Gary Cooper

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gary Cooper
Gary Cooper 1936-ban
Gary Cooper 1936-ban
Életrajzi adatok
Születési név Frank James Cooper
Született 1901. május 7.
Helena, Montana
Elhunyt 1961. május 13. (60 évesen)
Los Angeles, Kalifornia
Házastársa Veronica Balfe (19331961)
Pályafutása
Iskolái Grinnell College
Aktív évek 19251961
Díjai
Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő
1942 York őrmester
1953 Délidő
Golden Globe Legjobb férfi főszereplő
1953 Délidő

Gary Cooper aláírása
Gary Cooper aláírása

Gary Cooper weboldala
Gary Cooper az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gary Cooper témájú médiaállományokat.

Gary Cooper született: Frank James Cooper (Helena, Montana, 1901. május 7.Los Angeles, Kalifornia, 1961. május 13.) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, aki a filmjeiben alakított természetes, hiteles és közérthető színészi stílusa miatt vált híressé. Pályafutása 1925-től 1961-ig tartott és e harminchat év alatt nyolcvannégy játékfilmben játszott fontosabb szerepet. Ő volt az egyik kiemelkedő amerikai filmsztár a némafilmkorszak leáldozásától, egészen a klasszikus hollywoodi aranykor végéig.

Színészi teljesítménye egyaránt a férfi és női nézőknek is elnyerte a kegyét és mindezt úgy, hogy munkássága felölelte a legtöbb nagy filmes műfajt. Cooper képes volt saját egyéniségét a játszott karakterbe ültetni így a filmvásznon természetesnek és hitelesnek tűnt. Filmes szerepeinek köszönhetően hosszú színészi pályafutása alatt ő jelenítette meg az ideális amerikai hőst. Pályafutása elején még statisztaként és lovas kaszkadőrként kezdett, de viszonylag hamar egyre komolyabb szerepeket bíztak rá. A hírnevet az 1929-ben készített A virginiai férfi (The Virginian) című hangosfilm hozta meg, melyben a főszerepet játszó westernhőst alakította. Az 1930-as évek elején további heroikus szerepeket játszott kalandfilmekben és drámákban, mint például az 1932-es Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms) és az 1935-ös Egy bengáli dzsidás élete (The Lives of a Bengal Lancer). Filmszínészi pályája csúcsán az új típusú rettenthetetlen hőst, a mindent legyőző átlagembert személyesítette meg, a Váratlan örökség (Mr. Deeds Goes to Town) (1936), Az utca embere (Meet John Doe) (1941), a York őrmester (Sergeant York) (1941) és a The Pride of the Yankees (1942) című filmekben. A háború utáni években már érettebb karaktereket játszattak vele, ilyen film például A forrás (The Fountainhead') (1949) és a Délidő (High Noon) (1952). Az utolsó alkotásaiban már nem akcióhős szerepeket alakított, hiszen egyre inkább a megbékélést kereste és e korszakának nevezetes filmjei a Szemben az erőszakkal (Friendly Persuasion) (1956) és A vadnyugati ember (Man of the West) (1958).

Már karrierje kezdetétől a nők kedvence volt és a vezető színésznők közül például Clara Bow-val és Lupe Vélezzel folytatott romantikus kapcsolatot. Feleségül mégis 1933-ban Veronica Balfe színésznőt vette el és született egy lányuk is. Házasságukat azonban közel három évre megszakította Patricia Neallel folytatott szerelmi viszonya. Közös érdeklődési körük miatt jól kijött Ernest Hemingway amerikai íróval, akivel húsz éven át tartó barátságot ápolt. Közeli barátjaként tudhatott több neves filmes egyéniséget is, így Howard Hawks filmrendezőt, Joel McCrea és James Stewart filmszínészeket. Pályafutása során öt Oscar-díj jelölést kapott a legjobb férfi főszereplő kategóriában, melyből kettőt megkapott a York őrmester és a Délidő című filmekben játszott szerepeiért és 1961-ben kiérdemelte az életmű díjat. Huszonhárom egymást követő évben a tíz legismertebb férfi filmszínész és tizennyolc éven keresztül a legjobban fizetett színészek közé tartozott. 1999-ben az Amerikai Filmintézet beválasztotta az elmúlt száz év legnagyobb hollywoodi filmsztárjai közé, ahol az előkelő 11. helyre rangsorolták a férfiak listáján.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétéves korában már cowboy jelmezben

A montanai kisvárosban Helenában 1901. május 7-én, a Tizenegyedik sugárúton a 730. szám alatt álló házban született.[1][* 1] Családja angol származású, apja Charles Henry Cooper (1865–1946) Bedfordshireből - ahol földműves volt - vándorolt ki[4] az Amerikai Egyesült Államokba. Az új hazában ügyvéd, majd bíró lett.[5] Anyja Alice Brazier (1873–1967) kenti születésű.[6] Apja 1906-ban megvásárolta a család birtokának a nyolcvan kilométerre Helenától északra a Craig nevű település közelében és a Missouri folyó mentén elterülő a Seven-Bar-Nine ranchet, mely 240 hektáros területen fekvő[7] marhalegelő volt.[8] Frank és bátyja Arthur itt töltötték nyaraikat és közben megtanultak lovagolni, vadászni és horgászni.[9] 1908-ban a Hauser Duzzasztógát szakadása miatt Cooperék területét is elöntötte a folyó, de még időben sikerült az értékeiket kimenteniük.[10]

A közben iskoláskorba érő Frank megkezdte tanulmányait szülővárosában.[11] 1909 nyarán anyja azon kívánsága szerint, hogy angol iskoláztatásban is részesüljenek őt és bátyját Bedfordshirebe küldték a Dunstable Grammar Schoolba, remélve hogy ott színvonalasabb oktatást kaphatnak, mint otthon Montanában. Két tanévben 1910 és 1912 között tanulhatott Angliában.[* 2][13]

A Dunstableben tanult latinul és franciául, valamint Anglia történelmét oktatták neki különböző kurzusokon. A szigetországban igyekezett megfelelni a szigorú angol iskolai szabályoknak és tanulta a társadalmi normákat, de közben nagyon nehezen alkalmazkodott a merev osztályszerkezethez és az olyan formaságokhoz, mint az Eton gallér[* 3], melynek viselése a diákok számára kötelező volt.[14] Ott tartózkodása alatt részt vett az Anglikán Közösség szertartása szerinti konfirmációs felkészítésen, melynek végén a Houghton Regisben lévő anglikán templomban 1911. december 3-án hitet tett a keresztség mellett.[15][16] Még az első világháború kitörése előtt a fiúk visszatértek az Egyesült Államokba, mivel 1912 augusztusában anyjuk hazakísérte őket. Frank iskolai tanulmányait Helenában a Johnson Grammar School-on folytatta.[17]

Tizenöt éves korában autóbalesetet szenvedett, melynek eredményeként kialakuló derékbántalmai gyógyítása érdekében kezelőorvosa a lovaglást ajánlotta, ezért a Seven-Bar-Nine ranchen kezelte magát.[18] Ez az egyébként rossz terápia miatt alakult ki nála a rá oly jellemző merev tartás, az egyensúly-zavaros járás és az enyhén hajlított hátú lovaglás.[19] Idővel tanulmányait is folytatta és két évet járt a Helena High Schoolba. 1918-ban azonban abbahagyta a középiskolát és visszatért a családi birtokra, hogy ő is besegítsen az ötszáz szarvasmarha gondozásába, így egy időre főállású cowboy lett.[20] 1919-ben apja elintézte, hogy befejezhesse középiskolai tanulmányait a Bozeman városban található Gallatin County High School-ban.[21] Ottani angol tanára Ida Davis bíztatta, hogy képezze magát, csatlakozzon az iskolai vitakörhöz és foglalkozzon színjátszással.[22] Szülei ennek a tanárnak tulajdonították, hogy az iskolát egyáltalán elvégezte. Cooper is megerősítette ezt: „Ő volt az az asszony, aki azért felelt, hogy feladjam a marhapásztor életet és elvégezzem a középiskolát.”[23]

Cooper a Grinnell Collegeban (a felső sorban balról a második), 1922

1920-ban még középiskolásként részt vett három képzőművészeti kurzuson a Montana-i Egyetemen.[24] A festőművészet iránti érdeklődését már évekkel korábban felkeltette Charles Marion Russell és Frederic Remington, akik a western festészettel foglalkoztak. Különösen nagyra tartotta Russel a Lewis és Clark találkozása az indiánokkal Ross' Hole-nál című festményét, mely ma is megtalálható Helenában az állami törvényhozás épületében.[25]

1922-től Iowában járt a Grinnell College-ra, ahol a már korábban megkezdett képzőművészeti tanulmányait folytatta s legtöbb tanulmányi kötelezettségének eleget tett, de például az iskola színjátszó körébe nem vették fel.[26] Rajzai és akvarelljei díszítették a kollégium falát és az iskola évkönyvében is szerepelt, mint művészeti szerkesztő.[27] 1922 és 1923 nyarán a Yellowstone Nemzeti Parkban közlekedő sárga nyitott tetejű buszokon idegenvezetőként dolgozott.[28] egészen 1924 februárjáig tizennyolc hónapot tanult a Grinnellben, de hirtelen, idő előtt itt is befejezte az iskolát és nem szerzett diplomát. Egy hónapig Chicagóban keresett munkát, mint festőművész, de nem járt sikerrel ezért visszatért szülővárosába.[29] Helenában a helyi Independent újságnak készített karikatúrákat.[30]

1924-ben édesapja otthagyta a Montanai Legfelsőbb Bíróságot és feleségével együtt Los Angelesbe költözött[31] azért, hogy két rokonuk ottani birtokait igazgassák. [32] Apja kérésére 1924. november 27-én hálaadás napján csatlakozott a családhoz.[33] Tudta ugyanis, hogy bajosan tudna megélni karikaturistaként Helenában. Azzal érvelt, hogy „Jobb éhezni ott, ahol meleg van, mint éhezni és fázni is”.[34] Az ezt követő hetekben munkát keresett és eközben találkozott két montanai földijével, Jim Galeennel és Jim Calloway-el.[35] Ők olyan alacsony költségvetésű westernekben szerepeltek statisztaként és lovas kaszkadőrként, melyet a Poverty Row filmstúdiók[* 4] készítettek a Gower utcában.[37] Bemutatták őt is, mint egy másik montanai cowboyt és ennek köszönhetően a rodeó bajnok Jay "Slim" Talbot[* 5] elvitte filmes előválogatásra, ahol egy rendező munkát ajánlott neki.[39] Az volt az elképzelése, hogy megtakarít annyit amiből ki tudja majd fizetni egy professzionális művészeti tanfolyam árát.[40] Úgy döntött hát, kipróbálja magát és dolgozni kezdett, statisztaként öt dollárt kapott, míg lovas kaszkadőrként megkereste ennek a dupláját is.[41]

Színészi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Némafilmekben 1925-28 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Barbara Worth győzelme című 1926-os némafilmben

1925 elején csöppent bele a filmiparba. Néma westernfilmekben alakíthatott kisebb szerepeket a The Thundering Herdben és a Wild Horse Mesában Jack Holttal,[42] a Riders of the Purple Sagéban és a The Lucky Horseshoe-ban Tom Mixel[43], valamint a The Trail Riderben Buck Jonesszal.[44] Dolgozott pár kisebb korabeli hollywood-i filmes stúdiónak, mint a Famous Players-Lasky és a Fox Film Corporation[45] A western műfajban lovaglótudományának köszönhetően folyamatosan adódott munka a számára, de arra is hamar rájött, hogy a kaszkadőrség kemény, kegyetlen élet, hiszen mind a és mind a lovas sérülését is okozhatja.[46] Abban a reményben, hogy egyszer a sok veszélyt rejtő kaszkadőr munkát elfelejtheti, saját költségén próbafelvételt készítetett és felkérte Nan Collins szereposztó rendezőt (casting director), hogy segítse színészi karrierjének elindítását.[47] A rutinos színészválogató tudta, hogy van már a szakmában Frank Cooper, ezért azt javasolta, hogy keresztnevét változtassa meg és az ő szülővárosa az indianai Gary után vegye fel a Gary nevet.[48] Coopernek az első perctől tetszett az ötlet.[* 6][50]

