Jean Carmet
| Jean Carmet | |
 | |
| Jean Carmet 1994-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Jean Gabriel Edmond Carmet |
| Született |
1920. április 25. Bourgueil, Indre-et-Loire, Franciaország  |
| Elhunyt |
1994. április 20.(73 évesen) Sèvres, Hauts-de-Seine, Franciaország |
| Sírhely | Montparnasse-i temető |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1941 – 1994 |
| Díjai | |
| César-díj | 1979: legjobb színész (A cukor) 1988: legjobb színész (Miss Mona) 1983: legjobb mellékszereplő színész (A nyomorultak) 1992: legjobb mellékszereplő színész (Kösz, megvagyok) |
| További díjak | Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja |
| Jean Carmet IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Carmet témájú médiaállományokat. | |
Jean Carmet (Jean Gabriel Edmond Carmet) (Bourgueil, 1920. április 25. – Sèvres, 1994. április 20.) francia színész.
Élete és pályája[szerkesztés]
Még fiatalon megszakította tanulmányait, és Párizsba ment, ahol a Théâtre du Châtelet-ben, majd az Operában statisztált. Ezt követően gyakornok rendezőként alkalmazták a Théâtre des Mathurins-ben. Több filmben is kapott kisebb szerepeket, többek között a Szerelmek városá-ban és a Les démons de l'aube-ban. A következő időszakban a Branquignols társulathoz csatlakozott, és több filmszerepet kapott.
Az 1950-es években a La Famille Duraton című rádiójáték ismertté tette hangját. Nemzetközi hírnevét a La Victoire en chantant című film alapozta meg 1976-ban.
Karrierje során több mint kétszáz filmben játszott. 1986-ban César-díjra jelölték a Miss Mona című filmben nyújtott alakításáért. 1983-ban és 1992-ben mellékszereplőként kapott César-díjat. 1994-ben a tiszteletbeli Césart vehette át barája, Gérard Depardieu kezéből.
1994. április 20-án, 73 évesen halt meg szívroham következtében. Sírja a párizsi Montparnasse temetőben található.[1]
Filmszerepei[szerkesztés]
- 1941 - Le Pavillon brûle
- 1948 - Monsieur Vincent
- 1950 - Dieu a besoin des hommes
- 1950 - Not Any Weekend for Our Love
- 1951 - Dr. Knock
- 1952 - Ils étaient cinq
- 1952 - Elle et moi
- 1952 - Monsieur Taxi
- 1952 - Monsieur Leguignon, lampiste
- 1956 - Bonjour sourire!
- 1956 - Bébés à gogo
- 1961 - A három testőr: A királyné nyakéke (Les trois mousquetaires: Les ferrets de la reine) ... Planchet
- 1961 - A három testőr: A Milady bosszúja (Les trois mousquetaires: La vengeance de Milady) ... Planchet
- 1963 - Alvilági melódia (Mélodie en sous-sol)
- 1965 - Ahol az öröm tanyázik (Les bons vivants)
- 1970 - Esténként a kormoránok rikácsolnak a dzsunkák felett (Le cri du cormoran, le soir au-dessus des jonques)
- 1971 - Mielőtt leszáll az éj (Juste avant la nuit)
- 1972 - Magas szőke férfi felemás cipőben (Le grand blond avec une chaussure noire)
- 1972 - A szuperlady (Elle cause plus, elle flingue)
- 1972 - Balszerencsés Alfred (Les malheurs d’Alfred) ... Paul
- 1974 - A magas szőke férfi visszatér (Le retour du grand blond)
- 1976 - Fekete-fehér színesben (Noirs et blancs en couleur)
- 1979 - Hidegtál (Buffet Froid)
- 1981 - A káposztaleves (La soupe aux choux)
- 1981 - A hamisítvány (Die Fälschung) ... Rudnik
- 1982 - A nyomorultak (Les misérables), rend. Robert Hossein, ... Thénardier
- 1983 - Papi, a hős (Papy fait de la résistance) ... André Bourdelle
- 1986 - Négybalkezes (Les fugitifs) ... Martin
- 1988 - Szögevő (Mangeclous)
- 1990 - Anyám kastélya (Le château de ma mère)
- 1993 - Rajta, fiatalok! (Roulez jeunesse) ... Michel
- 1993 - Germinal ... Vincent Maheu dit Bonnemort
- 1994 - Reszkessetek, bankrablók! (Cache Cash) ... Durandet
Díjai[szerkesztés]
- César-díj (1979, 1983, 1988, 1992)
- Tiszteletbeli César (1994)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean Carmet című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Jegyzetek[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Jean Carmet a PORT.hu-n (magyarul)
- Jean Carmet az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- http://www.tutifilmek.hu/jean_carmet-15165
|
