Ingrid Bergman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ingrid Bergman
Született1915. augusztus 29.[1][2][3][4][5]
Stockholm
Elhunyt1982. augusztus 29. (67 évesen)[1][2][3][4][5]
London
Állampolgárságasvéd
Házastársa
ÉlettársaJohn Van Eyssen
Gyermekeinégy gyermek:
Pia Lindström
Isabella Rossellini
SzüleiJustus Bergman
Foglalkozása
  • önéletrajzíró
  • színházi színész
  • filmszínész
  • színész
Tisztségea Cannes-i fesztivál zsűrijének elnöke
Iskolái
  • Dramatens elevskola
  • Palmgrenska samskolan
Kitüntetései
Halál okaemlőrák
SírhelyeNorra Bregravningsplatsen (1983. június 10., Kvarter 11F, gravnummer 228)[9][10][11][12]
Magassága175 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek1932–1982
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb női főszereplő
Gázláng (1945)
Anasztázia (1957)
Legjobb női mellékszereplő
Gyilkosság az Orient expresszen (1975)
Golden Globe-díjak
Legjobb női főszereplő (filmdráma)
Gázláng (1945)
Szent Mary harangjai (1946)
Anasztázia (1957)
Legjobb női főszereplő (minisorozat vagy tévéfilm)
Golda nevű nő (1982)
BAFTA-díjak
Legjobb női mellékszereplő
Gyilkosság az Orient expresszen (1975)
Tony-díjak
Legjobb női főszereplő színdarabban
Joan of Lorraine (1947)
Emmy-díjak
Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
Startime (1960)
Golda nevű nő (1982)
Ingrid Bergman aláírása
Ingrid Bergman aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingrid Bergman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ingrid Bergman (kiejtéseⓘ) (Stockholm, 1915. augusztus 29. – London, 1982. augusztus 29.) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő.[13]

Legismertebb szerepe a Casablanca című filmben Ilsa Lund László megformálása Humphrey Bogart oldalán. Olyan filmtörténeti klasszikusokban szerepelt még, mint a Forgószél, a Gázláng, vagy az Őszi szonáta.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Kétéves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.

Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól film-főszerepéért. A következő évben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johanna filmben nyújtott alakításáért.

Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és az Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket. A színésznő 1945-ben ismerkedett meg Párizsban a magyar származású Robert Capa amerikai fotográfussal, akivel közel két évig tartó szerelmi viszonyt folytatott Hollywoodban.[14]

Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma, nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. Viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.

A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől.

Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.

Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint szülőhazájában hamvasztották el, és Stockholmban hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsenben temették el.

Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevű nő című tévéfilmsorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért emlékét csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sugárút 6759 szám alatt.

Filmjei[szerkesztés]

Ingrid Bergman a Gyilkos szerelem című filmben (1941)
Ingrid Bergman mint Ilsa a Casablancában
  • Az Óváros grófja (Munkbrogreven; r.: Edvin Adolphson és Sigurd Wallén) (1935)
  • Az óceán hullámai (Bränningar; r.: Ivar Johansson) (1935)
  • A Swedenhielm család (Swedenhielms; r.: Gustav Molander) (1935)
  • Valborgéji kaland (Walborgsmässoafton; r.: Gustav Edgren) (1935)
  • Egy asszony, aki mer (På solsidan; r.: Gustaf Molander) (1936)
  • Intermezzo (r.: Gustav Molander) (1936)
  • Dollár (Dollar; r.: Gustav Molander) (1938)
  • Egy asszonysors (En kvinnas ansikte; r.: Gustav Molander) (1938)
  • A négy társ (Die vier Gesellen; r.: Carl Fröhlich, Németország) (1938)
  • Csak egy éjszaka / Egyedül az éjszakában (En enda natt; r.: Gustaf Molander) (1939)
  • Intermezzo (r.: Gregory Ratoff) (1939)
  • Júniusi éjszaka (Juninatten; r.: Per Lindberg) (1940)
  • Az idegen nő (Adam Had Four Sons; r.: Gregory Ratoff) (1941)
  • Gyilkos szerelem (Rage in Heaven; r.: W.S. Van Dyke) (1941)
  • Ördög az emberben (Dr.: Jekyll and Mr.: Hyde; r.: Victor Fleming) (1941)
  • Casablanca (r.: Kertész Mihály) (1942)
  • Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls; r.: Sam Wood) (1943)
  • Svédek Amerikában (Swedes in America; r.: Irving Lerner) (1943)
  • Gázláng (Gaslight, r.: George Cukor) (1944)
  • Saratoga (Saratoga Trunk; r.: Sam Wood) (1945)
  • Elbűvölve/Bűvölet (Spellbound; r.: Alfred Hitchcock; zene: Rózsa Miklós) (1945)
  • Szent Mary harangjai (The Bells of St. Mary's; r.: Leo McCarey) (1945)
  • Forgószél (Notorious; r.: Alfred Hitchcock) (1946)
  • A diadalív árnyékában (Arch of Triumph; r.: Lewis Milestone) (1948)
  • Szent Johanna (Joan of Arc; r.: Victor Fleming) (1948)
  • A Baktérítő alatt (Under Capricorn; r.: Alfred Hitchcock) (1949)
  • Stromboli (r.: Roberto Rossellini) (1950)
  • Európa '51 (The Greatest Love; r.: Roberto Rossellini) (1951)
  • Asszonyok vagyunk (Siamo donne; r.: Roberto Rossellini) (1953)
  • Johanna a máglyán (Giovanna d’Arco al rogo / Joan of Arc at the Stake; r.: Roberto Rossellini) (1954)
  • Utazás Itáliába (Viaggo in Italia; r.: Roberto Rossellini) (1954)
  • Félelem (Angst; r.: Roberto Rossellini) (1955)
  • Anasztázia (Anastasia; r.: Anatole Litvak) (1956)
  • Elena és a férfiak (Elena et les hommes / Paris Does Strange Things; r.: Jean Renoir) (1956)
  • A tolakodó (Indiscreet; r.: Stanley Donen) (1958)
  • A Hatodik Boldogság fogadója (The Inn of the Sixth Happiness; r.: Mark Robson) (1958)
  • A csavar fordul egyet (TV-film Henry James kisregényéből) (1959)
  • Szereti ön Brahmsot? (Goodbye Again /Aimez-vous Brahms?; r.: Anatole Litvak) (1961)
Ingrid Bergman csillaga Hollywoodban

