Transzneműség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A transzneműség a születéskor kapott nemmel való azonosulás vagy az ennek megfelelő testi megjelenés hiánya. Ernyőfogalomként magában foglalja a nemi identitás és annak kifejezéseinek spektrumait. Ellentéte a ciszneműség.

Az újabb kutatások kimutatták, hogy a nemi tudatnak részben biológiai alapja van: a férfitestben, de női tudattal élő emberek agya például női jegyeket is mutat.[1][2][3][4]

Több különböző fogalmat ölel fel, melyek közül némelyiket a köznyelvben a transzneműség szinonimájaként is használják:

  • a transzszexualitást: amikor egy ember nemi tudata ellentmond a testi nemi szerveinek (például férfitestben élő nő, aki biológiailag férfi, lelkileg viszont nő),
  • az interszexualitást: amikor valakinek nem egyértelmű a testi neme (korábbi nevén hermafroditizmus),
  • a transzvesztitizmust: ha valakinek nincs problémája a testi nemével, de az ellenkező nem ruháit viseli.

Az egyik legelfogadottabb meghatározás szerint „transzneműek azok az emberek, akiket valamilyen neműnek soroltak be – legtöbbször születéskor és a nemi szerveik alapján –, de akik ezt a nemi szerepet magukra nézve téves vagy hiányos megjelölésnek találják”.

A bináris transzneműség két alapvető formája az FtM és az MtF: az FtM a nőből férfivá, az MtF pedig a férfiból nővé alakult vagy alakuló embert jelölheti. Különösen fontos lehet ez a transzszexuálisok esetében, ahol a két csoportnak egész más nehézségekkel kell szembenézniük. (A nem bináris transzneműség pedig azok körét fedi le, akik egyik nembe sem kívánják magukat besorolni vagy semlegesek szeretnének maradni. A férfi és nő binaris felosztásának korlátait a genderqueer irányzat töri meg.)

A nyugati kultúrától eltérő kultúrákban több helyen (például az amerikai indiánok, a thaiok (ladyboy), a kínaiak, dél-ázsiaiak, a zapotékok körében vagy az iszlám országokban) régóta számon tartanak olyanokat embereket, akik valamilyen módon kívül esnek a két társadalmi nem szerinti férfi-nő felosztás klasszikus kettősségén, és úgymond a „harmadik nemhez” tartoznak: őket modern kifejezéssel leginkább transzneműnek hívhatnánk.

Egyéb kérdések: a szexuális irányultság[szerkesztés]

A transzneműség identitás, vagyis arra utal, hogy az illető nemileg hová tartozónak tartja magát, nem pedig arra, hogy kihez vonzódik (vö. szexuális irányultság). A transzneműség az irányultságtól független, arra „merőleges” dimenzió: a transzneműek közt ugyanis léteznek heteroszexuálisok, homoszexuálisok, biszexuálisok és aszexuálisok egyaránt.

Az, ha valaki például ellenkező nemű testben szeretne élni, semmit sem mond arról, hogy az illető melyik nem iránt érdeklődik, és az sincs szükségszerűen meghatározva, hogy ez az átalakulás során megváltozik-e, vagy sem. Ugyanígy, az a (mára jórészt elavult) kép sem helytálló, miszerint a homoszexuálisok viselkedésben vagy öltözködésben az ellenkező neműeket imitálnák: a meleg férfiak és a leszbikus nők túlnyomó többsége jól érzi magát a nemüknek megfelelő külsővel (ennek is köszönhető, hogy nagy részük továbbra is megteheti, hogy nem fedi fel magát mások előtt).

A nemi identitás és a szexuális irányultság különbözősége ellenére a szexuális kisebbség fogalma mindazokat felöleli, akik akár az egyik, akár a másik téren bármiben eltérnek a többségtől, mint ahogy az LMBT elnevezés (leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek) is mindkettőre egyaránt utal.

Magyarországi helyzet, érdekvédelem[szerkesztés]

A hazai viszonylatban még az LMBTQ közösségben belül is sok diszkriminációval küzdő és alulreprezentált kisebbséget képvisel a transz emberek csoportja. Erős a látencia, magas a transzneműséget, a nemi identitás kérdését, mint kvázi gyógyítandó "betegséget" megélők tábora. Az LMB közösséghez képest jóval lassabb az előre lépés az emancipáció szempontjából, a téma rendkivül tabunak számít a közbeszédben és a magánéletben egyaránt. Az állam részéről "szabályozás" csak egy bürokratikus gyakorlat szintjén van a nem jogi elismerésére, vagyis a névváltoztatásra. (Klinikai szakpszichológusi, pszichiáteri és urológiai vagy nőgyógyászati szakvéleményre van szükség a kérelem benyújtásához a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal felé. Amit a BÁH az Emberi Erőforrások Minisztériumával együttműködve általában három hónap alatt jóváhagy.) Az egészségügyi szolgáltatésok mind alacsony színvonalúak vagy csak drágán elérhetőek. Az OEP 2006 óta nem finanszírozza a transz emberek egészségügyi ellátását. A hormonkezeléshez nehéz megfelelő endokrinolgus szakorvost találni. Szegeden, Pécsett és Kiskunhalason van lehetőség nemi helyreállító sebészeti beavatkozások igénybevételére. A legismertebb és egyben a "legnagyobb" magyar transznemű szervezet a már 2007-ben megalakult, azonban csak 2011-ben (november 20-án, a transznemű emlékezés napján) bejegyzett Transvanilla Transznemű Egyesület. Találkozókat tart, a lobbi mellett tanácsadással foglalkozik, valamint lelki segítségnyújtást is biztosít egy rendszeres önismereti csoport formájában. Tagja a Transgender Europe (TGEU)-nak, az európai transzszervezeteket összefogó ernyőszervezetnek. Rajta kivül kettő, a feminizmust a transz témával egybefoglaló ideológiájú, azaz hangsúlyozottan transzfeminista informális és aktivista jellegű csoport létezik változó működési potencionállal. A TranszPont és a Transznemű infopont. A cél mindhárom szervezet esetében közös: A transz emberek a saját nemi identitásukat és szexuális irányultságukat korlátlanul, támadásoktól és akadályoktól mentesen élhessék még.

Források[szerkesztés]

  1. Az agy nemi jellege betegségeket okozhat (BBC News, 2005. október 23.) (angol)
  2. Az agyat a transzneműséghez kapcsoló tanulmány (New York Times, 1995. november 2.) (angol)
  3. A nemek közti különbségek az emberi agyban, és ennek kapcsolata a transzszexualitással (Nature, 1995. november 2.) (angol)
  4. MtF transszexuálisok női neuronszáma a limbikus rendszerben Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ (angol)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]