Simone de Beauvoir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simone de Beauvoir
Simone de Beauvoir2.png
Született Simone-Lucie-Ernestine-Marie Bertrand de Beauvoir
1908. január 9.[1][2][3]
Elhunyt 1986. április 14. (78 évesen)[1][2][3]
Párizs[6]
Állampolgársága francia
Élettárs Jean-Paul Sartre
Foglalkozása
  • political philosopher
  • újságíró
  • existentialist
  • regényíró
  • önéletrajzíró
  • esszéíró
  • politikai aktivista
  • naplóíró
  • women letter writer
  • filozófus
  • feminista
  • irodalomkritikus
  • író
  • békeaktivista
Iskolái
  • Párizsi Egyetem
  • agrégation de philosophie
Kitüntetései
Halál oka tüdőgyulladás
Sírhely Montparnasse-i temető[7]

Simone de Beauvoir aláírása
Simone de Beauvoir aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Simone de Beauvoir témájú médiaállományokat.
Simone de Beauvoir, Jean-Paul Sartre és Che Guevara Kubában, 1960

Simone de Beauvoir (születései neve: Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir) (Párizs, 1908. január 9. – Párizs, 1986. április 14.) francia írónő, filozófus. A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó feminista, egzisztencialista gondolkodója. Nagy hatással volt a második világháború után megerősödött fogyasztói, jóléti társadalomban felnövő ifjúságára.

Mint a feminizmus jelentős ideológusa, a feministák szemében maradandó érdemeket szerzett, azonban bírálói - különösképpen az antifeminista gondolkodók - véleménye szerint eszmeisége olyan hatást gyakorolt, ami társadalmi katasztrófához vezetett a 21. századra.[8][9][10][11] Irodalmi tevékenysége is említésre méltó, több regény és esszé szerzője.

Élete[szerkesztés]

Szigorú, katolikus családban nevelkedett. Koraérett gyermekkorában apja így jellemezte: „Simone úgy gondolkodik, mint egy férfi!” [12] Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (Mémoires d'une jeune fille rangée) (1958) c. művében jeleníti meg, emlékiratainak első kötetében (további magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (La Force de l'âge) (1960), A körülmények hatalma (La Force des choses) (1963)). Tanulmányait a École normale supérieure-ön kezdte, ahol matematikát és irodalmat tanult. 1926-ban filozófiát kezdett hallgatni a Sorbonne-on. Jean-Paul Sartre után az évfolyam második legjobb hallgatója volt. 1929-ben pedagógus szakvizsgát tett filozófiából, és Marseille-ben (1931-1932), Rouen-ban (1933-1937), majd a párizsi Lycée Molière-ben (1938-1943) tanított. Az irodalmi áttörést A vendég (L'Invitée) (1943) és a A mások vére (Le sang des autres) (1945) c. művei hozták meg, ettől kezdve az irodalomnak élt.

Sorbonne-on ismerkedett meg az egzisztencialista filozófussal és későbbi élettársával, Sartre-ral. 1949-ben jelenik meg világhírű könyve, a feminizmus alapműve, A második nem (Le Deuxième Sexe), mely a világsikert is meghozza számára. Hosszú utazásba kezd egész Európában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Szovjetunióban és Kínában. Utazási élményeit útinaplójában és riportkönyveiben rögzíti. A Mandarinok (Les Mandarins) c. művéért 1954-ben megkapja a Goncourt-díjat. Sartre-ral együtt tiltakozott a vietnami és algériai háborúk ellen, aktív békeharcos. Szerkesztője lesz a Les temps modernes c. lapnak. A 70-es évektől a második hullámos feminista mozgalmak vezetője, elsőként száll síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések, és a női sors, a nők szabadságharca állt. Sartre ápolója lesz egészen annak haláláig, 1980-ig. 1981-ben jelenik meg A búcsúzás ceremóniája (La Cérémonie des adieux ) c. írása, melyben Sartre utolsó éveiről ír. Beauvoir 1986. április 14-én halt meg, a párizsi Cimetière du Montparnasse-ban temették el.

