Ugrás a tartalomhoz

Jack Lemmon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack Lemmon
SzületettJohn Uhler Lemmon III
1925. február 8.[1][2][3][4][5]
Newton, Massachusetts
Elhunyt2001. június 27. (76 évesen)[1][2][3][4][5]
Los Angeles, Kalifornia
Állampolgárságaamerikai
Házastársa
  • Cynthia Stone (1950–1956)
  • Felicia Farr (1962–2001)
GyermekeiChris Lemmon
SzüleiMildred Burgess Noel
John Uhler Lemmon Jr.
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Lista
Halál okahúgyhólyagrák
SírhelyeWestwood Village Memorial Park temető

Magassága175 cm
Színészi pályafutása
Aktív évek1949–2001
Híres szerepei
Műfajokfilmvígjáték
Díjai
Oscar-díjak
Golden Globe-díjak
BAFTA-díjak
Emmy-díjak
További díjak
Screen Actors Guild-díj

David di Donatello-díj

Jack Lemmon aláírása
Jack Lemmon aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Lemmon témájú médiaállományokat.

Jack Lemmon (Newton, Massachusetts, 1925. február 8.Los Angeles, 2001. június 27.) kétszeres Oscar- és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező.

Pályafutása alatt számos, legendássá vált szereppel gazdagította Hollywoodot, de elsősorban örök barátjával, Walter Matthauval alakított párosának köszönhette sikereit: olyan ismert komédiákban szerepelt a híres duó, mint A szomszéd nője mindig zöldebb, a Még zöldebb a szomszéd nője, a Szenzáció!, a Sógorom, a zugügyvéd, a Furcsa pár vagy a Haver, Haver. A filmtörténelem egyik legjobb és legsikeresebb művészeként 76 évesen egy Los Angeles-i rákklinikán hunyt el.

Fiatalkora

[szerkesztés]

Egy liftben született a newtoni Newton-Wellesley Hospitalban. Édesanyja, Mildred Burgess LaRue, édesapja John Uhler Lemmon Jr., aki egy fánkokat forgalmazó cégnek volt az elnöke.

Bár jó körülmények között nevelkedett, sokat betegeskedett gyerekkorában, ennek ellenére jó tanuló volt. A helyi John Ward Általános Iskolába járt, majd 22 évesen diplomázott a Harvard Egyetemen. A második világháborúban zászlósként szolgált a haditengerészetnél, majd leszerelése után döntött úgy, hogy színész lesz. A következő években az Old Nick szalonban zongorázott New Yorkban, ezenkívül rádiós szappanoperákban lépett fel, később a televízió foglalkoztatta színészként.

Pályafutása

[szerkesztés]

1953-ban jutott el a Broadwayre, ahol feltűnően nagy sikereket aratott. 1954-ben kapta meg első filmszerepét a Mr. Roberts című filmben, mellyel mellékszereplőként Oscar-díjat is nyert. Ez egyedülálló debütálás volt Hollywood filmtörténetében.[forrás?]

A Mr. Roberts Oscarja után többnyire ismeretlen szerepek következtek. 1959-ben fergeteges sikert aratott a Van, aki forrón szereti című Billy Wilder moziban, Marilyn Monroe és Tony Curtis partnereként. A komédiáért mind a kritikusok, mind a közönség egyaránt lelkesedett, Lemmon pedig második Oscar-jelölését is begyűjtötte. Ezt követően több Wilder-filmben is főszerepet vállalt (Legénylakás, Irma, te édes), az előbbiért újfent díjra jelölte az akadémia.

1966-ban a színész neve gyakorlatilag összeforrt Walter Matthau-éval, akivel a Sógorom a zugügyvéd című filmben arattak nagy sikert és elindították a következő évtizedek komikusi együttműködését. A két színész modern Stan és Pan párost alkotott együtt, sikereik elsősorban a könnyed szórakoztatás műfajában teljesedtek ki. Következő közös sikerük két évre rá következett: a Furcsa pár (1969) című filmben ma már klasszikusnak mondható alakítást nyújtottak. 1971-ben a rendezői székben is kipróbálta magát, a Csakazértis nagypapa című alkotása főszerepére legjobb barátját, Matthaut kérte fel. A film négy Oscar-jelölést kapott. 1972-ben két könnyed vígjáték következett, az Avanti! és a Közelharc férfiak és nők között. 1974-ben a Mentsük meg a tigrist! című filmdrámában nyújtott alakításáért másodjára nyerte el az Oscar-díjat. 1977-ben az Airport '77 című katasztrófafilmben tűnt fel, egy utasszállítógép kapitányát alakítva Burt Lancaster társaságában. Az évtized végén a mára igazi filmklasszikusnak mondható Kína-szindróma (1979) című drámában szerepelt Michael Douglas és Jane Fonda mellett. A filmben Lemmon egy atomerőmű mérnökét formálta meg.

1980-ban a Tisztelgés című film főszerepéért elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi főszereplőnek járó díját, és az Oscarra is jelöljék. 1981-ben ismét Matthau-val parádézott a Haver, haver című Wilder-komédiában, majd az Eltűntnek nyilvánítva főszerepéért megkapta pályafutása nyolcadik Oscar-jelölését is. A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon ismét a legjobb színésznek választják meg. Az 1980-as évek végén gyakorlatilag csak olyan könnyed vígjátékokban vállalt szerepet, mint a Makaróni és az Ilyen az élet!. Az évtized végét a Drága papa című drámával zárta, melyben együtt játszott az általa támogatott Kevin Spaceyvel.

