásba.
98. Csábítás 1990. január 9. Peter Fuchs és Jürgen Hübner
99. Egy lépéssel több 1989. március 30. Jürgen Hübner és Wolfgang Reichenbach Ezt az epizódot Magyarországon mozikban mutatták be feliratosan.
102. Csellel és fortéllyal 1989. október 3. Peter Fuchs
103. A nagy tehetség 1988. január 21. Peter Fuchs, Lutz Zimmermann és Thomas Grawe Ezt az epizódot Magyarországon mozikban mutatták be feliratosan.
116. Búcsúdal Lindának 1991. április 24. Peter Fuchs, Jürgen Hübner, Lutz Zimmermann és Thomas Grawe
118. Rémületben 1990. július 3. Thomas Grawe és Lutz Zimmermann
123. A keresztrejtvény-eset 1991. április 3. Günter Beck és Thomas Grawe, mellékszereplőként: Peter Fuchs
133. Katharina 2022. december 16. Thomas Grawe és Jürgen Hübner Ezt az epizódot Magyarországon a Derrick Club Hungary Facebook csoport mutatta be feliratosan.
137. Hamis jázmin 2023. november 10. Günter Beck és Thomas Grawe
149. Az üvegház 2023. október 6. Günter Beck

Érdekességek[szerkesztés]

  • Több NDK-s nyomozó az őket alakító színész keresztnevét kapta, pl.: Peter Fuchs – Peter Borgelt, Jürgen Hübner – Jürgen Frohriep, Lutz Zimmermann – Lutz Riemann, Wolfgang Dillinger – Wolfgang Dehler, Günter Beck – Günter Naumann, stb.
  • A 78. rész (Petra) egyik jelenetében egy magyar gyártmányú "Csengős Mozdony" nevű játékot lehet látni, amin még a "Csengős Mozdony" felirat is tökéletesen látható.
  • A folytatásos 90–91. részt (Nehéz évek) a németek két részes változatban sugározták (101 + 84 perc), a magyarok viszont három részes változatban adták le (65 + 55 + 60 perc). Ebben a részben a Wolfgang Reichenbach nyomozót alakító Friedhelm Eberle kettős szerepet játszik, ugyanis a nyomozó mellett ő alakítja annak apját is, aki 34 évvel korábban rejtélyes módon tűnt el, és most előkerül a holtteste, emiatt kezdődik a nyomozás a gyilkos után. Az apa Reichenbach nyomozó visszaemlékezésein keresztül tűnik fel. A németeknél sugárzott kópia első része a múltbéli eseményekről, míg a második része a jelenben történő nyomozásról szól. Ez volt az első folytatásos része a sorozatnak, amit a NDK megalakulásának 35 éves évfordulója alkalmából készítettek. Az NDK-televízió 1984. június 29. és július 1-jén, az MTV 1987. július 7., 8. és 9-én sugározta először. További érdekesség, hogy az epizód főgonoszát Günter Naumann alakítja, aki a 123. résztől Günter Beck századosként a sorozat állandó szereplője lesz.
  • A Gelb ist nicht nur die Farbe der Sonne (magyarul: A sárga nem csak a Nap színe), a Herbstzeit (magyarul: Őszi idő), a Die lieben Luder (magyarul: Barátságos arcot kérünk!), a Klassenkameraden (magyarul: Osztálytársak), az Außenseiter (magyarul: Kívülálló), és a Kalter Engel (magyarul: Hideg angyal) című filmek a sorozathoz készültek, de aztán önálló filmként mutatták be őket. A későbbi ismetléseknél azonban egyes filmeket már a sorozat intrójával sugároztak. Az Alarm am See (magyarul: Riadó a tónál) is egy ilyen film volt, ami aztán később a sorozat 15. része lett, a többi film nem kapott sorszámot. Ezek közül idehaza a Barátságos arcot kérünk! és az Osztálytársak című filmeket mutatták be 1984. október 30-án és 1987. február 25-én, szintén önálló filmként.
  • A sorozat egyik leghíresebb epizódja az 1988-as A keresztrejtvény-eset című 123. rész, amely az NDK történetének egyik leghíresebb bűnügyét, a hétéves Lars Bense 1981-ben Halle-Neustadtban történt szexuális meggyilkolását dolgozza fel, amikor az áldozat holttestét egy héttel az eset után találják meg a sínek mellett egy bőröndben, amit keresztrejtvényekkel béleltek ki, és mivel azok az egyetlen nyomok, így a rendőrség a filmben látható módszerekkel szerzi az írásmintákat. Az eset Németországban Keresztrejtvény-gyilkosságként vált ismertté. A film nagyjából követi a valós eseményeket, de a cselekményt áthelyezték Berlinbe, és a forgatás évébe. Másik hasonló epizód az 1991-es Mit dem Anruf kommt der Tod (magyarul: Halál telefonhívásra) című 151. rész, amely a Marzahni telefongyilkos esetét dolgozza fel, aki 1986-1987-ben főleg Berlin-Marzahn területén telefonon az Uránia televíziós társaság munkatársának kiadva magát úgy tett, mintha tudományos kísérleteket végezne, és ezzel gyerekeket potenciálisan végzetes cselekmény elkövetésére, a nőket pedig szexuális aktusokra győzte meg.
