Gérard Philipe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gérard Philipe
A varsói Nemzeti Színházban
A varsói Nemzeti Színházban
Születési név Gérard Philip
Született 1922. december 4.
Cannes,  Franciaország
Elhunyt 1959. november 25. (36 évesen)
Párizs, Franciaország
Nemzetisége francia
Házastársa Anne Nicole Navaux (1951–1959)
Foglalkozása színész
Aktív évek 1942–1959

Gérard Philipe az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gérard Philipe témájú médiaállományokat.

Gérard Philipe (születési neve: Philip) (Cannes, 1922. december 4.Párizs, 1959. november 25.) francia színész, az 1950-es évek legismertebb európai filmszínésze, rövid pályafutása alatt 34 filmben szerepelt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyai ágon cseh származású. Jogásznak készült, Marc Allégret figyelt fel a jóképű fiatalemberre és hívta a színházba. Nizzában a Caligula című darabban lépett először színpadra, 1942-ben. Az 1943–44-es években a párizsi konzervatóriumban tanult J. Walltól színészmesterséget. Lyonban Cloud Dauphin társulatába került, ahol 1951-ben a Cid főszerepét, majd Lorenzacciót alakította. Már 1943-tól játszott filmekben, 1946-ban az első főszerepe Dosztojevszkij: A félkegyelmű Miskin hercege volt. Országosan ismert 1947-ben A test ördöge által lett. Kamaszos megjelenése igen népszerűvé tette a női nézők körében, de nem skatulyázták be a hősszerelmes szerepébe, minden alakítása hiteles volt, vígjátékban vagy drámában egyaránt.

1951. november 29-én feleségül vette Anne Nicole Navaux-t, két gyermekük született, Anne-Marie (1954. december 21.) és Olivier (1956. február 9.).

A pármai kolostor, a Királylány a feleségem és a Vörös és fekete már egész Európában ismertté tette. 1956-ban filmrendezőként is bemutatkozott, a Till Eulenspiegelt Jean Vilarral közösen rendezte és eljátszotta a főszerepet is. A kor legismertebb rendezőivel dolgozott együtt. Claude Autant-Lara, René Clair, Yves Allegret, Marcel Carné, Julien Duvivier, Roger Vadim és Luis Buñuel kérték fel filmjeikhez. 1959-ben betegen is filmezett, orvosai eltitkolták előle a baj igazi okát, egy héttel 37. születésnapja előtt halt meg, májrákban. A Földközi-tenger mellett fekvő szülőfalujában Ramatuelle-ben temették el.

Franciaországban színházak, iskolák viselik a nevét, és egy filmfesztivál is, Párizsban utcát neveztek el róla.

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • (1943) A kicsik Quai aux Fleurs-ből - Jérôme Hardy
  • (1945) Csillag nélküli ország
  • (1946) A félkegyelmű - Miskin herceg
  • Schéma d'une identification
  • Ouvert pour cause d'inventaire
  • (1947) A test ördöge - François Jaubert
  • (1948) A pármai kolostor - Fabrice del Dongo
  • Egy csinos kis fürdőhely - Pierre
  • (1949) Az ördög szépsége - fiatal Faust/ fiatal Mephistopheles
  • Tous les chemins mènent à Rome - Gabriel Pégase
  • (1950) Elveszett emlékek - Gérard de Narçay
  • Körbe-körbe - zűlött gróf
  • Les fêtes galantes - narrátor
  • (1951) Juliette, vagy az álmok kulcsa - Michel Grandier
  • Saint-Louis, ange de la paix - narrátor
  • (1952) Királylány a feleségem - Tulipános Fanfan
  • A hét főbűn
  • Az éjszaka szépei - Claude
  • (1953) Vágyakozás - Georges, iszákos orvos
  • Egy nap a parkban
  • (1954) A kalandor - Mr. Ripois, - André Ripois
  • Vörös és fekete - Julien Sorel
  • A versailles-i kastély - D'Artagnan
  • (1955) A nagy hadgyakorlat - Armant
  • A legjobbik rész
  • (1955) Ha Párizs mesélni tudna... - Le Trouvère
  • (1956) Till Eulenspiegel - Till
  • (1957) Tisztes úriház - Octave Mouret
  • (1958) Montparnasse 19. - Amedeo Modigliani
  • (1958) A játékos - Alixei Ivanovitch
  • (1958) Az élet kettesben - Désiré
  • (1959) El Paóban nő a láz - Ramón Vázquez [* 1]
  • (1960) Veszedelmes viszonyok - Vicomte de Valmont

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Le fiévre monte à el pao - a film forgatása közben a művész meghalt. Szerepét dublőr játszotta tovább, egy-két helyen átírták a forgatókönyvet

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • IMDb
  • Capua, Michelangelo (2008). Gérard Philipe. Alessandria: Edizioni Falsopiano.
  • Sadoul, Georges (1962). Gérard Philipe. Belin: Henschelverlag.