Marlon Brando

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marlon Brando
Marlon Brando 1948.jpg
Marlon Brando 1948-ban
Életrajzi adatok
Születési név Marlon Brando, Jr.
Született 1924. április 3.
Omaha, Nebraska,USA
Elhunyt 2004. július 1. (80 évesen)
Los Angeles, Kalifornia, USA
Házastársa Anna Kashfi (1957 – 1959)
Movita Castaneda
(1960 – 1962)
Tarita Teriipia (1962 – 1972)
Pályafutása
Aktív évek 19442004
Híres szerepei Don Vito Corleone
A Keresztapa
Díjai
Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő
A rakparton (1954)
A Keresztapa (1972)

Marlon Brando az IMDb-n

Marlon Brando (1924. április 3.2004. július 1.) a 20. század egyik legnagyobb hatású amerikai filmszínésze. Egyik talán legismertebb szerepe A Keresztapa.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Viva Zapata felvételén, 1952

Édesanyja is színész volt, aki Henry Fondának is magánórákat adott. Apja mezőgazdasági szerszámok eladásával foglalkozó sikeres kereskedő volt, s ellenezte fiuk színészi pályáját; katonai akadémiára küldte. Brando kirúgatta magát és New Yorkba költözött, ahol a híres Actors Studio, Stella Adler és Elia Kazan tanítványa lett. Adler így emlékezett vissza Marlonra: „Nem tanítottam neki semmit. Csak feltártam előtte a gondolkodás, az érzékelés, a tapasztalás lehetőségeit. Megnyitottam előtte a kapukat, és többé nem volt rám szüksége.”

1947-ben a Broadwayen Tennessee Williams: A vágy villamosa című színdarabjában Stanley Kowalski szerepét játszotta. A kritikusok lelkesen üdvözölték azt a színészt, aki végre „az indulatait és tökösségét is magával viszi” a színpadra. A darabot négy évvel később filmre vitték. Brando mind a közönség, mind a kritikusok körében sikeres lett az 1950-es években áttörő alakításaival. Első filmszerepében, az 1950-es Férfisorsban egy második világháborús veteránt alakított, aki deréktól lefelé megbénulva érkezik vissza a háborúból. Brando jelentős időt töltött egy fizikoterápiás intézetben, hogy tanulmányozza a betegek életét. A vágy villamosa (1951) után a A rakparton (1954) című film következett Elia Kazan rendezésében, amiért megkapta első Oscar-díját. A szintén abban az évben készült A vad című motoros road movie egy generáció mondanivalóját fogalmazta meg: „Mi ellen lázadsz, Johnny?" „Mi ellen lehet?”. Az 1960-as években sorra kisebb szerepekben tűnt fel sikertelen játékával, például az 1961-es A félszemű Jackkel, ennek forgatása alatt távozásra kényszerítette Stanley Kubrickot és Peckinpahot. Majd ez a film lett az első és egyetlen rendezése is egyben. 1962-ben emlékezetes bukást szenvedett el a Lázadás a Bountyn című filmmel. Habár a film teljes csőd volt, megismertette Brandóval Tahitit, amibe annyira beleszeretett, hogy vett magának egy saját szigetet a Csendes-óceánon, sőt feleségül vette a Christian Fletcher szerelmét alakító Taritát.

Magánéletében teljes zűrzavar uralkodott. Első feleségétől egy év után elvált. 1960-ban egy mexikói színésznő lett a második felesége, de tőle is elvált, amikor beleszeretett egy tahiti nőbe – ő lett a harmadik felesége - tíz évre.

