Gyilkosság az Orient expresszen (film, 1974)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyilkosság az Orient Expresszen
(Murder on the Orient Express)
Rendező Sidney Lumet
Producer John Brabourne
Richard B. Goodwin
Alapmű Gyilkosság az Orient expresszen
Műfaj Bűnügyi film
Forgatókönyvíró Paul Dehn
Anthony Shaffer (nincs feltüntetve)
Főszerepben Albert Finney
Martin Balsam
Lauren Bacall
Ingrid Bergman
Zene Richard Rodney Bennett
Operatőr Geoffrey Unsworth
Vágó Anne V. Coates
Jelmeztervező Tony Walton
Gyártás
Gyártó G.W. Films
EMI Films
Ország  USA
Nyelv angol
török
francia
német
olasz
svéd
Időtartam 128 perc
Költségvetés 19 124 000 dollár
Képarány 1,66:1
Forgalmazás
Forgalmazó Magyarország Mokép (mozi)
Archív szinkronnal
Magyarország Mirax (VHS)
Magyarország Fantasy Film (DVD)
Bemutató USA 1974. november 24.
Magyarország 1977. július 28.
Díj(ak) ld. a "Fontosabb díjak és jelölések" fejezetnél
Korhatár Magyarország 14 év (mozi)
Bevétel USA 35 733 867 dollár (1975)
További információk
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Gyilkosság az Orient Expresszen (eredeti cím: Murder on the Orient Express) 1974-ben bemutatott színes, angol bűnügyi film. Eredeti címe: Murder on the Orient Express. Agatha Christie egyik legnépszerűbb regényéből az amerikai Sidney Lumet forgatott filmet ragyogó szereposztásban. A hangulatos bűnügyi történet világsikert aratott, és számos díjat nyert, ráadásul a szerzőnő is nagyon elégedett volt vele.

A cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előzmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1930, Amerika. A közismert és jómódú Armstrong család évek óta él New York közelében, egy zöldövezeti birtokon álló tágas házban, hat főnyi személyzet társaságában. Mr. Hamish Armstrong a skót királyi gárda visszavonult ezredese, felesége, Sonya amerikai. Sonya anyja Linda Arden, egy ismert amerikai színésznő. Egy napon kislányukat, Daisyt váltságdíjért elrabolják, míg szülei a család olasz származású sofőrjével a repülőtérre mennek. Daisy svéd származású nevelőnőjét megkötözik, a ház komornyikját leütik. A repülőtérről visszatérő sofőr kis híján karambolozik a távozó emberrablók kocsijával. A szobalány ekkor a kerti lakban van szerelmével, látja is a távozó bűnözőket, de amikor ezt a rendőröknek elmondja, csak önmagát keveri gyanúba. Mivel nem tartózkodott a házban, beszervezett embernek vélik.

Noha a család fizet, a kislányt meggyilkolják. A család élete összeomlik. A hét hónapos terhes anya másnap a sokk miatt halott csecsemőt szül, majd maga is belehal a szülésbe. Paulette, a család gyanúba került, de ártatlan szobalánya kiugrik az ablakon és meghal, anyja a bánatba belehal, apja összetörik. A feleségét és gyermekeit veszített Mr. Armstrong öngyilkos lesz, a megbecsült és hűséges személyzet szétszóródik a világban. A közvetlen tettest megtalálják és elítélik. Kivégzése előtt elárulja a bandavezér nevét (Cassetti), de az addigra rég elhagyta az országot a váltságdíjjal, többé nem lelik nyomát. A kegyetlen gyerekgyilkosság híre bejárja a világot, általános közfelháborodást vált ki, emléke évek múlva sem halványul.

Az indulás Isztambulból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öt év telt el az emberrablás óta. Hercule Poirot, a híres belga magándetektív egy bűnügy sikeres megoldása után visszaindulna Isztambulból Londonba. A téli szezon ellenére az Orient Expressz első osztályú hálókocsijában szokatlan módon nincs már szabad hely, ám Signor Bianchi, Poirot régi barátja, egyben a vasúttársaság egyik igazgatója elintézi, hogy Poirot mégis helyet kapjon az egyik hálófülkében. A kocsiban furcsa emberek gyűltek össze az utazásra. Emigráns orosz hercegnő és német komornája, Indiából szabadságra hazautazó brit katonatiszt, vallási megszállott svéd missziósnővér, két férjét is elveszített nagyhangú amerikai özvegyasszony, egy magyar diplomatapár, egy Badgadból hazatérő tanárnő, egy olasz autóügynök és egy színházi ügynök is megtalálható közöttük. Az utasok egyike egy gazdag üzletember, a nyers modorú Mr. Ratchett, aki titkárával és komornyikjával utazna Londonba, műkincsbeszerző útjáról.

