Születésellenesség
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A születésellenesség vagy antinatalizmus olyan filozófiai alapállás, amely negatív értéket tulajdonít a születésnek. A születésellenesek szerint az embernek tartózkodnia kell a szaporodástól, mivel az erkölcsileg rossz (sőt egyesek az összes érző lény szaporodását erkölcsileg rossznak tekintik). Ezt különféle érvekkel támasztják alá a tudományos és irodalmi munkákban.[1] A gondolatnak, hogy jobb lett volna meg se születni, az első ismert megfogalmazásai az ógörög korszakból ismertek.[2] Az antinatalizmus szó a natalizmus vagy pronatalizmus ellentéte, és Théophile de Giraud (született 1968-ban) használhatta először, L'art de guillotiner les procréateurs: Manifeste anti-nataliste című könyvében.[3]
Érvelés[szerkesztés]
A vallásokban[szerkesztés]
Hari Singh Gour a következőképpen értelmezi Buddha tanításait, többek között a négy nemes igazságot és a Mahávaggat
„Buddha kora pedáns stílusában adja elő állításait. Soritesek formájába önti őket; de ezen a módon hibádzik a logika, és valójában ezt akarja átadni: Feledve a szenvedést, aminek az élet ki van téve, az ember gyermekeket nemz, és ezzel az öregkor és a halál okát. Ha felismerné, ezzel a cselekedetével mit ad hozzá a szenvedéshez, tartózkodna a gyermekek nemzésétől; és ezzel véget vetne az öregség és a halál munkálkodásának.[4]”
A markioniták úgy hitték, hogy a látható világ egy kegyetlen, féltékeny és dühös demiurgosz, Jahve gonosz alkotása. E tanítás szerint az embereknek el kell utasítaniuk őt, elhagyni az ő világát, nem nemzeni újabb embereket, és bízni a távoli, könyörületes és jó Istenben.[5][6][7]
Az aszketikus enkratiták a születést a halál előidézőjének tekintették. Úgy gondolták, a halál úgy győzhető le, ha az ember tartózkodik a nemzéstől: "nem termel takarmányt a halálnak".[8][9][10]
A manikeusok,[11][12][13] a bogumilok[14][15][16] és a katharok[17][18][19] hite szerint a nemzés a gonosz ügyekbe való bebörtönzésre ítéli a lelket. A nemzést a gonosz isten vagy a sátán eszközének tartották, amellyel az isteni elemet foglyul ejti az anyagban, hogy ezen a módon kínozhassa meg.
A teodiceában[szerkesztés]
Peter Wessel Zapffe[szerkesztés]
A negatív etika[szerkesztés]
A kanti imperativus[szerkesztés]
A beleegyezés lehetetlensége[szerkesztés]
Marc Larock[szerkesztés]
A negatív utilitarianizmus[szerkesztés]
David Benatar[szerkesztés]
Károkozás az állatoknak[szerkesztés]
A környezeti hatások[szerkesztés]
Az örökbefogadás[szerkesztés]
Herman Vetter,[20] Théophile de Giraud,[21] Travis N. Rieder,[22] Tina Rulli,[23] Karim Akerma[24] és Julio Cabrera[25] úgy érvelnek, hogy a nemzés morálisan problematikus aktusa helyett úgy tehetünk jót, ha már megszületett gyermekeket fogadunk örökbe. De Giraud azzal érvel, hogy segítségre szoruló gyermekek milliói élnek a világon.
Segítség az éhezőknek[szerkesztés]
Stuart Rachels[26] és David Benatar[27] azzal érvelnek, hogy amikor óriási számban élnek a nyomorban emberek, abba kellene hagynunk a gyermeknemzést, és az erőforrásokat a gyermekek helyett a szegényekre fordítanunk.
Realizmus[szerkesztés]
Egyes születésellenesek szerint a vágy a gyermekekre abból ered, hogy a legtöbb ember nem képes a realitásokat megfelelően értékelni.
Abortusz[szerkesztés]
A születésellenesség formálja az abortuszról alkotott nézeteket is. David Benatar szerint például valaki akkor válik morálisan releváns értelemben létezővé, amikor öntudatra ébred, amikor a magzat érző lénnyé válik, és eddig a pontig az abortusz morális, míg a terhesség fenntartása erkölcstelen. A születés előtti fájdalomérzékelést kutató EEG vizsgálatokra hivatkozva Benatar azt állítja, hogy a magzati öntudat nem jelenik meg korábban, mint a terhesség 28-30. hete, és ez előtt a magzat nem képes fájdalmat érezni.[28]
Az állatokra kiterjesztve[szerkesztés]
Egyes antinatalisták szerint az érző állatok esetében is morálisan rossz a szaporodás, a sterilizációjuk pedig erkölcsileg jó. Karim Akerma az állatokra is vonatkozó születésellenességet univerzális antinatalizmusként definiálja. [29]
Kritikák[szerkesztés]
A születésellenesség egyik kritikája a születéshez kapcsolódó pozitív értékekre hivatkozik.[30] Az életelégedettséget kutató felmérések azt mutatják, hogy az emberek nagy többsége boldog, ami arra utal, hogy a szaporodás előnyei nagyobbak, mint a belőle fakadó károk, tehát a nemzés morálisan igazolt.[20] David Wasserman születésellenesség-kritikájában kritizálja többek között David Benatar érvelését és a beleegyezés lehetetlensége érvelést.[31]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ K. Akerma, Antinatalismus – Ein Handbuch, epubli, 2017.
