Ralph Richardson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ralph Richardson
James Tyrone szerepében, a Hosszú út az éjszakába c. filmben (1962)
James Tyrone szerepében, a Hosszú út az éjszakába c. filmben (1962)
Életrajzi adatok
Születési név Ralph David Richardson
Művésznév Ralph Richardson
Született 1902. december 19.[1][2][3][4][5]
Cheltenham
Elhunyt 1983. október 10. (80 évesen)[1][2][3][4][5]
London
Sírhely Highgate Cemetery
Származás  Egyesült Királyság
Nemzetiség angol
Házastársa
  • Meriel Forbes (1944. január 26. – 1983. október 10., 2)
  • Muriel Hewitt (1924–, 1)
Gyermekei Charles Richardson (1945)
Pályafutása
Aktív évek 1921 (film: 1933) – 1983
Híres szerepei Falstaff
Peer Gynt
Hosszú út az éjszakába
Doktor Zsivágó
Khartoum
Műfajok Shakespeare-komédia
További díjakKnight Bachelor

Ralph Richardson IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Ralph Richardson témájú médiaállományokat.

Sir Ralph David Richardson (Cheltenham, Gloucestershire, Egyesült Királyság, 1902. december 19.Marylebone, London, 1983. október 10.), brit (angol) színpadi és filmszínész. Kortársaival, Laurence Olivier-vel, Michael Redgrave-vel és John Gielguddal együtt a 20. századi angol nyelvű karakterszínészet kiemelkedő képviselője; klasszikus szerzők, különösen Shakespeare műveinek ihletett tolmácsolója. Fél évszázadot átfogó színpadi munkássága mellett még kb. 60 mozifilmben is szerepelt, rendezőként és producerként is dolgozott.

Élete[szerkesztés]

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

Képzőművész családban született, Arthur Richardson festőművész és Lydia Russell harmadik, legifjabb fiaként.[6] Apja 1893-tól a Cheltenham Ladies’ College művészeti tárgyakért felelős vezetője volt.[7] 1907-ben anyjuk elhagyta a családot, két idősebb fiú, Christopher és Ambrose az apával maradt, az ötéves Ralphot anyja magával vitte. A szétválás oka nem ismert, életrajzírók az apa házasságtörő viszonyát gyanítják.[8] Ralphot anyja római katolikus hitben nevelte fel.

Kezdetben nem akart színész lenni. Rossz tanuló volt. Anyja papnak szánta, de ő megszökött a szemináriumból. 1919-ben egy brightoni biztosítótársasághoz szegődött, de a rendszeres irodai munka nem tetszett neki. Elhunyt nagyanyja pénzt hagyott rá, ebből beiratkozott a brightoni képzőművészeti iskolába, de úgy találta, ehhez sincs kellő tehetsége és kitartása.[9] 1921-ben egy Hamlet-előadást nézve döntött úgy, hogy félbehagyja a képzőművészetet, és szerencsét próbál a színpadon. Maradék pénzéből a brightoni színház igazgatójától tanórákat vett.

Színészi pályája[szerkesztés]

1920 decemberében debütált a brightoni helyi színházban, mint csendőr a Nyomorultak előadásában. Hamarosan Shakespeare-szerepeket is kapott. Az 1920-as években vándor színtársulatokkal lépett fel, faluról falura utazva. 1925-ben már Londonban szerepelt az Ödipusz Colonusban c. drámában. 1931-től John Gielgud Old Vic társulatának tagja lett. Gielgudtól sokat tanult, Shakespeare-alakításai nagy figyelmet keltettek. Az 1930-as években néhány évra az Old Vic vezetője lett, Gielgud utódjaként. Leghíresebb szerepei Peer Gynt és Falstaff voltak.

1933-tól kezdve kisebb filmszerepekben bizonyította tehetségét. Keresett karakterszínésszé fejlődött. Öt évtizeden át hatvannál több mozifilmben szerepelt. Széles spektrumú színész volt, szinte bármilyen stílusú szerepet el tudott játszani, klasszikus filmek mellékszereplőit, drámai főszerepeket, kortárs környezetben játszódó drámák, vígjátékok és kalandfilmek úriember, szélhámos és katona szerepeit is. 1936-ban a H. G. Wells regényeiből készült Mi lesz holnap? c. science-fictionban a diktatórikus Főnököt játszotta el.

