Gérard Philipe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gérard Philipe
A varsói Nemzeti Színházban
A varsói Nemzeti Színházban
Születési név Gérard Philip
Született 1922. december 4.
Cannes,  Franciaország
Elhunyt 1959. november 25. (36 évesen)
Párizs, Franciaország
Nemzetisége francia
Házastársa Anne Nicole Navaux (1951–1959)
Gyermekei Anne-Marie Philipe
Foglalkozása színész
Iskolái Cours Simon
Aktív évek 1942–1959

Gérard Philipe az IMDb-n
Gérard Philipe PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gérard Philipe témájú médiaállományokat.

Gérard Philipe (születési neve: Philip) (Cannes, 1922. december 4.Párizs, 1959. november 25.) francia színész, az 1950-es évek legismertebb európai filmszínésze, rövid pályafutása alatt 34 filmben szerepelt.

Élete[szerkesztés]

Anyai ágon cseh származású. Jogásznak készült, Marc Allégret figyelt fel a jóképű fiatalemberre és hívta a színházba. Nizzában a Caligula című darabban lépett először színpadra, 1942-ben. Az 1943–44-es években a párizsi konzervatóriumban tanult J. Walltól színészmesterséget. Lyonban Cloud Dauphin társulatába került, ahol 1951-ben a Cid főszerepét, majd Lorenzacciót alakította. Már 1943-tól játszott filmekben, 1946-ban az első főszerepe Dosztojevszkij: A félkegyelmű Miskin hercege volt. Országosan ismert 1947-ben A test ördöge által lett. Kamaszos megjelenése igen népszerűvé tette a női nézők körében, de nem skatulyázták be a hősszerelmes szerepébe, minden alakítása hiteles volt, vígjátékban vagy drámában egyaránt.

1951. november 29-én feleségül vette Anne Nicole Navaux-t, két gyermekük született, Anne-Marie (1954. december 21.) és Olivier (1956. február 9.).

A pármai kolostor, a Királylány a feleségem és a Vörös és fekete már egész Európában ismertté tette. 1956-ban filmrendezőként is bemutatkozott, a Till Eulenspiegelt Jean Vilarral közösen rendezte és eljátszotta a főszerepet is. A kor legismertebb rendezőivel dolgozott együtt. Claude Autant-Lara, René Clair, Yves Allegret, Marcel Carné, Julien Duvivier, Roger Vadim és Luis Buñuel kérték fel filmjeikhez. 1959-ben betegen is filmezett, orvosai eltitkolták előle a baj igazi okát, egy héttel 37. születésnapja előtt halt meg, májrákban. A Földközi-tenger mellett fekvő szülőfalujában Ramatuelle-ben temették el.

Franciaországban színházak, iskolák viselik a nevét, és egy filmfesztivál is, Párizsban utcát neveztek el róla.

Filmek[szerkesztés]

  • (1943) A kicsik Quai aux Fleurs-ből - Jérôme Hardy
  • (1945) Csillag nélküli ország
  • (1946) A félkegyelmű - Miskin herceg
  • Schéma d'une identification
  • Ouvert pour cause d'inventaire
  • (1947) A test ördöge - François Jaubert
  • (1948) A pármai kolostor - Fabrice del Dongo
  • Egy csinos kis fürdőhely - Pierre
  • (1949) Az ördög szépsége - fiatal Faust/ fiatal Mephistopheles
  • Tous les chemins mènent à Rome - Gabriel Pégase
  • (1950) Elveszett emlékek - Gérard de Narçay
  • Körbe-körbe - zűlött gróf
  • Les fêtes galantes - narrátor
  • (1951) Juliette, vagy az álmok kulcsa - Michel Grandier
  • Saint-Louis, ange de la paix - narrátor
  • (1952) Királylány a feleségem - Tulipános Fanfan
  • A hét főbűn
  • Az éjszaka szépei - Claude
  • (1953) Vágyakozás - Georges, iszákos orvos
  • Egy nap a parkban
  • (1954) A kalandor - Mr. Ripois, - André Ripois
  • Vörös és fekete - Julien Sorel
  • A versailles-i kastély - D'Artagnan
  • (1955) A nagy hadgyakorlat - Armant
  • A legjobbik rész
  • (1955) Ha Párizs mesélni tudna... - Le Trouvère
  • (1956) Till Eulenspiegel - Till
  • (1957) Tisztes úriház - Octave Mouret
  • (1958) Montparnasse 19. - Amedeo Modigliani
  • (1958) A játékos - Alixei Ivanovitch
  • (1958) Az élet kettesben - Désiré
  • (1959) El Paóban nő a láz - Ramón Vázquez [* 1]
  • (1960) Veszedelmes viszonyok - Vicomte de Valmont

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Le fiévre monte à el pao - a film forgatása közben a művész meghalt. Szerepét dublőr játszotta tovább, egy-két helyen átírták a forgatókönyvet

Forrás[szerkesztés]

  • IMDb
  • Capua, Michelangelo (2008). Gérard Philipe. Alessandria: Edizioni Falsopiano.
  • Sadoul, Georges (1962). Gérard Philipe. Belin: Henschelverlag.