Sztereotípia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az őrült tudós sztereotip ábrázolása.

A sztereotípiák olyan személyiség sémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ osztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni.

A szó eredete[szerkesztés]

A szó görög eredetű. A stereós (στερεός), - ami szilárdat jelent - és a týpos (τύπος) - vagyis forma, sablon - szavak összetételéből áll. A sztereotípia szót először a nyomdaiparban használták egy sokszorosító eljárásra. A modern pszichológia alkalmazásában csak később 1922-ben jelent meg Walter Lippmann által, aki a „Public Opinion” könyvében használta, tömör meghatározásaként „az emberben tudatában (fejében) őrzött kép a világunkról” jelenség megnevezéseként.

Működése[szerkesztés]

Agyunk a folyamatosan érkező információ áradatot különböző módszerekkel dolgozza fel és teszi lehetővé az emlékezet számára az adatok felidézését. A sémás feldolgozás folyamán agyunk nem rögzíti egy új esemény összes részletét, hanem a meglévő sémák egyikével hasonlítja össze így feldolgozás gyors. A folyamat automatikus, legtöbbször tudatában se vagyunk a konstruálási folyamatnak.

A sztereotípiák az egyén számára emberek osztályait reprezentáló sémákat jelenti. Az általánosító jellege miatt az elraktározott információ könnyen torzul és részleteiben pontatlan lesz (akár végletesen is). Azonban kísérletek bizonyítják a sémás feldolgozás segítségével az emberek sokkal több mindenre emlékeznek.

Egy új személlyel való találkozáskor az emberek zöme nem fotografikusan rögzíti emlékezetében a megjegyzendő illetőt. Nem raktározzuk el egyszerre az összes megkülönböztető fő személyiség jegyeket, mint hajszín, szemszín, magasság, egyéb egyéni megkülönböztetési jegyek (anyajegy), stb. E helyet inkább általunk ismert sémába foglaljuk őt (mint például alacsony, olasz típus, vidám, gesztikuláló). Ezután ez a sémás, sztereotip kép könnyebben előhívható és társítható lesz a személyhez. Azonban a részletek felidézésével könnyen pontatlanok leszünk, mert esetleg az „olasz típus” besorolás miatt úgy emlékszünk vissza, hogy barna szemű az illető, holott valójában kék.

A sztereotípiák természetesen nemcsak információ feldolgozására és elraktározására vannak hatással hanem értelemszerűen az így előhívott - valóságtól eltérő - adatok felhasználásával befolyásolja társas viselkedésünket. A sztereotípiák fennmaradását elősegíti annak önbeteljesítő hatása, amikor viselkedésünket az így rögzített séma elvárásaihoz igazítjuk. Egyben elvárunk és tudni vélünk az egyénnél esetleg nem létező viselkedés mintákat is. A rögzült elvárások aztán előítélethez vezethetnek, amelyek akkor válnak problémássá ha az új - a sztereotípiának ellentmondó - információk nem módosítják az elraktározott hibás besorolást.

Nem csupán saját tapasztalat alapján alakíthatunk ki sztereotípiákat hanem társas tanulás által is. A sztereotípiákra nagy hatást gyakorolnak még a szociális attitűdök, amelyek szabályozzák negatív és pozitív viszonyulásainkat tárgyakhoz és személyekhez.

A sztereotípiák lehetnek egyaránt negatív, pozitív és akár semlegesek is.

Elsőbbségi hatás[szerkesztés]

Azonos információkat agyunk nem egyformán dolgoz fel. Egyik ilyen fontos befolyásoló tényező az ún. „elsőbbségi hatás”. Például ha valakiről tapasztalunk 5 negatív és 5 pozitív tényezőt, akkor az egyénről kialakított kép rögzülésében meghatározó, hogy melyik tényezővel találkoztunk elsőre. Ezután az így besorolt egyénnel kapcsolatos információk bővítését is ehhez viszonyítva fogjuk megtenni.