Magánélete[szerkesztés]

1929 októberében ugyan Sartre megkérte a kezét, de a házasság mégsem jött létre. Simone de Beauvoir az élete vége felé úgy nyilatkozott, hogy a házasság nem volt lehetséges, mivel nem volt hozománya. Ennek ellenére élethosszig tartó kapcsolatot tartott fenn Sartre-ral. Beauvoir úgy döntött, hogy soha nem házasodik meg és közös háztartást sem tartott fenn Sartre-ral.[13] Soha nem született gyermeke.[13]

Biszexualitását nyíltan vállalta.[14] Miközben tanárként dolgozott, számos kiskorú lány volt a szeretője, akiket Sartre-nak is bemutatott. Ezeknek a kapcsolatoknak a természetéről életrajzi vita alakult ki.[15][16][17][18]

Mindent összevetve életrajzi adatai alapján kijelenthető, hogy Simon de Beauvoir ephebofil hajlamú volt. Egy korábbi diákja, Bianca Lamblin, eredetileg Bianca Bienenfeld „Mémoires d'une jeune fille a rangée” című könyvében leírta, hogy amikor ő kiskorú diák volt, akkor tanára, Simone de Beauvoir szexuálisan kihasználta.[19] 1943-ban Simone de Beauvoir-t felfüggesztették tanári munkájából, amiatt a vád miatt, hogy 1939-ben elcsábította a 17 éves tanulólányt, Nathalie Sorokine-t.[20]

Később Simone De Beauvoir - más francia értelmiségiekkel egyetemben - egy petícióban kérvényezte, hogy Franciaországban töröljék el a szexuális beleegyezési korhatárt, aminek eredményeként gyermekekkel is lehetett volna szexuális kapcsolatot létesíteni.[21][22][23]

Simone de Beauvoir 1943-ban kiadott „Came to Stay” című regényében fiktív alakban saját és Sartre szexuális kapcsolatát írja le egy testvérpárral, Olga Kosakiewicz-el és Wanda Kosakiewic-el. Olga diáklány volt a Ruen Középiskolában, ahol Simone de Beauvoir tanított. Sartre kikezdett Olgával, de a lány visszautasította, ezután Sartre helyette a nővérével, Wandával létesített kapcsolatot. A regény utal Simone de Beauvoir és Sartre összetett kapcsolatára és arra, hogyan hatott rájuk a közösen fenntartott hármas kapcsolat. Simone de Beauvoir életrajz írója, Deirdre Bair, valamint Hazel Rowley is hosszan értekezik ezekről a viszonylatokról könyvében.[24][25]

Filozófiája és feminizmusa[szerkesztés]

Beauvoir maga vallja önmagát, a filozófus Sartre mellett, elsősorban írónak, filozófiai munkásságát pedig másodrangúnak ítéli. Ugyanakkor a mai kritika sok esetben filozófia műként tárgyalja írásait. Beauvoir filozófiáját többnyire Sartre és Merleau-Ponty mentén szokták meghatározni, noha olykor mindkét filozófusnál radikálisabban foglal állást. Pour une moral de l’ambiguité [Előzetes a kétértelműség moráljához] (1947) című bölcseleti írásában egy morális dilemmát tematizál, melyet az ember abszolút szabadságának egzisztencialista tézise vet fel, ugyanis miközben a konvenciókat megkérdőjelező egyéni szabadság döntő fontosságú a felelős erkölcsi választás gyakorlásában, maga az erkölcs mégis megköveteli, hogy a másokra gyakorolt hatásuk miatt korlátozzuk önmagunkat.[26] További filozófiai írása még a Pyrrhus et Cinéas 1944-ben megjelent műve. Mindemellett számos filozófiai mű recenziójának szerzője (Sartre, Merleau-Ponty, Lévi-Strauss, de Sade). Közismert, hogy Beauvoir tevékenyen közreműködött Sartre A lét és a semmi c. könyvének létrejöttében, Sartre maga sem titkolta, hogy minden kéziratát előbb Beauvoir-val olvastatta el, majd annak értő kritikáját megfontolva, többnyire azt beépítve tette közzé gondolatait.

