Hajléktalanság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Közterületen heverő hajléktalan Európa közepén, a müncheni Rindermarkt téren (2014)

A közterületen élő hajléktalan emberek, a fedél nélkül élő, nomád, csavargó és a szokásos lakóhely fogalmát nem ismerő szemé­lyek, nem rendelkeznek kellő kapcsolati tőkével vagy jövedelemmel, amely átsegítené őket a lakhatási problémákon. Ennek hiányában nehezebben jutnak állandó jövedelmet biztosító munkahelyhez, nehezebben jutnak lakhatási lehetőséghez, nehezebben junak élelmiszerhez, ruházathoz és mindazokhoz a javakhoz, amelyek az egyszerű túléléshez szükségesek egy mai ember számára, ezért az életbenmaradáshoz a modern közösségekben a társadalmi szolidaritásra szorul. Általánosságban elmondható, hogy ahány fedél nélküli, hajléktalan, lakástalan, otthontalan ember, annyi sors, annyi körülmény, annyi különböző élethelyzet és perspektíva létezik a különböző országokban.[1] Magyarországon szabálysértéssé nyilvánították a közterületi hajléktalanságot és az arra rászoruló embereknek férőhelyeket biztosítanak, hogy ne kelljen a közterületeken életvitelszerűen tartózkodniuk.[2] Budapesten télen, a krízisidőszakban melegedők állnak rendelkezésre a hajléktalan emberek számára, ahol álláskeresés céljából és lakhatási ügyben internet és számítógép használatával is segítik őket.[3]

A hajléktalanellátó rendszer[szerkesztés]

A hajléktalanellátó rendszer feladata a hajléktalanok felkutatása, ellátása, fejlesztése, az önálló életvitelhez szükséges képességek helyreállítása, habilitáció, rehabilitáció.

A hajléktalanellátó rendszer elemei[szerkesztés]

Nem a törvényi szabályozás, hanem a gyakorlat szerint:

  • Utcai szociális munka: feladata az utcán élő hajléktalanok segítése, az ismeretlen hajléktalanok felderítése, a fizikai szükségletek kielégítése (élelmiszer, ruha, tisztálkodószerek, takarók, gyógyszer), alapvető ügyintézés (iratok pótlása, jövedelem szerzése, szociális ellátásokhoz való hozzájutás szervezése), információs segítségnyújtás (jogok, szociális ellátások, egyéb információk), majd lehetőség szerint szakellátásba továbbítás.
  • Krízisvonal: regionális diszpécserszolgálatok segítik a krízishelyzetbe került, hajléktalan, vagy hajléktalansággal veszélyeztetett személyeket, családokat.
  • Népkonyha: feladata napi egyszeri étkezési lehetőség biztosítása azok számára, akik más módon az étkezésüket megoldani nem tudják.
  • Nappali melegedő: feladata a hajléktalanok napközbeni tartózkodási lehetőség, tisztálkodási lehetőség, postai cím, csomagmegőrzés biztosítása, általában olyan szolgáltatások biztosítása, amelyek a lakhatási lehetőség hiánya miatt a hajléktalan személy számára nem elérhetőek.
  • Szociális Információs Szolgálat: feladata a hajléktalanok ügyintézésének támogatása, iratpótlás.
  • Éjjeli menedékhely: feladata szállás és kiegészítő szolgáltatások biztosítása egy éjszakára. Éjszakáról éjszakára igénybe vehető, az időtartam korlátozása nélkül.
  • Átmeneti szállás: feladata szállás és kiegészítő szolgáltatások biztosítása meghatározott időtartamra (általában 3 hó és 2 év között).
  • Hajléktalanok rehabilitációs intézménye: feladata a hajléktalan személyek rehabilitációja, az önálló életvitelhez szükséges képességek kialakítása.
  • Hajléktalanok otthona: hajléktalanoknak tartós szállást nyújtó intézmény, amelynek feladata az átmeneti szálláshelyen egészségi állapota, vagy kora miatt nem gondozható hajléktalanok ellátása, ápolása, gondozása.

Hatóságok és a hajléktalanság[szerkesztés]

A magyar parlament 2011-ben törvényt hozott a közterületen való életvitelszerű tartózkodás büntetéséről.[4] A törvény számos vitát váltott ki Magyarországon[5] és külföldön[6][7] egyaránt, míg végül az Alkotmánybíróság érvénytelenítette.[8][9] A vita azonban nem ért véget, önkrományzatok más eszközökkel próbálták tiltani az utcán történő lakást.[10]

A hajléktalanság története Magyarországon[szerkesztés]

Hajléktalanok a budapesti Deák téri aluljáróban.
Hajléktalanok sajátkezű lakhelye, „héder” Miskolcon

Hajléktalan az 1993. évi III. törvény (Szociális törvény) alapján:[11]

  • ellátási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki éjszakáit közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti.
  • igazgatási szemléletű meghatározás: hajléktalan az, aki bejelentett lakcímmel nem rendelkezik, kivéve, ha bejelentett lakcíme a hajléktalanszállás.

