Melegbüszkeség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A melegbüszkeség (angolul gay pride) az LMBTQ (leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és queer) emberek társadalmi egyenlőségét, láthatóságát, valamint önazonosságát szorgalmazó szemlélet és az elérésére törekvő mozgalom. Deklarált célja, hogy a homoszexualitás a heteroszexualitással azonos értékű; hogy az azonos nemű párokat a különnemű párokkal azonos jogok kell hogy megillessék; illetve hogy a társadalmi elfogadáshoz és a jogegyenlőség eléréséhez szükség van rá, hogy az LMBTQ emberek nyíltan felvállalják a sokrétű szexuális irányultságukat és a nemi identitásukat. A közösség tagjainak célja, hogy mindezeket szabadon megélhessék.

Látványos megjelenési formája a világ számos pontján évente megrendezett büszkeségnapi felvonulás, a Pride.

A mozgalom külföldi története[szerkesztés]

Tág értelemben vett gyökerei a 19. század második felére nyúlnak vissza, amikor megjelent a homoszexuális kapcsolatok büntetőjogi üldözése elleni fellépés. Az olyan személyek mint Kertbeny Károly, Karl Heinrich Ulrichs vagy Magnus Hirschfeld a melegjogi mozgalmak úttörői voltak, így ők tekinthetőek az elindító atyjainak is, hiszen a melegbüszkeség képezi a legtöbb melegjogi törekvés alapját. Szintén a mozgalmak előzményének tekinthető a közvetlenül a második világháború után Nyugat-Európa és Észak-Amerika számos országában létrejövő homofil mozgalom, amely az elfogadás és beilleszkedés stratégiáját követve kívánt fellépni a homoszexuálisok társadalmi kirekesztése ellen.

A Stonewall Inn emlékhely New York-ban

A hatvanas években lezajlott szexuális forradalom és virágzásnak indult ellenkulturális mozgalmak a meleg- és leszbikusjogi mozgalmakban is felszínre hozták a korábbi, megalkuvónak ítélt stratégiákkal szembeni elégedetlenséget. A nőjogi és antirasszista mozgalmakhoz hasonlóan kialakult egy radikálisabb, a felszabadulás fogalma köré épülő melegmozgalom (a korszak legjelentősebb észak-amerikai csoportosulása is a Melegfelszabadítási Front (Gay Liberation Front) nevet viselte). A mozgalom emblematikus eseménye a New York-i Greenwich Village negyedben a maffia által üzemeltetett Stonewall Inn bárban kitört híres Stonewall-lázadás, amikor a bár transzvesztita, transznemű, afroamerikai és hajléktalan közönsége szembeszállt az Mccarthy-korszak végén őket rendszeresen zaklató rendőrökkel. (Továbbá az egész homofób, az egész közösséget hamis propagandával és üldözéssel, nyíltan elnyomó rendszerrel.) Az összecsapások 1969 június 28. – 1969. július 1 között zajlottak. Ezen események emlékére szervezik meg azóta is számos országban évről évre a melegfelvonulásokat. (Országonként és kultúránként változóan hol vidám parádé és karnevál, hol dacos demonstráció, tüntetés vagy agresszív összecsapás a rendőrséggel.) A Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai kézikönyvéből (DSM) a homoszexualitás 1973-ban a III. kiadással került ki. A homoszexualitás BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) kódját 1990-ben törölte a WHO.

Az 1970-es évek vége, 80-as évek eleje felé, ahogy azonban múlni kezdett a Stonewall-lázadás keltette eufória, változni kezdett a közösség álláspontja, és több meleg és leszbikus már nem vállalta a közösséget a biszexuálisokkal és transzneműekkel. Előbbieket azzal gyanúsították, hogy tulajdonképpen nem biszexuálisok, hanem melegek vagy leszbikusok, csak félnek előbújni, utóbbiakat pedig azzal vádolták, hogy rájátszanak a sztereotípiákra. Csak az 1990-es években vált általánossá egyenrangúként beszélni melegekről, leszbikusokról, biszexuálisokról és transzneműekről a közösségen belül. Azóta a fősodratú melegfelszabadítási mozgalmak folyamatosan vesztettek radikális hangvételükből és egyre inkább a jogegyenlőség és a társadalmi elfogadás kérdései kerültek a középpontjukba. A „szexuális felszabadítás” jelszavának helyét átvette a „jogaitól megfosztott kisebbség” retorikája. A jogegyenlőség biztosításának elsődleges eszköze azonban továbbra is a láthatóság megteremtése, a szexuális irányultság és nemi identitás nyilvános felvállalása maradt. Mostanában a nyugati országokban az LMB egyenlőség sikeres, de még korántsem teljes elérésével a transzneműség körüli párbeszédek, elméleti viták és mozgalmak kapnak fontosabb és hangsúlyozottabb közéleti szerepet.

