Philippe Garrel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Philippe Garrel
Philippe Garrel (2008).jpg
Született 1948április 6. (72 éves)
Párizs, francia
Állampolgársága francia[1]
Házastársa
  • Caroline Deruas
  • Brigitte Sy
Élettárs Nico
Gyermekei
SzüleiMaurice Garrel
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró, filmoperatőr, színész
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Philippe Garrel témájú médiaállományokat.

Philippe Garrel (Párizs 1948. április 6. –) francia filmrendező, forgatókönyvíró és színész. Híres színészcsalád sarja, édesapja Maurice Garrel színész, fia pedig, Louis Garrel színészként írta bele magát a filmtörténetbe. Filmjei számos díjat nyertek mind a cannes-i, mind velencei filmfesztiválon.

Életpályája[szerkesztés]

16 évesen érettségizett, és hamarosan elkészítette első rövidfilmjét (Les Enfants désaccordés, 1964). 1965-ben még egy rövidfilm következett Droit de visite címmel, amelyhez nem írt forgatókönyvet. Ezt követően forgatta A Seize millions de jeunes dokumentumfilm sorozatot az Antenne 2 tv-csatorna számára.[3] 1966-ban rendezte az Anémone egyik epizódját. Első mozifilmjét, a Marie pour mémoire-t 1967-ben készítette. 1968 áprilisában fődíjat nyert Hyères-ben, a fiatal francia film fesztiválján (Festival du Jeune Cinema).[4] A filmet csak 1982-ben vetítették nyilvánosan először.

A filmkritikusok kedvezően írtak alkotásairól. Hosszú dialógusai miatt Jean-Luc Godard, a serdülőkori válság témája miatt François Truffaut, a szereplők bolyongása miatt Jean Eustache örökösének tekintették. Garrel azonban saját stílust alakított ki. Filmjeiben lelki feltárulkozást találunk. A szereplők (gyakran saját családtagjai és barátai) a legtitkosabb rögeszméiket, egzisztenciális kétségeiket, bizonytalanságaikat fedik fel. A 70-es években, a kortárs rendezőktől eltérően, a lineáris elbeszélés, a minimális díszlet és a ritka párbeszéd jellemezte filmjeit.

Filmjei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  2. https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2006.67.0.html, https://web.archive.org/web/20190720123540/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2006.67.0.html, 2019. december 29.
  3. Philippe Garrel: Les jeunes et l’argent (francia nyelven). festival-entrevues.com, 1967. (Hozzáférés: 2020. április 15.)
  4. Craig Hubert: A french director who turned the experience of May ’68 into intimate cinema (angol nyelven). hyperallergic.com, 2017-10-26. (Hozzáférés: 2020. április 15.)

Források[szerkesztés]

  • Philipe Garrel (francia nyelven). cinema.encyclopedie.fr. (Hozzáférés: 2020. április 15.)

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Bikácsy Gergely: Bolond Pierrot moziba megy - a francia film ötven éve (Budapest, 1992, Héttorony Könyvkiadó - Budapest Film)
  • Paul Schrader: A transzcendentális stílus a filmben: Ozu/Bresson/Dreyer (Szerzőifilmes Könyvtár 2. kötet; Budapest, 2011, Francia Új Hullám)
  • Bikácsy Gergely cikke, Filmvilág 1990/4. szám pp. 24–26.

További információk[szerkesztés]

Philippe Garre filmjei