Az utasok és a személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hercule Poirot, belga magándetektív. Jordániai nyomozásából térne vissza Londonba
  • Signor Bianchi, a vasúttársaság egyik igazgatója, de jelenleg utasként tartózkodik a vonaton
  • Dr. Constantine, idős görög orvos
  • Mrs. Harriet Belinda Hubbard, kétszeresen megözvegyült amerikai hölgy
  • Natalia Dragomiroff, idős emigráns orosz hercegnő
  • Hildegarde Schmidt, a hercegnő német komornája
  • Arbuthnott ezredes, az indiai brit hadsereg ezredese, szabadságra utazik Angliába
  • Mary Debenham, Bagdadból hazatérő tanárnő
  • Gróf Andrényi, magyar diplomata
  • Helena Andrényi, a gróf német származású felesége
  • Greta Ohlsson, vallási megszállott svéd missziósnővér
  • Antonio Foscarelli, olasz-amerikai autókereskedő
  • Cyrus B.Hardman, színházi ügynök
  • Ratchett, műkincskereskedő üzletember
  • Edward Henry Bedoes, Mr. Bedoes, Ratchett komornyikja
  • Hector McQueen, Ratchett személyi titkára
  • Pierre Paul Michel, a hálókocsi kalauza

Az utazás és a gyilkosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vonat este kilenckor indul Isztambulból. Az első éjszaka problémamentesen telik, másnap az utasok az étkezőben ismerkednek egymással. Amint Rathchett megtudja, hogy Poirot is a vonaton utazik, megszólitja. Elmondja, hogy halállal fenyegető leveleket kapott, igen jelentős összegért felkéri a detektívet, hogy derítse ki az írójuk személyét. Poirot azonban nyersen közli vele, csak a számára is érdekes ügyeket vállalja, ez azonban nem az. A vonat délután éri el Belgrádot, este indul tovább. Éjjel furcsa zajokra, járkálásra ébred Poirot, de úgy néz ki, semmi különös esemény nem történt. Hajnalban a vonat egy hóakadály miatt elakad, valahol a Vinkovce és Brod közötti 60 kilométeres szakaszon. Meg kell várni a Brodból érkező segítséget.

Ratchettet reggel holtan találják a fülkéjében. Signor Bianchi kérésére Poirot megpróbálja felderíteni az ügyet, ehhez a vonaton utazó, az ügyben semmiképpen sem érintett idős görög orvos segítségét is igénybe veszi. Közli, míg Brodban észreveszik a késést, segítséget küldenek, felszabadítják a pályát, az jópár órába telik. Ennyi idő van Poirot számára, hogy kiderítse a tettest, különben a helyi rendőrség sokkal hosszasabb és kellemetlenebb vizsgálata vár az illusztris utasokra.

A nyomozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A görög orvos megállapítja, hogy Ratchett esti italába gyors és erős altatót csempésztek, majd 12 késszúrással megölték. Egy a holttest mellett talált, elégetett papírt megvizsgálva kiderül, hogy azon Daisy Armstrong neve szerepel. Ebből egyértelmű, hogy Ratchett valójában Cassetti, az öt évvel azelőtti, tragédiával végződött gyerekrablás bandavezére, minden bizonnyal akkori tette miatt kellett meghalnia. A papírt azért írták, hogy az elkábuló Cassetti még tisztában legyen vele, miért kell meghalnia. A papírt a gyilkosság után elégették, de nem törték össze. Nem tudhatták, hogy Poirot egy ügyes módszerrel egyetlen alkalomra ugyan, de olvashatóvá tette.