Kialakulásának gazdasági okai[szerkesztés]

A Központi Statisztikai Hivatal 1962 óta végez kutatásokat, azóta vannak pontosabb információink a magyarországi helyzetről. Az 1968-as gazdasági reformot követően 1978-ig a reálbér nőtt, azután csökkent, ezért mindazok a háztartások, amelyek elsősorban bérből éltek, nehezedő anyagi körülmények közé kerültek. Az egy főre jutó reáljövedelem növekedése azonban lelassult, 1982-től stagnált, majd 1990-től csökkent. Ez a folyamat eredményezte a létminimum alatti kategória növekedését. A jövedelmek szóródása jelentősen nőtt, emelkedett a „gazdagodás” mértéke, ezzel arányosa a szegények elszegényedése is fokozódott.

Hajléktalanok Menhelye Egylet[szerkesztés]

A századfordulóra (1876) létrehozták a Hajléktalanok Menhelye Egyletet[12] menhelyek alapítása és fenntartása céljából. Az első világháború után a lakáshelyzet tovább súlyosbodott. Az elcsatolt országrészekről tömegesen vándoroltak a főváros felé. Emellett tovább nőtt a munkanélküliség, csökkentek a reálbérek. A második világháború után a szétbombázott hajléktalanellátó intézményeket is elkezdték rendbe hozni, de ez rövid ideig tartott. Az 1950-es évektől ugyanis megváltozott a hivatalos ideológia, a hajléktalan kifejezés megszűnt jogi kategória lenni. A menhelyek és szükséglakások helyett állami bérlakások jöttek létre. Az új paradigma értelmében sem szegénység, sem hajléktalanság nem létezett többé. A kapitalista rendszerváltás időszakának (1989) sajátos szociálpolitikai gondjaként jelent meg újra hazánkban a rohamosan növekvő mértékű hajléktalanság és ennek tudatosodása. 1989 után a munkahelyek jelentős hányada megszűnt, amely a lakosság elszegényedéséhez vezetett. Robbanásszerűen nőttek a szociális és társadalmi különbségek.

Az 1990-es évektől napjainkig[szerkesztés]

Az 1990-es évek közepén a szegénység nyilvánvalóan Magyarország egyik legsúlyosabb társadalmi problémája, Budapest és a „vidék” szétválása kiéleződött. A kapitalista rendszerváltás időszakának (1989) sajátos szociálpolitikai gondjaként jelent meg újra hazánkban a rohamosan növekvő mértékű hajléktalanság és ennek tudatosodása.[13]

„Aki szegény, az a legszegényebb” – írta egykor József Attila, s talán nem is gondolta – vagy éppen zsenialitásánál fogva nagyon is ráérzett –, hogy tömör, nem is annyira lírai, mint inkább életszerű megfogalmazása milyen időtálló és örök érvényű lesz. A szegénység története „csak” folytatódik – s nem most kezdődik – napjaink Magyarországán.
– Baráthi Ottó: A szegénység, szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat, 2005. február[14]

A nyílt pénzügyi válság után (2009) a kormány kénytelen volt jelentős megszorító intézkedések (pl.: nyugdíjkorhatár emelése, táppénz csökkentése, lakástámogatási rendszer felfüggesztése, gázár és távfűtés támogatás csökkentése, ÁFA emelkedés) meghozatalára, mely összességében a szegénységben, illetve mélyszegénységben élőket sújtja. A magyar parlament 2011-ben törvényt[15] hozott a közterületen való életvitelszerű tartózkodás büntetéséről. A törvény számos vitát váltott ki Magyarországon és külföldön egyaránt, míg végül az Alkotmánybíróság érvénytelenítette. A vita azonban napjainkig sem ért véget, az önkormányzatok más eszközökkel próbálják tiltani az utcán történő életvitelszerű tartózkodást. Becslések alapján Magyarországon legalább 50 ezer ember "effektív hajléktalan".[16]

Veszélyeztetettek[szerkesztés]

A lakosság harmada szegénynek számít, több mint tizede leszakadt a társadalomról, kirekesztettségben él. Veszélyeztetettek a munkanélküliek, feketemunkások (hisz ők, nyugdíj nélkül vagy alacsony nyugdíjjal fognak megöregedni), gyermekes/sokgyermekes családok, nyugdíjasok, tartós betegségben vagy fogyatékossággal élők egy része és teljesen kiszolgáltatottak[forrás?] a hajléktalanok.

