Antifeminizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az antifeminizmus a feminizmus szemléletrendszerével szemben álló, azt bíráló, kritizáló vélemények és elméletek gyűjtőfogalmát és a feminizmussal szemben álló mozgalmat jelenti. A modern antifeminizmus egyrészről társadalomelméleti vonatkozásban vitatja a feminista gondolkodás egyes elemeit, másrészről a magát politikai mozgalomként definiáló feminizmussal folytat politikai küzdelmet.

Michael Flood gender elméletre szakosodott ausztrál szociológus szerint az antifeminizmus legalább az egyikét tagadja a feminizmus alapelveinek, amelyek szerint egyrészt a társadalmi szereposztások nők és férfiak között sem a természet, sem Isten által nem előre elrendeltek, másrészt ezeket a szerepeket át kell alakítani sokkal igazságosabb és elfogadhatóbb szerepkörökké.[1]

Ulf Andersson, a Svéd Csoportosulás az Apák Jogaiért (Swedish father's rights group) alapítója és az ISAF, Svájci Központú Antifeminista Közösség (Swiss-based Interessengemeinschaft Antifeminismus) tagja több alkalommal igyekezett tisztázni az antifeminizmus definícióját. Véleménye szerint: „Számos ember téves elképzeléssel rendelkezik az antifeminizmus lényegéről. Azt gondolják, hogy az antifeminizmus nőgyűlölet. Valójában az antifeminista egyfajta békefenntartó, aki a dolgokat szeretné visszafordítani a normális állapotba. Mint antifeminista, hiszek a nők és férfiak valódi egyenlőségében.” [2]

A közgondolkodás legalább két alapvető módon határozza meg a feminizmus és az antifeminizmus lényegét: Egyesek úgy gondolják, hogy a feministák a nők egyenlő jogaiért küzdenek és az antifeministák ezzel jogszerűtlenül helyezkednek szembe, ugyanakkor mások meggyőződése szerint a feministák célja a női felsőbbrendűség bizonyítása és / vagy a nők többletjogainak kivívása, így ezzel szemben az antifeministák teljesen jogosan lépnek fel.

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amennyiben a feminizmust és annak törekvéseit nem tekintjük változatlan gondolkodási irányzatnak, úgy az antifeminizmust sem határozhatjuk meg egyetlen konstans definícióval.

A feminizmus első hullámának korszakában, amikor a mozgalmat a nők egyenlő jogaiért való küzdelem határozta meg, és a nők szavazati joga és az oktatásban való részvétele volt a célkitűzés, az antifeminizmus többnyire ennek megakadályozásában állt, nem egyszer szélsőséges magyarázatokkal indokolva az ellenvetést. Például Magyarországon 1906-ban Tisza István gróf a következőképp érvelt a nők választójoga ellen: „Két szóval megmondhatom, hogy a nők képviselő választói jogának határozott ellensége vagyok. Irtózom a gondolattól, hogy asszonyaink megannyi választó polgártárssá alakuljanak át. (...) Ezzel a reformmal veszítenénk mi, szegény férfiak, de azt hiszem, végeredményben a nők is.” [3] 1873-ban "Sex in education" című könyvében Edward H. Clarke, a Harvard egyetem professzora annak az aggodalmának adott hangot, hogy ha a nők egyetemen tanulnának, akkor megnőne az agyuk, aminek következtében esetleg összemenne a méhük.[4]

A modern tudományos gondolkodás kialakulása, a társadalmak fokozatos demokratizálódása és az aktív nőmozgalmak eredményeképpen a feminizmus megvalósította az egyenlő jogokra irányuló célkitűzéseit. Sem a modern antifeminista gondolkodás, sem korunk közbeszéde általánosságban nem tartalmaz már olyan elemeket, amelyek vitatnák az embereket nemtől függetlenül megillető egyenlő politikai és szociális jogokat. Napjainkban az antifeminista gondolkodók filozófiai, társadalomelméleti, családpszichológiai alapon folytatnak vitát a feminizmus újabb és újabb irányzataival.

