Előítélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az előítélet (más néven: elfogultság, sztereotípia) a tényeken, a hibás vagy merev általánosításokon alapuló, előre kialakított feltételezés, vélemény. Az előítélet a gondolkodás gazdaságosságra törekvő tulajdonságának velejárója - mindenki él vele, ha nem is éppen az emberekkel kapcsolatosan, viszont nem azonos az előzetes ítélet fogalmával. Az előítélet az a jelenség, amikor egy személyre adott érzelmi reakciónkat a személy csoportjához fűződő érzéseink határozzák meg.

Meghatározásai[szerkesztés]

G. W. Allport meghatározása szerint az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, melynek alapja pusztán annyiban van, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezik róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik.[1] "Az előítélet hatására előítéletünk tárgya hátrányos helyzetbe kerül, holott ezt a viselkedése nem indokolja."[2]

A Magyar nagylexikon definíciója szerint „olyan előzetes ítélet (ismeret, tudás, attitűd) amely megelőzi a valóságról alkotott konkrét benyomásokat, így tudáspótló, ismeret-kiegészítő szerepe is van, segít eligazodni a még nem ismert emberi és társadalmi viszonylatokban is.”[3] Az előítéletek jelenségének legfontosabb mozzanata az érzelmi síkon kialakuló előzetes megismerés nélküli, pusztán benyomások alapján szerveződő ítélethozatalt a csoport, vagy a csoporthoz tartozó egyén tulajdonságaira és társadalmi státuszára vonatkozóan.

„Osztatlan az előítélet-kutatók állásfoglalása, miszerint az előítéletek ellenállnak a tapasztalatnak és a józan megfontolásoknak, és akkor is ragaszkodunk hozzájuk, ha valóságérvényüket, mint elégtelent megcáfolják. H. E. Wolf kétféle típusát különbözteti meg az előítéleteknek. Mindkét típus közös sajátja a szóban forgó ismereti tartalom feltétlen elfogadása. Az egyik típusban ehhez az ismeret tárgyának elégtelen ismerete, a másik típusban az ismeret tárgyára vonatkozó megbízható ismeret figyelmen kívül hagyása társul a feltétlenül elfogadott ismereti tartalomhoz.”[4]

A kutatók egy része érzelmi, kognitív és viselkedéses tényezőket tartalmazó átfogó vélekedésként definiálja az előítéletet. Az előítélet központi komponense az attitűdtárgyra vonatkozó értékelés.

Ítéletalkotás valamiről, általában kevés tapasztalat alapján, vagy minden tapasztalat nélkül. Szilárd attitűd, amelynek megvitatása kevéssé lehet eredményes.

Az előítélet megnyilvánulásának Gordon Allport-féle skálája[szerkesztés]

  1. Szidalmazás, szóbeli bántalmazás
  2. Elkerülés
  3. Megkülönböztetés
  4. Fizikai bántalmazás
  5. Megsemmisítés

A hátrányos megkülönböztetéssel szemben a legcélszerűbb lépésnek az látszik, ha az embereket felvilágosítjuk új ismeretekkel, amelyek alapján az emberek új értékeket alakítanak ki, az értékek alapján pedig viselkedésük strukturálódik, és új készségeket, jártasságot alakítanak ki, illetve a gyakorlás során új tapasztalatokra tesznek szert.

Az előítélet társadalmi és kognitív alapjai[szerkesztés]

Az előítéletek kialakulásában mind társadalmi, mind pedig kognitív faktorok is szerepet játszanak. Társas kapcsolataink, interakcióink amellett, hogy befolyásolják, hogy a világot milyen csoportokra osztjuk fel, arra is hatással vannak, hogy miképpen gondolkodunk, érzünk ezekkel a csoportokkal kapcsolatban. A csoporttagság már önmagában irányíthatja az előítéleteket, mivel alapvetően mindannyiunkban meg van a vágy, hogy saját csoportunkat felsőbbrendűnek lássuk. A kognitív faktorok emellett táplálhatják és fenntarthatják az előítéleteket azáltal, hogy befolyásolják, ahogy a világot észleljük és viszonyulunk hozzá. Annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk tájékozódni a társas világban, csoportokba soroljuk azokat az embereket, akik számunkra hasonlónak tűnnek. A csoportok tagjait pedig nagyjából egyformának látjuk. Megismerő folyamataink azonban nem mindig torzításmentesek, hiszen az, ahogyan gondolkodunk, legtöbbször saját érdekeinket szolgálja, mint például a mieink és saját magunk túlértékelése másokkal szemben. Az információk szelektálása és értékelése is ezen nézeteinket erősíti minden cáfolat nélkül. A társas és kognitív folyamatok azonban nem különülnek el egymástól az előítéletek kialakulásában. A társadalmi csoportok szerint felosztott világ megadja a keretet az előítélet létrehozására. A csoportokkal kapcsolatos hiedelmek, érzelmek és benyomások pedig ki is töltik a keretet, nem csak alapot, de igazolást is adva az előítéleteknek.

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Allport, Gordon : Az előítélet. (Osiris Könyvkiadó, Budapest, 1999.)
  • Ligeti György [szerk.]: XENO.HU. (Kurt Lewin Alapítvány, Budapest, 2004.)
  • Csepeli György: Bevezetés a szociálpszichológiába. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.)
  • Susan T. Fiske: Társas Alapmotívumok. (OsirisKiadó, Budapest, 2006.)
  • Eliot R. Smith, Diane M. Mackie: Szociálpszichológia. (OsirisKiadó, Budapest, 2004.)

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. G. W. Allport: The Nature of Prejudice, 1979.
  2. Allport, G. W., (1954b). The nature of prejudice. Reading, MA: Addison-Wesley 9.o.
  3. Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 251. o. ISBN 9638577355  
  4. Csepeli György: Bevezetés a szociálpszichológiába, 1991.
  • Eliot R. Smith, Diane M. Mackie: Szociálpszichológia. (OsirisKiadó, Budapest, 2004.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]