A második világháború küszöbén Richardson önkéntesként csatlakozott a brit haditengerészethez. Mivel az 1930-as években megszerezte a repülőgépvezetői jogosítványt, a pilóthiánnyal küzdő haditengerészeti légierőhöz helyezték, alhadnagyi rangban. Fegyelmezetlensége és szétszórtsága miatt azonban csak földi adminisztratív beosztásban engedték dolgozni. Filmes szereplései miatt rendszeresen szabadságolták hosszabb-rövidebb időre. 1939-ben a The Lion Has Wings című háborús propagandafilmben a Brit Királyi Légierő századparancsnokát alakította, akinek családnevét is odakölcsönözte („Wing Commander Richardson”).

Richardson 1949-ben

A világháború után Laurence Olivier-val együtt vezette az Old Vic színházat. A sikerek ellenére a két két sztár konfliktusba került egymással, 1947-ben Richardsont elbocsátották az Old Vic-től. Az 1950-es években a londoni West End és a New York-i Broadway színházaiban játszott. Munkásságának gerincét színházi szereplései adták, emellett rendszeresen filmezett is.

1947-ben lovaggá ütötték, ettől kezdve Sir Ralph Richardson néven szerepelt.

Egy alkalommal a filmrendezéssel is megpróbálkozott. 1951-ben saját főszereplésével megrendezte a Home at Seven című filmet, amelynek színpadi változatában korábban rendszeresen szerepelt.

Sidney Lumet 1962-es Hosszú út az éjszakába c. drámájában Richardson Dean Stockwellel és Jason Robardsszal együtt játszott. A három férfi főszereplő alakítását az 1962-es cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi szereplőnek járó díjjal tüntették ki.

1966-ban Basil Dearden rendező Khartoum – A Nílus városa c. történelmi filmjében William Ewart Gladstone miniszterelnököt játszotta, a szerepért a legjobb brit színésznek járó BAFTA-díjra jelölték.

Két alkalommal jelölték a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjra. Először 1950-ben, William Wyler rendező Az örökösnő című filmjében, Olivia de Havilland filmbéli apjának, Dr. Slopernek alakításáért. Másodszor 1985-ben, már posztumusz jelölést kapott, mint az Earl of Greystoke alakítója, Hugh Hudson rendező Tarzan, a majmok ura című filmjében.

Magyar szinkronhangját Bács Ferenc, Barbinek Péter, Benkő Gyula, Gera Zoltán, Makay Sándor és Szabó Sándor adták.

Magánélete[szerkesztés]

1924 augusztusában kötött házasságot Muriel Hewitt-tel, aki 1942. október 5-én elhunyt. A megözvegyült Richardson 1944. január 26-án feleségül vette Meriel Forbes (1913–2000) színésznőt. Egy közös fiuk született, Charles Richardson (1945–1998).

Barátai és életrajzírói kifogástalan és nagyvonalú úriemberként írtak róla, aki csapongó életvitelét, furcsa egyéni szokásait élete végéig megtartotta. Kedvenc egereivel ment sétálni, motorkerékpárokat gyűjtött, és még idős korában, jóval 70 fölött is szeretett nagy sebességgel száguldozni.[10]

Elhunyta[szerkesztés]

Sírja a londoni Highgate temetőben

Utoljára 1983-ban, nyolcvanadik életévében lépett színpadra, a londoni National színházban egy Eduardo De Filippo-darabban. Az előadást a kritikusok lehúzták, de Richardson alakítását dicsérték. Röviddel ezután, Richardsont több agyvérzés érte, melyek következtében október 10-én elhunyt. London színházai elsötétítéssel emlékeztek a színpad „nagy mágusára”. A londoni Highgate temetőben helyezték örök nyugalomra, egy hónappal később a Westminster apátságban nagyszabású misét celebráltak emlékezetére.

1998-ban elhunyt fiát, Charles-t és 2000-ben elhunyt özvegyét, Meriel Forbes-Richardsont is mellé temették.

Főbb filmszerepei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Oconnor 16. old.
  7. Oconnor 17. old.
  8. Oconnor 20-21. old.
  9. Miller 15. old.
  10. Miller 117. old

Források[szerkesztés]

  • Oconnor: Garry O’Connor. Ralph Richardson – An Actor’s Life. London: Hodder and Stoughton (1982). ISBN 0340270411 
  • Miller: John Miller. Ralph Richardson – The Authorized Biography. London: Sidgwick and Jackson (1995). ISBN 0283062371 

További információ[szerkesztés]