Simone de Beauvoir a francia egzisztencializmus és a modern feminizmus egyik fő alakja, majd ezer oldalas A második nem című könyvét, amely magyarul eddig csak részben jelent meg, sokszor a „feministák bibliájaként” említik. A mű számos feminista alapfogalmat először definiál, és megalapozója a később létrejött társadalmi nemek elméletének is. Könyvének jelentősége és hatása abból fakadt, hogy nemcsak összefoglalja a nők történetét, hanem górcső alá veszi a nők véleménye szerint alárendelt helyzetét és elnyomását, valamint sort kerít a nő biológiájának kimerítő tárgyalására is. Mindemellett foglalkozik az egzisztencialista szabadság (immanencia-transzcendencia) kérdésével, és a történelmi, gazdasági helyzet hatásainak elemzésével. A mai napig olvasott, sokszor idézett mű, melyet az egzisztenciális fenomenológia klasszikusaként lehet számon tartani, különösen a női, megélt tapasztalatok elemzése tekintetében.

Feminizmusának kritikája[szerkesztés]

Bírálói őt teszik felelőssé azért, hogy a feminizmus a második hullámában kifejezetten férfiellenes, anyaság és családellenes irányt vett. Fekete Gyula szociográfus és író több fejezetet szentel egyik szociográfiájában[8] Simone de Beauvoir gondolatiságának elemzésére. Simone de Beauvoir szavait a hagyományos értékrendet képviselő emberek felháborodással fogadják.

Gondolatai a női nemi szerep totális leértékeléseként és elutasításaként értelmezhetőek: „A kamasz lány azért iszonyodik a havivérzéstől, mert jóvátehetetlenül besorolja az alacsonyabb rendű, csonka emberi lények kategóriájába.”[8] A nő „balsorsa az, hogy biológiailag az élet reprodukciójára rendeltetett.”[8]

Kritikusai szerint a családellenességet leplezetlenül jeleníti meg: „A házasság „visszataszító konvenció”[8] „Míg le nem romboljuk a családot a család mítoszával együtt, a nők elnyomatása fennmarad.”[8] „A házasság megkétszerezi a családi kötelezettségeket s minden egyéb társadalmi gyötrelmet is.”[8] „El kellene tiltani, hogy a nőnek egyedüli hivatása, szakmája lehessen a házasság.”[8]

Anyaságellenessége a bírálók szerint kifejezett és vitathatatlan: „Az úgynevezett ,anyai ösztön' nem létezik, legalábbis ami az emberi fajt illeti...”[8] „Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni... Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani...”[8] A magzat „véletlen burjánzás az anyaméhben, léte nem igazolt.”[8]

Művei[szerkesztés]

  • L'Invitée (1943)
  • Pyrrhus et Cinéas (1944)
  • Le Sang des autres (1945)
  • Tous les hommes sont mortels (1946)
  • Pour une morale de l'ambiguïté (1947)
  • L'Existentialisme et la Sagesse des nations (1948)
  • L'Amérique au jour le jour (1948)
  • Le Deuxième Sexe (1949)
  • Les Mandarins (1954)
  • Privilèges (1955)
  • La Longue Marche (1957)
  • Mémoires d'une jeune fille rangée (1958)
  • La Force de l'âge (1960)
  • La Force des choses (1963)
  • Une mort très douce (1964)
  • Les Belles Images (1966)
  • La Femme rompue (1968)
  • La Vieillesse (1970)
  • Tout compte fait (1972)
  • Faut-il brûler Sade? (1972)
  • Quand prime le spirituel (1979)
  • La Cérémonie des adieux (1981)

Művei magyarul[szerkesztés]

  • Amerikai útinapló. Bp.: Európa, 1960. 440 p.
  • Egy jó házból való úrilány emlékei. Bp.: Magvető, 1961. 441 p. (Világkönyvtár)
  • A kor hatalma. Bp.: Magvető, 1965. 590 p. (Világkönyvtár)
  • A körülmények hatalma. Bp.: Magvető, 1966. 591 p. (Világkönyvtár)
  • Mandarinok. Bp.: Magvető, 1966. 734 p. (Világkönyvtár)
  • Képek, káprázatok. Bp.: Európa, 1969. 137 p. (Európa Zsebkönyvek)
  • A második nem. (szerző által engedélyezett, rövidített kiadás), Bp.: Gondolat, 1969. 577 p.
  • A megtört asszony. Bp.: Gondolat, 1972. 289 p. (benne: A megtört asszony, A szerénység kora, Könnyű halál)
  • Az öregség. Bp.: Európa, 1972. 862 p.
  • Minden ember halandó. Bp.: Európa, 1973. 372 p. (Európa Zsebkönyvek)
  • Epilógus In: Nagyvilág, 1964. IX. évf. 6. sz. 925-934. p.
  • A kétértelműség erkölcse. (Részlet) In: Modern polgári etika. Szöveggyűjtemény, 2. köt. Bp.: Tankönyvkiadó, 1976.
  • Amerikai szerelem Jaffa, Bp., 2009.
  • A hit hatalma. Bp.: Jaffa. 2013