A büszkeségnapi felvonulás[szerkesztés]

A melegbüszkeség-ideológia jelentős eseménye az évenként megrendezett büszkeségnapi felvonulás (angolul gay pride march vagy a Stonewall-mozgalom utcájáról elnevezett Christopher Street Day). Az első felvonulást a lázadás egyéves évfordulóján, 1970. június 28-án tartották New Yorkban. A hetvenes évek során elterjedt Amerika és Európa, majd a világ más nagyvárosaiban is. A felvonulás egyszerre politikai demonstráció (a résztvevők gyakran visznek politikai üzeneteket, jogköveteléseket tartalmazó transzparenseket) és látványos show-elemekkel tarkított karneváli felvonuás.

A világ legjelentősebb büszkeségnapi felvonulásait New Yorkban, San Franciscóban, Torontóban, Kölnben, Amszterdamban és São Paulóban tartják. Évről évre megrendezik a Euro Pride-ot és a World Pride felvonulást is, mindig más és más városban.

Magyarországon[szerkesztés]

Története[szerkesztés]

A 20. Budapest Pride felvonulás halad át a Lánchídon 2015-ben

Az 1961-ben elfogadott új büntető törvénykönyvben dekriminalizálták az azonos nemű emberek közötti szexuális kapcsolatot. (Előtte egy évig terjedő börtönnel büntették.) 1989-ig azonban a rendőrség és az állambiztonság megfigyelte és nyilvántartásba vette, elsősorban a meleg férfiakat. Zsarolás útján gyakran többeket beszerveztek ügynöknek.

A LMBTQ jogok támogatásának hazai adminisztratív elindulása az első civil szervezetként 1988-ban hivatalosan bejegyzett, Homérosz Egyesülethez kötődik. (Az állami jóváhagyást a Kádár-korszak végén az országba begyűrűzött HIV pánik könnyítette meg.) Az elsősorban jogvédő és lelki segély szolgálatot működtető Háttér Társaság 1995-ben alakult meg. Az 1999-ben bejegyzett Labrisz Leszbikus Egyesület alapítói a többnyire az 1990-ben alakult Feminista Hálózat és az 1994-ben elindult NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) feminista egyesületek korábbi aktivistái. A Labrisz 2005 óta rendezi meg minden év novemberében a LIFT – Leszbikus Identitások Fesztiváljat. 2002-ben alakult meg a közösségszervezést legfőbb profiljának tekintő Szimpozion Egyesület, amely rendezvényeivel és különféle programjaival azóta is töretlenül igyekszik nem csupán a meleg és biszexuális irányultságú férfiakból álló közönséget megszólítani. 2001 óta a Labrisszal közösen viszi a folyamatosan fejlődő Melegség és Megismerés iskolai tájékoztató programot. (Hasonló, diákokat felvilágosító és felvilágosító célú tevékenységgel működik a Haver Alapítvány, amely a zsidókat, az Uccu Alapítvány a romákat sújtó előítéleteket, a NANE Szívdobbanás projektje pedig a a nők elleni erőszakkal kapcsolatos téves és ártalmas sztereotípiakat igyekszik csökkenteni az őket meghívó közoktatási/köznevelési intézményekbe.)

