Ugrás a tartalomhoz

Tábori György (író)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tábori György
(György Tábori)
Varga Imre domborműve, berlini lakóházán
Varga Imre domborműve, berlini lakóházán
SzületettGyörgy Tábori[1]
1914. május 24.
Budapest
Elhunyt2007. július 23. (93 évesen)
Berlin
Állampolgársága
HázastársaViveca Lindfors (1954–1972)
SzüleiTábori Kornél
Foglalkozása
IskoláiActors Studio
Kitüntetései
Lista
  • A Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének I. osztályú Érdemkeresztje
  • Kainz Medal
  • Grand Officer, Special Class of the Order of Honour for Services to the Republic of Austria
  • BAFTA-díj a legjobb forgatókönyvnek (The Young Lovers)
  • Jeanette Schocken Prize
  • BAFTA-díj a legjobb brit forgatókönyvnek (The Young Lovers, Robin Estridge, 8. BAFTA-gála, 1955. március 10.)[2]
  • Berliner Kunstpreis (1981)
  • Ernst Hoferichter-díj (1987)
  • Mülheimer Dramatikerpreis (1990)
  • Peter-Weiss-díj (1990)
  • Büchner-díj (1992)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1997)
  • Concordia Prize (1998)
  • Walter-Hasenclever-Literaturpreis (1998)
  • Goethe-érem (2000)[3]
  • Nestroy-díj (2001)
  • Kassel Literary Prize (2001)
  • Jeanette Schocken Prize (2003)[4]
SírhelyeDorotheenstadti temető
Írói pályafutása
Jellemző műfajokszínmű

A Wikimédia Commons tartalmaz Tábori György témájú médiaállományokat.

Emléktáblája Budapest VIII. kerületében. Varga Imre képzőművész alkotása

Tábori György, vagy nemzetközileg ismert nevén George Tabori (Budapest, 1914. május 24. – Berlin, 2007. július 23.) magyar író, BAFTA-díjas forgatókönyvíró és színházi rendező, a 20. századi világszínház meghatározó alakja, Tábori Kornél fia, Tábori Pál magyar író, újságíró bátyja. Műfordítóként a Tábory György névváltozatot is használta.

Anyja, Elsa osztrák orvos lánya volt, innen Tábori kétnyelvűsége. Fiatalon költözött az akkori Európa színházi fővárosába, Berlinbe, de 1935-ben zsidó származása miatt el kellett hagynia az országot. Londonban a BBC-nek dolgozott és brit állampolgárságot szerzett. 1947-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol Bertolt Brecht- és Max Frisch-műveket fordított és forgatókönyveket írt. Ő írta például Alfred Hitchcock 1953-ban forgatott I Confess című filmjének forgatókönyvét).

Az 1950-es és ’60-as években több darabját állították sikerrel színpadra New Yorkban, az elsőt (Menekülés Egyiptomba) 1952-ben a Music Boxban, Elia Kazan rendezésében. Saját művein kívül színpadi kollázsokat állított össze más szerzők, például Brecht műveiből, akit személyesen ismert, miként Thomas Mannt is.

1966-tól második feleségével, Viveca Lindforsszal, akinek három gyerekét adoptálta, öttagú színjátszó csoportot vezetett The Strolling Players néven.[5] 1971-ben visszatért Németországba. Életének ebben az utolsó korszakában főképp színházi területen dolgozott, főleg Berlinben, Münchenben, Brémában és Bécsben. 1989-től jórészt Ausztriában élt, de utolsó időszakát Berlinben töltötte. 1987-ben alapította és 1990-ig vezette a bécsi Der Kreis színtársulatot. Utolsó éveiben szinte háziszerzője volt a Brecht alapította Berliner Ensemble-nak; több darabját állították színre.

  • 1976 – a Német Kritikusok Szövetségének díja
  • 1981 – a Berlini Művészeti Nagydíj és a Mannheimi Filmfesztivál Nagydíja
  • 1984 – a Mülheimi Drámaíró Díj
  • 1988 – Berliner Theaterpreis
  • 1991 – Peter Weiss díj
  • 1992 – Büchner-díj (a nem anyanyelvi németek közül elsőként kapta meg)
  • George Tabori: Companions of the left hand; Mifflin, Boston, 1946
  • Original sin. Novel; Boardman, London–New York, 1947
  • The caravan passes; Boardman, London–New York, 1951
  • 1952 – Menekülés Egyiptomba
  • 1953 – A császár ruhái
  • 1958 – Bruhaha
  • The journey; Transworld, London, 1959 (Corgi books)
  • The Good One; Pocket Books, New York, 1960 (Permabook)
  • 1960 – Brecht, Brecht (kollázs)
  • 1968 – The Niggerlovers; Kannibálok
  • 1969 – Pinkville
  • 1972 – Bohócok
  • 1975 – Sigmund öröme
  • 1977 – Az éhezőművész (Kafka nyomán)
  • Unterammergau oder Die guten Deutschen. Hörspiele, Essays; Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1981 (Edition Suhrkamp)
  • Son of a bitch. Erzählungen; németre ford. Ursula Grützmacher, Peter Sandberg; Hanser, München–Wien, 1981
  • 1983 – Jubileum
  • Spiele; németre ford. Ursula Grützmacher-Tábori, Peter Hirche, dalszöveg Volker Ludwig, előszó Peter von Becker; Prometh, Köln, 1984
  • Mein Kampf. Farce; németre ford. Ursula Tabori-Grützmacher, zene Stanley Walden; Burgtheater, Wien, 1987
  • 1990 – Babilonian Blues
  • Theaterstücke, 1-2.; Hanser, München–Wien, 1994
  • Mein Kampf; ford. Kurdi Imre; in: Színház, 1991/ápr.
  • Jubileum; ford., utószó Eörsi István; in: Színház, 1993/aug.
  • A köd mögött; angolból ford. Ambrózy Ágoston; Anonymus, Bp., 1947
  • Jubileum. Színművek; Ab Ovo, Bp., 1996 (Abgang könyvek)
  • Mein Kampf (Harcom); ford. Kurdi Imre; Nemzeti Színház, Bp., 2010 (Nemzeti Színház színműtár, 178.)

2010. május 26-án emléktáblát avatott szülőháza, a VIII. kerület, Krúdy Gyula utca 16. homlokzatán a Magyar Színházi Társaság és a Fővárosi Önkormányzat (az emléktábla Varga Mátyás alkotása). Bécsben és Berlinben hasonló emléktáblák felavatására készülnek.

  1. ↑ "Národní autority České republiky". Hozzáférés: 2026. január 22.
  2. ↑ "www.bafta.org/awards/film/british-screenplay".
  3. ↑ "www.goethe.de/resources/files/pdf290/liste_preistraegerinnen_goethe-medaille_1955-20222023.pdf" (PDF).
  4. ↑ "jeanette-schocken-preis.de/?p=35".
  5. ↑ https://books.google.hu/books?id=-n-4iPExMMgC&pg=PA32&lpg=PA32&dq=tabori+strolling+viveca&source=bl&ots=V3dw9A237g&sig=WzdmjSRiRyDGAgQDYQYV2r0eujA&hl=hu&sa=X&ved=0CDYQ6AEwBGoVChMIht7witGhyAIVy7IUCh0JXQ60#v=onepage&q=tabori%20strolling%20viveca&f=false The Strolling Players

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]