Ugrás a tartalomhoz

John Gielgud

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
John Gielgud
1953-ban
1953-ban
SzületettArthur John Gielgud
1904. április 14.
London, Anglia
Elhunyt2000. május 21. (96 évesen)
Aylesbury, Anglia
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangol
SzüleiKate Terry Lewis Gielgud
Henry Lex Franciszek Adam Gielgud
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
Színészi pályafutása
Aktív évek1924–2000
MűfajokShakespeare-komédia
Tevékenységszínész
Díjai
Oscar-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő
Arthur (1982)
Golden Globe-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő
Arthur (1982)
Legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
A sas felszáll (1989)
BAFTA-díjak
Legjobb férfi főszereplő (brit)
Julius Caesar (1954)
Legjobb férfi mellékszereplő
Gyilkosság az Orient Expresszen (1975)
Tony-díjak
Legjobb rendező színdarabban
Big Fish, Little Fish (1961)
Tony-különdíj
Ages of Man (1959)
Emmy-díjak
Legjobb férfi főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
Summer's Lease (1991)
SírhelyeWestminsteri apátság[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz John Gielgud témájú médiaállományokat.

Sir Arthur John Gielgud [ˈgiːlgʊd] (London, 1904. április 14. – Aylesbury, 2000. május 21.) Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész, rendező. Azon kevés személyek közé tartozik, akik Emmy-díjat, Grammy-díjat, Oscar-díjat és Tony-díjat is nyertek (EGOT).

Életpályája

[szerkesztés]

Tanulmányai, pályájának kezdete

[szerkesztés]

A fiatal Gielgud a tanulmányait a jónevű londoni Royal Academy of Dramatic Arts-ban végezte. Pályafutását színpadon kezdte, húszéves korában lépett fel először. Jó barátságot kötött Laurence Olivier-vel is, huszonhét évesen már William Shakespeare Hamletjét formálta meg nagyszerűen. Gielgud életművében a későbbiekben is főszerepet játszott a reneszánsz drámaóriás. Első jelentős (egyben fő)szerepét Alfred Hitchcocktól kapta a Titkos ügynökben (Secret Agent), 1936-ban. Gielgud a második világháború alatt csupán egy filmben szerepelt, az 1941-ben készített A miniszterelnökben (The Prime Minister) Benjamin Disraelit, a viktóriánus Anglia egyik leghíresebb politikusát keltette életre. A visszatérésre tizenkét évet kellett várni, de megérte, hiszen BAFTA-díjjal tüntették ki a cselszövő Cassius megformálásáért Shakespeare Julius Caesarjának filmváltozatában, a fiatal Marlon Brando és James Mason mellett. Ezután szintén két Shakespeare-szerep következett, a Rómeó és Júliában és a III. Richárdban. 1957-ben A Wimpole Street-i Barettek (The Barretts of Wimpole Street) című romantikus drámában tűnt fel, amely a költőházaspár Robert Browning és Elizabeth Barrett szerelmét mesélte el.

Az 1960-as évek

[szerkesztés]

Az 1960-as évek elején Gielgud újra szünetet tartott pályafutásában, de 1964-ben ismét emlékezetes volt a visszatérése a Becket című történelmi drámában, amelyben Richard Burton és Peter O’Toole partnere volt. Gielgudot Oscar-díjra is jelölték. Szintén 1964-ben próbálkozott meg a rendezéssel is, és egy minden szempontból igényes Hamlet adaptációt készített barátjával, Richard Burtonnel a címszerepben. Egy évvel később Tony Richardson A megboldogult (The Loved One) című vígjátékában szerepelt, majd Orson Wellesszel dolgozott együtt a Falstaffban. 1968-ban ismét Tony Richardson rendezővel forgatott A könnyűlovasság támadása (The Charge of the Light Brigade) című, a krími háborúban hősiesen helytálló, de hibás parancsok miatt elpusztult brit katonákról szóló filmjében, melyben Trevor Howard és Vanessa Redgrave mellett játszott.

Az 1970-es évek

[szerkesztés]

1970-ben ismét Julius Caesar-adaptációban nyújtott remek alakítást, de ezúttal most nem Cassius, hanem a római hadvezér bőrébe bújt. 1974-ben megkapta második BAFTA-díját is a Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express) című krimiklasszikusnak köszönhetően, ahol olyan, fiatalabb sztárok között brillírozott, mint Albert Finney, Sean Connery, Ingrid Bergman és Lauren Bacall. 1977-ben a Henry Fielding regényéből készült Joseph Andrewsban komédiázott. Nerva szerepét játszotta Tinto Brass pornóelemekkel fűszerezett botrányfilmjében, a Caligulában (1979). Erről a szerepléséről az akkor 75 éves művész szarkasztikusan csak ennyit mondott a forgatás végén: „Elkészítettem az első pornófilmem.”

Az 1980-as évek

[szerkesztés]

1980-ban Anthony Hopkinsszal és John Hurttel szerepelt együtt David Lynch Az elefántember (The Elephant Man) című filmdrámájában. 1982-ben, 78 évesen, Gielgud elnyerte a legrangosabb filmes kitüntetést, az Oscar-díjat, a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, az Arthur című romantikus vígjátékban nyújtott alakításáért, de ugyanezért a Golden Globe-ot is begyűjtötte. Ugyancsak '82-ben szerepelt Richard Attenborough Gandhi című Oscar-díjas történelmi drámájában Ben Kingsley és Edward Fox oldalán. 1988-ban szerepet vállalt az Arthur folytatásában, de a második rész meg sem tudta közelíteni az első sikerét.

Az 1990-es évek

[szerkesztés]

1991-ben Peter Greenaway a címszerepet bízta rá a Prospero könyvei (Prospero's Books) című, fantasztikus képi ötletekkel teli filmjében, melyben a svéd színészveterán, Erland Josephson is felbukkant. Egy évvel később Michael Douglas és Melanie Griffith mellett játszott a Felhők közül a napban (Shining Through). 1995-ben Az első lovag (First Knight) című hollywoodi szuperprodukcióban volt Sean Connery és Richard Gere partnere. 1996-ban Gielgudot BAFTA-díjra jelölték: az ausztrál Ragyogj! című filmdrámában személyesítette meg Geoffrey Rush zongoratanárát, majd Kenneth Branagh kínált fel neki egy kisebb szerepet a Hamletben. Gielgud utolsó emlékezetes alakítását 1998-ban, 94 éves korában az Elizabethben nyújtotta: a pápát formálta meg.

Magánélete és halála

[szerkesztés]

Gielgudot 1953-ban homoszexualitása miatt letartóztatták, majd elítélték. Ennek ellenére karrierje nem szenvedett csorbát. Homoszexualitását sohasem tagadta, bár nem is beszélt róla: szégyenkezett meghurcoltatása miatt. Évtizedeken át volt élettársa Martin Henslernek, erről egy 1988-as interjúban nyíltan beszélt.[2][3] 2000. május 21-én 96 éves korában légúti fertőzés következtében hunyt el. Halála után elhamvasztották.

Filmjei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave
  2. ↑ Rich, Frank. „Stage: John Gielgud Stars in London Play”, The New York Times, 1988. február 12. 
  3. ↑ (1988. március) „Gielgud, 83, comes out”. Gay Times (114). 

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=John_Gielgud&oldid=28674493”