  • A 19. részt (A harmadik tettes), a 99. részt (Egy lépéssel több), és a 103. részt (A nagy tehetség) idehaza mozikban mutatták be feliratosan 1974. augusztus 11-én, 1989. március 30-án és 1988. január 21-én.
  • A 134. résznek (Der Tod des Pelikan (magyarul: A pelikán halála)) Nyertes Zsuzsa volt az egyik főszereplője.
  • Az újraegyesítés után készültek olyan részek, amelyek kapcsolódtak a Tetthelyhez. Ezek részletesen:
    • A 142. részben (Unter Brüden (magyarul: Testvérek között)) Peter Fuchs és Thomas Grawe közösen nyomoznak a másik sorozat Horst Schimanski (Götz George) és Christian Thanner (Eberhard Feik) nyomozóival. Az epizód főcíme a két sorozat összevont főcíme volt (csak ez az epizód volt, ami kimondottan összevont epizód). 1990. október 28-án sugározták először. (A Tetthelyben ez az epizód a 235. sorszámot kapta).
    • A 153. részben (Thanners neuer Job (magyarul: Thanner új munkahelye)) szerepet kapott a Tetthelyből jól ismert Eberhard Feik által alakított Christian Thanner felügyelő, de ebben Schimanski nélkül szerepelt. (Ez volt a sorozat utolsó olyan epizódja, amit a DFF csatorna készített, valamint a Peter Fuchs nevű főnyomozót alakító Peter Borgelt utolsó epizódja is (20 év alatt 85 ügy). Eredetileg ezt a részt szánták a sorozat záró epizódjának, ezt követően a sorozat két évig szünetelt, majd 1993-ban új arculattal indult újra, immár az ARD csatornán. További érdekesség, hogy az epizód bemutatója 1 héttel megelőzte a Tetthely 252. részének a bemutatóját, amely epizód Schimanski és Thanner utolsó közös epizódja volt).
    • A 273. részben (Die Mutter von Monte Carlo (magyarul: Monte Carlo anyja)) vendégszerepelt a Jörg Schüttauf által alakított Fritz Dellwo felügyelő, aki akkor a Tetthely frankfurti nyomozója volt.
    • A 353. részben (Wendemanöver II. (magyarul: Kanyarodási manőver II.)) az epizód vége felé a rendőrök megemlítik, hogy egy Tschiller nevű úr telefonált Hamburgból. (A Til Schweiger által alakított hamburgi Tetthelyes nyomozó.)
    • 1993-1995-ben a Bavaria Stúdió Tatort: Einsatz, der ostern team (magyarul: Tetthely: A keleti csapat bevetése) címmel egy 22 részes sorozatot forgatott, amely a Tetthely és a Rendőrség száma 110 közötti áthallás volt. A főszereplője a Jaecki Schwarz által alakított Herbert Schmücke főfelügyelő volt, társa egy George Szöts nevű erdélyi magyar felügyelő, akit Gyevát Ottó alakított. A 22 rész kísérlet volt, egyszer le is adta az ARD és az ORF. A szériától szokatlan módon az epizódok szorosan kötődtek egymáshoz, és az utolsó rész cliffhangerrel ért véget, ezért nem kínálták eladásra, és ezért vonult a sorozat illegalitásba. A Bavaria elégedett volt a sorozattal, de néhány héttel később, a Rendőrség száma 110 "előléptette" Schmücke-t, a krimipiacon meg elindult a bulvárosodás. A 2010-es években még terveztek egy amolyan "20 év múlva" folytatást.[4]
  • A sorozat legkedveltebb nyomozója az Andreas Schmidt-Schaller által alakított Thomas Grawe volt, akit először a 103. részben ismerhetett meg a közönség, de maga a színész már 5 korábbi epizódban is látható volt más szerepekben. Thomas Grawe volt az első olyan nyomozója a sorozatnak, akinek a magánéletével is foglalkoztak. A sorozat miatt Andreas Schmidt-Schaller megkapta a "Kelet-német Schimanski" becenevet, sőt a "Testvérek között" című közös epizódban Grawe és Schimanski (Götz George) együtt is nyomoztak. Thomas Grawe feltűnik a Der Staatsanwalt hat das Wort (magyarul: Az ügyészé a szó) című sorozat 118. részében.
  • A Jürgen Frohriep által alakított Jürgen Hübner nyomozó feltűnik az 1974-es Der Leutnant vom Schwanenkietz (magyarul: Schwanenkietz hadnagy) című 3 részes sorozatban.