Korrelációk (Együttjárás)[szerkesztés]

A csoportokra vonatkozó sztereotípiák alapja egyes általunk alkotott elméletek, amelyek arról szólnak, hogy milyen tulajdonságok és viselkedések milyen másik tulajdonsággal és viselkedéssel társítható.

Társas tanulás útján létrejött sztereotípiák jellemző területei[szerkesztés]

„Ahogy az átlag ír intézi a dolgokat.” Az írek amerikai sztereotip ábrázolása 1871-ben.

Néhány jellemző téma:

  • Nemi sztereotípiák. Férfi-nő, apa-anya szerepek jellemzői
  • Szexuális sztereotípiák. Hetero-, és homoszexuális megitélések
  • Megjelenésre és kinézetre vonatkozó sztereotípiák. A kinézet alapján köztudatban lévő sztereotípiák. Pl.: „a szőke nők buták”, „a kövérek lusták”.
  • Nemzeti és etnikai sztereotípiák Nemzeti hovatartozásra épülő sztereotípiák, mint például a „svájci precíz”, „az olasz vidám”
  • Szakmákról szóló sztereotípiák. Különböző szakmákhoz társított sztereotípiák

Sztereotípiavédelmező mechanizmusok[szerkesztés]

Külső körülménynek való tulajdonítás[szerkesztés]

Alapvetően ha valamilyen információ eltér a várttól vagy normálistól, alaposan utánajárunk. A sztereotípiák esetében egészen addig mehet ez, amíg egy külső oknak nem tulajdonítjuk a cselekvő kiugró viselkedését a természete helyett. Így a sztereotípia fent marad, csak a helyzetnek tulajdonítjuk a személy viselkedését.

Új kategóriák létrehozása[szerkesztés]

Egy másik módszer a specifikus, új kategóriák, azaz altípusok létrehozása a sztereotípián belül, például a feketék altípusai lehet: üzletember, gettólakó. Ezzel a módszerrel megmarad a régi sztereotípia, csak kisebb csoportokra bontva új megállapítások keletkeznek, tehát a kivétel erősíti a szabályt csoportot hoznak létre.

Kontraszthatás[szerkesztés]

A harmadik módszer során az inkonzisztens információ sikertelen magyarázása és lehetséges altípusok létrehozásának elbukása miatt a nem sztereotip viselkedésű embereket a csoport kiemelkedő és teljesen különleges tagjának titulálják, ezzel megőrizve a csoport többi tagjára nézve a szabályokat. Ezt kontraszthatásnak hívjuk. Néha már annyira különbözőnek látják az ilyen egyént a csoporttól, hogy inkább oda nem illőnek tekintik, ez által pedig a csoportbenyomás megmarad.

Sztereotípiák leküzdése[szerkesztés]

Allport kontaktushipotézise:[szerkesztés]

Bizonyos körülmények között különböző csoportok tagjai közötti közvetlen kapcsolat csökkentheti, vagy akár meg is szűntetheti a sztereotípiákat, előítéleteket és az így kialakuló diszkriminációt.

A kapcsolat hatásossága[szerkesztés]

Ha az interakció a megfelelő kapcsolatot eredményezi (olyat, ami megakadályozza a sztereotípiavédő mechanizmusok működését), a sztereotípiák megváltozhatnak. Például, ha a csoporttal való kapcsolat során a tagok többször hasonló helyzetet teremtenek és hasonló, sztereotípiától eltérő információkat adnak át ezzel a külső körülménynek való tulajdonítást akadályozzák meg, ezen kívül a több csoporttaggal való találkozás az altípusok létrehozását nehezíti meg és végül, ha ezek a tagok tipikus csoporttagok, akkor a kontraszthatás is megszűntethető.

