John Gielgud
Sir Arthur John Gielgud (London, 1904. április 14. – Aylesbury, 2000. május 21.) Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész, rendező.
Életpályája[szerkesztés]
Tanulmányai, pályájának kezdete[szerkesztés]
A fiatal Gielgud a tanulmányait a jónevű londoni Royal Academy of Dramatic Arts-ban végezte. Pályafutását színpadon kezdte, húszéves korában lépett fel először. Jó barátságot kötött Laurence Olivier-vel is, huszonhét évesen már William Shakespeare Hamletjét formálta meg nagyszerűen. Gielgud életművében a későbbiekben is főszerepet játszott a reneszánsz drámaóriás. Első jelentős (egyben fő)szerepét Alfred Hitchcocktól kapta a Titkos ügynökben (Secret Agent), 1936-ban. Gielgud a második világháború alatt csupán egy filmben szerepelt, az 1941-ben készített A miniszterelnökben (The Prime Minister) Benjamin Disraelit, a viktóriánus Anglia egyik leghíresebb politikusát keltette életre. A visszatérésre tizenkét évet kellett várni, de megérte, hiszen BAFTA-díjjal tüntették ki a cselszövő Cassius megformálásáért Shakespeare Julius Caesarjának filmváltozatában, a fiatal Marlon Brando és James Mason mellett. Ezután szintén két Shakespeare-szerep következett, a Rómeó és Júliában és a III. Richárdban. 1957-ben A Wimpole Street-i Barettek (The Barretts of Wimpole Street) című romantikus drámában tűnt fel, amely a költőházaspár Robert Browning és Elizabeth Barrett szerelmét mesélte el.
Az 1960-as évek[szerkesztés]
Az 1960-as évek elején Gielgud újra szünetet tartott pályafutásában, de 1964-ben ismét emlékezetes volt a visszatérése a Becket című történelmi drámában, amelyben Richard Burton és Peter O’Toole partnere volt. Gielgudot Oscar-díjra is jelölték. Szintén 1964-ben próbálkozott meg a rendezéssel is, és egy minden szempontból igényes Hamlet adaptációt készített barátjával, Richard Burtonnel a címszerepben. Egy évvel később Tony Richardson A megboldogult (The Loved One) című vígjátékában szerepelt, majd Orson Wellesszel dolgozott együtt a Falstaffban. 1968-ban ismét Tony Richardson rendezővel forgatott A könnyűlovasság támadása (The Charge of the Light Brigade) című, a krími háborúban hősiesen helytálló brit katonákról szóló filmjében, melyben Trevor Howard és Vanessa Redgrave mellett játszott.
Az 1970-es évek[szerkesztés]
1970-ben ismét Julius Caesar-adaptációban nyújtott remek alakítást, de ezúttal most nem Cassius, hanem a római hadvezér bőrébe bújt. 1974-ben megkapta második BAFTA-díját is a Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express) című krimiklasszikusnak köszönhetően, ahol olyan, fiatalabb sztárok között brillírozott, mint Albert Finney, Sean Connery, Ingrid Bergman és Lauren Bacall. 1977-ben a Henry Fielding regényéből készült Joseph Andrewsban komédiázott. Nerva szerepét játszotta Tinto Brass pornóelemekkel fűszerezett botrányfilmjében, a Caligulában (1979). Erről a szerepléséről az akkor 75 éves művész szarkasztikusan csak ennyit mondott a forgatás végén: „Elkészítettem az első pornófilmem.”
Az 1980-as évek[szerkesztés]
1980-ban Anthony Hopkinsszal és John Hurttel szerepelt együtt David Lynch Az elefántember (The Elephant Man) című filmdrámájában. 1982-ben, 78 évesen, Gielgud elnyerte a legrangosabb filmes kitüntetést, az Oscar-díjat, a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, az Arthur című romantikus vígjátékban nyújtott alakításáért, de ugyanezért a Golden Globe-ot is begyűjtötte. Ugyancsak '82-ben szerepelt Richard Attenborough Gandhi című Oscar-díjas történelmi drámájában Ben Kingsley és Edward Fox oldalán. 1988-ban szerepet vállalt az Arthur folytatásában, de a második rész meg sem tudta közelíteni az első sikerét.
