Ugrás a tartalomhoz

Francesco Rosi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Francesco Rosi
Született1922. november 15.[1][2][3][4][5]
Nápoly[6][4]
Elhunyt2015. január 10. (92 évesen)[2][3][7][5][8]
Róma[9]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2015. január 10.)
  • olasz (1922. november 15. – 1946. június 18.)
ÉlettársaNora Ricci
Gyermekeiegy gyermek:
Carolina Rosi
Foglalkozása
Kitüntetései
Lista
  • a francia Becsületrend tisztje
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • a Padovai Egyetem díszdoktora
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Nastro d'Argento for Best Subject
  • a Velencei Filmfesztivál zsűrijének díja (La sfida, 1958)
  • Ezüst Medve díj a legjobb rendezőnek (Salvatore Giuliano, 1962)
  • Arany Oroszlán díj (Hands Over the City, 1963)
  • Nastro d'Argento for the director of the best film (1963)
  • David di Donatello for Best Director (The Moment of Truth, 1965)
  • Arany Pálma (The Mattei Affair, 1972)
  • David di Donatello for Best Director (Illustrious Corpses, 1976)
  • David di Donatello for Best Director (Krisztus megállt Ebolinál, 1979)
  • David di Donatello for Best Director (Három fivér, 1981)
  • BAFTA-díj a legjobb filmnek (Krisztus megállt Ebolinál, 1983)
  • David di Donatello for Best Director (Carmen, 1985)
  • David di Donatello for Best Director (A fegyverszünet, 1997)
  • doctor honoris causa from the University of Paris 1 Pantheon-Sorbonne (2002. április 5.)[10]
  • Tiszteletbeli Arany Medve (2008)
  • Golden Lion for Lifetime Achievement (2012)
Rendezői pályafutása
Aktív évek1948–1997
Díjai
BAFTA-díjak
Legjobb idegennyelvű film
Krisztus megállt Ebolinál (1983)

A Wikimédia Commons tartalmaz Francesco Rosi témájú médiaállományokat.

Francesco Rosi (Nápoly, 1922. november 15.Róma, 2015. január 10.[11]) BAFTA-díjas olasz filmrendező, forgatókönyvíró. Lánya, Carolina Rosi (1966) színésznő.

Életpályája

[szerkesztés]

Francesco Rosi Nápolyban született és nőtt fel. Egyetemi tanulmányait a Nápolyi Egyetem jogi szakán végezte. 1943-ban néhány egyetemista társával együtt letartóztatták a nácik elleni fellépésük miatt. Sikerült megszöknie és ezután Toszkánában rejtőzött el. 1944-től a rádiónál dolgozott. 1946-ban Rómában Ettore Giannini színházi asszisztense volt. Első filmes megbízása Luchino Visconti felkérése volt a Vihar előtt (1948) című film asszisztensi munkájára. Ezután Michelangelo Antonioni, és Mario Monicelli, majd ismét Visconti, aztán pedig Luciano Emmer asszisztense volt. 1951-től forgatókönyvíró. 1956-ban Vittorio Gassman társrendezője volt. 1957-től rendező.

Filmjei erősen politikai indíttatású, élesen társadalombíráló alkotások.

Filmjei

[szerkesztés]

Díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]