Nem csak westernben asszisztált, hanem más filmekben is feltűnt például kozáknak maszkírozták A fekete sasban,[51] római őrnek a Ben Hurban[52], valamint árvízkárosultnak a The Johnstown Floodban.[53] Fokozatosan egyre több időt töltött a rá kiírt szerepekben, például a Tricks című 1925-ös filmben ő játszotta az ellenlábas szerepét és a Lightnin' Wins című 1926-os rövidfilmben is feltűnt.[54] Mint már szerepekben játszó színész felkeltette a nagyobb filmstúdiók érdeklődését is.[55] 1926. június 1-jén a Samuel Goldwyn Productions szerződést kötött vele, mely alapján ötven dollárt kapott egy hétre.[56]

Első fontosabb szerepét a Barbara Worth győzelme (1926) filmben Ronald Colman és a magyar Bánky Vilma[57] mellett játszotta, ahol egy fiatal mérnököt Abe Lee szerepét alakította, aki segített a rivális udvarlónak, hogy megmentse a szeretett nőt és városát egy közelgő gátszakadás okozta katasztrófától.[58] Életrajzírója Jeffrey Meyers szerint „zsigeri hitelessége” a montanai cowboy tapasztalatából eredt. A filmet október 14-én mutatták be és átütő sikert hozott.[59] A filmkritikák Coopert tettre kész új egyéniségnek látták és a jövő nagy reménységének tartották.[60] Samuel Goldwyn sietve hosszú távú szerződést ajánlott, de Cooper a Jesse L. Lasky és a Paramount Pictures öt évre szóló szerződését és az ebben foglalt heti 175 dolláros jobbnak tűnő ajánlatot fogadta el.[61] 1927-ben barátnője a már befutott filmsztár Clara Bow segítségével komolyabb szerepeket kapott a Children of Divorce-ban és a Szárnyakban. Ez utóbbi volt az első film, ami elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.[62] Még ebben az évben megkapta első jelentősebb szerepeit a John Waters rendezte Arizona Bound és a Nevada filmekben.[63]

1928-ban a Paramount filmstúdió Fay Wray színésznővel hozta össze a The Legion of the Condemned és a The First Kiss filmekben és úgy reklámozták őket, mint a filmstúdió hőn szerelmes fiatal párja.[64] A képernyőn azonban ez az érzelem nem jött át, hiszen nem volt nagy hatással a nézőkre.[65] Minden újabb filmjében, azonban egyre jobb színészi képességeket csillogtatott meg és népszerűsége is egyre nőtt, különösen igaz volt ez a hölgyek körében.[66] Ez időben gázsija is megugrott, hiszen 2750 dollárt[67] keresett filmenként és ömlöttek hozzá a rajongói levelek.[68] Cooper egyre nagyobb népszerűségét a filmstúdió azzal próbálta segíteni, hogy vezető színésznők mellé adott neki szerepeket, ilyen film például a Beau Sabreur Evelyn Brenttel, a Doomsday Florence Vidorral és a Half a Bride Esther Ralstonnal. Ebben az évben készítette el a First National Pictures-nél Colleen Moore-al a Lilac Time-ot, mely az első zenei aláfestéssel és hangeffektekkel készített filmje volt. Ez a film az 1928-as év egyik legnagyobb kasszasikerét aratta.[69]

Hollywood-i sztárként 1929–35[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper és Mary Brian 1929-ben A virginiai férfiben

Igazi befutott filmsztár az első hangosfilmjével az 1929-ben készített, Victor Fleming rendezte A virginiai férfivel lett, melyben Mary Brian és Walter Huston is szerepelt.[70] Ez Owen Wister novellája alapján készült és az első olyan hangosfilm volt, ami lefektette a western egyfajta becsületkódexét, valamint sokat segített a műfaj mai napig követett sémáinak kialakításában.[71] Meyers szerint Copper a filmjeiben a magas, jóképű, ám egyben gyámoltalan cowboy hős romantikus képével megtestesítette a férfi szabadságot, bátorságot és becsületet.[72] Ellentétben néhány némafilmes színésszel, akiknek gondot okozott a hangosfilmre történő átállás, neki ez probléma nélkül ment, hiszen az új közegben az ő mély, tiszta és kellemesen nyújtott hangja tökéletesen illeszkedett az addig róla a nézőkben kialakult képhez.[73] Továbbra is növekvő népszerűségét kihasználva a Paramount 1930-ban készített vele néhány western és háborús filmet (Only the Brave, The Texan, Seven Days' Leave, A Man from Wyoming, The Spoilers).[74]

Cooper és Lili Damita az 1931-es Fighting Caravans című filmben

Kezdeti színészi pályafutásának, meghatározó állomása Josef von Sternberg 1930-as filmje a Marokkó, melyben egy mogorva légionáriust alakított[75] és ez volt egyben Marlene Dietrich bemutatkozása az amerikai nézőközönségnek. A forgatás során von Sternberg minden energiáját Dietrichre fordította és elutasító volt Copperrel szemben.[76] A robbanásig feszült légkörben egyik alkalommal von Sternberg németül kiabálva adott utasításokat, amire a 191 centiméter magas színész odament a 163 centiméteres rendezőhöz, megragadta a gallérjánál fogva és felemelte magához, majd azt mondta neki: „Ha ebben az országban akarsz dolgozni, akkor jobb ha azt a nyelvet használod amit mi.”[77] A forgatás során jelentkező problémák ellenére Thornton Delehanty a New York Evening Post kritikusa szerint, Cooper egyik addigi legjobb színészi teljesítményét nyújtotta.[78] 1931-ben visszatért a western műfajához, elkészült Zane Grey története alapján a Fighting Caravans, melyben Lili Damita francia színésznő volt a partnere.[79] Szerepelt továbbá Dashiell Hammett krimijében (City Streets), ahol egy az Egyesült Államok nyugati részéről a keleti részre érkezett embert játszik, aki a nagyvárosi gengszterek közé keveredik azért, hogy megmentse szerelmét.[80] Ebben az évben két sikertelen filmet is forgatott Carole Lombarddal az I Take This Womant és Claudette Colberttel a His Womant. Két év alatt tíz film elkészítése olyan követelményeket támasztott és akkora nyomás alatt tartotta, hogy kimerült és megromlott az egészségi állapota vérszegénységben szenvedett és sárgaságot kapott.[81] Ebben az időben tizennégy kilogrammot fogyott,[82] magányosnak és elszigeteltnek érezte magát. A hirtelen jött hírnév és gazdagság depressziót is okozott nála.[83] 1931 májusában elhagyta Hollywoodot és Algírba majd Olaszországba hajózott, ahol az elkövetkező évet pihenéssel töltötte.[84]

Külföldi tartózkodása során Rómában a Villa Madama lakója volt, ahol Dorothy di Frasso grófnő segítségével tanulmányozta a nevezetes ételeket és márkás borokat, megtanulta hogyan kell olvasni az olasz és a francia menüket, valamint azt is hogyan érintkezhet az európai nemesség és a magasabb osztályok tagjaival.[85] Miután már megnézték a nagyobb olasz művészeti múzeumokat és galériákat,[86] a grófnő elkísérte tízhetes kelet-afrikai nagyvadvadászatra a Kenya-hegy környékére.[87] A szafari során több, mint hatvan vadat ejtett el, köztük két oroszlánt egy orrszarvút és különböző antilopféléket.[88] Az afrikai út mély nyomokat hagyott lelkében és tovább erősítette a vadon iránt érzett szeretetét.[89] Miután visszatért Európába a grófnővel levezetésként földközi-tengeri körutazásra mentek az olasz és a francia Riviérára.[90] A kipihent és új életre keltett színész 1932 áprilisában tért vissza Hollywoodba és a Paramounttal leszerződött évi két filmre 4000 dolláros heti fizetés mellett úgy, hogy még a rendezőt is megválaszthatta és a forgatókönyvet is ő hagyta jóvá.[91]

Cooper és Helen Hayes 1932-ben a Búcsú a fegyverektől című filmben

1932-ben elkészítette a Devil and the Deep című filmet, melyben partnere Tallulah Bankhead volt és ezzel korábbi vállalt szerződést teljesítette.[92] Szerepelt még a Ernest Hemingway regénye alapján készített első filmadaptációban a Búcsú a fegyverektőlben. Filmbeli partnerei Helen Hayes Oscar-díjas színésznő az „Amerikai Színház First Ladyje” és Adolphe Menjou voltak.[93] Coopernek az egyik addigi legnagyobb kihívást jelentő drámai szerepét kellett játszania.[94] A szereposztás szerint az első világháborúban Olaszországban szolgáló amerikai katonai mentő vezetője, aki maga is megsebesül és beleszeret egy angol ápolónőbe.[95] A kritikusoktól dicséretet kapott a rendkívül mélyen átélt érzelmes előadásmódja miatt[96] és a film az év egyik legnagyobb kasszasikerét eredményezte.[97] 1933-ban szerepelt a Ma élünkben (Today We Live) Joan Crawforddal One Sunday Afternoonban ismét Fay Wray-el és Ernst Lubitsch vígjátékában a Mindkettőt szeretemben (Design for Living), mely Noël Coward forgatókönyvíró remek színházi darabja is.[98] További főszereplő Miriam Hopkins és Fredric March,[99] de a film vegyes kritikát kapott. Copper amerikai színészt játszott, aki Európában drámaíró barátjával együtt verseng egy csodálatos nő kegyeiért. A film a sokoldalúságát akarta bizonyítani és beigazolódott, hogy képes volt komédiában is játszani, de nem hozott kasszasikert.[100] 1933-ban nevét hivatalosan is megváltoztatta és augusztustól már személyi okmányaiban is "Gary Cooper" lehetett.[101]

1934-ben kölcsönbe adták a Metro-Goldwyn-Mayer polgárháborús drámafilmjéhez az Operator 13-hoz, melyben Marion Davies a partnere és szerepe szerint a gyönyörű uniós kémnő beleszeret egy konföderációs katonába.[102]. Azonban ez a film Richard Boleslawski nagy képzelőerejű rendezése és George J. Folsey pazar operatőri munkája ellenére sem hozta meg a várt sikert.[103]

Cooper és Ann Harding 1935-ben a Peter Ibbetson melodrámában

A Paramounthoz visszatérve feltűnt Henry Hathaway[104] által rendezett hét film közül az elsőben Most és mindörökkében (Now and Forever) Carole Lombarddal és Shirley Temple-el.[105] Ebben egy önhitt férfit játszik, aki megpróbálja rátukmálni lányát a rokonaira, akik már eddig is nevelték őt, de végül mégis megtartja a rendkívül elragadó teremtést.[106] Coopert lenyűgözte Temple intelligenciája és vonzereje és szoros kapcsolatot ápolt vele mind a képernyőn és mind azon kívül is.[* 7][107] Ez a film viszont már kasszasikert is eredményezett.[108]

A következő évben megint kölcsönben játszott a The Wedding Nightban , a Samuel Goldwyn Productions által megjelentetett King Vidor rendezte romantikus filmben Anna Stennel,[109] akit éppen mintegy „másik Greta Garbóként” próbáltak felfuttatni.[110] A filmben alkoholista írót játszik, aki visszavonul a családja farmjára Új-Angliába és ott találkozik, majd beleszeret a gyönyörű lengyel szomszédasszonyba.[111] Larry Swindell szerint színészi játékát meglepő intenzitással adta elő.[112] Annak ellenére, hogy már előtte is jó bírálatokat kapott a film,[113] mégsem nyerte el az amerikai nézők tetszését, akik lehet megsértődtek azon, hogy egy házasságon kívüli szerelmi viszonyt ábrázol s közben még a vége is tragikus.[114] Ugyanebben az évben jelentkezett két új filmmel Henry Hathaway a Peter Ibbetson melodrámával, melyben egy férfi rátalál gyerekkori szerelmére (filmbeli partnere Ann Harding)[115] és az Egy bengáli dzsidás élete (The Lives of a Bengal Lancer) kalandfilm, melyben egy bátor brit katonatisztet alakít, aki a helyi lázadó törzsekkel szemben megvédi Bengálban az erődjüket.[116] Ez előbbi film nagyobb sikert aratott Európában, mint az Egyesült Államokban, az utóbbi hat Oscar-díj jelölést kapott[117] és egyike lett Cooper legnépszerűbb és legsikeresebb kalandfilmjeinek.[118] Hathaway rendező a legnagyobb elismeréssel adózott színészi teljesítménye előtt és azt mondta róla hogy: „az összes között a legnagyobb színész”[119]

