Gary Cooper

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gary Cooper
Gary Cooper 1936-ban
Gary Cooper 1936-ban
Életrajzi adatok
Születési név Frank James Cooper
Született 1901. május 7.
Helena, Montana
Elhunyt 1961. május 13. (60 évesen)
Los Angeles, Kalifornia
Házastársa Veronica Balfe (19331961)
Pályafutása
Iskolái Grinnell College
Aktív évek 19251961
Díjai
Oscar-díj Legjobb férfi főszereplő
1942 York őrmester
1953 Délidő
Golden Globe Legjobb férfi főszereplő
1953 Délidő

Gary Cooper aláírása
Gary Cooper aláírása

Gary Cooper weboldala
Gary Cooper az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gary Cooper témájú médiaállományokat.

Gary Cooper, született Frank James Cooper (Helena, Montana, 1901. május 7.Los Angeles, Kalifornia, 1961. május 13.) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, aki természetes, hiteles és közérthető alakításainak köszönhetően vált híressé. Pályafutása 1925-től 1961-ig tartott, és e harminchat év alatt nyolcvannégy játékfilmben játszott fontosabb szerepet. Ő volt az egyik kiemelkedő amerikai filmsztár a némafilmkorszak leáldozásától egészen a klasszikus hollywoodi aranykor végéig.

Színészi teljesítménye a férfi és a női nézőknek egyaránt elnyerte a tetszését, és mindezt úgy, hogy munkássága felölelte a legtöbb nagy filmes műfajt. Cooper képes volt saját egyéniségét a játszott karakterbe ültetni, így a filmvásznon természetesnek és hitelesnek tűnt. Filmes szerepeinek köszönhetően hosszú színészi pályafutása alatt ő jelenítette meg az ideális amerikai hőst. Pályafutása elején még statisztaként és lovas kaszkadőrként kezdett, de viszonylag hamar egyre komolyabb szerepeket bíztak rá. A hírnevet az 1929-ben készített A virginiai férfi (The Virginian) című hangosfilm hozta meg, melyben a főszereplő westernhőst alakította. Az 1930-as évek elején további heroikus szerepeket játszott kalandfilmekben és drámákban, mint például az 1932-es Búcsú a fegyverektől (A Farewell to Arms) és az 1935-ös Egy bengáli dzsidás élete (The Lives of a Bengal Lancer). Filmszínészi pályája csúcsán az új típusú rettenthetetlen hőst, a mindent legyőző átlagembert személyesítette meg a Váratlan örökség (Mr. Deeds Goes to Town) (1936), Az utca embere (Meet John Doe) (1941), a York őrmester (Sergeant York) (1941) és a The Pride of the Yankees (1942) című filmekben. A háború utáni években már érettebb karaktereket játszattak vele, ilyen film például A forrás (The Fountainhead') (1949) és a Délidő (High Noon) (1952). Utolsó alkotásaiban már nem akcióhős szerepeket alakított, hiszen egyre inkább a megbékélést kereste – e korszakának nevezetes filmjei a Szemben az erőszakkal (Friendly Persuasion) (1956) és A vadnyugati ember (Man of the West) (1958).

Már karrierje kezdetétől a nők kedvence volt: a vezető színésznők közül például Clara Bow-val és Lupe Vélezzel folytatott romantikus kapcsolatot. Feleségül mégis Veronica Balfe színésznőt vette el 1933-ban, egy lányuk is született. Házasságukat azonban közel három évre megszakította Patricia Neallel folytatott szerelmi viszonya. Közös érdeklődési körük miatt jól kijött Ernest Hemingway amerikai íróval, akivel húsz éven át tartó barátságot ápolt. Közeli barátjának tudhatott több neves filmes egyéniséget is, így Howard Hawks filmrendezőt, Joel McCrea és James Stewart filmszínészeket. Pályafutása során ötször jelölték Oscar-díjra a legjobb férfi főszereplő kategóriában, melyből két díjat megkapott a York őrmester és a Délidő című filmekben játszott szerepeiért, és 1961-ben kiérdemelte az életműdíjat. Huszonhárom egymást követő évben a tíz legismertebb férfi filmszínész és tizennyolc éven keresztül a legjobban fizetett színészek közé tartozott. 1999-ben az Amerikai Filmintézet beválasztotta az elmúlt száz év legnagyobb hollywoodi filmsztárjai közé, ahol az előkelő 11. helyre rangsorolták a férfiak listáján.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kétéves korában, már cowboyjelmezben