Antifeministák a feminizmus családra és társadalomra gyakorolt hatásáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feminizmus második hullámára rendkívüli hatást gyakorló Simone de Beauvoir fektette le a feminizmus családellenes programjának alapjait: „Míg le nem romboljuk a családot a család mítoszával együtt, a nők elnyomatása fennmarad.”[5] „Az a tény, hogy a munka révén igenis lerázhatja a házasság igáját, öntudatra ébresztette a mai nőt.”[5] „El kellene tiltani, hogy a nőnek egyedüli hivatása, szakmája lehessen a házasság."[5]

Konzervatív, radikális antifeministák véleménye szerint a feminizmus számos kártékony társadalmi változáshoz vezetett a korábbi közösségi és szexuális normák lerombolásával, ezért véleményük szerint a feminizmus tehető felelőssé az alkalmi szex, a pornográfia és a homoszexualitás túlzott mértékű elterjedéséért. Erről ír például Mary A. Kassian, „A feminista tévedés” című könyvében.[6][7] A nők szerepének jelentős változása olyan romboló erő, mely súlyos veszélybe sodorta a családokat és még a vallásos értékrendeket is veszélyeztetni képes. Paul Gottfried politikai filozófus a következőképp fejti ki álláspontját: "Több konzervatív tudós, így Allan Carlson és F. Carolyn Graglia szerint a nők szerepének változása olyan társadalmi katasztrófát okozott, amely a családokban szedi tovább az adóját. Szemben a nyugati keresztény kultúra tetőpontján látottakkal, a nők üzleti életbe és politikába áramlását követően az emberek egymástól elválasztott, elidegenedett egyénként merülnek el a szociális káoszban.[8]

Kay S. Hymowitz, a Manhattan Institute kutatónője még feminista nézőpontú, „Manning Up” című könyvében is felveti, hogy a nemi hierarchiák átalakulása olyan mértékű változásokat indított el, amelyek hatására egyre súlyosabb társadalmi problémák jelennek meg a nyugati társadalmakban. Megkockáztatja azt is, hogy bizonyos értelemben a nők szerepváltozása felelős azért, hogy a férfiak egyre nagyobb arányban utasítják el a családi és egyéb felnőtt szerepeket. Mindezekről szót ejtett a Magyar Rádió Kihívás című műsorának nyilatkozva is. [9][10]

Fekete Gyula szociográfus és író egyik szociográfiájában [5] kijelenti, hogy a magyar népességfogyásért a feminista gondolkodásból eredő családellenes, anyaságellenes társadalmi attitűd tehető leginkább felelőssé. Művében több fejezeten keresztül, idézetekkel megvilágítva elemzi a Simone de Beauvoir által felvázolt feminizmus társadalmilag veszélyes gondolatiságát.

Antifeministák a feminizmus anyaságellenességéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feminizmus második hullámára rendkívüli hatást gyakorló Simone de Beauvoir fektette le a feminizmus anyaságellenes programjának alapjait is: „az úgynevezett ,anyai ösztön' nem létezik, legalábbis ami az emberi fajt illeti...”[5] „Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni... Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani...”[5]

Antifeminista gondolkodók és a keresztény egyházak számos képviselője a feminizmust teszik felelőssé az anyaság és a család társadalmi leértékelődéséért, az abortuszok számának növekedésért. Súlyos társadalmi bűnnek tekintik, hogy a feministák saját önös karrierizmusuk jegyében politikai kampányokat folytatnak a nőket megillető gyermekgondozási szabadság lerövidítéséért és ilyen formán korlátozni akarnak minden anyát az anyaság minél teljesebb megélésében.

Gabriele Kuby, keresztény írónő Magyarországon Bíró László családreferens püspök ajánlásával megjelent „A nemek forradalma” című könyvében így ír ezekről a gondolatokról: „Aki az anyaság hitelét lerontja, és az anyaságot rabszolgaságként állítja be és járatja le, az a fejszét a társadalom gyökerére helyezi. Ez a jobbára gyermektelen feministák műve. A feministák részéről csak gúny és megvetés irányul az anyák felé, és szisztematikusan aláássák azok egzisztencia-feltételeit.” [11] A feminizmus elutasítása és a család hangsúlyozása azonban nemcsak mellérendelő egyensúlyi, hanem maternalista meggyőződést is takarhat.

Antifeministák a feminizmus nőellenességéről és a felhatalmazás hiányáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a feminista szervezetek minden esetben a "nők nevében" lépnek fel politikai követeléseikkel, azonban nyilvánvalóan nem birtokolják minden nő felhatalmazását, és politikai elképzeléseik bizonyos esetekben kifejezetten nőellenesnek tekinthetőek. Jól példázza ezt a 2010-2012 között Franciaországban lezajlott éles társadalmi vita, minek eredményeként a "Mai Nők" nevű szervezet egy petíciót tett közzé. "Melyben egyebek mellett arra figyelmeztetnek: a feminista mozgalmak radikális követelései valójában a nők még nagyobb kiszolgáltatottságát eredményezték, már csak azért is, mert a nemek közötti egyenlőségi harc jegyében immár tagadják a nőkre jellemző sajátosságokat." - Erről a magyar InfoRádiót franciaországi tudósítója tájékoztatta. [12]

Antifeministák az abortuszjogról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miközben a feminizmus egyes irányzatai az abortuszjogot nőjogi kérdésként kívánják feltüntetni, és a magzatra a nő testének részeként tekintenek, az antifeministák felhívják a figyelmet, hogy a magzat a férfi és a női ivarsejtek egyesülésével létrejövő új élet, ezért nem lehet a nő testének kizárólagos része. Éppen ezért a nők abortusz feletti kizárólagos rendelkezési joga egyrészt megkérdőjelezhető az apa, másrészt a magzat szemszögéből is. Tehát az abortuszjog jóval bonyolultabb etikai, jogi, társadalmi és orvosi kérdés, minthogy arról nőjogi vitát lehessen folytatni.