- ↑ W. Tatarkiewicz, O szczęściu (A boldogságról), Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1979, pp. 420-421.
- ↑ K. Akerma, Antinatalismus... op. cit., p. 301.
- ↑ H. Singh Gour, The Spirit of Buddhism, Whitefish, Montana: Kessinger Publishing, 2005, pp. 286–288.
- ↑ H. Jonas, The Gnostic Religion: The Message of the Alien God and the Beginnings of Christianity, Boston: Beacon Press, 1958, pp. 144–145.
- ↑ P. Karavites, Evil, Freedom, and the Road to Perfection in Clement of Alexandria, Leiden: Brill, 1999, p. 94.
- ↑ Clement of Alexandria, Stromateis, Books 1–3 (The Fathers of the Church, volume 85), Washington D.C.: CUA Press, 2010, pp. 263–271.
- ↑ P. Brown, The Body and Society: Men, Women, and Sexual Renunciation in Early Christianity, New York: Columbia University Press, 1988, p. 96.
- ↑ G. Quispel, Gnostica, Judaica, Catholica: Collected Essays of Gilles Quispel, Leiden: Brill, 2008, p. 228.
- ↑ Clement of Alexandria, Stromateis, op. cit., pp. 295–296.
- ↑ H. Jonas, The Gnostic..., op. cit., pp. 228, 231.
- ↑ I. Gardner and S.N.C. Lieu, Manichaean Texts from the Roman Empire, New York: Cambridge University Press, 2004, pp. 7, 22.
- ↑ S.G. Kochuthara, The Concept of Sexual Pleasure in the Catholic Moral Tradition, Rome: Gregorian Biblical BookShop, 2007, p. 165.
- ↑ D. Obolensky, The Bogomils: A Study in Balkan Neo-Manichaeism, New York: Cambridge University Press, 2004, p. 114.
- ↑ F. Curta, Southeastern Europe in the Middle Ages, 500–1250, New York: Cambridge University Press, 2006, p. 236.
- ↑ J. Lacarrière, The Gnostics, London: Owen, 1977, p. 116.
- ↑ M.J. Fromer, Ethical issues in Sexuality and Reproduction, St. Louis: Mosby, 1983, p. 110.
- ↑ S. Runciman, The Medieval Manichee: A Study of the Christian Dualist Heresy, New York: Cambridge University Press, 1947, pp. 151–152.
- ↑ D. Elliott, Spiritual Marriage: Sexual Abstinence in Medieval Wedlock, Princeton: Princeton University Press, 1995, pp. 133–134.
- ↑ a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke; nincs megadva szöveg a(z)autoname4nevű lábjegyzeteknek - ↑ [1] T. de Giraud, L'art de guillotiner les procréateurs: Manifeste anti-nataliste, Nancy: Le Mort-Qui-Trompe, 2006, p. 51.
- ↑ T.N. Rieder, Procreation, Adoption and the Contours of Obligation, Journal Of Applied Philosophy, August 2015, pp. 293–309.
- ↑ T. Rulli, The Ethics of Procreation and Adoption, Philosophy Compass, 11/6, 2016, pp. 305–315.
- ↑ K. Akerma, Antinatalismus..., op. cit., p. 74.
- ↑ J.Cabrera, Discomfort, op. cit., p. 181.
- ↑ [2] S. Rachels, The Immorality of Having Children, Ethical Theory and Moral Practice, 28 August 2013, pp. 567–582.
- ↑ D. Benatar, Famine, Affluence, and Procreation: Peter Singer and Anti-Natalism Lite, Ethical Theory and Moral Practice, 2020.
- ↑ D. Benatar, Better..., op. cit., pp. 132–162.
- ↑ K. Akerma, Antinatalismus... op. cit., pp. 100–101.
- ↑ D. Benatar, D. Wasserman, Debating..., op. cit., pp. 133–259.
- ↑ D. Benatar, D. Wasserman, Debating..., op. cit., pp. 148–181.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Antinatalism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.