A montanai kisvárosban, Helenában született 1901. május 7-én, a Tizenegyedik sugárúton, a 730. szám alatt álló házban.[1][* 1] Családja angol származású, apja Charles Henry Cooper (1865–1946) Bedfordshire-ból – ahol földműves volt – vándorolt ki[4] az Amerikai Egyesült Államokba. Az új hazában ügyvéd, majd bíró lett.[5] Anyja, Alice Brazier (1873–1967) kenti születésű.[6] Apja 1906-ban megvásárolta családi birtoknak a Helenától nyolcvan kilométerre északra, a Craig nevű település közelében és a Missouri folyó mentén elterülő Seven-Bar-Nine ranchet, amely egy 240 hektáros területen fekvő[7] marhalegelő volt.[8] Frank és bátyja, Arthur itt töltötték nyaraikat, és közben megtanultak lovagolni, vadászni és horgászni.[9] 1908-ban a Hauser-duzzasztógát szakadása miatt Cooperék területét is elöntötte a folyó, de még időben sikerült az értékeiket kimenteniük.[10]

A közben iskoláskorba érő Frank megkezdte tanulmányait szülővárosában.[11] 1909 nyarán anyja azon kívánságára, hogy angol iskoláztatásban is részesüljenek, őt és bátyját Bedfordshire-be küldték, a Dunstable Grammar Schoolba, remélve, hogy ott színvonalasabb oktatást kaphatnak, mint otthon, Montanában. 1910 és 1912 között két tanévet tanulhatott Angliában.[* 2][13]

A Dunstable-ben tanult latinul és franciául, valamint Anglia történelmét is oktatták különböző kurzusokon. A szigetországban igyekezett megfelelni a szigorú angol iskolai szabályoknak, tanulta a társadalmi normákat, de közben nagyon nehezen alkalmazkodott a merev osztályszerkezethez és az olyan formaságokhoz, mint az Eton-gallér[* 3], amelynek viselése a diákok számára kötelező volt.[14] Ott-tartózkodása alatt részt vett az Anglikán Közösség szertartása szerinti konfirmációs felkészítésen, melynek végén a Houghton Regisben lévő anglikán templomban 1911. december 3-án hitet tett a keresztség mellett.[15][16] A fiúk még az első világháború kitörése előtt visszatértek az Egyesült Államokba, mivel 1912 augusztusában anyjuk hazakísérte őket. Frank iskolai tanulmányait Helenában a Johnson Grammar Schoolban folytatta.[17]

Tizenöt éves korában autóbalesetet szenvedett, melynek következményében kialakuló derékbántalmai gyógyítására kezelőorvosa a lovaglást ajánlotta, ezért a Seven-Bar-Nine ranchen kezelte magát.[18] Ez az egyébként rossz terápia miatt alakult ki a rá oly jellemző merev tartása, az egyensúlyzavaros járás és az enyhén hajlott hátú lovaglás.[19] Idővel tanulmányait is folytatta, és két évet járt a Helena High Schoolba. 1918-ban azonban abbahagyta a középiskolát és visszatért a családi birtokra, hogy ő is besegítsen az ötszáz szarvasmarha gondozásába, így egy időre főállású cowboy lett.[20] 1919-ben apja elintézte, hogy befejezhesse középiskolai tanulmányait a Bozeman városban található Gallatin County High Schoolban.[21] Ottani angoltanára, Ida Davis biztatta, hogy képezze magát, csatlakozzon az iskolai vitakörhöz és foglalkozzon színjátszással.[22] Szülei ennek a tanárnak tulajdonították, hogy egyáltalán elvégezte az iskolát. Cooper is megerősítette ezt: „Ő volt az az asszony, aki azért felelt, hogy feladjam a marhapásztor életet, és elvégezzem a középiskolát”.[23]

Cooper a Grinnell College-ban (a felső sorban balról a második), 1922

1920-ban még középiskolásként részt vett három képzőművészeti kurzuson a Montanai Egyetemen.[24] A festőművészet iránti érdeklődését már évekkel korábban felkeltette Charles Marion Russell és Frederic Remington, akik a westernfestészettel foglalkoztak. Különösen nagyra tartotta Russel Lewis és Clark találkozása az indiánokkal Ross' Hole-nál című festményét, amely ma is megtalálható Helenában, az állami törvényhozás épületében.[25]