Országok alapján[szerkesztés]

Németországban a hajléktalanok kicsit több mint fele menekült.

Ország Hajléktalanok
száma
A forrás
éve
A lakosság
százaléka
 Bosznia-Hercegovina 143 000 2010[17] 3.73%
 Egyiptom 2013[18] 18.28%
 Németország 860 000 2016[19] 1.04%
 Guatemala 475 000 2012[20] 3.15%
 Guinea 2012[21] 68.5%
 Honduras 1 000 000 2013[22] 12.35%
 Elefántcsontpart 2014[23] 68%
 Nigéria 24 400 000 2007[24] 16.58%
 Peru 2011[25] 5.6%
 Oroszország 5 000 000 2014[26] 3.4%
 Dél-afrikai Köztársaság 7 000 000 2007[27] 14.31%
 Togo 100 000 1999[28] 2.11%
 Uganda 500 000 2014[29] 1.43%
 Ukrajna 1 000 000 2015[30] 2.35%
 Egyesült Királyság 307 000 2016[31] 0.46%
 Egyesült Államok 554 000 2017[32] 0.17%
 Venezuela 2 000 000 2012[33] 6.68%
 Zimbabwe 1 200 000 2013[34] 8.48%

Híres hajléktalanok[szerkesztés]

Egykori vagy jelenlegi híres hajléktalanok:

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról
  • Andorka Rudolf (2006): Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Győri Péter: Hajléktalanok - a szavak és számok hálójában, beszelo.c3.hu
  2. 14/2015. számú közigazgatási elvi határozat, lb.hu
  3. Könyves Éjjeli Menedékhely és Nappali Melegedő - Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, bmszki.hu
  4. Megszavazták a hajléktalanok elzárásáról szóló törvénymódosítást - origo.hu
  5. - Hazudtunk...? - egyhajlektalannapjai.blogspot.com
  6. ENSZ-szakértők: a magyar kormány vizsgálja felül a hajléktalanságot büntető törvényt - gondola.hu
  7. Az ENSZ emberei figyelmeztették Magyarországot - hvg.hu
  8. AB: lehet lakni az utcán! - gondola.hu
  9. Alaptörvény-ellenes a hajléktalanok utcán élésének tiltása - mandiner.hu
  10. Maradt még eszköz Orbán kezében a hajléktalanok ellen
  11. -KIK A HAJLÉKTALANOK? - fedelnelkul.hu
  12. http://www.esely.org/kiadvanyok/1998_5/ahajlektalanok_menhelye.pdf
  13. Magyarország a XX. században - Hajléktalanság, mek.oszk.hu
  14. Baráthi Ottó: A szegénység, Forrás, 2005. február, forrasfolyoirat.hu
  15. http://meltanyossag.hu/node/3313
  16. Durva: 50 ezer hajléktalan él Magyarországo, penzcentrum.hu
  17. Archived copy. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 13.)
  18. Egypt – UN-Habitat
  19. Germany: 150 percent rise in number of homeless since 2014. http://www.dw.com . (Hozzáférés: 2018. január 18.)
  20. Guatemala, con altos índices de déficit habitacional. construguate.com
  21. Archived copy. [2017. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 12.)
  22. Déficit habitacional en Honduras supera el millón - Diario El Heraldo (es-LA nyelven). Diario El Heraldo
  23. Ivory Coast, 2014. augusztus 27.
  24. http://www.unhcr.org/statistics/STATISTICS/4852366f2.pdf
  25. Archived copy. [2011. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 12.)
  26. Homeless Day 2014: New York and Manila among Cities with Most People Living on Streets 
  27. Winter freeze highlights homeless crisis”, 2007. május 24. 
  28. UFC TOGO : Erreur 404
  29. Archived copy. [2016. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 12.)
  30. Ukraine crisis: this conflict is far from over 
  31. https://www.independent.co.uk/news/uk/home-news/homeless-stats-uk-latest-figures-new-study-shelter-housing-a8042841.html
  32. Cite web hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!
  33. Forero, Juan. „Venezuela’s homeless put their hopes in God and Chavez”, 2012. február 13. (en-US nyelvű) 
  34. Zimbabwe's urban housing crisis”, 2013. március 8. 
  35. Sztárok, akik hajléktalanok voltak a hírnév előtt, offline.hu

Megjegyzés[szerkesztés]


További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajléktalanság témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]