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  5. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978). (Hozzáférés: 2015. szeptember 28.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  7. http://www.pariscemeteries.com/pages/montparnasse.html, 2014. október 22.
  8. ^ a b c d e f g h i j k Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról
  9. Mary A. Kassian, The Feminist Mistake (2005) ISBN 1581345704
  10. Carrie L. Lukas, The politically incorrect guide to women, sex, and feminism, Regnery Publishing, 2006, ISBN 1596980036, 9781596980037
  11. Gottfried, Paul: The Trouble With Feminism. LewRockwell.com, 2001. (Hozzáférés: 2016. március 30.)
  12. Bair, p. 60
  13. ^ a b Schneir, Miriam. Feminism in Our Time. Vintage Books, 5. o (1994). ISBN 0-679-74508-4 
  14. Mariam Fraser: Identity without Selfhood: Simone de Beauvoir and Bisexuality (Cambridge University Press, 1999) ISBN 052162357X
  15. A dangerous liaison: Simone de Beauvoir and Jean-Paul Sartre, By Carole Seymour-Jones (London 2008), page 216 and 274
  16. New studies agree that Beauvoir is eclipsing Sartre as a philosopher and writer, The Independent, by Lesley McDowell, Sunday, 25 May 2008
  17. Contingent loves: Simone de Beauvoir and sexuality, By Melanie Hawthorne (London, 2000), pages 65–78
  18. BBC Radio 4 Start the Week BBC Radio 4, Andrew Marr, 21 April 2008
  19. Mémoires d'une jeune fille rangée (1994, LGF – Livre de Poche; ISBN 9782253135937/2006, Balland; ISBN 9782715809949)
  20. Tête-à-tête: Simone de Beauvoir and Jean-Paul Sartre, Hazel Rowley, HarperCollins, 2005 , page 130-35, ISBN 0060520590; ISBN 9780060520595
  21. 1977–1979 petitions and signatures (in French)
  22. 1977 Le Monde petition (in French) (lists some of the signatures, see item 6)
  23. 1977 Le Monde petition – list of signatures (in Italian)
  24. Bair, Deirdre. Simone de Beauvoir: a biography. London: Cape, 718 p. o (1990). ISBN 022402048X 
  25. Rowley, Hazel. Tête-à-tête: Simone de Beauvoir and Jean-Paul Sartre. New York: HarperCollins, 416 p. o (2005). ISBN 0060520590 
  26. Filozófiai kisenciklopédia, Kossuth, Bp., 1993. 46-47. p.

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Szabó Anna: Simone de Beauvoir halálára In: Nagyvilág, 1986. 31. évf. 8. sz. 1240-1241. p.
  • Szabó Ferenc: Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir : Sartre ateizmusa In: Szabó Ferenc: "Csillag után" : Istenkeresés a modern irodalomban, Bp.: Távlatok, 1995. 245-267. p.
  • Lackfi János: Egy szerelem innenső partja – Simone de Beauvoir levelei margójára In: Nagyvilág, 2001. 46. évf. 2. sz. 235-257. p. [1]
  • Lévy, Bernard-Henri: Sartre százada. Sartre és a nők: egy szerelem, akit Hódnak hívtak In: Nagyvilág, 2001. 46. évf. 2. sz. 258-273. p.
  • Darabos Enikő: "Mit akar a nő?" In: Alföld, 2002. 53. évf. 10. sz. 55-71. p.
  • Joó Mária: Simone de Beauvoir filozófiája és a Második nem In: Pro Philosophia Füzetek, 2003. 35. sz. 35-55. p. [2]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Simone de Beauvoir témában.