Amerikai nemzeti hős 1936-43[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igazi áttörés Mr. Deeds-től a The Real Glory-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper és Jean Arthur 1936-ban a Váratlan örökségben

Az 1936-os év igazi fordulópontja lett Cooper életének.[120] A Paramountnál Frank Borzage romantikus vígjátékában a Desire-ben szerepelt Marlene Dietrich mellett és a kritikusok szerint élete egyik legjobb alakítását nyújtotta.[121] Ezután hasonlóan pályafutása kezdetéhez, amikor még némafilmeket készített, megint kisebb hollywood-i filmes stúdiókkal kezdett forgatni. A Columbia Picturesnél készített Frank Capra rendezte vígjátékban a Váratlan örökségben Jean Arthur a partnere.[122] A filmben Longfellow Deeds karakterét játszza, aki csendes, ártatlan személy egy kis faggyúüzem résztulajdonosa, aki kereset kiegészítésként részmunkaidőben üdvözlőlapokat ír. Egy napon azonban rámosolyog a szerencse, hiszen vagyont örököl, majd felszámolja addigi életét Vermontban és New Yorkba utazik, ahol szembesül a világot behálózó csalással és a korrupcióval.[123] Capra rendező és Robert Riskin forgatókönyvíró fel tudták használni Coopernek a már jól felépített színészi karakterében lévő amerikai hős eszenciát,[124] aki az őszinteség, a bátorság megtestesítője[125] és ebből építkezve a hétköznapi embereknek egy új típusú népi hőst mutattak be. Coopernek a filmben játszott szerepét Capra így foglalta össze:

„Úgy hiszem, hogy nem lehetett nála jobban senkit sem elképzelni ebben a szerepben. Az általam kitalált Longfellow Deeds karakterével ugyanis más nem tudott volna így azonosulni. Bob Riskin miután megtudta, hogy ő lesz a főszereplő már könnyebben írta meg azokat a párbeszédeket, amelyek Deedshez illetek, hiszen minden a szájába adott szó őszintén hangzott. A mi Mr Deeds-ünk ugyanis megtestesítette a megvesztegethetetlenséget és tudtam, hogy ez a példakép nem más, mint Gary Cooper.[126]

Mindkét 1936-os filmjét (Desire, Váratlan örökség) áprilisban mutatták be és egyaránt kasszasikert eredményeztek.[127] Frank S. Nugent a The New York Timesban azt írta, hogy: Cooper bizonyította, hogy „az egyik legjobban ragyogó komédiás Hollywoodban.”[128] Mr. Deeds szerepének megszemélyesítésért a legjobb férfiszínész kategóriában jelölték az Oscar-díjra.[129]

Cooper és Jean Arthur 1936-ban Az igazi férfi című filmben

1936-ban is szerepelt két Paramount filmben, Lewis Milestone rendezte kalandfilmben Madeleine Carroll mellett a The General Died at Dawnban. Itt egy szerencsevadászt játszik, aki Kínában a parasztoknak segít megvédeni magukat a kegyetlen hadúr elnyomásával szemben.[130] Clifford Odets drámaíró művéből készült film, mind kritikai és mind kereskedelmi szempontból sikert ért el.[131] A másik Cecil B. DeMille rendezése Az igazi férfi, mely a rendező négy filmje közül az első volt. Cooper szerepe szerint a vadnyugati hőst Wild Bill Hickokot alakítja egy a nyugati határszélen játszódó kitalált történetben.[132] A film még nagyobb kasszasikert hozott, mint az ezt megelőzőek. A sikerhez nagyban hozzájárult Jean Arthur élethű játéka is, melyben Calamity Jane-t a vadnyugati hősnőt alakította.[133] Ez volt egyben az első év, hogy felkerült a Motion Picture Herald által készített közvélemény-kutatásban az első tíz (top ten) filmes személyiség közé, ahol az elkövetkező huszonhárom évben ott is tudott maradni.[134]

1936 végén a Paramount új szerződéssel állt elő, melyben heti 8000 dolláros fizetést ajánlott.[135] Cooper azonban aláírt Samuel Goldwynnek hat filmre szóló hatéves szerződést, melyben filmenként 150 000 dolláros garantált juttatást ígért.[136] A Paramount emiatt perre ment a Goldwyn és Cooper ellen, de a bíróság kimondta, hogy a Goldwynnal kötött szerződés elég időt hagyott a másik szerződés teljesítésére is.[137] Folytathatta tehát mindkét stúdióval a filmek gyártását és 1939-re az Amerikai Egyesült Államok Kincstára azt mutatta ki, hogy az államokban a legnagyobb, összegszerűen 482 819 dolláros jövedelemmel rendelkezett (2015-ben egyenértékű 8 185 977 dollárral = 2,3 milliárd forint).[138]

Ellentétben az előző évekkel 1937-ben egyetlen filmben tűnt fel Henry Hathaway kalandfilmjében a Souls at Sea-ben. Kritikusok szerint és a pénzügyi eredményt tekintve is kudarc volt a produkció. Cooper úgy magyarázta a bizonyítványt „a majdnem filmről”, hogy: „Majdnem izgalmasra és majdnem érdekesre sikerült és én is majdnem jó voltam.”[139] 1938-ban Archie Mayo életrajzi filmjében a Marco Polo hihetetlen kalandjaiban kapta meg a főszerepet.[140] Már a forgatás során is jelentkeztek hibák és a forgatókönyv is gyengének mutatkozott. A film végül a Goldwyn történetének addigi legnagyobb bukását hozta össze és 700 000 dolláros veszteséggel zárt.[141] Ebben az időben több jelentős szerepet is visszautasított.[142] Cooper volt David O. Selznick producer elsőszámú kiszemeltje Rhett Butler szerepére az Elfújta a szélben, de visszautasította a felkérést, amit azzal indokolt, hogy: "Az Elfújta a szél lesz a legnagyobb bukás Hollywood történetében. Örülök, hogy Clark Gable fogja vele megütni a bokáját, és nem én". [* 8][146]

Cooper és Claudette Colbert 1938-ban a Kékszakáll nyolcadik felesége című filmben

Claudette Colbert partnere 1938-ban a Paramountnál, ahol a kényelmesebb műfajhoz tért vissza Ernst Lubitsch romantikus vígjátékában a Kékszakáll nyolcadik feleségében.[147] A filmben egy gazdag amerikai üzletembert játszik, aki Franciaországban beleszeret egy elszegényedett arisztokrata család lányába és meggyőzi őt, hogy legyen a nyolcadik felesége.[148] A főszereplő páros őszinte játéka[149] Charles Brackett és Billy Wilder[150] jól felépített forgatókönyve ellenére a nézők nem akarták elfogadni, hogy Cooper egy sekélyes szoknyavadász szerepében tetszeleg.[151] Sok rajongója azt szerette volna látni, ha Mr. Deeds megint testet ölt.[152] Az év őszén megjelent HC Potter romantikus vígjátéka, melyben Merle Oberon mellett a Floridai kalandban szerepelt. Egyszerű cuki cowboyt játszik, aki abban a hitben, hogy szorgalmas és odaadó társra lelt beleszeret egy gazdag lányba.[153] Azonban három rendező erőfeszítése is hiábavalónak bizonyult és még a jeles forgatókönyvírók sem tudták megmenteni ezt a produkciót[154], ami gazdasági szempontból bár jobb volt, mint az előzőek, de sorozatban mégis a negyedik sikertelen filmje volt.[155]

Az elkövetkező két évben megpróbált biztosra menni és négy sikeres, nagyszabású kaland és westernfilmben forgatott.[156] William A. Wellman kalandfilmjében a Kék csillagban három vakmerő angol testvér egyikét játssza, akik a Francia Idegenlégióba álltak azért, hogy a Szaharában harcoljanak a helyi törzsek ellen.[157] A filmet ugyanazon a Mojave-sivatagban található helyen forgatták, mint az eredeti 1926-os változatát Ronald Colmannal a főszerepben.[158] A forgatás, az egzotikus beállítások, a jó hangulatú felvételek és a személyre szabott szerep visszatükrözte a filmvásznon Cooper igazi személyiségét. Ezzel a munkájával egyben az utolsó Paramountos szerződéses kötelezettségét is teljesítette.[159] Henry Hathaway 1939-es The Real Glory című filmjében egy katonaorvost játszik, aki egy kisebb amerikai katonatiszti csoporttal a Fülöp-szigetekre megy azért, hogy segítsék az ott élő keresztényeket a muzulmán radikálisok ellen.[160] Sok filmkritikus dicsérte ezt a színészi alakítását, ám Graham Greene egészen odáig ment, hogy azt mondta: „Soha nem játszott még jobban!”[161]

Pályája csúcsán az Ember a láthatárontól az Akiért a harang szólig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A westernhez rendre visszatért, hiszen 1940-ben William Wyler az Ember a láthatáron című filmjében Walter Brennan és Doris Davenport mellett szerepelt. Itt egy csellengő cowboyt játszik, aki megvédi a telepeseket Roy Beannel szemben, aki egy korrupt bíró.[162] Niven Busch forgatókönyvíró Cooper vadnyugati történelemhez kapcsolódó ismereteit is felhasználta a szövegkönyv elkészítésekor.[163] A kritikusok részéről pozitív megítélésben részesült a film és nyereséget is termelt,[164] valamint dicsérték a két főszereplő által nyújtott teljesítményt.[165] Ugyanebben az évben játszotta első Technicolor eljárással készített kalandfilmjét, a Cecil B. DeMille rendezte North West Mounted Police-t.[* 9][168] Ebben Texas Rangert játszik, aki egy gonosztevő nyomában Nyugat-Kanadába megy, ahol a Kanadai Királyi Lovasrendőrséggel együtt üldözik és aki később az északnyugati lázadás vezetője lesz.[169] A kritikusok körében nem volt olyan népszerű, mint az ezt megelőzőek,[170] de azért mégis pozitív pénzügyi mérleget eredményezett, hiszen a hatodik legjövedelmezőbb film volt 1940-ben.[171]

Edward Arnold, Barbara Stanwyck, Cooper és Walter Brennan 1941-ben Az utca embere című filmben

Az 1940-es évek eleje volt Cooper színészi pályájának a csúcsa. Viszonylag rövid idő alatt öt sikeres és népszerű filmet tudhatott maga mögött, melyekben legjelentősebb színészi alakításait mutathatta be a nézőknek.[172] Még mielőtt Robert Riskin elkészítette volna a forgatókönyvet, Frank Capra már felajánlotta neki Az utca embere című film főszerepét. Barátja ajánlatát úgy fogadta el, hogy azt mondta neki: „Oké Frank! Rendben van nem kell a forgatókönyv.”[173] A filmben Long John Willoughby szerepét játszza, egy lecsúszott, szegény sorban tengődő baseball dobójátékost, akit felbérel egy újság arra, hogy Karácsony este legyen öngyilkos azért, hogy így tiltakozzon az országban zajló képmutatás és korrupció ellen.[174] Egyes kritikusok ezt tartják Capra legjobban sikerült filmjének.[175] Az utca emberét mintegy nemzeti eseményként fogadták,[176] Cooper az 1941. március 3-án megjelenő Time magazin címlapján szerepelt.[177] Howard Barnes a színészi teljesítményéről azt írta a New York Herald Tribune tudósításban, hogy: „csodálatos és teljesen meggyőző előadás”[178] és dicsérte azt a teljesen valósághű játékát, ami ilyen szerepben megmutatkozhatott.[179] Bosley Crowther a The New York Timesban azt írta: Gary Cooper persze az utca embereként félénk, riadt és visszafogott, de ha felhergelik, akkor egy igazi tigrissé válik.[180]