1991-ben Oliver Stone nagy vihart kavart JFK – A nyitott dosszié című rendezésében tűnt fel, olyan sztárok mellett, mint Kevin Costner, Tommy Lee Jones, Donald Sutherland és Walter Matthau. 1992-ben egy aprócska szerep erejéig látható volt az év egyik nagy sikert arató mozijában, A játékosban, önmagát alakítva. Még ebben az esztendőben a Glengarry Glen Ross című filmdrámában szerepelt. Egy hitehagyott ingatlanügynököt formált meg olyan sikeresen, hogy megkapta a legjobb színésznek járó díjat a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Ezzel Lemmon a négy legrangosabb filmfesztivál díját tudhatja magáénak. 1993-ban Robert Altman Rövidre vágva című mozijában egy sor neves színész társaságában volt látható. Majd egy nem várt nagy siker következett Matthau-val karöltve, a A szomszéd nője mindig zöldebb című vígjáték. A két régi jó barát ellentétét alakítják, akik ott tesznek keresztbe egymásnak, ahol tudnak. A mozi sikere után várható volt a folytatás: a Még zöldebb a szomszéd nője semmivel sem maradt el az előző rész népszerűségétől. A filmben Sophia Loren is feltűnt.

1996-ban a Kenneth Branagh-féle Hamlet-adaptációban kapott egy kisebb szerepet. 1997-ben a mára igazi kultuszfilmnek számító Tizenkét dühös ember tévéfilmes változatában vállalt főszerepet. Ugyanebben az évben ismét Matthau-val játszott együtt a Tengerre, tata! című vígjátékban. 1998-ban már utoljára szerepeltek együtt a filmvásznon, korábbi sikerfilmjük folytatásában, a Furcsa pár 2.-ben. Az évtized végén Lemmon két televíziós produkcióban vállalt munkát: előbbi az igaz történeten alapuló Majomper, majd ezt követte a Leckék az életről című tévéfilm. Utóbbiban egy halálához közeledő öregembert alakít, aki átadja minden bölcsességét és tudását egy ifjú újságírónak. Előbbiért Golden Globe-, utóbbiért Primetime Emmy-díjjal jutalmazták.

2000-ben narrátorként még munkát vállalt a Bagger Vance legendája című filmben. Ez volt a színész utolsó munkája, mivel ugyanebben az évben barátja, Matthau elhunyt és emiatt Lemmon többé nem állt a kamerák elé. Matthauval a terveik között szerepelt a Furcsa pár és a Még zöldebb a szomszéd nője harmadik részének elkészítése.

Magánélete

[szerkesztés]
Jack Lemmon sírja

Lemmon volt az egyik legkedveltebb színész Hollywoodban. Kétszer házasodott meg. Első felesége Cynthia Stone színésznő volt, akitől egy fia, Chris Lemmon született. A második neje szintén szakmabéli volt, Felicia Farrtól egy lánya van. Kevin Spacey volt a színész talán legnagyobb tisztelője, nem mellékesen Lemmon támogatta is őt pályája kezdetén, melyért Spacey külön köszönetet mondott a 2000-es Oscar-gálán, amikor is második aranyszobrát nyerte meg.

Lemmon lelkesedett a zongoráért és később meg is tanult játszani a hangszeren, emellett remekül tudott játszani harmonikán és hegedűn. 2001-ben vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, mely később a halálát okozta. Kaliforniában temették el, örök barátja és kollégája, Walter Matthau mellett.

Válogatott filmográfia

[szerkesztés]

Díjak, jelölések

[szerkesztés]

(zárójelben a jelölések száma)

Egyéb elismerései

[szerkesztés]
  • 1991. díj: Amerikai Komédia-díj – Életműdíj
  • 2002. díj: Amerikai Film Egyesület – Életműdíj
  • 1993. díj: Lincoln Center Film Egyesület – Életműdíj
  • 1964. díj: Fotogramas de Plata-díj – Legjobb külföldi férfi színész – Míg tart a bor és friss a rózsa
  • 1981. díj: Genie-díj – Legjobb férfi színész – Tisztelgés
  • 2000. díj: Arany Alma-díj – Hollywoodi Legenda cím
  • 1960. díj: Arany Alma-díj – A legkreatívabb színész
  • 1973. díj: Husty Pudding Fesztivál – Az év embere
  • 1999. díj: Hollywoodi Filmfesztivál – Életműdíj
  • 2000. díj: Las vegasi Filmkritikusok Szövetségének díja – Életműdíj
  • 1992. díj: Nemzeti Filmszemle Tanács, USA – Legjobb férfi színész – Glengarry Glen Ross
  • 1986. díj: Nemzeti Filmszemle Tanács, USA – Életműdíj
  • 1990. díj: Film Színészek Egyesülete – Életműdíj
  • 1993. díj: ShoWest Társulat – Életműdíj
  • 1992. díj: Valladolid Nemzetközi Filmfesztivál – Legjobb férfi alakítás – Glengarry Glen Ross
  • 1996. jelölés: Amerikai Komédia-díj – Legjobb komikus férfi színész – A szomszéd nője mindig zöldebb
  • 1980. jelölés: Amerikai Mozi-díj – Legjobb férfi színész – Kína-szindróma

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1956
  7. https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1974

További információk

[szerkesztés]