Az 1990-es évek[szerkesztés]
1991-ben Peter Greenaway a címszerepet bízta rá a Prospero könyvei (Prospero's Books) című, fantasztikus képi ötletekkel teli filmjében, melyben a svéd színészveterán, Erland Josephson is felbukkant. Egy évvel később Michael Douglas és Melanie Griffith mellett játszott a Felhők közül a napban (Shining Through). 1995-ben Az első lovag (First Knight) című hollywoodi szuperprodukcióban volt Sean Connery és Richard Gere partnere. 1996-ban Gielgudot BAFTA-díjra jelölték: az ausztrál Ragyogj! című filmdrámában személyesítette meg Geoffrey Rush zongoratanárát, majd Kenneth Branagh kínált fel neki egy kisebb szerepet a Hamletben. Gielgud utolsó emlékezetes alakítását 1998-ban, 94 éves korában az Elizabethben nyújtotta: a pápát formálta meg.
Magánélete és halála[szerkesztés]
Gielgudot 1953-ban homoszexualitása miatt letartóztatták, majd elítélték. Ennek ellenére karrierje nem szenvedett csorbát. Homoszexualitását sohasem tagadta, bár nem is beszélt róla: szégyenkezett meghurcoltatása miatt. Évtizedeken át volt élettársa Martin Henslernek, erről egy 1988-as interjúban nyíltan beszélt.[1][2] 2000. május 21.-én 96 éves korában egy légúti fertőzés miatt elhunyt. Halála után elhamvasztották.
Filmjei[szerkesztés]
- 1998 - Elizabeth
- 1998 - Merlin
- 1998 - A bűvös kard – Camelot nyomában
- 1996 - Richard nyomában
- 1996 - Ragyogj!
- 1996 - Hamlet
- 1996 - Egy hölgy arcképe
- 1996 - Sárkányszív
- 1996 - Gulliver utazásai
- 1995 - Megkísértve
- 1995 - Az első lovag
- 1994 - Scarlett
- 1992 - Egyedül a ringben
- 1992 - Felhők közül a nap
- 1991 - A Strauss dinasztia
- 1991 - Prospero könyvei
- 1989 - Keresem az utam
- 1988-1989 - A sas felszáll
- 1988 - A sas felszáll
- 1988 - Arthur 2. - Jégbe hűtve
- 1988 - Randevú a halállal
- 1988 - Egy ember az örökkévalóságnak
- 1986 - A canterville-i kísértet
- 1986 - Titkos világ
- 1985 - Bőség
- 1985 - Románc az Orient expresszen
- 1984 - A Ballantrae-i örökös
- 1984 - Botrány
- 1984 - Távoli pavilonok
- 1984 - Kaméliás hölgy
- 1983 - Wagner
- 1983 - Bíbor és fekete
- 1983 - A gonosz lady
- 1982 - Marco Polo
- 1982 - Gandhi
- 1982 - A Notre-Dame-i toronyőr
- 1981 - Utolsó látogatás
- 1981 - A sivatag oroszlánja
- 1981 - A szerelem oltárán
- 1981 - Szfinx
- 1981 - Arthur
- 1981 - Tűzszekerek
- 1980 - A karmester
- 1980 - Miért nem hívták Evanst?
- 1980 - A formula
- 1980 - Az elefántember
- 1979 - Törvényes gyilkosság
- 1979 - Caligula
- 1978 - Senkiföldje
- 1978 - Nyomorultak
- 1978 - II. Richárd
- 1977 - Joseph Andrews
- 1977 - Gondviselés
- 1976 - Aces High
- 1975 - Galileo Galilei
- 1974 - A királynő törvényszéke
- 1974 - Gyilkosság az Orient expresszen
- 1974 - Az aranybánya
- 1973 - A Kék Hold völgye
- 1972 - Eagle in a Cage
- 1972 - Play for Today
- 1971 - Hassan
- 1970 - Julius Caesar
- 1969 - Ó, az a csodálatos háború
- 1968 - Assignment to Kill
- 1968 - A könnyűlovasság támadása
- 1968 - A halászember cipői
- 1968 - Sebastian úr
- 1966 - Falstaff
- 1965 - A megboldogult
- 1964 - Becket
- 1962 - The Cherry Orchard
- 1959 - The DuPont Show of the Month
- 1957 - Szent Johanna
- 1957 - Barrették a Wimpole utcából
- 1956 - 80 nap alatt a Föld körül
- 1955 - III. Richárd
- 1954 - Rómeó és Júlia
- 1953 - Julius Caesar
- 1948 - Hamlet
- 1941 - A miniszterelnök
- 1936 - Titkos ügynök
- 1933 - Jó barátok
- 1932 - Insult
- 1929 - The Clue of the New Pin
- 1924 - Who Is the Man?
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rich, Frank. „Stage: John Gielgud Stars in London Play”, The New York Times, 1988. február 12.
- ↑ (1988. március) „Gielgud, 83, comes out”. Gay Times (114).
További információk[szerkesztés]
- John Gielgud az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- Angol nyelvű pályakép
- John Gielgud a PORT.hu-n (magyarul)
|