1922-től Iowában járt a Grinnell College-ra, ahol a már korábban megkezdett képzőművészeti tanulmányait folytatta, s legtöbb tanulmányi kötelezettségének eleget tett, de például az iskola színjátszó körébe nem vették fel.[26] Rajzai és akvarelljei a kollégium falát díszítették, és az iskola évkönyvében is szerepelt mint művészeti szerkesztő.[27] 1922 és 1923 nyarán a Yellowstone Nemzeti Parkban közlekedő sárga, nyitott tetejű buszokon idegenvezetőként dolgozott.[28] Egészen 1924 februárjáig tizennyolc hónapot tanult a Grinnellben, de itt is hirtelen, idő előtt befejezte az iskolát, és nem szerzett diplomát. Egy hónapig Chicagóban keresett munkát mint festőművész, de nem járt sikerrel, ezért visszatért szülővárosába.[29] Helenában a helyi Independent újságnak készített karikatúrákat.[30]

1924-ben édesapja otthagyta a Montanai Legfelsőbb Bíróságot, és feleségével együtt Los Angelesbe költözött,[31] hogy két rokonuk ottani birtokait igazgassák.[32] Apja kérésére 1924. november 27-én, hálaadás napján csatlakozott a családhoz,[33] tudta ugyanis, hogy karikaturistaként bajosan tudna megélni Helenában. Azzal érvelt, hogy „Jobb éhezni ott, ahol meleg van, mint éhezni és fázni is”.[34] Az ezt követő hetekben munkát keresett, és eközben találkozott két montanai földijével, Jim Galeennel és Jim Callowayjel.[35] Ők olyan alacsony költségvetésű westernekben szerepeltek statisztaként és lovas kaszkadőrként, amelyeket a Poverty Row filmstúdiók[* 4] készítettek a Gower utcában.[37] Bemutatták őt is, mint egy másik montanai cowboyt, és ennek köszönhetően a rodeóbajnok Jay „Slim” Talbot[* 5] elvitte egy filmes előválogatásra, ahol egy rendező munkát ajánlott neki.[39] Az volt az elképzelése, hogy megtakarít annyit, amiből ki tudja majd fizetni egy professzionális művészeti tanfolyam árát.[40] Úgy döntött, kipróbálja magát, és dolgozni kezdett, statisztaként öt dollárt kapott, míg lovas kaszkadőrként megkereste ennek a dupláját is.[41]

Színészi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Némafilmekben 1925–28 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Barbara Worth győzelme című 1926-os némafilmben

1925 elején csöppent bele a filmiparba. Néma westernfilmekben alakíthatott kisebb szerepeket: a The Thundering Herdben és a Wild Horse Mesában Jack Holttal,[42] a Riders of the Purple Sagéban és a The Lucky Horseshoe-ban Tom Mixel[43], valamint a The Trail Riderben Buck Jonesszal.[44] Dolgozott pár kisebb korabeli hollywoodi filmes stúdiónak, mint a Famous Players-Lasky és a Fox Film Corporation.[45] A western műfajban lovaglótudományának köszönhetően folyamatosan adódott munka a számára, de arra is hamar rájött, hogy a kaszkadőrség kemény, kegyetlen élet, hiszen mind a , mind a lovas sérülését is okozhatja.[46] Abban a reményben, hogy egyszer a sok veszélyt rejtő kaszkadőrmunkát elfelejtheti, saját költségén próbafelvételt készíttetett, és felkérte Nan Collins szereposztó rendezőt (casting director), hogy segítse színészi karrierjének elindítását.[47] A rutinos színészválogató tudta, hogy van már a szakmában Frank Cooper, ezért azt javasolta, hogy keresztnevét változtassa meg, és szülővárosa, az indianai Gary után vegye fel a Gary nevet.[48] Coopernek az első perctől tetszett az ötlet.[* 6][50]

Nem csak westernben asszisztált, hanem más filmekben is feltűnt: például kozáknak maszkírozták A fekete sasban,[51] római őrnek a Ben Hurban[52], valamint árvízkárosultnak a The Johnstown Floodban.[53] Fokozatosan egyre több időt töltött a neki osztott szerepekben, például a Tricks című 1925-ös filmben ő játszotta az ellenlábas szerepét, és a Lightnin' Wins című 1926-os rövidfilmben is feltűnt.[54] Mint már szerepekben játszó színész, felkeltette a nagyobb filmstúdiók érdeklődését is.[55] 1926. június 1-jén a Samuel Goldwyn Productions szerződést kötött vele, mely alapján ötven dollárt kapott egy hétre.[56]