Poirot sorban és alaposan kihallgatja a kocsi utasait. A tanúvallomások szerint egy Belgrádban felszállt, a nagyhangú özvegy hálófülkéjében elrejtőzött, kalauzruhába öltözött, majd a bűntény után az elakadt vonatról női köntösben leszállt gyilkos végzett Cassettivel. Poirot azonban olyan apró jeleket és ellentmondásokat is észrevesz a vallomásokban, amiket más nem. Mikor Hector, Ratchett magatartászavaros titkára óvatlanul elárulja, hogy jól ismerte Mrs. Armstrongot, bizonyossá válik számára, hogy az utasok között kell keresni a tettest, vagy tetteseket. A másik ilyen észrevétele, hogy szinte mindegyik utas életében öt évvel azelőtt egy nagy törés következett be. Az idő fogytán, már közel a segítség, mikor az összes érintettet áthívatja a szalonkocsiba.

A megoldás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közli, minden világos, megoldotta az ügyet, a magyarázat egyszerű: Cassetti, azaz ebben a verzióban Ratchett, a gazdag üzletember egy kalauzruhába öltözött besurranó gyilkos áldozata lett, oka feltehetőleg üzleti leszámolás. A társaság fellélegzik.

Poirot azonban folytatja. Lehetséges egy sokkal bonyolultabb, szövevényesebb megoldás is. Eszerint a kocsi tizenkét utasa nem véletlenül utazott pont ezen a vonaton és pont ekkor, valamint nem feltétlenül azok, mint akiknek mutatják magukat. Mindnyájan érintettek voltak az öt évvel azelőtti Armstrong gyilkosságban, előre kitervelt utazásuk célja a közös bosszú a bandavezér Cassettin. A 12 készúrás a 12 érintett bosszúját, egyben a 12 esküdtet szimbolizálja.

Eredetileg az első verzió, az üzletember Ratchett-et megölő ismeretlen gyilkos volt a terv, ebben az esetben valódi személyisége és az öt évvel ezelőtti bűnesettel való kapcsolata nem is derült volna ki. Mivel azonban Poirot véletlenül éppen ezen a vonaton utazott és nyomozni kezdett, az elégetett papírról gyorsan kiderítette a gyilkosság indítékát és ebből Ratchett valódi személyét, egyre jobban belebonyolódtak a ki nem tervelt hazugságokba és ellentmondásokba, ezzel keltve fel a nyomozó további gyanúját. Eszerint

  • Mrs. Hubbard, a nagyhangú amerikai özvegy valójában Linda Arden színésznő, Mrs. Armstrong anyja, Daisy nagyanyja, első férje, Mr. Grünwald által.
  • Andrényi gróf, a magyar diplomata felesége Mrs. Armstrong húga, Mrs. Hubbard lánya, apja Mr. Grünwald.
  • Dragomiroff hercegnő Mrs. Armstrong keresztanyja.
  • Hector, Ratchett titkára Mrs. Armstrong lekötelezettje, szinte pótfia volt.
  • Mr. Bedoes, Ratchett komornyikja eredetileg a katonatiszt Mr. Armstrong tisztiszolgája, majd a házuk komornyikja volt. A támadása során hátulról leütötték.
  • Hildegarde, az orosz hercegnő német komornája eredetileg az Armstrong-ház szakácsnője volt.
  • Mary Debenham a tanárnő valójában Mrs. Armstrong titkárnője volt.
  • Greta Ohlsson, a vallási megszállott missziósnővér eredetileg Daisy nevelőnője volt, a támadáskor meg is sérült. Az esetet sosem bírta feldolgozni, ezért menekült a vallásba.
  • Arthbutnot ezredes a szintén katonatiszt Mr. Armstrong tiszttársa és jóbarátja volt, valamint közeli viszonyban van Mary Debenhammal.
  • Antonio Foscarelli, az olasz autóügynök egykor Armstrongék családi sofőrje volt.
  • Pierre-Paul Michel hálókocsikalauz Paulette, az ártatlanul gyanúba keveredett és öngyilkos cselédlány apja volt. Felesége a lányuk halála után a bánatba belehalt.
  • Mr. Hardman, a színházi ügynök Paulette szerelme volt.