2011-ben sikerült bejegyezni az informálisan már korábban is működő Transvanilla Transznemű Egyesületet. A NANE-hoz szorosan köthető Patent Egyesület (Patriarchátust Ellenzők Társasága) női jogvédő szervezet 2006-ban alakult. 2018-ban kezdte meg működését a transznemű emberek egy csoportjából összeállt Prizma közösség és a Magyar Aszexuális Közösség. A sokféle tematikus LMBTQ szervezet munkáját 2009 óta a Magyar LMBT Szövetség koordinálja és fogja össze. Az 1992-től félreeső helyszínekre, diszkréten szervezett Pink Piknikek után 1997 szeptembere óta folyamatosan egyre növekvő létszámú, több tízezres tömegeket megmozgató Budapest Pride felvonulásokat a 2001-ben alapított Szivárvány Misszió Alapítvány szervezi. (2008 és 2018 között vonultak kordonok közé zárva a menetek. 2018-tól egy hónaposra bővült a fesztivál színes programkavalkádja, amelybe már a szárnyaikat bontogató vidéki szervezeteket is igyekszik a bevonni a Budapest Pride.) A 2013 óta minden év februárjában megrendezett LMBT Történeti Hónapot a Háttér Társaság és a Labrisz közösen szervezi.

A kétezres évek végi események[szerkesztés]

Magyarországon 1997 szeptembere óta szerveznek évenkénti melegfelvonulásokat, kezdetben Melegbüszkeség napja, 2008-tól Meleg Méltóság Menet, 2010-től pedig Budapest Pride néven. A felvonulás kezdetben a néhány napos, később egy hetes, 2018 óta pedig az egy hónapos hosszúságóra bővült LMBTQ Fesztivál programsorozatba illeszkedik.

A tizenkét éven át békés körülmények között megtartott felvonulások után 2007-ben több támadás is érte a menetet, tojással, paradicsommal és füstbombával támadtak a melegekre az ellentüntetők.[1] A felvonulás utáni buli helyszínét elhagyó résztvevők közül többeket ért támadás.

A leghevesebb támadások 2008-ban érték a menetet: az erőszakos ellentüntetők tojásokat, krumplikat, kődarabokat, petárdákat dobáltak a felvonulókra és a rendőrökre.[2][3][4] Egy rendőrségi kisbuszt Molotov-koktéllal felgyújtottak, több rendőr megsérült, 57 embert előállítottak.[5][6] A felvonulás résztvevőit a kisföldalatti segítségével menekítették ki, a felvonulást záró koncertet le kellett mondani. Megtámadták Horn Gábort, Lévai Katalint és a másságát korábban nyíltan vállaló Szetey Gábor volt államtitkárt, valamint Orosz Józsefet is.[7] A rendőrség ettől kezdve tíz éven át kordonokkal biztosította az útvonalat.

2009-ben a rendőrség az előző évihez képest már komolyabb védelemmel készült: dupla kordont állítottak fel, az ellentüntetőknek így nem sikerült a felvonulás résztvevőinek közelébe férkőzniük.[8] Az ellentüntetők a rendőrökre támadtak, 41 személyt őrizetbe vettek.[9] Egy kisebb csoport megvert egy a fesztivál pólóját viselő lányt.[10]

Szimbólumai[szerkesztés]

A melegbüszkeség zászlója

A melegbüszkeség legfontosabb szimbóluma a szivárványzászló, amely a melegfelvonulások elengedhetetlen kelléke, de gyakran megtalálható meleg-szórakozóhelyek jelöléseként is. A zászló mellett fontos szimbólum a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraira emlékező rózsaszín háromszög és a több szervezet elnevezésében is szereplő lambda betű.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tollboa és záptojás az idei Gay Pride trendje”, Velvet, 2007. június 7. 
  2. Youtube videó a Liszt Ferenc utcai támadásról
  3. Tojászáporban és könnygázban vonultak a melegek”, Origo, 2008. július 6. 
  4. Oszlattak a Hősök terén is”, Index, 2008. július 5. 
  5. Melegfelvonulás: hét civil és hat rendőr került kórházba
  6. Civil ruhás rendőröket vertek”, TV2 Tények 
  7. Homoszexuális-felvonulás: oszlattak a Hősök terén is (+videók)”, HírTV, 2008. július 5. 
  8. Melegfelvonulás Budapesten”, Index, 2009. szeptember 5. 
  9. Összefoglaló - számokkal. BRFK, 2009. szeptember 6. [2009. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 9.)
  10. 8 évet is kaphatnak a melegfelvonulásos pólót viselő nő támadói”, Index.hu, 2009. szeptember 7. 

Fontosabb fogalmak, kifejezések[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]