Marlon Brando szexualitása mindig is vita tárgyát képezte. Egy nemrégiben megjelent életrajz szerint Brando számos kollégájával folytatott szerelmi viszonyt, többek között James Deannel, Cary Granttel, Montgomery Clifttel és Sir John Gielguddal.[1] 1985-ben megjelent életrajzában[2] így vallott: „Mint a férfiak egy jelentős részének, nekem is voltak homoszexuális tapasztalataim, és ezt nem szégyellem.” Egy fotón, amely állítólag az elhunyt Marlon Brando magángyűjteményéből került elő 1952-ből, a fiatal színész látható, amint egy másik férfit elégít ki orálisan (az utóbbi az LA Rag Magazine szerint a színész legjobb barátja, Wally Cox színész-humorista lehetett, a Brando Unzipped című botrány-életrajzra alapozva).[3] 2004-ben, amikor Brando 80 évesen elhunyt, Miko nevű fia azt állította, hogy apja kérésére hamvasztása után összekeverték, majd együtt szórták szét hamvait Cox hamvaival. „Ez így tűnt helyénvalónak” – mondta szűkszavúan a lapnak a Brando fiú, egy családi ismerős pedig annyival egészítette ki a történetet: „Wally volt Marlon élete nagy szerelme.”[3]

A Bountyt követően Brando számos könnyen felejthető filmben szerepelt.

A Keresztapa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brando, 1963

Marlon Brando 47 éves volt, amikor Don Vito Corleonét formálta meg A Keresztapa című filmben. Akkoriban mindenki Brando nagy visszatéréséről beszélt, tüntető távolmaradásáról az Oscar-ceremóniáról. A dalok, amelyeket anyámtól tanultam című önéletrajzi regényében külön fejezetet szentelt a Keresztapa-sztorinak. Az író, Mario Puzo elküldött a számára egy példányt a regény megjelenésekor. Néhány sort is mellékelt neki, ezekben leírta, hogy filmes feldolgozás esetén őt javasolja Don Corleone szerepére. Az ajánlat nem keltette fel Brando érdeklődését. Elolvasta a könyvet és megköszönte Mariónak, hogy rá gondolt. Puzo eladta a jogokat a Paramount Picturesnek. Közben több alkalommal felhívta Brandót, hogy jobb belátásra bírja, de azt nem közölte vele, hogy már tárgyalt a nevében a produkcióval. Brando később megtudta, hogy a Paramount főnökei hallani sem akartak a nevezéséről a szerepre. Az előzmények szerint a Lázadás a Bountyn idején telekürtölték a sajtót Marlon kicsapongásaival, a Paramount nagy anyagi veszteségeket könyvelt el, és nem akartak további kockázatokat vállalni vele. Mario végül elküldte a kész forgatókönyvet. Marlon elolvasta és elnyerte a tetszését. Francis Ford Coppola is megerősítette, hogy őt akarja a szerepre, és próbafelvétellel igyekezett meggyőzni a Paramount vezetőit. Brando otthon tartott próbákat: papírzsebkendővel kitömte a száját, kisminkelte magát, a tükör előtt dolgozott a szövegen. A felvételek tetszettek a Paramountnak, így ő lett a Keresztapa.

1972-ben a Keresztapában Don Corleone megformálása jelentette a középkorú művész színészi újjászületését. Késő negyvenes éveiben két megigéző alakításával visszaszerezte méltó hírnevét. A Keresztapáért megkapta második Oscar-díját, és szimbolikussá vált az a generációs találkozás is, ahol Brando Al Pacinóval, Robert Duvallal és James Caannel szerepelt egy vásznon. Legendássá vált a díjátadás története: a Keresztapa sikerében való fürdőzés helyett, a díjátadóra maga helyett egy teljes indián ruházatba öltöztetett fiatal nőt küldött el, hogy az ünneplés helyett rávilágítson a bennszülöttek nehéz helyzetére. youtube

Robert Duvall, aki az Apokalipszis mostban újra találkozott vele, így emlékszik vissza Brandóra: „Ő tényleg a keresztapa volt azoknak a fiatal színészeknek, akik az 1970-es években bukkantak fel, de még a mai új generációnak is. Ő volt számunkra a legnagyobb, még Laurence Olivier-t is megelőzte. Kivételes ember volt, de csodálni valóan és könnyedén tiszteletlen, egészségesen tiszteletlen. Azt hiszem, ez a tiszteletlenség ellazította és teljesen összhangba hozta saját magával. Ez volt a titka, hogy színészként új utakat tudott megtalálni.”