Színházi szerepei[szerkesztés]

  • Liliom (Molnár Ferenc színműve) (New York, 1940)
  • Anna Christie (Eugene O’Neill drámája) (Santa Barbara, 1941)
  • Lotaringiai Johanna (Joan of Lorraine, Maxwell Anderson színműve) (New York, 1946)
  • Johanna a máglyán (Jeanne d'Arc au bucher; Arthur Honegger oratóriuma) (Nápoly, 1953)
  • Tea és vonzalom (Tea and Sympathy; Robert Anderson színműve) (Párizs, 1956)
  • Hedda Gabler (Henrik Ibsen színműve) (Párizs, 1962)
  • Egy hónap falun (A Month in the Country; Ivan Turgenyev színműve) (Guildford, Nagy-Britannia, 1965)
  • A költő és üzlete (More Stately Mansions; Eugene O’Neill drámája) (New York, 1967)
  • Brassbound kapitány megtérése (Captain Brassbound's Conversion; George Bernard Shaw színműve) (Washington, 1972)
  • Ne váljunk el (The Constant Wife; Somerset Maugham színműve) (New York, 1975)
  • A Hold folyói (Waters of the Moon; Norman Charles Hunter színműve (London, 1979)

Díjai[szerkesztés]

Ingrid Bergman sírja Stockholmban

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Ingrid Bergman (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1945
  7. ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1957
  8. ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1975
  9. ↑ 2023. április 10., https://www.svenskagravar.se/gravsatt/84191e6d-fd6a-4653-bde5-9ad980f34135, Bergman, Ingrid, Svenskagravar.se
  10. ↑ 2017. november 14., stadsmuseet/ingrid-bergmans-familjegrav
  11. ↑ Norra begravningsplatsen - Sydvästra delen 4 - Skådespelerskan Ingrid Bergman (1915-1982). kulturgravar.se. (Hozzáférés: 2019. november 17.)
  12. ↑ Hittagraven. Stockholm község. (Hozzáférés: 2022. április 18.)
  13. ↑ 30 éve hunyt el a Casablanca sztárja - Index, 2012. augusztus 30.
  14. ↑ https://svedsegek.wordpress.com/2017/06/26/robert-capa-%E2%99%A5-ingrid-bergman/


Ismertebb filmszerepeiből[szerkesztés]

  • Az Intermezzóban Edna Besttel (1939)
    Az Intermezzóban Edna Besttel (1939)
  • Ingrid Bergman és Paul Henreid (Casablanca, 1942)
    Ingrid Bergman és Paul Henreid (Casablanca, 1942)
  • Charles Boyerrel a Gázlángban
    Charles Boyerrel a Gázlángban
  • A Diadalív árnyékában
    A Diadalív árnyékában
  • Cary Grant és Ingrid Bergman a Forgószélben
    Cary Grant és Ingrid Bergman a Forgószélben
  • A Saint Mary harangjai című filmben
    A Saint Mary harangjai című filmben
  • Gary Cooperrel az Akiért a harang szól Mariájaként
    Gary Cooperrel az Akiért a harang szól Mariájaként
  • Gregory Peckkel az Elbűvölve Hitchcock-filmben
    Gregory Peckkel az Elbűvölve Hitchcock-filmben
  • Spencer Tracyvel a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ban
    Spencer Tracyvel a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ban
  • Goldie Hawn, Walter Matthau, Jack Weston és Ingrid Bergman A kaktusz virágában
    Goldie Hawn, Walter Matthau, Jack Weston és Ingrid Bergman A kaktusz virágában

Források[szerkesztés]

Könyvek[szerkesztés]

  • Életem; följegyezte, összeáll. Alan Burgess, ford. Friedrich Judit, átdolg. Szeredás András; Gondolat, Budapest, 1989 ISBN 963-282-104-1
  • Bertrand Meyer-Stableyː Az igazi Ingrid Bergman; ford. Baranyai Judit; Jószöveg Műhely, Budapest, 2006
  • Chris Greenhalghː Ingrid Bergman megkísértése; ford. Fehér Fatime; Pioneer Books, Budaörs, 2012
  • Aleksandra Ziółkowska-Boehm: Ingrid Bergman prywatnie, Prószyński i S-ka, Varsó, 2013 ISBN 978-83-7839-518-8
  • Aleksandra Ziolkowska-Boehm: Ingrid Bergman and her American Relatives, Lanham, MD: Hamilton Books. The Rowman & Littlefield Publishing Group, 2013 ISBN 978-0-7618-6150-8

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ingrid_Bergman&oldid=26817077”