Poirot közli továbbá, ez csak a lehetséges bonyolultabb magyarázat, a brodi rendőrség jobban örülne az egyszerűbb változatnak. Felkéri Bianchit, döntsön, melyik változat legyen az igazi. A események ismeretében ő is felmenti a bosszúálló utasokat. A hatalmas lelki terhen túllévő utasok megkönyebbülnek, a lelkiismeretével vívódó Poirot visszavonul a jelentést megírni, a kiszabadított vonat tovább megy Brod, majd Párizs és Calais felé.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mr. Samuel Edward Ratchett alias Cassetti (Richard Widmark)
A bűntett helyszínén (balról jobbra: Albert Finney, Martin Balsam és George Coulouris)
Ki lehet a gyilkos? (balról jobbra: Rachel Roberts, Wendy Hiller, Sean Connery, Lauren Bacall és Martin Balsam)
  • A film a krimiirodalom királynője, Agatha Christie (18901976) 1934-ben írt regénye alapján készült, mely a szerzőnő egyik legismertebb műve.
  • Az események indítékául szolgáló Daisy Armstrong-ügy fordulatait a Lindbergh-bébi elrablásának tragikus eseményei ihlették. 1932. március 1-jén hétvégi házukból rejtélyes körülmények között elrabolták Charles Lindbergh, az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő amerikai hős 20 hónapos fiúgyermekét. A család hajlandó volt kifizetni a kért váltságdíjat. Az ügylet során kétes alakok is felbukkantak. 1932. május 12-én a gyereket egy erdőszélen, nem messze otthonuktól, holtan találták. Noha a bűncselekmény elkövetéséért letartóztattak és kivégeztek egy Richard Hauptmann nevű német származású férfit, sokan kételkedtek abban, hogy a primitív alak képes lett volna egyedül kitervelni és végrehajtani a gyerekrablást. Valószínű, hogy a bűnügy tényleges kiagyalóját sosem sikerült elkapni.
  • Sidney Lumet a legtermékenyebb amerikai rendezők egyike. Színészcentrikusság jellemzi filmjeit. Híres rendezései közül szinte végig egyetlen helyszínen játszódik – jelen alkotása mellett – a Tizenkét dühös ember (1957) és a Halálcsapda (1982) is.
  • Hercule Poirot szerepének eljátszására előbb Alec Guinness, majd Paul Scofield neve merült fel, és csak harmadikként került szóba Albert Finney.
  • Mivel az akkor 38 éves Finney jóval öregebbre maszkírozása órákat vett igénybe, és a színész esti színházi fellépései miatt muszáj volt a maszkot mindennap eltávolítani, a stáb megszervezte, hogy a még alvó Finney-t reggelente a forgatás helyszínére szállítsák, és ott úgy kezdjék el kisminkelni, hogy még nem ébredt fel.
  • Dragomiroff hercegnő szerepére Lumet először Ingrid Bergmant ajánlotta, de a producerek elutasították a javaslatot, ezért a szerepet Wendy Hiller kapta.
  • Ingrid Bergman maga sem akarta eljátszani a hercegnő szerepét, inkább a svéd misszionáriusnő figuráját választotta, noha annak lényegesen kevesebb volt a szövege. Bergman tökéletesen beszélt angolul, a szerep kedvéért azonban svéd akcentussal mondta a szövegét.
  • Humphrey Bogart özvegye, Lauren Bacall 8 év szünet után ezzel a filmmel tért vissza a mozivászonra.
  • Michael York egy magyar diplomatát játszik a filmben.
  • Sean Connery összesen öt Sidney Lumet-filmben játszott. A másik négy: A domb (1965), Az Anderson-magnószalagok (1971), A támadás (1972), Családi ügy (1989).
  • John Gielgud (19042000) minden idők egyik legnagyobb Shakespeare-színésze volt. A homoszexuális művész túlélte 33 évvel fiatalabb egykori élettársát. Kolléganőjéről egyszer csipkelődve megjegyezte: „Ingrid Bergman öt nyelven beszél folyékonyan, de játszani egyiken se tud.”
  • Wendy Hiller (19122003) volt George Bernard Shaw kedvenc színésznője.
  • Anthony Perkins (19321992) AIDS-szel kapcsolatos betegségben hunyt el. Felesége, Berry Berenson 9 évvel később azon repülőgépek egyikén utazott, melyeket terroristák a World Trade Center tornyainak irányítottak: Perkins szeptember 12-én, felesége szeptember 11-én hunyt el.
  • Richard Widmark kizárólag azért vállalta el Ratchett szerepét, hogy találkozhasson és együtt dolgozhasson végre világhírű kollégáival.
  • A forgatáshoz valódi Orient Expressz-kocsikat használtak.
  • A film főcímzenéjéhez eredetileg szöveget is írtak, de végül nem használták fel.
  • Azt a jelenetet, amelyben Poirot megoldja a rejtélyt, többféle kameraállásból vették fel, de a szűk hely miatt egyszerre csupán egyetlen kamerát tudtak használni. A többször megismételt felvétel Albert Finney számára lehetett a legnehezebb, akinek a szövege ebben a jelenetben több mint 8 oldalnyi volt.
  • Lumet filmje az egyetlen Agatha Christie-adaptáció, amellyel az írónő tökéletesen meg volt elégedve. Úgy érezte, hogy Albert Finney alakítása állt a legközelebb ahhoz a képhez, melyet ő Hercule Poirot-ról kialakított.
  • A film sikere nyomán az elkövetkezendő években több Agatha Christie-regényt is megfilmesítettek rangos szereposztással. Az ismertebbek: Halál a Níluson (1978), A kristálytükör meghasadt (1980), Nyaraló gyilkosok (1982), Az ártatlanság bizonyítása (1984), Randevú a halállal (1988).
  • A regényből 2001-ben modernizált tévéfilmet forgattak. Poirot szerepét Alfred Molina játszotta.