Antifeministák a feminizmus férfiak jogaira gyakorolt hatásáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Modern antifeminista vélemények szerint a feminizmus már megvalósította valódi céljait és új szerepkört keresett magának; a nőket igyekszik a férfiak fölé helyezni. Glenn Sacks, meghatározó antifeminista újságíró kijelenti: „A nyugati társadalmak kifejlesztettek egy morális vakságot a férfiak lealázására. Jelenleg diszkriminatív megkülönböztetés zajlik a férfiak kárára.” [13] A modern antifeministák gyakran kifogásolják az általuk észlelt megkülönböztető politikát, amely számos nyugati országban hat a férfiak ellen egyes emberi jogok - különösen a reproduktív jogok, így a gyermeknevelés, a szülői felügyelet, a tartásdíj, és a válást követő vagyonmegosztás - terén, amely véleményük szerint a feminista törekvések egyenes következménye.[14]

Magyarországon is jelentős számban érzik rájuk nézve hátrányosnak a férfiak a vonatkozó törvényeket. A magyar férfiak családjogi érdekképviseletét az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete igyekszik felvállalni. Az egyesület céljai között deklarálja a férfiak számára elfogadhatóbb családjogi törvények kieszközölését.[15]

Az antifeministák rámutatnak, hogy a nyugdíjkorhatár tekintetében is negatív diszkrimináció sújtja a férfiakat; számos európai államban a férfiak nyugállományba vonulásának korhatára 5 évvel magasabb a nőkénél, miközben a férfiak várható élethossza hozzávetőleg 5-8 évvel rövidebb. [16]

Antifeministák a feminizmus férfiak társadalmi megítélésére gyakorolt káros hatásáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antifeministák kifejezetten sértőnek és társadalmilag súlyosan veszélyesnek tekintik a feminista szervezetek azon tevékenységeit, amelyek a férfiakat kriminalizálják, démonizálják, általánosságban erőszaktevőként állítják be, és propagandáikban valamiféle általános „férfierőszak” elleni fellépés szükségességét hirdetik. Magyarországon például a fiatalok oktatására szánt sulinet.hu digitális tudásbázisába is olyan anyag kerülhetett, amely a súlyosan sértő, diszkrimináló "férfierőszak" szót alkalmazza a családon belüli erőszak jelenségére. [17]

Ranschburg Jenő, a pszichológiai tudományok kandidátusa „A meghitt erőszak” című könyvében rámutatott azokra a tévhitekre és előítéletekre, melyek a családon belüli erőszak kérdéskörében ma is élnek és a férfiakat mindig erőszaktevő, míg a nőket áldozat szerepben tüntetik fel.

Tamási Erzsébet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kriminológiai Tanszékének munkatársa magyarországi kutatási adataira hivatkozva elmondta, hogy bár több nő, mint férfi hal meg a partnerkapcsolatokon belül elkövetett gyilkosságok áldozataként, a családon belüli erőszak áldozatainak többsége mégis férfi, az összes családon belüli erőszakos bűncselekményt alapul véve.[18]

Antifeministák a feminizmus politikai hatásáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az antifeministák szerint jól példázza a feministák agresszív és igazságtalan önérvényesítő törekvését, hogy hosszas lobbizással kieszközölték, hogy az Európai Unióban komolyan felmerüljön a politikai élet és más hivatások kapcsán, hogy a nőket szabad választás helyett kvóták segítségével juttassák nagyobb számban pozícióba. Eközben a feministák megfeledkeznek arról, hogy kvóta segítségével nem lehet egyenlő és igazságos rendszert teremteni, hiszen a politika és bármely más fontos hivatás terén joggal elvárható, hogy a résztvevők tehetségük, rátermettségük és ne előírások alapján jussanak előre. Tulajdonképpen elmondható, hogy a kvóták elhiteltelenítik és önbecsülésében sértik még a kvóták által előbbre jutó egyént is, ha valóban tehetségét szeretné bizonyítani. A politikai kvóták mellett érvelő feministák nem veszik figyelembe azt sem, hogy a társadalom, tehát beleértve a nőket is, kvótarendszer hiányában is választhatna akár zömmel női politikai képviselőket, ha erre lenne igénye. A kérdésről a következőképp ír Lévai Katalin a Magyar Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával létrejött „Szerepváltozások” című tanulmánykötetben: „Ha a politikát olyan szakmának tekintjük, mint a többit – és miért ne tennénk –, akkor a politikusoktól is joggal várjuk el, hogy hozzáértésük, tehetségük bizonyítása révén kerüljenek be a politikai életbe. Ezt az esélyt a kvóta elveszi attól a nőtől, aki nem érdemei alapján vált politikai szereplővé, hanem azért, mert nőnek született. A külső, adminisztratív segítség ezáltal a fennálló nemek közötti egyenlőtlenségeket erősíti meg, amennyiben gyengébbnek és támogatásra szorulónak ítéli a nőt.” [19]