  • Jürgen Frohriep utoljára a Keine Liebe, kein Leben (magyarul: Nincs szerelem, nincs élet) című 165. részben alakítja Jürgen Hübner nyomozót, aminek a forgatását 1993 júliusban fejezték be. Jürgen Frohriep pár nappal utána, 1993. július 13-án elhunyt. Az epizódot csaknem másfél évvel a halála után, 1994. november 6-án mutatták be.
  • Az 1974-ben forgatott Im Alter von… (magyarul: ...éves korában) (Az epizód Erwin Hagedorn, egy NDK-s pedofil gyilkos esete alapján készült) című epizódot 1975. február 23-án tervezték műsorra tűzni (a 30. sorszámot kapta volna meg), de az NDK televízió műsorvezetőinek parancsára megsemmisítették, egy hang nélküli kameranegatív viszont a rossz felcímkézésnek köszönhetően megmenekült, így ez alapján 2011-ben felújították az epizódot, és szinkronizálták. Mivel az akkori szereplők többsége már elhunyt vagy túl öregnek tűnt, a sorozat jelenlegi és volt biztosai és nyomozói szinkronizálták őket, pl.: Jürgen Frohriep Andreas Schmidt-Schaller hangján szólal meg. Először 2011. június 23-án került adásba, és 1,89 millió néző látta (a 319. és 320. rész között mutatták be, de sorszámot nem kapott).
  • Egy másik epizód, Rosis Mann (magyarul: Rosi férje), ami Peter Fuchs kapitány (Peter Borgelt) és Lutz Zimmermann hadnagy (Lutz Riemann) ügye volt. Az epizód forgatása 1984. március 11. és április 30. között zajlott a DEFA és mások által Berlinben és a környéken, valamint Magdeburgban, és teljesen adásra kész állapotban volt. A filmet eredetileg 1984-ben mutatták volna be, de mivel három színész illegálisan elhagyta Kelet-Németországot a forgatás befejezése után, de még a tervezett adási időpont előtt, így az egész filmet láthatóan megsemmisítették.
  • Az újraegyesítés óta rendhagyóan ismétlődnek az epizódok az ARD és a 3Sat csatornákon, viszont Németországban egyes epizódok elveszettnek minősülnek, vagy csak töredékekben léteznek:
  • A hirdetés című 27. részt Németországban évekig elveszettnek hitték, majd 2010-ben előkerült egy negatívja, amit digitálisan felújítottak.
  • Az 1994. szeptember 18-án bemutatott Samstags, wenn Krieg ist (magyarul: Szombaton, amikor háború van...) című 163. részt 2002-ig többször megismételték, majd a túlzott brutalitások miatt 2006-ban az epizódot betiltották, és csak 10 évvel később, 2016. január 16-án ismételték meg újra.
  • Az ORF által készített epizódok a Polizeiruf 133 (A rendőrség száma 133) címet kapják, mivel Ausztriában más a segélyhívó száma.
  • Az MTV az epizódokat önálló filmként mutatta be, a műsorújságokban csak az epizód címe volt feltüntetve, időnként a leírásban a sorozat címét is megemlítették, ennek ellenére a kezdeti fekete-fehér részek elején és végén elhangzott a sorozat címe is, a színes részeknél már elmaradt, ennek oka feltehetően az volt, hogy a színes epizódoktól már rendszerint a főcímben csak "110" felirat volt látható, míg korábban a főcímekben rendesen a "Polizeiruf 110" (A rendőrség száma 110) felirat volt látható.
  • A Derrick Club Hungary Facebook csoportnak köszönhetően bemutatásra került feliratosan az idehaza eddig még nem vetített Katharina című 133. rész, a Hamis jázmin című 137. rész, és az Üvegház című 149. rész.

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Peter Hoff: Polizeiruf 110. Filme, Fälle, Fakten. Das Neue Berlin, Berlin 2001, ISBN 3-360-00958-4
  • Peter Hoff: Das große Buch zum Polizeiruf 110. Eulenspiegel, Berlin 1996, ISBN 3-359-00801-4
  • Andrea Guder: Das Kriminalgenre im Fernsehen der DDR; Aktueller Forschungsstand und Auswahlbibliographie. HALMA. Hallische Medienarbeiten 3, 1996 (PDF, 155 kB)
  • Reinhold Viehoff (Hrsg.): Stahlnetz, Tatort, Polizeiruf 110: Transitions in German Police Series. HALMA. Hallische Medienarbeiten 8, 1998 (PDF, 106 kB, englisch)
  • Karin Wehn: Deutsche Krimitraditionen im Überblick: Krimi-Reihen und -Serien im dualen Rundfunksystem. HALMA. Hallische Medienarbeiten 9, 1998 (PDF, 170 kB)
  • Andrea Guder: Genosse Hauptmann auf Verbrecherjagd – Die DDR-Krimireihe „Polizeiruf 110“
  • Tina Blase: Die Bad-Homburg-Folgen. Societätsverlag Frankfurt 2008, ISBN 978-3-7973-1104-7

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Polizeiruf 110 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Polizeiruf 110 című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.