Hibák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nem derül ki egyértelműen, hogy a bosszúálló utasok hogyan derítették ki Ratchett azonosságát Cassettivel, valamint annak ellenére, hogy a világ különféle helyein és nagyon különböző anyagi szinten éltek, hogyan szervezték meg, hogy Cassetti utazásakor mindnyájan a kocsiban vele utazzanak, de rajtuk kívül senki más utas ne legyen ott.
  • Amikor az utasok beszállnak a vonatba, a hangosbemondó a megállóhelyeket az alábbi sorrendben sorolja fel: Szófia, Belgrád, Zágráb, Brod, Trieszt. A valóságban azonban Brod nem Zágráb és Trieszt, hanem Belgrád és Zágráb között helyezkedik el. A filmben egyértelműen elhangzik, hogy a vonat Vinkovce és Brod között, félúton akadt el, a két város közötti távolság kb. 60 kilométer. Az alkotók a Zágráb és Trieszt közötti, de nem a vasútvonal mentén felvő szlovéniai Brod városkát összekeverték Slavonski Brod várossal, ami előtt az elakadás a film szerint történt.
  • A mozdony egy a háború után nagy mennyiségben szállított amerikai tipus volt, 1935-ben nem volt szolgálatban Európában. Oldalán az SNCF, a francia államvasút felirata látható. A vállalatot a háború után alapították, 1935-ben még nem létezett.
  • A mozdonyokat a határállomásokon mindig az aktuális ország mozdonyára cserélték, csak a kocsik közlekedtek végig.
  • Ugyanez vonatkozik a mozdonyvezetőkre is, akiknek mint a mozdonyról, mint az általuk vezetett pályaszakaszról vizsgával kellett rendelkezniük, ezért a mozdonyokon mindig az aktuális ország személyzete dolgozott. Ennek ellenére az elakadáskor a mozdonyvezető franciául beszél.
  • Az isztambuli jelenetben török fez látható és „Allah akhbar” hallható, Kemal Atatürk a modernizálás jegyében mindkettőt betiltatta, a tilalom 1935-ben érvényben volt.
  • Az egyik jelenetben jól láthatóan egy modern autó megy el a vasút melletti úton.
  • Az istanbuli induláskor nagy méretű formázott szénkockák vannak a mozdony széntárolójában, később lapátolható törtszén látható.
  • Vinkovce és Bród között teljesen sík a vidék, a filmben látható dombos táj helyett.
  • A magyar diplomata gróf szintén magyar állampolgárságú felesége „Elena Andrenyi” módon írta alá a magyar útlevelet.