Joan Fontaine-nel az 1942-es Oscar-díj átadón

Ugyanebben az évben két filmet készített jó barátjával Howard Hawks rendezővel.[181] Az életrajzi ihletésű York őrmester (Sergeant York) című háborús filmben Alvin C. York őrmestert alakítja,[182] aki egyike a legtöbbször kitüntetett első világháborús amerikai katonáknak.[183] A film valahol Tennesseeben kezdődik, York vallási megtérésével, ottani áhítatos és kötelességtudó életével, majd bemutatja azokat a hősi cselekedeteit, melyekkel a meuse-argonne-i támadás során kiérdemelte, a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést a Medal of Honort.[184] Kezdetben a színész gondban volt, mert egy élő legendát kellett megszemélyesítenie ezért elutazott hozzá Tennesseebe, hogy jobban megismerhesse őt. A két csendes természetű férfi már találkozásuk első percétől megértette egymást és úgy gondolták sok közös vonásuk van.[185] Ezután már York bátorításával olyan teljesítményt nyújtott, hogy Howard Barnes New York Herald Tribune szerint: „rendkívül meggyőző és sokoldalú” és Archer Winston a New York Postban azt írta: „egyik legjobb alakítása”[186] A filmbemutató után Coopernek a hazaszeretet és a haza iránti hűség fokozása érdekében tett erőfeszítéseit elismerve a Veterans of Foreign Wars (Külföldön szolgált Háborús Veteránok szervezete) tiszteletbeli tagnak választotta Coopert.[187] York is nagyra tartotta a színész teljesítményét és támogatta a Warner Bros. reklámkampányát.[188] A York őrmester igazi filmsiker lett az év legnagyobb filmes bevételét eredményezte és tizenegy Oscar jelölést kapott.[189] 1942-ben elnyerte az Oscar-díj a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat és amikor azt átvette jó barátjától James Stewarttól ezt mondta: „Alvin York őrmester az, aki elnyerte ezt a díjat. Egy frászt! Ez volt az, amit már tizenhat éve vártam, és amiről álmodtam, hogy végre legyen már egy ilyenem. Ez minden amit most tudok mondani … Vicces, de álmomban, mindig jobb beszédet mondtam.”[190]

A Szőke szélvész című filmben (1941) Barbara Stanwyck megmutatja Coopernek mi a "jum-jum"

Az évet a Goldwynnél zárta Howard Hawks rendezte romantikus komédiában Barbara Stanwyck oldalán a Szőke szélvészben.[191] Egy félszeg nyelvészprofesszort alakít, aki egy olyan hét fős csoportnak a vezetője, akik enciklopédiát készítenek. A szleng tanulmányozása közben találkozik a Stanwyck alakította Katherine O'Shea-val a Cukicicu névvel illetett kacér művésznővel, aki felkavarja az állóvizet a professzor életében. Charles Brackett és Billy Wilder forgatókönyvírók olyan teret adtak Coopernek, hogy komédiai tehetségének minden elemét megmutathatta.[192] A New York Herald Tribune-ben Howard Barnes azt írta, hogy Coopert „nagy szakértelem és vidámság” jellemezte és a színészi alakítása „teljesen magával ragadó”.[193] Alacsony költségvetésű film volt, de mégis az év tíz legnagyobb bevételét hozó alkotás közé került. Cooper immáron negyedik egymást követő alakítása eredményezett komoly profitot és mind bekerült az év húsz legjobb filmje közé.[194]

1942-ben mindössze egy filmben jelent meg a Goldwyn szerződésben vállalt utolsóval,[195] a Sam Wood rendezte életrajzi ihletésű A Yankee-k dicsőségében (The Pride of the Yankees).[196] Ebben a baseball sztár Lou Gehriget alakítja, aki tartja azt a rekordot, hogy a New York Yankees 2130 egymást követő mérkőzésén játszott.[197] Nem szívesen játszotta ezt a szerepet, hiszen a hétszeres All-Star győztes az előző évben hunyt el amiotrófiás laterálszklerózisban, melyet azóta, róla "Lou Gehrig-kór"nak is neveznek.[198] Az jelentette a nagy kihívást, hogy népszerű és országosan is ismert személyt kellett hitelesen alakítania úgy, hogy közben a baseballról sem tudott sokat[199] és ráadásul nem volt balkezes, mint Gehrig.[200] Csak azután fogadta el a szerepet, hogy a játékos özvegye meglátogatta és személyesen kérte arra, hogy ő vigye képernyőre férje karakterét.[201] A szerep szerint Gehrig életének húsz évét, a baseball karrierjének első lépéseit, felemelkedését, boldog házasságát, küzdelmét a betegséggel, majd a Yankee Stadionban 62 000 néző előtt 1939. július 4-én tartott beszédét kellett eljátszania.[202] Cooper a szerep kedvéért hamar megtanult úgy mozogni, mint egy baseball játékos és az ütéstechnikát is gyakorolta.[203] A jobb-bal kezesség kérdését úgy oldották meg, hogy a felvételeknél alkalmazott egyes ütőfogások bemutatására reverzeljárást alkalmaztak.[204] A film nagy sikert aratott és egyike volt az év első tíz filmjének, valamint tizenegy Oscar jelölést kapott és a legjobb férfiszínész kategóriában Cooper már harmadik jelölését tudhatta magáénak.[205]

Ingrid Bergman és Cooper 1943-ban az Akiért a harang szólban

Nem sokkal azután, hogy megjelent Ernest Hemingway regénye az Akiért a harang szól a Paramount 150 000 dollárt fizetett azért, hogy filmet is készíthessen belőle és már azzal a feltett szándékkal, hogy a főszerepet Cooper fogja alakítani.[206] A történet főhőse Robert Jordan amerikai robbantási szakértő, aki a köztársaságpártiak oldalán harcol a spanyol polgárháborúban.[207] Az eredeti rendező Cecil B. DeMille lett volna, de aztán mégis Sam Wood kapta a feladatot és ő meg hozta a forgatókönyvírót Dudley Nicholst.[208] 1942 vége felé kezdték meg a forgatást a Sierra Nevadában ám újabb változás történt, mert Vera Zorina balerina helyett Ingrid Bergman lett a női főszereplő, akit Cooper és Hemingway is támogatott.[209] A szerelmi jelenetek Bergman és Cooper között szenvedélyesre és elbűvölőre sikerültek.[210] Howard Barnes a New York Herald Tribune-ban azt írta, hogy „mindkét színész igazi nagyság és teljes joggal csillagok”[211] Azt viszont le lehet szögezni, hogy a film más irányba vitte el a regény eredetileg szánt politikai jellegét és témáját.[212] Az Akiért a harang szól filmfeldolgozása azonban minden téren sikeres volt és tíz Oscar jelölést begyűjtött, köztük a legjobb film és férfi főszereplő kategóriát is, mely Cooper negyedik jelölése volt.[213]

1943 novemberében Cooper autogramot ad Brisbane-ben egy ott szolgáló katonahölgynek

A második világháborúban Frank Cooper kora és egészségi állapota miatt sem szolgálhatott az amerikai hadseregben,[214] de hasonlóan több színésztársához a háborús felkészülést támogatta és részt vállalt a katonák szórakoztatásából. 1943 júniusában meglátogatta San Diegóban a katonai korházat és gyakran az erre a célra alakított Hollywood Canteen tagjaként szerepet vállalt.[215] Ennek keretében 1943 végére 37 000 kilométert tett meg a csendes-óceáni háború hadszínterén Una Merkel és Phyllis Brooks színésznőkkel és Andy Arcari harmonikással együtt.[216] Az utat B–24 Liberator nehézbombázó repülőgép fedélzetén tették meg. A csoport turnézott a Cook-szigetek, Fidzsi-szigetek, Új-Kaledónia, Queensland, Brisbane – itt Douglas MacArthur elmesélte Coopernek, hogy a japán támadás megindításakor Manilában a színházban éppen a York őrmestert nézték[217] - Új-Guinea, Jayapura, és a Salamon-szigetek környékén.[218] A csoport tagjai gyakran ugyanolyan gyatra körülmények közé kerültek, mint a katonák és ugyanazt a hideg élelmezési csomagot (K-ration) fogyasztották.[219] Az út során találkozott a szolgálatban lévőkkel, meglátogatott katonai korházakat, bemutatta vonzó kollégáit és részt vett alkalmi fellépéseken. Bemutatójuk például tartalmazta Copper Lou Gehrig szerepében elmondott búcsúbeszédét. Amikor visszatért az Amerikai Egyesült Államokba további katonai korházakban is tiszteletét tette.[220] Erre az időszakra később úgy emlékezett, mint életének egyik meghatározó időszakára, ami komoly érzelmi hatást váltott ki belőle.[221]

Érett szerepei 1944-től 1952-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper és Loretta Young 1945-ben az És akkor jött Jones című filmben

1944-ben szerepelt Cecil B. DeMille rendezte háborús kalandfilmben a The Story of Dr. Wassellben Laraine Day-el és ez volt már a rendezővel a harmadik közös filmjük.[222] Corydon M. Wassell amerikai orvos és misszionárius szerepét alakítja, aki egy csoport sebesült tengerészt Jáva dzsungelén keresztül biztonságos helyre menekít.[223] Annak ellenére hogy a szakmai körök nem értékelték túl, Dr. Wassell mégis egyike volt az év csúcsbevételt hozó filmjeinek.[224] A Goldwynnal és a Paramounttal kötött szerződéseit ezzel teljesítette és úgy döntött a továbbiakban független lesz. Leo Spitz, William Goetz, és Nunnally Johnson társaságában saját produkciós vállalkozást indított el International Pictures néven.[225] Az induló stúdió szárnybontása Sam Wood romantikus vígjátéka a Casanova Brown volt, melyben Cooper partnerét Teresa Wright játszotta. Ez egy olyan emberről szól aki megtudja, hogy korábbi felesége babát vár tőle, miközben éppen elvenni készül egy másik nőt.[226] A filmet nem értékelte nagyra a filmszakma,[227] a New York Daily News szerint „bűbájos szamárság”[228] míg Bosley Crowther, a The New York Timesban azt írta, hogy „nevetséges bohóckodás”.[229] A várt profit is elmaradt, hiszen a film éppen csak nyereséges tudott maradni.[230] 1945-ben az International elkészítette Stuart Heisler western vígjátékát És akkor jött Jonest (Along Came Jones), melyben a női főszerepet Loretta Young kapta. Ez az eddigi „hős” múltjának könnyed paródiája, melyben Cooper egy nevetséges és ostoba cowboy Melody Jones szerepében tűnik fel.[231] A közönség azonban megszerette a filmet, nagy kasszasikert eredményezett és bizonyította, hogy Cooper még mindig elengedhetetlenül fontos a nézők számára.[232] Ez volt rövid története során az International Pictures legnagyobb pénzügyi sikere, mivel a vállalkozást 1946-ban eladták az Universal Studios-nak.[233]