Első fontosabb szerepét a Barbara Worth győzelme (1926) filmben Ronald Colman és a magyar Bánky Vilma[57] mellett játszotta, ahol egy fiatal mérnököt, Abe Lee-t alakította, aki segített a rivális udvarlónak, hogy megmentse a szeretett nőt és városát egy közelgő gátszakadás okozta katasztrófától.[58] Életrajzírója, Jeffrey Meyers szerint „zsigeri hitelessége” a montanai cowboy tapasztalatából eredt. A filmet október 14-én mutatták be, és átütő sikert hozott.[59] A filmkritikák Coopert tettre kész új egyéniségnek látták, és a jövő nagy reménységének tartották.[60] Samuel Goldwyn sietve hosszú távú szerződést ajánlott, de Cooper a Jesse L. Lasky és a Paramount Pictures öt évre szóló szerződését és az ebben foglalt heti 175 dolláros, jobbnak tűnő ajánlatot fogadta el.[61] 1927-ben barátnője, a már befutott filmsztár Clara Bow segítségével komolyabb szerepeket kapott a Children of Divorce-ban és a Szárnyakban. Ez utóbbi volt az első film, amely elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.[62] Még ebben az évben megkapta első jelentősebb szerepeit a John Waters rendezte Arizona Bound és Nevada című filmekben.[63]

1928-ban a Paramount filmstúdió Fay Wray színésznővel hozta össze a The Legion of the Condemned és a The First Kiss filmekben, és úgy reklámozták őket, mint a filmstúdió hőn szerelmes fiatal párja.[64] A képernyőn ez az érzelem nem jött át, hiszen nem volt nagy hatással a nézőkre.[65] Azonban minden újabb filmjében egyre jobb színészi képességeket csillogtatott meg, és népszerűsége is egyre nőtt, különösen igaz volt ez a hölgyek körében.[66] Ez időben a gázsija is megugrott, hiszen 2750 dollárt[67] keresett filmenként, és ömlöttek hozzá a rajongói levelek.[68] Cooper egyre nagyobb népszerűségét a filmstúdió azzal próbálta segíteni, hogy vezető színésznők mellé adott neki szerepeket, ilyen film például a Beau Sabreur Evelyn Brenttel, a Doomsday Florence Vidorral és a Half a Bride Esther Ralstonnal. Ebben az évben készítette el a First National Picturesnél Colleen Moore-ral a Lilac Time-ot, amely az első zenei aláfestéssel és hangeffektekkel készített filmje volt. Ez a film az 1928-as év egyik legnagyobb kasszasikerét aratta.[69]

Hollywoodi sztárként, 1929–35[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper és Mary Brian 1929-ben, A virginiai férfi című westernben

Igazi befutott filmsztár az első hangosfilmjével, az 1929-ben készített, Victor Fleming rendezte A virginiai férfivel lett, amelyben Mary Brian és Walter Huston is szerepelt.[70] Ez a film Owen Wister novellája alapján készült, és az első olyan hangosfilm volt, amely lefektette a western egyfajta becsületkódexét, valamint sokat segített a műfaj mai napig követett sémáinak kialakításában.[71] Meyers szerint Copper a filmjeiben a magas, jóképű, ám egyben gyámoltalan cowboyhős romantikus képével megtestesítette a férfi szabadságot, bátorságot és becsületet.[72] Ellentétben néhány némafilmes színésszel, akiknek gondot okozott a hangosfilmre történő átállás, neki ez probléma nélkül ment, hiszen az új közegben az ő mély, tiszta és kellemesen nyújtott hangja tökéletesen illeszkedett az addig róla a nézőkben kialakult képhez.[73] Továbbra is növekvő népszerűségét kihasználva a Paramount 1930-ban készített vele néhány western- és háborús filmet (Only the Brave, The Texan, Seven Days' Leave, A Man from Wyoming, The Spoilers).[74]