A film címéről és a vonatról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmbéli Simplon-Orient expressz világoszöld útvonala

Az idők során az Orient expressz több útvonalon közlekedett, olykor egyidejűleg is. A film címe külön megnevezés nélkül említi a híres vonatot. A klasszikus, külön jelző nélküli Istanbul-Calais/London vonal Bukarest, Budapest, Bécs, München, Strassburg, Párizs érintésével haladt, míg a filmbéli vonal az úgynevezett Simplon-Orient Expressz volt, mely Jugoszlávián, Olaszországon és a Simplon-alagúton keresztül közlekedett. Mindkét járat csak a 2. világháború kitöréséig működött. A háború után a lehető leggyorsabban, még 1945-ben újraindították mindkettőt. 1962-ben a közlekedési szokások megváltozása miatt végleg leállították a klasszikus járatot. A filmbéli Simplon-Orient Direct-Orient néven 1977-ig járt.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bűntény megoldódik (balról jobbra, körbe haladva: Anthony Perkins, Vanessa Redgrave, Sean Connery, Ingrid Bergman, George Coulouris, John Gielgud, Colin Blakely, Rachel Roberts, Wendy Hiller, Dennis Quilley, Michael York, Jacqueline Bisset, Lauren Bacall, Jean-Pierre Cassel, Martin Balsam és középen, háttal: Albert Finney)
Szereplő Színész Magyar hang
Hercule Poirot, belga magándetektív Albert Finney Csákányi László
Mrs. Harriet Belinda Hubbard, nagyhangú amerikai özvegy Lauren Bacall Ruttkai Éva
Signor Bianchi, a vasúttársaság egyik igazgatója, Poirot régi barátja Martin Balsam Szabó Ottó
Greta Ohlsson, vallási megszállott svéd misszósnővér Ingrid Bergman Békés Rita
Pierre Paul Michel, a hálókocsi kalauza Jean-Pierre Cassel Garas Dezső
Arbuthnot ezredes, szabadságos brit katonatiszt Sean Connery Kristóf Tibor
Mr. Beddoes, Ratchett komornyikja John Gielgud Benkő Gyula
Dragomiroff hercegnő, emigráns orosz arisztokrata hölgy Wendy Hiller Pártos Erzsi
Hector Willard MacQueen, Ratchett magántitkára Anthony Perkins Tahi-Tóth László
Mary Debenham, Bagdadból hazatérő tanárnő Vanessa Redgrave Császár Angela
Hildegarde Schmidt, a hercegnő német komornája Rachel Roberts Szemes Mari
Mr. Samuel Edward Ratchett / Cassetti Richard Widmark Inke László
Andrényi gróf, magyar diplomata Michael York Hegedűs D. Géza
Andrényi grófné Jacqueline Bisset Sáfár Anikó
Mr. Cyrus Hardman, színházi ügynök Colin Blakely Makay Sándor
Dr. Constantine, görög orvos George Coulouris Páger Antal
Antonio Foscarelli, autóügynök Dennis Quilley Csurka László
A detektívet az istanbuli kompon kísérő brit tiszt Jeremy Lloyd Gelley Kornél
Árus a pályaudvaron Nubar Terziyan Gálvölgyi János

Filmzenei album[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agatha Christie's Murder On The Orient Express (Original Soundtrack Recording) Capitol Records – ST-11361

A filmzenét Richard Rodney Bennett szerezte, a Royal Opera House Orchestra adja elő Marcus Dods vezényletével. A filmzenei album 1974-ben több kiadótól is megjelent hanglemezen. A CD kiadás 2003-ban került boltokba a DRG Recordstól, 19039 katalógusszámon.

  • Overture And Kidnapping 5:32
  • Stamboul Ferry 1:00
  • The Orient Express 11:17
  • The Body / Remembering Daisy 3:30
  • Entr'acte 3:37
  • Princess Dragomiroff 1:01
  • The Knife 1:23
  • Prelude To Murder 3:50
  • The Murder 3:40
  • Finale 4:33

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BAFTA-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Evening Standard-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brit forgatókönyvírók szövetségének díja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1975 díj Paul Dehn, legjobb brit forgatókönyv

Grammy-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1976 jelölés Richard Rodney Bennett, legjobb filmzene

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]