A Keresztapa után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brando, 1948

Az Utolsó tangó Párizsban című film következett Bernardo Bertolucci rendezésében, melyért Brando megkapta a 7. Oscar-jelölését. A filmben egy, a felesége öngyilkosságát egy titkos szerelmi kapcsolatban feldolgozó férfit alakít.

Larry King, aki egy interjú után összebarátkozott a színésszel, így emlékezik vissza rá: „Nem csak mondta, hanem csinálta is”. „Ha hitt valamiben, támogatni is hajlandó volt.” Ugyanakkor jelentős sztárgázsikat tett zsebre, így például 1978-ban rekordösszegnek számított az a 3 millió dollár, amit a Supermanben Jor-El szerepéért való 12 napos munka után kapott.

Színészgenerációkra volt hatással a játéka, és miatta választották ezt a szakmát: a Brando által „pocsék életként” jellemzett színészlétet. Hollywood mai legnagyobbjai vallják, hogy az ő hatására léptek erre a pályára, és minden egyes munkájukat most is ő inspirálja. Al Pacino szerint „Brando összehasonlíthatatlanul jobb volt mindnyájunknál. Marlon Brando – egy fogalom. Nem láttam még egyetlen filmjét sem, amikor elkezdtem a színészetet, de most büszkén állítom, hogy a halálom napjáig őt utánozom.”

„A valaha élt legkifinomultabb színész” – vallja Barbra Streisand. „13 éves korom óta a bálványom. Két emberéletnyi munkát végzett. Én pedig bármikor kezdtem új filmbe, feltettem magamban a kérdést: vajon Brando játszana-e velem?”

Nyolcvanas évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyolcvanas évek nagy részében Marlon Brando nem játszott. 1989-ben jelent meg újra az antirasszista Forrongó évszak című filmben, amelyért ismét Oscarra jelölték – ez volt az utolsó hasonló elismerés, amit kapott. Ebben az évben érte a súlyos családi tragédia is. Fia, Christian bíróság elé került féltestvére, Cheyenne szeretőjének meggyilkolásáért, ahol emberölésért 10 év börtönre ítélték, Cheyenne pedig 1995-ben, 25 éves korában öngyilkos lett.

Az utolsó tangó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brandón idős korára világtól elzárkózó természete elhatalmasodott és erre súlyproblémái is ráerősítettek. Utolsó éveiben a Don Juan DeMarco, a Dr. Moreau szigete és a 2001-es A szajré című filmekben tűnt fel. Marlon barátja, Jack Nicholson is őt tekintette példaképének: „Brando a legjobb, akire mindnyájan felnézünk. Ha ő elmegy, mindnyájan egy helyi értékkel feljebb kerülünk a ranglistán.” Brando 81. életévében ez bekövetkezett. És az isteni Brando Nicholsont jelölte ki utódjául, akit végakaratában felkért a gyászbeszédre. Mivel a színész nem szerette a nagy felhajtást, egyszerű temetést rendeztek neki, testét elhamvasztották és kérésére szétszórták a sivatagban.