Cooper és Lili Damita az 1931-es Fighting Caravans című filmben

Kezdeti színészi pályafutásának meghatározó állomása Josef von Sternberg 1930-as filmje, a Marokkó, melyben egy mogorva legionáriust alakított,[75] és ez a film volt egyben Marlene Dietrich bemutatkozása az amerikai nézőközönségnek. A forgatás alatt von Sternberg minden energiáját Dietrichre fordította, és elutasító volt Cooperrel szemben.[76] A robbanásig feszült légkörben egyik alkalommal von Sternberg németül kiabálva adott utasításokat, amire a 191 centiméter magas színész csendben odament a 163 centiméteres rendezőhöz, megragadta a gallérjánál fogva és felemelte magához, majd azt mondta neki: „Ha ebben az országban akarsz dolgozni, akkor jobb, ha azt a nyelvet használod, amit mi”.[77] A forgatás során jelentkező problémák ellenére Thornton Delehanty, a New York Evening Post kritikusa szerint Cooper egyik addigi legjobb színészi teljesítményét nyújtotta.[78] 1931-ben visszatért a western műfajához, elkészült Zane Grey története alapján a Fighting Caravans, amelyben Lili Damita francia színésznő volt a partnere.[79] Szerepelt továbbá Dashiell Hammett krimijében (City Streets), ahol egy, az Egyesült Államok nyugati részéről a keleti részre érkezett embert játszik, aki a nagyvárosi gengszterek közé keveredik azért, hogy megmentse szerelmét.[80] Ebben az évben két sikertelen filmet is forgatott: Carole Lombarddal az I Take This Womant és Claudette Colberttel a His Womant. Két év alatt tíz film elkészítése olyan követelményeket támasztott és akkora nyomás alatt tartotta, hogy kimerült, és megromlott az egészségi állapota: vérszegénységben szenvedett és sárgaságot kapott.[81] Ebben az időben tizennégy kilogrammot fogyott,[82] magányosnak és elszigeteltnek érezte magát. A hirtelen jött hírnév és gazdagság depressziót is okozott nála.[83] 1931 májusában elhagyta Hollywoodot, és Algírba, majd Olaszországba hajózott, ahol az elkövetkező évet pihenéssel töltötte.[84]

Külföldi tartózkodása során Rómában a Villa Madama lakója volt, ahol Dorothy di Frasso grófnő segítségével tanulmányozta a nevezetes ételeket és a márkás borokat, megtanulta, hogyan kell olvasni az olasz és a francia menüket, valamint azt is, hogyan érintkezhet az európai nemesség és a magasabb osztályok tagjaival.[85] Miután már megnézték a nagyobb olasz művészeti múzeumokat és galériákat,[86] a grófnő elkísérte tízhetes kelet-afrikai nagyvadvadászatra a Kenya-hegy környékére.[87] A szafari során több mint hatvan vadat ejtett el, köztük két oroszlánt, egy orrszarvút és különböző antilopféléket.[88] Az afrikai út mély nyomokat hagyott lelkében, és tovább erősítette a vadon iránt érzett szeretetét.[89] Miután visszatért Európába, a grófnővel levezetésként földközi-tengeri körutazásra mentek az olasz és a francia Riviérára.[90] A kipihent és új életre kelt színész 1932 áprilisában tért vissza Hollywoodba, és a Paramounttal leszerződött évi két filmre 4000 dolláros heti fizetés mellett úgy, hogy még a rendezőt is megválaszthatta és a forgatókönyvet is ő hagyhatta jóvá.[91]

Cooper és Helen Hayes 1932-ben, a Búcsú a fegyverektől című filmben

1932-ben elkészítette a Devil and the Deep című filmet, melyben partnere Tallulah Bankhead volt, és ezzel korábbi vállalt szerződését teljesítette.[92] Szerepelt még az Ernest Hemingway regénye, a Búcsú a fegyverektől alapján készített első filmadaptációban. Filmbeli partnerei Helen Hayes Oscar-díjas színésznő, az „Amerikai Színház First Ladyje” és Adolphe Menjou voltak.[93] Coopernek az egyik addigi legnagyobb kihívást jelentő drámai szerepét kellett játszania.[94] A szereposztás szerint az első világháborúban Olaszországban szolgáló amerikai katonai mentő vezetője, aki maga is megsebesül és beleszeret egy angol ápolónőbe.[95] A kritikusoktól dicséretet kapott a rendkívül mélyen átélt érzelmes előadásmódja miatt,[96] és a film az év egyik legnagyobb kasszasikerét eredményezte.[97] 1933-ban szerepelt a Ma élünkben (Today We Live) Joan Crawforddal, az One Sunday Afternoonban ismét Fay Wrayjel és Ernst Lubitsch vígjátékában, a Mindkettőt szeretemben (Design for Living), amely Noël Coward forgatókönyvíró remek színházi darabja is.[98] Ennek további főszereplői Miriam Hopkins és Fredric March voltak,[99] de a film vegyes kritikát kapott. Cooper amerikai színészt játszott, aki Európában drámaíró barátjával együtt verseng egy csodálatos nő kegyeiért. A film a sokoldalúságát akarta bizonyítani, és beigazolódott, hogy képes volt komédiában is játszani, de nem hozott kasszasikert.[100] 1933-ban nevét hivatalosan is megváltoztatta, és augusztustól már személyi okmányaiban is „Gary Cooper” lehetett.[101]