Cooper és Ingrid Bergman 1945-ben a Cselszövő Saratogából című filmben

A háború utáni években az amerikai társadalom átalakult és Cooper karrierje is más irányt vett.[234] Bár még szerepelt hagyományos hős szerepekben a filmjeiben azonban már háttérbe szorult személyes hősiessége helyett egyre inkább a történet és az egzotikus beállítások kaptak nagyobb hangsúlyt.[235] 1945 novemberében bemutatták Sam Wood 19. századi drámájából készített a Cselszövő Saratogából című filmet, melyben Ingrid Bergmannal játszik együtt. Egy texasi cowboyt alakít, aki egy vonzó hozományvadásszal kerül kapcsolatba.[236] Az egyébként 1943 elején készített film bemutatása közel két évet késett a háború miatt.[237] A szakma nem értékelte nagyra, de mindezek ellenére is jól kerestek vele a készítők,[238] hiszen a Paramount stúdiónak ebben az évben ez a film hozta a legtöbb bevételt.[239] Egyetlen 1946-os filmje a Fritz Lang romantikus thrillerje a Köpeny és tőr (Cloak and Dagger), melyben egy előkelő modorú fizikaprofesszort alakít, aki az OSS titkosszolgálat tagjaként a háború utolsó éveiben a német atombomba programot tanulmányozza. A történet egy kicsit hasonlít Robert Oppenheimer fizikus második világháborús szerepére.[240] Cooper nehézkes volt és nem tudta jól megjeleníteni a karakter lelkivilágát.[241] Teljesítményét a filmszakma nem értékelte nagyra és csak veszteséget termelt a film.[242] 1947-ben jelent meg Paulette Goddard női főszereplésével Cecil B. DeMille epikus kalandfilmje az Unconquered. A 18. században játszódó történetben egy a nyugati határon szolgáló polgárőrt alakít, aki megvédi a telepeseket a gátlástalan fegyverkereskedőktől és ellenséges indiánoktól.[243] A film vegyes kritikát kapott, de James Agee, aki jó ideig DeMille kritikusa volt megállapította, hogy a film megmutatta az igazi ízét az elmúlt időszakának.[244] A DeMille-lel készített utolsó négy filmje közül ez volt a legjövedelmezőbb és a profit rá eső százaléka után Cooper több mint 300 000 dollárt keresett.[245] Ezt a jövedelmezőséget az elkövetkező öt évben nem tudták elérni az Unconquered-et követő filmes produkciók.[246]

Cooper 1949-ben a Forrás című filmben

1948-ban játszott Leo McCarey romantikus vígjátékában a Good Samben.[247] Cooper mivel eladta filmes vállalatát az Universalnak, hosszú távra szerződést tudott kötni a Warner Bros. filmstúdióval. Az egyezség szerint a forgatókönyvet és a rendezőt is ő fogadta el és filmenkénti 295 000 dolláros garantált összeg ütötte a markát.[248] Az így készített első munka King Vidor drámája a Forrás (Fountainhead) melyben partnere volt Patricia Neal és Raymond Massey.[249] A filmben egy idealista és megalkuvást nem ismerő építészt alakít, aki azért küzd, hogy megőrizze becsületességét és önállóságát a társadalmi nyomással szemben, miközben persze meg akar felelni a vásárlói igényeknek is.[250] A film Ayn Rand regénye alapján készült és ő írta a forgatókönyvet is, mely az író által képviselt objektivista filozófiai irányzatot követi ezért szembehelyezkedik az önzetlenséggel és a kollektivizmussal, így az önzést és a individualizmust támogatja.[251] A legtöbb szakmai vélemény szerint nem illett Coopernek ez a szerep.[252] A The New York Timesban Bosley Crowther azt írta, hogy arra a következtetésre jutott:„Mr. Deeds olyan volt, mint egy partra vetett hal”.[253] Visszatért azonban önmagához Delmer Daves háborús drámájában az 1949-ben készített A különítményben (Task Force). Ebben nyugállományba készülő admirálist alakít, aki visszaemlékezik hosszú katonai pályafutására, melyben haditengerészeti pilótaként részt vett a repülőgép-hordozó anyahajók fejlesztésében.[254] Az amerikai haditengerészet Technicolor filmhíradói által hitelesebbé tett film Cooper egyik legnépszerűbb színészi alakítását eredményezte ebben az időszakában.[255] Az elkövetkező két évben négy gyengébbre értékelt filmet is készített. Ezek: Az Oscar-díjas magyar származású filmrendező Kertész Mihály drámája a Bright Leaf (1950), Stuart Heisler western melodrámája a Dallas (1950), Henry Hathaway háborús komédiája a You're in the Navy Now (1951) és Raoul Walsh akciós westernje a Distant Drums (1951).[256]

Cooper és Grace Kelly 1952-ben a Délidőben

A háború utáni időszakának talán a legfontosabb filmje Fred Zinnemann western drámája a Délidő (High Noon), melyben Grace Kelly a hölgypartnere és a United Artists filmstúdióban készült.[257] Ebben Will Kane rendőrbírót játssza, aki éppen nászútra készül, amikor tudomására jut, hogy egy gonosztevőnek, akit ő kergetett el három csatlósával együtt visszatér, hogy bosszút álljon. A rémült városlakók nem tudják segíteni és fiatal mennyasszonya is elhagyja, de Kane nem hátrál meg és egyedül néz szembe a gonosztevőkkel.[258] A forgatás során rossz egészségi állapotban volt, mert gyomorfekély gyötörte.[259] Feldúlt arca és egyes jelenetek során mutatkozó feszélyezettsége Hector Arce szerint azt mutatta mintha önbizalomhiányban szenvedne[260] de ez a filmben mutatott teljesítményét csak fokozta.[261] A Délidőt a szakma lelkesen üdvözölte. A Time magazin egyenesen a kategória legjobbjai a Hatosfogat (Stagecoach) és A pisztolyhős (Gunfighter) közé sorolta.[262] Bosley Crowther a The New York Times-ban azt írta, hogy „csúcson volt az alakítása”,[263] John McCarten, a The New Yorkerben arról tudósított, hogy Cooper még soha nem volt ennyire hatásos.[264] A film az Egyesült Államokban 3.75 millió dollár, míg világszerte további 18 millió dollár bevételt eredményezett.[265] Barátja James Stewart példáját követte és alacsonyabb fizetésért vállalta a filmet, de a profitból százalékos részesedést kért, mely alapján végül 600 000 dollárra tett szert.[266] Cooper alakítása hozzásegítette a második Oscar-díj megszerzéséhez.[* 10][268] 1952-ben feltűnt még a Warner Bros. filmstúdióban Tóth Endre magyar rendező rendezte amerikai polgárháborús drámában a Springfield Rifle-ben, de ez a film a lábnyomába sem léphetett nagyikerű elődjének.[269]

Késői filmjei 1953 és 1961 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban négy filmet készített az Amerikai Egyesült Államokon kívül.[270] Mark Robson drámájában a Visszatérés a Paradicsomba (Return to Paradise) egy amerikai vándort alakít, aki Polinéziában megszabadítja a lakosokat egy eltévelyedett lelkész hatalma alól.[271] A háromhónapos Szamoán töltött idő alatt gyenge egészségi állapota ellenére megadással tűrte a spártai életkörülményeket és az akár hosszú órákon át tartó forgatásokat is.[272] A film a pazar operatőri munka ellenére sem kapott túl jó kritikát.[273] A következő három filmjét Mexikóban forgatta. Hugo Fregonese akciódús kalandfilmjében a Kifulladt vadban (Blowing Wild) (1953), Barbara Stanwyck mellett játszik Mexikóban egy olajkutatót, aki piszkos ügyekbe keveredik bele az olajvállalat vezetőjével és az ő gátlástalan feleségével, akivel már korábban volt is viszonya.[274] 1954-ben megjelent Henry Hathaway western drámája A bűn kertje (Garden of Evil), melyben a női főszereplő Susan Hayward. A történet szerint felbérelnek három szerencsevadászt azért, hogy megmentsék az asszony férjét.[275] Ugyanebben az évben szerepelt Burt Lancasterrel együtt Robert Aldrich westernjében a Vera Cruzban. A filmben amerikai kalandort alakít, akit I. Miksa mexikói császár felfogad, hogy kísérjen el egy hercegnőt a polgárháború sújtotta területen át Vera Cruzba.[276] Ezeket a filmjeit a filmes szakma nem értékelte túl nagyra, de azért szép jövedelmet hoztak.[277] A Vera Cruzon például 1,4 millió dollárt keresett Cooper.[278]

Cooper és Dorothy McGuire 1956-ban a Szemben az erőszakkal című filmben

Ebben az időszakban folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött. Folyamatosan orvosi kezelés alatt állt a gyomorfekélye miatt és súlyos vállsérülést is szerzett a Kifulladt vad forgatása alatt. Egy robbantáskor felrepülő fémdarab találta el a vállát. A Vera Cruz forgatásakor lovasbalesetben újra megsérült a dereka és Lancester égési sérülést okozott neki, mert hozzá túl közel sütötte el a puskáját és a vaktöltény tüze átégette a ruházatát.[279] 1955-ben mutatták be Otto Preminger életrajzi ihletésű háborús drámáját a Billy Mitchell eljárása a katonai bíróságont (The Court-Martial of Billy Mitchell). Billy Mitchell az első világháborúban szolgáló amerikai tábornok (az amerikai légierő atyja), aki meg próbálta győzni a kormányzati tisztviselőket a légierő fontosságáról, majd később a hadügyminisztérium hadbíróság elé állította, mert kritizálta a Háborús Hivatalt a légi balesetek miatt.[280] Egyes kritikusok szerint nem a megfelelő szerepet játszotta,[281] Cooper kedvetlen és hallgatag teljesítménye nem adta vissza Mitchell dinamikus és csipkelődő személyiségét.[282] 1956-ban hatékonyabb játékkal a William Wyler polgárháborús drámájában a Szemben az erőszakkalban (Friendly Persuasion) egy békés indianai kvékert alakít partnere Dorothy McGuire mellett.[283] Hasonlóan a York őrmesterhez és a Délidőhöz a film olyan témakört dolgoz fel, melyben a vallásos békesség és az állampolgári kötelezettség közötti ellentmondás okozza a konfliktust.[284] Alakításáért a legjobb férfi filmszínész kategóriában Golden Globe-díjra a jelölték. A film összesen hat Oscar jelölést kapott és elnyerte 1957-es cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálmát, valamint nem mellesleg 8 millió dolláros bevételt is hozott.[285]

Cooper és Audrey Hepburn 1957-ben a Délutáni szerelem című filmben

1957-ben Franciaországba utazott, hogy Billy Wilder romantikus vígjátékában a Délutáni szerelemben (Love in the Afternoon). Audrey Hepburn és Maurice Chevalier mellett szerepeljen. Cooper egy középkorú amerikai szoknyapecért játszik, aki Párizsban előbb üldözőbe vesz, majd szerelembe esik egy nála jóval fiatalabb nővel.[286] Annak ellenére, hogy jó szakmai véleményeket is kapott, például Bosley Crowther is dicsérte az elragadó előadásmódot,[287] a többség mégis arra az álláspontra jutott, hogy Cooper öreg már az ilyen szerephez. A közönség sem fogadta kitörő lelkesedéssel, hogy a róla kialakult képernyőhős imázst egy olyan szerepben homályosítja el, ahol öregedő kicsapongó képében próbál elcsábítani egy fiatal ártatlan lányt. Mindezek ellenére a film tisztességes hasznot hozott a készítőinek.[288] A következő évben szerepelt John O'Hara novellája alapján készült Philip Dunne romantikus drámájában a Ten North Frederickben.[289] Ebben ügyvédet alakít akinek az élete tönkrement egy politikus ármánykodása és lányának a szobatársával szövődött szerelmi kapcsolata miatt.[290] Jeffrey Meyers szerint teljesítménye meggyőző volt és a gyötrődés is látszott rajta,[291] de ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentse a Bosley Crowther által szerencsétlen filmnek nevezett produkciót.[292]

Cooper 1958-ban A vadnyugati emberben

Továbbra is folytatta a filmgyártást annak ellenére, hogy folyamatosan egészségi gondokkal küszködött, műteni kellett a gyomorfekélye és sérv (wd) miatt is.[293] Szerepelt 1958-ban az Anthony Mann rendezte A vadnyugati emberben. Ebben a western drámában partnerei Julie London és Lee J. Cobb. Ő egy jó útra tért korábbi gonosztevőt és rablógyilkost alakít, aki kénytelen szembenézni a múltjával és rákényszerül, hogy korábbi bandatagjaival kiraboljon egy bankot.[294] A filmet egyébként a benne lévő düh, szexuális erőszak és szadizmus miatt nevezik Cooper legbetegesebb western filmjének is.[295] Életrajzírója Jeffrey Meyers szerint Cooper, aki magánéletében is nagy küzdelmet folytatott „a filmszerep keserűségéből megértette mennyire nehéz tisztességesnek maradni... és hitelesen eljátszani a kisértések által gyötört, de alapvetően becsületes ember szerepét.”[296] Bár ekkor már kevésbé érdekelte Coopert a filmkritikusok véleménye, ám mindezek ellenére ők jól fogadták[297] és úgy lehet tekinteni, hogy színészi pályafutásának ez volt az utolsó nagyobb jelentőségű filmje.[298]

