Claude Lanzmann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Claude Lanzmann
Claude Lanzmann crop.jpg
Született 1925. november 27.[1][2][3][4][5]
Bois-Colombes
Elhunyt 2018. július 5. (92 évesen)[6][4]
Párizs[6]
Állampolgársága francia
Házastársa
  • Angelika Schrobsdorff
  • Judith Magre (1963–1971)
Élettárs Simone de Beauvoir (1952–1959)[7][8]
Gyermekei két gyermek
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje
  • Médaille de la Résistance
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
  • Verzetsprijs van de Stichting Kunstenaarsverzet (1993)
  • a Jeruzsálemi Héber Egyetem díszdoktora (1999)[9]
  • Arany Medve életműdíj (2013)
Sírhely Montparnasse-i temető (5)

A Wikimédia Commons tartalmaz Claude Lanzmann témájú médiaállományokat.

Claude Lanzmann (Párizs, 1925. november 27. – Párizs, 2018. július 5.) francia dokumentumfilm-rendező.

Élete[szerkesztés]

Armand Lanzmann és Paulette Grobermann gyermekeként született Párizsban.[10] Családja zsidó származású volt és Kelet-Európából emigráltak Franciaországba.[11] Testvére Jacques Lanzman (1927–2006) író.

1952 és 1959 között Simone de Beauvoir (1908–1986) író, filozófus élettársa volt. 1963-ban feleségül vette Judith Magre (1926) francia színésznőt, akitől 1971-ben elvált. Harmadik felesége Angelika Schrobsdorff (1927–2016) német írónő volt. Utoljára 1995-ben kötött házasságot Dominique Petithory-val.

Filmjei[szerkesztés]

  • Pourquoi Israel (1973)
  • Soá (Shoah) (1985)
  • Tsahal (1994)
  • Un vivant qui passe (1999)
  • Sobibór, 14 octobre 1943, 16 heures (2001)
  • Lights and Shadows (2008, rövidfilm)
  • Le rapport Karski (2010)
  • Le dernier des injustes (2013)
  • Napalm (2017)
  • Les quatre soeurs (2018, tv-sorozat, négy epizód)

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]