Az antifeministák számos esetben kifogásolták, hogy a feminista szervezetek és kutatók gyakran hamis statisztikai adatokat és kutatási eredményeket használtak érveléseikben.[20][21]

Antifeministák a feminista aktívisták férfiak elleni gyűlöletbeszédéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Ahhoz, hogy az élet fennmaradjon ezen a bolygón, egy fertőtlenítésre van szükség a Földön. Úgy gondolom, hogy ezt egy olyan evolúciós folyamat fogja kísérni, ami a férfi népesség drasztikus lecsökkenését eredményezi.” [22] - Mary Daly, feminista, a Boston College professzora
„Minden férfi egy nemi erőszakoló...” [22] - Marilyn French, feminista, újsagírónő;
„A férfi egy háziasított állatfajta és ha kellően keményen kezeljük, akkor sok dologra betanítható.” [22] - Jilly Cooper, feminista, írónő, újságírónő (OBE Brit állami kitüntetés)
„A házasság intézménye a nemi erőszak gyakorlatából fejlődött ki. A patriarchátusban minden nő fia egy potenciális áruló, egy másik nőnek a megerőszakolója és kizsákmányolója.” [23] - Andrea Dworkin, feminista, írónő

Az antifeministák úgy gondolják, hogy miközben a feministák a gender elmélet kapcsán elutasítani látszanak minden nemekhez köthető sztereotípiát, eközben a leginkább felháborító, megkülönböztető gyűlöletbeszéd a feminista aktivisták részéről hangzik el. Az antifeministák úgy gondolják, hogy a férfiak elleni becsületsértő gyűlöletbeszéd már önmagában is bizonyítja a feminizmus eszmerendszerének igazságtalan, társadalmilag kártékony jellegét.

Antifeminizmus az interneten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antifeminista irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Michael Flood, International encyclopedia of men and masculinities, Routledge, 2007, p. 21.
  2. Swiss stage world’s first antifeminism event – Swissinfo.ch
  3. http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_nok_parlamenti_valasztojoganak_tortenete_magyarorszagon_1919_1945/
  4. Clarke, Edward H.. Sex and Education. Wildside (1873). ISBN 978-0-8095-0170-0 
  5. ^ a b c d e f Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról
  6. Mary A. Kassian, The Feminist Mistake (2005) ISBN 1-58134-570-4
  7. Carrie L. Lukas, The politically incorrect guide to women, sex, and feminism, Regnery Publishing, 2006, ISBN 1-59698-003-6, 9781596980037
  8. Gottfried, Paul: The Trouble With Feminism. LewRockwell.com, 2001. (Hozzáférés: 2006. szeptember 30.)
  9. http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/magazin/gondban-vannak-a-nok-a-gyermeteg-ferfiak-miatt-.html
  10. http://www.ferfihang.hu/2012/04/26/gyermetegge-valtak-a-ferfiak/
  11. http://www.piarista.hu/system/files/A_nemek_forradalma.pdf
  12. http://inforadio.hu/hir/tudositoink/hir-484789
  13. http://glennsacks.com/blog/?page_id=2454
  14. Data and studies supporting the need for equal parenting, Patrick & Lynn Kempen
  15. Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületének nyilatkozata
  16. http://tudasbazis.org.hu/doktar/szocialis_parbeszed/foglalkoztatas/eu_nyugdijkorhatar.pdf
  17. [1]
  18. Tamási Erzsébet kutatási eredményei a családi erőszak tárgyában
  19. http://haromkiralyfi.hu/wp-content/uploads/2010/07/szerepvaltozasok_2009.pdf Szerepváltozások - Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2009.
  20. The M.O.M. Squad Capers, Carey Roberts
  21. Feminist Takeover of the U.N. is an Issue of National Security, David R. Usher
  22. ^ a b c NO MA'AM
  23. RationalWiki