Miután a Warner Bros.-szal kötött szerződését teljesítette, megalakította saját produkciós vállalkozását Baroda Productions néven és 1959-ben készítetett három nem szokványos filmet a megváltásról.[299] Delmer Daves western drámáját Az akasztófát (The Hanging Tree), melyben Cooper orvost játszik, aki megment egy aranyásót a lincseléstől és azután örök hálára kötelezi őt.[300] Erős és meggyőző színészi játékot mutatott egy érzelmi sérült karakterben, aki mások felett szeret uralkodni ám megváltozik, amikor szerelmes lesz.[301] Robert Rossen történelmi kalandfilmjében They Came to Cordura című filmben Rita Hayworth a női főszereplő és ő egy katonatisztet alakít. Szerepe szerint gyávaságban találják vétkesnek és büntetésből mintegy megaláztatásként rábízták, hogy tegyen javaslatot arra, hogy az 1916-os Pancho Villa expedícióban részt vett katonák közül ki érdemli ki a Medal of Honort.[302] Szinte csak pozitív kritikákat kapott, de mégis megjelent olyan vélemény[* 11] is ami szerint túl öreg volt már ehhez a szerephez.[303] Michael Anderson kalandfilmjében Charlton Heston szereplése mellett A Mary Deare katasztrófájában (The Wreck of the Mary Deare) kegyvesztett kereskedelmi hajóstisztet alakít, aki azért marad süllyedő hajója fedélzetén, - melyet valaki szándékosan süllyeszt el- hogy így megmentse saját becsületét.[304] Akárcsak az előző kettő ez a filmje is fizikailag megterhelő volt. Képzett búvár volt és a legtöbb víz alatti felvétel során kaszkadőr nélkül őt lehet látni.[305] Jeffrey Meyers szerint mindhárom szerepében megfigyelhető, hogy olyan szerepekben játszott, ahol elvesztette a hitelességét és a megváltásra vágyakozott.[306] Joseph Conrad Lord Jim című regényében ezt úgy nevezte: megpróbált küzdeni azért, hogy megmentse a pusztulástól azokat az eszményeit, melyek az erkölcsi önazonosságát voltak hívatottak biztosítani.[307]

Utolsó filmjét, egy brit produkciót, 1961-ben, halála évében forgatta The Naked Edge című thrillerben.[308] Szintén még 1961-ben színészi pályafutását életműdíjjal ismerték el. Bár az átadóra betegsége miatt nem tudott elmenni ezért barátja, James Stewart vette át nevében az Oscar szobrot.[309]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házassága és családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veronica Balfe és Cooper 1933 novemberében

1933-ban vette feleségül Veronica Balfe színésznőt, akinek legemlékezetesebb szerepe a King Kongban volt, ahol azt a lányt alakította, akit az óriásmajom elhajít. Leendő feleségét húszéves korában 1933-ban Húsvét vasárnapján, mint első bálozót ismerte meg. A rendezvényt egyébként Veronica nagybátyja Cedric Gibbons szervezte.[310] Felesége a Park Avenue-n nőtt fel és lányiskolába járt, akit családja és barátai Rockynak neveztek el. Nevelőapja Paul Shields nagy gazdasági befolyással rendelkező Wall Street-i mágnás.[311] Veronica szüleinek Park Avenue-i házában minden nagyobb felhajtás nélkül 1933. december 15-én kötöttek házasságot. Cooper barátai szerint a házasság jót tett neki, korábbi meggondolatlansága tovatűnt és élete jó kezekbe került.[312] Rockyval sportos életet éltek, együtt lovagoltak, síeltek és lőttek.[313] A társadalmi életbe is jobban bekapcsolódhatott és feleségének köszönhetően magasabb körökbe is bejáratos lett.[314] Házasságuk során Los Angelesben több helyen laktak. 1933 és 1936 között Encino 1936 és 1953 között Brentwood[315], majd 1954 és 1961 között Holmby Hills volt az otthonuk.[316] 1954 és 1961 között Coloradóban Aspenben volt egy nyaralójuk is.[* 12][320]

A házasságból 1937. szeptember 15-én született egyetlen gyermekük Maria Veronica. Mindent figyelembe véve Cooper gondoskodó és szeretetteljes apa volt. Mariát megtanította kerékpározni, teniszezni, síelni és lovagolni is. A szülei életének részeseként részt vett az utazásaikon és rendre szerepelt velük közös fotókon.[321] Apjától örökölte a képzőművészeti érdeklődését és a rajztehetségét.[* 13][323] A család együtt nyaralt Sun Valley-ban (Idaho), Rocky szüleinek vidéki házában Southamptonban (New York) és gyakran utaztak Európába is.[324] A pár külön éltek egy ideig, miután 1951. május 16-án Cooper elköltözött otthonról.[325] Több mint két év után 1953 novemberében[326] költözött vissza és rendeződött kapcsolata a lányukkal[327] majd hivatalosan, 1954 februárjától kibékült a feleségével is.[328]

Szerelmi kapcsolatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coopernek a házassága alatt számos filmcsillaggal volt szerelmi viszonya, többek között Marlene Dietrich-hez, Grace Kellyhez és Patricia Nealhez is erősebb szálak fűzték. 1950-ben Nealt abortuszra is rábeszélte, mert úgy gondolta, hogy egy házasságon kívüli gyerek tönkreteheti színészi karrierjét. Cooper 1951 és 1954 között a feleségétől külön élt. Később kapcsolatuk rendeződött, 1958-ban katolikussá tért át felesége hatására.

Politikai nézetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konzervatív és antikommunista nézeteket vallott. Emellett elkötelezett támogatója volt a Republikánus Pártnak. 1924-ben Calvin Coolidge-re szavazott, 1928-ban és 1932-ben Herbert Hooverre. Majd nyíltan kampányolt Wendell Wilkie mellett Franklin D. Roosevelt ellenében, 1944-ben pedig a szovjetellenes Thomas Dewey mellett tette le voksát.

A kongresszus előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1944-ben csatlakozott az antikommunista Mozgókép Szövetség az Amerikai Eszmék Védelmébenhez. A szervezetnek olyan prominens tagjai voltak többek között, mint Cecil B. DeMille, Walt Disney, Clark Gable, Ronald Reagan vagy John Wayne. 1947. október 23-án Coopert meghallgatta a Joseph McCarthy vezette Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság. A vallomását együttműködőnek találták. Arra a kérdésre, hogy megfigyelt-e kommunista befolyást Hollywoodban, így felelt: "Visszautasítottam néhány forgatókönyvet, mert túlzottan kommunista színezetűnek találtam őket". Továbbá olyan párbeszédeknek volt tanúja, ahol azt mondták, hogy az amerikai alkotmány felett eljárt az idő, és a kormány hatékonyabban tudna működni a Kongresszus nélkül. Cooper vallomása egy hónappal a Hollywoodi Fekete lista összeállítása előtt történt.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1960 áprilisában prosztatarákot diagnosztizáltak nála. Ez gyorsan továbbterjedt vastagbelére és tüdejére is, ezért 1961. május 13-án, hat nappal hatvanadik születésnapja után elhunyt.

Jelentősebb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marokkó, 1930
Délidő, 1952
Vera Cruz, 1954
Év Cím Eredeti cím Szerep
1926 Barbara Worth győzelme The Winning of Barbara Worth[329] Abe Lee
1927 Arizona Bound[330] Dave Saulter
1927 Nevada[331] Nevada
1927 Szárnyak Wings[332] White kadét
1927 Children of Divorce - Edward D. 'Ted' Larrabee[333]
1928 Lilac Time[334] Philip Blythe százados
1928 Half a Bride[335] Edmunds kapitány
1928 Doomsday[336] Arnold Furze
1928 Beau Sabreur[337] Henri de Beaujolais őrnagy
1928 The First Kiss - Mulligan Talbot[338]
1928 The Legion of the Condemned - Gale Price[339]
1929 A virginiai férfi The Virginian[340] a virginiai
1930 Marokkó Morocco[341] Tom Brown légionárius
1930 Only the Brave[342] James Braydon százados
1930 The Texan[343] Llano kölyök
1930 Seven Days' Leave[344] Kenneth Downey
1930 A Man from Wyoming[345] Jim Baker
1930 The Spoilers - Roy Glenister[346]
1931 Fighting Caravans[347] Clint Belmet
1932 Búcsú a fegyverektől A Farewell to Arms[348] Frederick Henry hadnagy
1932 If I Had a Million[349] Steve Gallagher
1932 Devil and the Deep[350] Sempter hadnagy
1933 Ma élünk Today We Live[351] Richard Bogard hadnagy
1933 One Sunday Afternoon[352] Dr. Lucius Griffith "Biff" Grimes
1933 Mindkettőt szeretem Design for Living[353] George Curtis
1934 Operator 13[354] Jack Gailliard százados
1935 Peter Ibbetson[355] Peter Ibbetson
1935 The Wedding Night[356] Tony Barrett
1935 Egy bengáli dzsidás élete The Lives of a Bengal Lancer[357] Alan McGregor hadnagy
1936 Az igazi férfi The Plainsman[358] Bill Hickok
1936 The General Died at Dawn[359] O'Hara
1936 Váratlan örökség Mr. Deeds Goes to Town[360] Longfellow Deeds
1936 Desire[361] Tom Bradley
1937 Souls at Sea[362] Michael Taylor
1938 Kékszakáll nyolcadik felesége Bluebeard's Eighth Wife[363] Michael Brandon
1938 Floridai kaland The Cowboy and the Lady[364] Stretch Willoughby
1938 Marco Polo hihetetlen kalandjai The Adventures of Marco Polo[365] Marco Polo
1939 Kék csillag Beau Geste[366] Michael "Beau" Geste
1940 Ember a láthatáron The Westerner[367] Cole Hardin
1940 North West Mounted Police[368] Dusty Rivers
1941 Az utca embere Meet John Doe[369] John Doe
1941 Szőke szélvész Ball of Fire[370] Bertram Potts professzor
1941 York őrmester Sergeant York[371] Alvin C. York őrmester
1942 A Yankee-k dicsősége The Pride of the Yankees[372] Lou Gehrig
1943 Akiért a harang szól For Whom the Bell Tolls[373] Robert Jordan
1944 Casanova Brown[374] Cass Brown
1945 És akkor jött Jones Along Came Jones[375] Melody Jones
1945 Cselszövő Saratogából Saratoga Trunk[376] Clint Maroon ezredes
1946 Köpeny és tőr Cloak and Dagger[377] Alvah Jesper professzor
1947 Unconquered[378] Christopher Holden kapitány
1948 Good Sam[379] Samuel R. Clayton
1949 A forrás The Fountainhead[380] Howard Roark
1949 A különítmény Task Force[381] Jonathan L. Scott
1950 Dallas[382] Blayde Hollister
1950 Bright Leaf[383] Brant Royle
1951 You're in the Navy Now[384] John Harkness hadnagy
1951 Distant Drums[385] Wyatt
1952 Délidő High Noon [386] Will Kane rendőrbíró
1953 Visszatérés a Paradicsomba Return to Paradise[387] Mr. Morgan
1953 Kifulladt vad Blowing Wild[388] Jeff Dawson
1954 A bűn kertje Garden of Evil Hooker[389] Hooker
1954 Vera Cruz[390] Benjamin Trane
1954 Párizsi szívdobbanás Boum sur Paris[391] saját magát
1955 Billy Mitchell eljárása a katonai bíróságon The Court-Martial of Billy Mitchell[392] Billy Mitchell
1956 Szemben az erőszakkal Friendly Persuasion[393] Jess Birdwell
1957 Délutáni szerelem Love in the Afternoon[394] Frank Flannagan
1958 Ten North Frederick[395] Joseph Chapin
1958 A vadnyugati ember Man of the West[396] Link Jones
1959 They Came to Cordura[397] Thomas Thorn őrnagy
1959 A Mary Deare katasztrófája The Wreck of the Mary Deare[398] Gideon Patch
1959 Az akasztófa (Küzdelmek) The Hanging Tree[399] Dr. Joseph Frail
1961 The Naked Edge[308] George Radcliffe

Rádióadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Program A rádióműsor címe Szerep
1937 Lux Radio Theatre Mr. Deeds Goes to Town (Váratlan örökség)[400] Longfellow Deeds

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Cooper család Helenában több helyen is lakott. Frank James Cooper a Tizenegyedik sugárúton a 730 szám alatt álló[2] kétszintes tégla ház felső szintjén született és itt élt egészen 1909-ig, amikor családja Angliába költözött. 1912-ben tértek vissza a városba és akkor a meredek domboldalban álló kétszintes faszerkezetes házban a Shiland utca 15. szám alá költöztek, ahol azután két évig éltek. A család ekkor átköltözött a jóval nagyobb háromszintes stukkóborítású ikerházba a North Beattie utca 115-be. 1918-ban megint költöztek és akkor már a család utolsó helenai otthonába a téglaépítésű nagy utcai ablakokkal és boltíves bejárattal rendelkező Ötödik sugárút 712-be.[3]
  2. 1909. és 1912. között Angliában bátyjával együtt apjuk unokatestvérénél William és Emily Bartonnál laktak, akiknek ősi családi otthona „Fehér Házként” volt ismert. Ez a ház Bedfordshireben található Houghton Regis északi részén a High Street 157 . alatt.[12]
  3. A felső öltözetre (kabátra) lehajtott széles fehér színű kemény gallér.
  4. A Poverty Row szleng szó melyet Hollywoodban az 1920-as és az 1950-es évek között működő B movie típusú alacsony költségvetéssel dolgozó filmstúdiók gyűjtőneveként használtak.[36]
  5. Talbot később együtt dolgozott Cooperrel, mint a kaszkadőre és több mint harminc éven át jó barátok és vadásztársak voltak.[38]
  6. 1930-tól mindmáig Cooper népszerűsége a Gary vezetéknév adományozásának is nagyon jót tett.[49]
  7. Cooper vett a gyermek színész Carole-nak játékokat és megtanította neki a forgatások közben, hogy hogyan kell rajzolni a színes ceruzákkal. Viszont nagyon zavarta őt, hogy az ötéves kislány jobban tudja mindenki szövegét és kijavítja őket, ha hibáznak.
  8. Szintén visszautasította John Ford Hatosfogat című filmjét 1939-ben[143] és többek között Alfred Hitchcock is együtt akart vele dolgozni a Boszorkánykonyhában (1940)[144] és a Szabotőrben (1942). Később Cooper elismerte, hogy hibázott, amikor elutasította az angol rendezőt.[145]
  9. A korábban forgatott Paramount on Parade című filmben felvettek olyan jeleneteket, melynek a két szín Technicolor eljárást alkalmazták. Például ilyen a film "Let Us Drink to the Girl of My Dreams" jelenete.[166] Szerepelt továbbá a Star Night at the Coconut Grove (1935) és a La Fiesta de Santa Barbara (1936) kisfilmekben, melyek Technicolorral készültek.[167]
  10. John Wayne vette át az Oscar-díjat, mert Cooper ez időben éppen külföldön tartózkodott. A díjátadón ezt mondta: „Coop és én már régóta barátok vagyunk együtt vadászunk, horgászunk évek óta. Az egyik legjóképűbb fickó akit csak ismerek, nem tudok senkit se, aki szebb volna tőle.”[267]
  11. Variety and Films in Review
  12. Az esküvő után a pár 1933-tól 1936-ig Encino-ban 4723 White Oak Avenue egy négyhektáros ranchon élt. 1936-ban építettek egy nagy fehér György-korabeli stílusú Bermuda-házat Brentwoodban a 11940 Chaparal szám alatt, ahol aztán 1933 és 1936 között éltek.[317] 1948-ban 5,1 hektáros területet vásároltak Aspenben (Colorado), ahol felépítették a négy hálószobás nyaralójukat, melyben 1949 és 1953 között vakációikat töltötték.[318] 1953 júliusától egy pazar 580 négyzetméteres kastély jellegű épület építésébe fogtak. A telek 0,61 hektáros volt és Holmby Hillsben a 200 North Baroda Drive szám alatt helyezkedett el ez az újabb modern a padlótól a mennyezetig érő ablakokkal díszített négyszobás családi ház, melyet Cooper 1954-től egészen haláláig használt.[319]
  13. Maria Los Angelesben a Chouinard Art Institute-ban tanult és volt kiállítása Los Angelesben és New Yorkban is.[322]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Meyers 1998 5
  2. Meyers 1998 6
  3. Meyers 1998 325
  4. Meyers 1998 1 Meyers 1998 198
  5. Arce 1979 17-18
  6. Meyers 1998 4 Meyers 1998 259
  7. Arce 1979 18 Swindell 1980 10
  8. Meyers 1998 7-8
  9. Meyers 1998 8 Swindell 1980 25
  10. Swindell 1980 12
  11. Meyers 1998 6
  12. Meyers 1998 10-12
  13. Meyers 1998 10-12 Benson 1986 191-195
  14. Swindell 1980 21
  15. Meyers 1998 13
  16. The Gary Cooper (angol nyelven). jdwetherspoon.co.uk. (Hozzáférés: 2015. május 28.)
  17. Meyers 1998 6
  18. Swindell 1980 29
  19. Meyers 1998 17
  20. Meyers 1998 17
  21. Swindell 1980 33 Meyers 1998 21
  22. Meyers 1998 21 Arce 1979 21
  23. Arce 1979 21
  24. Meyers 1998 21
  25. Meyers 1998 15-16
  26. Swindell 1980 41
  27. Swindell 1980 46
  28. Meyers 1998 24 Swindell 1980 43
  29. Swindell 1980 47-48
  30. Swindell 1980 49
  31. Meyers 1998 26
  32. Dickens 1970 3
  33. Meyers 1998 26
  34. Carl M. Cannon: GOP Establishment Win in N.C., Russia's Real Worry; Gary Cooper's HUAC High Noon (angol nyelven). realclearpolitics.com, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2015. május 31.)
  35. Arce 1979 23 Swindell 1980 52
  36. John Alberti. Screen Ages A Survey of American Cinema (angol nyelven). London és New York: Routledge. ISBN 9780415-53551-9 (2015) 
  37. Meyers 1998 27
  38. Meyers 1998 27
  39. Arce 1979 23
  40. Meyers 1998 26
  41. Meyers 1998 27
  42. Swindell 1980 62
  43. Swindell 1980 61-63
  44. Swindell 1980 63
  45. Dickens 1970 23-24
  46. Swindell 1980 62
  47. Meyers 1998 28
  48. Meyers 1998 24 Arce 1979 66 Swindell 1980 43
  49. Hanks és Hodges 2003 106
  50. Swindell 1980 67
  51. A fekete sas a PORT.hu-n (magyarul)
  52. Ben Hur a PORT.hu-n (magyarul)
  53. Swindell 1980 63
  54. Rainey 1990 66
  55. Swindell 1980 69
  56. Meyers 1998 30
  57. Meyers 1998 30
  58. Dickens 1970 29
  59. Swindell 1980 73
  60. Meyers 1998 32 Swindell 1980 74
  61. Meyers 1998 32
  62. "The 1st Academy Awards, 1929" (angol nyelven). oscars.org, 1929. (Hozzáférés: 2015. június 2.)
  63. Dickens 1970 35-39
  64. Arce 1979 51
  65. Arce 1979 51 Meyers 1998 44 Dickens 1970 7
  66. Dickens 1970 7
  67. Meyers 1998 47
  68. Swindell 1980 93
  69. Swindell 1980 98-99
  70. Dickens 1970 68-70
  71. Meyers 1998 51-52
  72. Meyers 1998 52-53
  73. Meyers 1998 49
  74. Dickens 1970 70-84
  75. Meyers 1998 61
  76. Dickens 1970]] 9
  77. Meyers 1998 63-64 Swindell 1980 122
  78. Dickens 1970 87
  79. Dickens 1970 89-91
  80. Dickens 1970 92-93
  81. Dickens 1970 9 Meyers 1998 73
  82. Meyers 1998 73 Swindell 1980 129
  83. Meyers 1998 75 Arce 1979 71
  84. Meyers 1998 75
  85. Meyers 1998 77
  86. Meyers 1998 77
  87. Swindell 1980 137
  88. Meyers 1998 79 Swindell 1980 138
  89. Meyers 1998 79
  90. Swindell 1980 139
  91. Swindell 1980 142
  92. Swindell 1980 143
  93. Meyers 1998 89
  94. Meyers 1998 89
  95. Dickens 1970 106-108
  96. Arce 1979 95 Swindell 1980 138
  97. Meyers 1998 89
  98. Meyers 1998 95 Swindell 1980 163
  99. Dickens 1970 115-116
  100. Swindell 1980 165
  101. Arce 1979 126
  102. Dickens 1970 119-122
  103. Swindell 1980 171
  104. Meyers 1998 107
  105. Dickens 1970 123-125
  106. Dickens 1970 125
  107. Meyers 1998 107
  108. Swindell 1980 171
  109. Dickens 1970 126-128
  110. Meyers 1998 112 Arce 1979 138
  111. Dickens 1970 126-128
  112. Swindell 1980 179
  113. Dickens 1970 127
  114. Swindell 1980 179
  115. Dickens 1970 132-135
  116. Dickens 1970 129-131
  117. Dickens 1970 131
  118. Meyers 1998 113 Dickens 1970 130
  119. Meyers 1998 107
  120. Meyers 1998 116
  121. Meyers 1998 116
  122. Swindell 1980 188
  123. Dickens 1970 140
  124. Meyers 1998 116
  125. Meyers 1998 95 Swindell 1980 192 Kaminsky 1979 78
  126. Swindell 1980 190
  127. Meyers 1998 121
  128. Frank S. Nugent: Mr Deeds Goes to Town (1936) (angol nyelven). The New York Times, 1936. április 17. (Hozzáférés: 2015. június 8.)
  129. The 9th Academy Awards, 1937 (angol nyelven). oscars.org. (Hozzáférés: 2015. június 8.)
  130. Dickens 1970 144-146 Swindell 1980 203
  131. Dickens 1970 144-146 Swindell 1980 202
  132. Dickens 1970 147-149
  133. Swindell 1980 204
  134. Arce 1979 147
  135. Swindell 1980 200
  136. Meyers 1998 126
  137. Swindell 1980 201
  138. Meyers 1998 126 Dickens 1970 13 Arce 1979 161
  139. Swindell 1980 205
  140. Dickens 1970 153-155
  141. Meyers 1998 132
  142. Swindell 1980 208
  143. Kaminsky 1979 99
  144. McGilligan 2003 259
  145. Roles turned down by Gary Cooper: (angol nyelven). notstarring.com. (Hozzáférés: 2015. június 10.)
  146. Arce 1979 161 Swindell 1980 209-210 Selznick 2000 172-173
  147. Meyers 1998 132 Dickens 1970 156-158
  148. Dickens 1970 157
  149. Dickens 1970 156-158
  150. Arce 1979 154
  151. Dickens 1970 156-158
  152. Arce 1979 154
  153. Dickens 1970 159-161
  154. Meyers 1998 133
  155. Meyers 1998 135
  156. Meyers 1998 135
  157. Dickens 1970 162-165
  158. Meyers 1998 135 Swindell 1980 220
  159. Dickens 1970 164
  160. Dickens 1970 166-168
  161. Meyers 1998 138
  162. Meyers 1998 138 Dickens 1970 169-173
  163. Meyers 1998 139
  164. Swindell 1980 226
  165. Dickens 1970 172-173
  166. Dickens 1970 73-74
  167. Dickens 1970 23-24
  168. Dickens 1970 174-177
  169. Meyers 1998 141-142
  170. Meyers 1998 140
  171. Swindell 1980 226 Arce 1979 163
  172. Dickens 1970 14
  173. Meyers 1998 144
  174. Dickens 1970 178-180
  175. Swindell 1980 230
  176. Swindell 1980 230
  177. Meyers 1998 146-147
  178. Dickens 1970 180
  179. Meyers 1998 146-147