Tudatosság[szerkesztés]

Odafigyeléssel, kellő motivációval és a csoporttagok megismerésének lehetőségével az automatikusan aktivált sztereotípiák is leküzdhetőek, csak tudatosan keresni kell az inkonzisztens információkat.

A nemi sztereotípia[szerkesztés]

A nemi szerepek elsajátítása már csecsemőkorban elkezdődik és tart egész életen át. A szereptanulás fő színterei a család, az iskola, a média és a kortársak lehetnek. Bár az esélyegyenlőség az Európai Unió alapelvei közé tartozik annak megalakulása óta, és bár a női foglalkoztatás növelését, a munka és a család összeegyeztetését az EU kiemelt figyelemmel kezeli, a nemi sztereotípiák mégis erősen meghatározzák korunk gondolkodásmódját.

A nyugati típusú kultúrákban főleg a következő sztereotípiák a jellemzőek:

  1. A munka nemek szerinti elkülönülése;
  2. a férfi agresszivitás;
  3. a férfiak meghatározó szerepe a katonai és politikai körökben;
  4. a gyereknevelés női felelősségkörbe sorolása;
  5. a következő tulajdonságok egyértelmű nemekhez kötése: gondoskodás, elhivatottság, engedelmesség, önállóság, eredményesség, függetlenség;
  6. családon belüli szerepfelosztás: nő a család belső összetartója, a férfi a külvilág felé képviseli a családot
  7. férfi = alkotás és irányítás, kreativitás; nő= expresszivitás, intuíció, befogadás, inkább passzív szerep

A nemi sztereotípia egy általános példája: A „tipikus” férfi erős, célratörő, agresszív; ezzel szemben a „tipikus” nő gondoskodó, kedves, visszahúzódó. Ehhez hasonló „elvárásokkal” nap mint nap találkozhatunk, mégis érdemes kiemelni egy területet, ahol a probléma roppant szembetűnő, és napjainkban is sokakat foglalkoztat: ez pedig a munkaerőpiac.

Minden munkavállaló fejében ott van, hogy milyen elvárások vannak a férfi és női kollégákkal szemben egy munkahelyen. Nők esetében, pl. simulékonyság, mindenkivel szembeni kedvesség, gondoskodás, visszahúzódó viselkedés. Férfiak esetében: célratörő, határozott, tervezze meg a cselekedeteit, lássa előre, milyen hatásai lesznek lépéseinek. Döntsön logikusan és érzelemmentesen.

A nők és férfiak zöme a nemi sztereotípiáknak megfelelően viselkedik a munkahelyén, hiszen ha valaki nem ezeknek megfelelően viselkedik, azt általában negatívan ítélik meg a körülötte lévők. Ugyanakkor igaz az is, hogy a személyiség fejlődés és az ennek következtében elért munkahelyi pozíciók kölcsönhatásban állnak egymással, hiszen az elért pozíció függ a személyiségtől, az önpercepciótól, míg a hierarchiában elfoglalt hely visszahat, alakítja a személyiséget.

Manapság egyre több kutatás fókuszában a férfiak és a nők lehetőségei közötti egyenlőségek és egyenlőtlenségek arányai állnak. Jelentős eltérés tapasztalható például a betöltött vezetői és beosztotti pozíciók arányában, abban, hogy az egyes gazdasági szektorokban milyen arányban képviseltetik magukat a nemek, illetve a férfiak és nők azonos pozícióban elvárható béreiben is. A különbségek bemutatására, íme, egy érdekes adat az ENSZ 2006-ban készített Gender Gap - nemi egyenlőségi indexéből. A világszervezet mutatója azt méri, hogy milyen a nők és férfiak egyenlősége a következő területeken:

  • gazdasági részvétel és lehetőségek
  • oktatási eredmény
  • egészség és túlélés
  • részvétel a politikai döntéshozatalban

Magyarország az összesített eredmények alapján, a vizsgált 115 ország között az 55. helyen áll.

Forrás[szerkesztés]


További információk[szerkesztés]