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bemutató Cím Magyar cím Szerep Rendező
1950 The Men Férfiak Kenneth 'Ken' Wilcheck/'Bud' Fred Zinnemann
1951 A Streetcar Named Desire A vágy villamosa Stanley Kowalski Elia Kazan
1952 Viva Zapata! Viva Zapata! Emiliano Zapata Elia Kazan
1953 Julius Caesar Julius Caesar Marc Antony Joseph L. Mankiewicz
1953 The Wild One A vad Johnny Strabler/Narrator László Benedek
1954 On the Waterfront A rakparton Terry Malloy Elia Kazan
1954 Desiree Desiree Napoleon Bonaparte Henry Koster
1955 Guys and Dolls Macsók és macák Sky Masterson Joseph L. Mankiewicz
1956 The Teahouse of the August Moon Teaház az augusztusi holdhoz Sakini Daniel Mann
1957 Sayonara Maj. Lloyd 'Ace' Gruver, USAF Joshua Logan
1958 The Young Lions Oroszlánkölykök Lt. Christian Diestl Edward Dmytryk
1959 The Fugitive Kind Orfeusz alászáll Valentine 'Snakeskin' Xavier Sidney Lumet
1961 One-Eyed Jacks A félszemű Jack Rio Marlon Brando
1962 Mutiny on the Bounty Lázadás a Bountyn 1st Lt. Fletcher Christian Lewis Milestone
1963 The Ugly American A csúnya amerikai Ambassador Harrison Carter MacWhite George Englund
1964 Bedtime Story Dajkamesék hölgyeknek Freddy Benson Ralph Levy
1965 Morituri Morituri Robert Crain Bernhard Wicki
1966 The Chase Üldözők Calder seriff Arthur Penn
1966 The Appaloosa Kaland Mexikóban Matt Fletcher Sidney J. Furie
1966 Meet Marlon Brando
1967 A Countess from Hong Kong A hongkongi grófnő Ogden Mears Charles Chaplin
1967 Reflections in a Golden Eye Tükörkép egy aranyos szempárban Maj. Weldon Penderton John Huston
1968 Candy Grindl Christian Marquand
1968 The Night of the Following Day Lidércnyomás Chauffeur Hubert Cornfield
1969 Queimada Queimada Sir William Walker Gillo Pontecorvo
1970 King: A Filmed Record…Montgomery to Memphis
1972 The Nightcomers Az éjszakai jövevények Peter Quint Michael Winner
1972 The Godfather A Keresztapa Don Vito Corleone Francis Ford Coppola
1972 Last Tango in Paris Utolsó tangó Párizsban Paul Bernardo Bertolucci
1976 The Missouri Breaks Missouri fejvadász Robert E. Lee Clayton Arthur Penn
1978 Raoni
1978 Superman Jor-El Richard Donner
1979 Apocalypse Now Apokalipszis most Colonel Walter E. Kurtz Francis Ford Coppola
1980 The Formula A képlet Adam Steiffel, Chairman Titan Oil John G. Avildsen
1989 A Dry White Season Forrongó évszak Ian McKenzie Euzhan Palcy
1990 The Freshman Az újonc Carmine Sabatini Andrew Bergman
1991 Hearts of Darkness: A Filmmaker's Apocalypse
1992 Christopher Columbus: The Discovery Kolumbusz, a felfedező Tomas de Torquemada John Glen
1995 Don Juan DeMarco Don Juan DeMarco Dr. Jack Mickler Jeremy Leven
1996 The Island of Dr. Moreau Dr. Moreau szigete Dr. Moreau John Frankenheimer
1997 The Brave A halál ára McCarthy Johnny Depp
1998 Free Money Dolcsi Vita The Swede Yves Simoneau
2001 The Score A szajré Max Frank Oz
2006 Big Bug Man hang (Brando még a 2004-ben bekövetkezett halála előtt befejezte a hangfelvételeket)
2006 Superman II: A Richard Donner-változat Jor-El (a Superman II 1980-as moziváltozatából kimaradt jelenetek kerültek vissza) Richard Donner
2006 Superman Returns Superman visszatér Jor-El, archív felvételekről
2007 Brando archív felvételek

Jelentősebb díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marlon Brando témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Darwin Porter: Brando Unzipped: A Revisionist and Very Private Look at America's Greatest Actor (Blood Moon Productions, 2006) ISBN 0-9748118-2-3
  2. Gary Carey: Marlon Brando: The Only Contender (St Martins Press, 1985) ISBN 0-312-51543-X
  3. ^ a b Fotó bizonyítja Marlon Brando biszexualitását (Velvet, 2009. április 18.)