  180. Bosley Crowther: Meet John Doe (1941) (angol nyelven). The New York Times, 1941. március 13. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  181. Meyers 1998 153
  182. Swindell 1980 231
  183. Owens 2004 97-98
  184. Swindell 1980 231 Dickens 1970 181-183
  185. Meyers 1998 152
  186. Dickens 1970 183
  187. Arce 1979 177
  188. Meyers 1998 156
  189. Arce 1979 177 Meyers 1998 157
  190. Meyers 1998 157
  191. Dickens 1970 184-186
  192. Meyers 1998 161
  193. Dickens 1970 185-186
  194. Arce 1979 179
  195. Swindell 1980 237
  196. Dickens 1970 187-189
  197. Meyers 1998 162
  198. Meyers 1998 163
  199. Swindell 1980 238
  200. Meyers 1998 163
  201. Meyers 1998 163
  202. Dickens 1970 188-189
  203. Meyers 1998 164
  204. Swindell 1980 239
  205. 1943 Oscars® Ceremonies (angol nyelven). oscars.org, 1929. (Hozzáférés: 2015. június 14.)
  206. Arce 1979 183
  207. Meyers 1998 180
  208. Arce 1979 183
  209. Meyers 1998 178-179
  210. Meyers 1998 179 Swindell 1980 247
  211. Dickens 1970 193
  212. Meyers 1998 181-182 Arce 1979 184
  213. Swindell 1980 247
  214. Dickens 1970 14
  215. Meyers 1998 167
  216. Meyers 1998 167 Arce 1979 189 Swindell 1980 250
  217. Meyers 1998 167
  218. Meyers 1998 167-168
  219. Meyers 1998 169
  220. Meyers 1998 169
  221. Swindell 1980 250
  222. Dickens 1970 194-196
  223. Meyers 1998 189-190
  224. Swindell 1980 251
  225. Meyers 1998 191
  226. Dickens 1970 197-198
  227. Meyers 1998 192
  228. Dickens 1970 198
  229. Bosley Crowther: Casanova Brown (1944) (angol nyelven). The New York Times, 1944. szeptember 15. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  230. Swindell 1980 253
  231. Dickens 1970 199-200
  232. Arce 1979 212
  233. Swindell 1980 255
  234. Schickel 1985 24
  235. Schickel 1985 26
  236. Dickens 1970 201-203
  237. Meyers 1998 183
  238. Swindell 1980 258
  239. Arce 1979 188
  240. Meyers 1998 195
  241. Meyers 1998 195-197
  242. Swindell 1980 260
  243. Dickens 1970 206-208
  244. Arce 1979 220
  245. Meyers 1998 199
  246. Arce 1979 220
  247. Dickens 1970 211-213
  248. Meyers 1998 202
  249. Dickens 1970 214-217
  250. Meyers 1998 215
  251. Meyers 1998 215-219
  252. Dickens 1970 216-217
  253. Meyers 1998 220
  254. Dickens 1970 210-222
  255. Arce 1979 227
  256. Dickens 1970 223-234
  257. Dickens 1970 235-237
  258. Dickens 1970 236
  259. Swindell 1980 293
  260. Arce 1979 242
  261. Swindell 1980 293
  262. Meyers 1998 249
  263. Bosley Crowther: High Noon (angol nyelven). The New York Times, 1952. július 25. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  264. Dickens 1970 237
  265. Meyers 1998 250
  266. Arce 1979 238-239
  267. Scott McGee: High Noon (1952) (angol nyelven). tcm.com. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  268. Swindell 1980 294
  269. Dickens 1970 238-240
  270. Meyers 1998 253
  271. Dickens 1970 241-242
  272. Meyers 1998 254-256
  273. Dickens 1970 242
  274. Dickens 1970 243-244
  275. Dickens 1970 245-247
  276. Dickens 1970 248-251
  277. Arce 1979 255
  278. Meyers 1998 269
  279. Meyers 1998 269
  280. Dickens 1970 252-254
  281. Dickens 1970 253
  282. Meyers 1998 275-276
  283. Dickens 1970 255-258
  284. Meyers 1998 281
  285. Meyers 1998 281 Arce 1979 256
  286. Dickens 1970 259-261
  287. Dickens 1970 261
  288. Arce 1979 260
  289. Dickens 1970 262-264
  290. Dickens 1970 261-264
  291. Meyers 1998 284
  292. Arce 1979 264
  293. Meyers 1998 291
  294. Dickens 1970 265-266
  295. Meyers 1998 289
  296. Meyers 1998 290
  297. Swindell 1980 297
  298. Arce 1979 264
  299. Meyers 1998 291-301
  300. Dickens 1970 267-268
  301. Meyers 1998 296-297
  302. Dickens 1970 271-273
  303. Dickens 1970 272
  304. Dickens 1970 274-275
  305. Meyers 1998 299
  306. Meyers 1998 301
  307. Meyers 1998 299
  308. ^ a b The Naked Edge az IMDb-n
  309. The 33rd Academy Awards Memorable Moments (angol nyelven). awardsdatabase.oscars.org. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  310. Meyers 1998 98 Arce 1979 121 Janis 1999 22
  311. Meyers 1998 99
  312. Meyers 1998 103
  313. Meyers 1998 104
  314. Meyers 1998 106
  315. Meyers 1998 103
  316. Meyers 1998 271
  317. Meyers 1998 103
  318. Meyers 1998 214-215
  319. Meyers 1998 271
  320. Meyers 1998 214-215
  321. Meyers 1998 128
  322. Meyers 1998 270
  323. Meyers 1998 270
  324. Meyers 1998 106
  325. Meyers 1998 229
  326. Arce 1979 253 Carpozi 1970 197
  327. Meyers 1998 264-266
  328. Meyers 1998 269
  329. The Winning of Barbara Worth az IMDb-n
  330. Arizona Bound az IMDb-n
  331. Nevada az IMDb-n
  332. Wings a PORT.hu-n (magyarul)
  333. Children of Divorce az IMDb-n
  334. Lilac Time az IMDb-n
  335. Half a Bride az IMDb-n
  336. Doomsday az IMDb-n
  337. Beau Sabreur az IMDb-n
  338. The First Kiss az IMDb-n
  339. The Legion of the Condemned az IMDb-n
  340. The Virginian az IMDb-n
  341. Morocco az IMDb-n
  342. Only the Brave az IMDb-n
  343. The Texan az IMDb-n
  344. Seven Days' Leave az IMDb-n
  345. A Man from Wyoming az IMDb-n
  346. The Spoilers az IMDb-n
  347. Fighting Caravans az IMDb-n
  348. Búcsú a fegyverektől az IMDb-n
  349. If I Had a Million az IMDb-n
  350. Devil and the Deep az IMDb-n
  351. Today We Live az IMDb-n
  352. One Sunday Afternoon az IMDb-n
  353. Mindkettőt szeretem az IMDb-n
  354. Operator 13 az IMDb-n
  355. Peter Ibbetson az IMDb-n
  356. The Wedding Night az IMDb-n
  357. The Lives of a Bengal Lancer az IMDb-n
  358. Az igazi férfi a PORT.hu-n (magyarul)
  359. The General Died at Dawn az IMDb-n
  360. Váratlan örökség a PORT.hu-n (magyarul)
  361. Desire az IMDb-n
  362. Souls at Sea az IMDb-n
  363. Kékszakáll nyolcadik felesége a PORT.hu-n (magyarul)
  364. The Cowboy and the Lady az IMDb-n
  365. The General Died at Dawn az IMDb-n
  366. Beau Geste az IMDb-n
  367. Ember a láthatáron a PORT.hu-n (magyarul)
  368. North West Mounted Police az IMDb-n
  369. Az utca embere a PORT.hu-n (magyarul)
  370. Szőke szélvész a PORT.hu-n (magyarul)
  371. York őrmester a PORT.hu-n (magyarul)
  372. A Yankee-k dicsősége az IMDb-n
  373. Akiért a harang szól a PORT.hu-n (magyarul)
  374. Casanova Brown az IMDb-n
  375. És akkor jött Jones a PORT.hu-n (magyarul)
  376. Saratoga Trunk az IMDb-n
  377. Cloak and Dagger az IMDb-n
  378. Unconquered az IMDb-n
  379. Good Sam az IMDb-n
  380. A forrás a PORT.hu-n (magyarul)
  381. A különítmény a PORT.hu-n (magyarul)
  382. Dallas az IMDb-n
  383. Bright Leaf az IMDb-n
  384. You're in the Navy Now az IMDb-n
  385. Distant Drums az IMDb-n
  386. Délidő a PORT.hu-n (magyarul)
  387. Visszatérés a Paradicsomba a PORT.hu-n (magyarul)
  388. Blowing Wild az IMDb-n
  389. Garden of Evil az IMDb-n
  390. Vera Cruz az IMDb-n
  391. Boum sur Paris az IMDb-n
  392. The Court-Martial of Billy Mitchell az IMDb-n
  393. Szemben az erőszakkal a PORT.hu-n (magyarul)
  394. Délutáni szerelem a PORT.hu-n (magyarul)
  395. Ten North Frederick az IMDb-n
  396. A vadnyugati ember a PORT.hu-n (magyarul)
  397. They Came to Cordura az IMDb-n
  398. A Mary Deare katasztrófája a PORT.hu-n (magyarul)
  399. Az akasztófa (Küzdelmek) a PORT.hu-n (magyarul)
  400. (Winter 2014) „Those Were The Days”. Nostalgia Digest 40 (1), 32-39.. o.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Meyers 1998: Meyers, Jeffrey. Gary Cooper: American Hero (angol nyelven). New York: William Morrow. ISBN 978-0-688-15494-3 (1998) 
  • Arce 1979: Arce, Hector. Gary Cooper: An Intimate Biography (angol nyelven). New York: William Morrow and Company. ISBN 978-0-688-0-3604-1 (1979) 
  • Swindell 1980: Swindell, Larry. The Last Hero: A Biography of Gary Cooper (angol nyelven). New York: Doubleday. ISBN 978-0-385-14316-5 (1980) 
  • Benson 1986: Benson, Nigel. Dunstable in Detail (angol nyelven). Dunstable, Bedfordshire, UK: The Book Castle. ISBN 978-0-950-97732-4 (1986) 
  • Dickens 1970: Dickens, Homer. The Films of Gary Cooper (angol nyelven). New York: Citadel Press. ISBN 978-0-806-50010-2 (1970) 
  • Hanks és Hodges 2003: Hanks, Patrick. A Dictionary of First Names (angol nyelven). New York: Oxford University Press. ISBN 978-0-192-11651-2 (2003) 
  • Rainey 1990: Rainey, Buck. Those Fabulous Serial Heroines: Their Lives and Films (angol nyelven). Lanham, Maryland: Scarecrow Press. ISBN 978-0-810-81911-5 (1990) 
  • Kaminsky 1979: Kaminsky, Stuart. Coop: The Life and Legend of Gary Cooper (angol nyelven). New York: St. Martin's Press. ISBN978-0-312-16955-8 (1979) 
  • Selznick 2000: Selznick, David O..szerk.: Rudy Behlmer: Memo from David O. Selznick (angol nyelven). New York: Modern Library. ISBN 978-0-375-75531-6 (2000) 
  • McGilligan 2003: McGilligan, Patrick. Alfred Hitchcock: A Life in Darkness and Light (angol nyelven). New York: Regan Books. ISBN 978-0-060-39322-9 (2003) 
  • Owens 2004: Owens, Robert. Medal of Honor: Historical Facts and Figures (angol nyelven). Nashville: Turner Publishing. ISBN 978-1-563-11995-8 (2004) 
  • Schickel 1985: Schickel, Richard. Introduction, Gary Cooper, Legends (angol nyelven). Boston: Little, Brown and Company. ISBN 978-0-316-77307-2 (1985) 
  • Janis 1999: Janis, Maria Cooper. Gary Cooper Off Camera: A Daughter Remembers (angol nyelven). New York: Harry N. Abrams, Inc.. ISBN 978-0-810-94130-4 (1999) 
  • Carpozi 1970: Carpozi Jr., George. The Gary Cooper Story (angol nyelven). New Rochelle, New York: Arlington House. ISBN 978-0-870-0-0075-1 (1970) 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gary Cooper című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]