Agnès Varda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Agnès Varda (Guadalajara) 18 cropped.jpg

Agnès Varda (Brüsszel, 1928. május 30. - ), francia filmrendező.

Az egyetlen nő a francia új hullám rendezői között.

„Tisztánlátó, eredeti, személyes hangú, az emberek aktuális mindennapi kis dolgai épp úgy érdeklik, mint a világ örök és végtelen nagy drámái. Női gyengédségét és érzelmeit szarkasztikus, hideg humor mögé rejti. Szóval ez a nő egyéniség. A nouvelle vague egyik legcsodálatosabb megnyilvánulása.”

Georges Sadoul

Provence-ban nőtt föl. Művészettörténetet tanult a Sorbonne-on Párizsban, aztán a Théâtre National Populaire fotósa lett.

Első filmjét Chris Marker és Alain Resnais biztatására készítette (Pointe Courte, 1954). A film az új hullám egyik első darabja. A film két különböző narratív vonalat és stílust használ: egy házaspár kapcsolatát mondja el, mellette pedig és egy halászfalu életét mutatja be amatőr szereplőkkel, a neorealizmusra emlékeztető képi világban. A film szerkezetét William Faulkner Vad pálmák c regénye ihlette.

Számos dokumentumfilmet és esszéfilmet is készített. A legjelentősebb ezek közül A guberálók és én (Les Glaneurs et la glaneuse , 2000), amit több díjjal is elismertek.

A férje Jacques Demy (szintén újhullámos filmes) volt, akinek az életéről a Jacquot de Nantes (1990) című filmet forgatta.

Díjátvételen, Guadalajara Film Festival; 2010.
Díjátvételen, Guadalajara Film Festival; 2010.

Fontosabb filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cléo 5-től 7-ig (1961)
  • Boldogság (Le Bonheur,1964)
  • Kreatúrák (Créatures, 1966)
  • Az egyik énekel, a másik nem (Une chante, l'autre pas, 1976)
  • Sem fedél, sem törvény (Sans toit ni loi, 1985).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Agnès Varda témájú médiaállományokat.