1934-ben kölcsönbe adták a Metro-Goldwyn-Mayer polgárháborús drámájához, az Operator 13-hoz, melyben Marion Davies volt a partnere, és szerepe szerint a gyönyörű uniós kémnő beleszeret egy konföderációs katonába.[102] Azonban ez a film Richard Boleslawski nagy képzelőerejű rendezése és George J. Folsey pazar operatőri munkája ellenére sem hozta meg a várt sikert.[103]

Cooper és Ann Harding 1935-ben, a Peter Ibbetson melodrámában

A Paramounthoz visszatérve feltűnt a Henry Hathaway[104] által rendezett hét film közül az elsőben, a Most és mindörökkében (Now and Forever) Carole Lombarddal és Shirley Temple-lel.[105] Ebben egy önhitt férfit játszik, aki megpróbálja rátukmálni lányát a rokonaira, akik már eddig is nevelték, de végül mégis megtartja a rendkívül elragadó teremtést.[106] Coopert lenyűgözte Temple intelligenciája és vonzereje, és szoros kapcsolatot ápolt vele mind a képernyőn, mind azon kívül is.[* 7][107] Ez a film viszont már kasszasikert is eredményezett.[108]

A következő évben megint kölcsönben játszott a The Wedding Nightban, a Samuel Goldwyn Productions által megjelentetett, King Vidor rendezte romantikus filmben, Anna Stennel,[109] akit éppen mintegy „másik Greta Garbóként” próbáltak felfuttatni.[110] A filmben alkoholista írót játszik, aki visszavonul a családja farmjára Új-Angliába, és ott találkozik, majd beleszeret a gyönyörű lengyel szomszédasszonyba.[111] Larry Swindell szerint színészi játékát meglepő intenzitással adta elő.[112] Annak ellenére, hogy már előtte is jó bírálatokat kapott a film,[113] mégsem nyerte el az amerikai nézők tetszését, akik talán megsértődtek azon, hogy egy házasságon kívüli szerelmi viszonyt ábrázol, s közben még a vége is tragikus.[114] Ugyanebben az évben jelentkezett két új filmmel Henry Hathaway Peter Ibbetson című melodrámájával, amelyben egy férfi rátalál gyerekkori szerelmére (filmbeli partnere Ann Harding)[115] és az Egy bengáli dzsidás élete (The Lives of a Bengal Lancer) kalandfilmmel, melyben egy bátor brit katonatisztet alakít, aki a helyi lázadó törzsekkel szemben megvédi Bengálban az erődjüket.[116] Az előbbi film nagyobb sikert aratott Európában, mint az Egyesült Államokban, az utóbbi hat Oscar-díj-jelölést kapott,[117] és egyike lett Cooper legnépszerűbb és legsikeresebb kalandfilmjeinek.[118] Hathaway rendező a legnagyobb elismeréssel adózott színészi teljesítménye előtt, és azt mondta róla: „az összes között a legnagyobb színész”.[119]

Amerikai nemzeti hős, 1936–43[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az igazi áttörés a Mr. Deedstől a The Real Glory-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper és Jean Arthur 1936-ban, a Váratlan örökség című vígjátékban

Az 1936-os év igazi fordulópontja lett Cooper életének.[120] A Paramountnál Frank Borzage romantikus vígjátékában, a Desire-ben szerepelt Marlene Dietrich mellett, és a kritikusok szerint élete egyik legjobb alakítását nyújtotta.[121] Ezután, hasonlóan pályafutása kezdetéhez, amikor még némafilmeket készített, megint kisebb hollywoodi filmes stúdiókkal kezdett forgatni. A Columbia Picturesnél készített, Frank Capra rendezte vígjátékban, a Váratlan örökségben Jean Arthur volt a partnere.[122] A filmben Longfellow Deeds karakterét játssza, csendes, ártatlan személy, egy kis faggyúüzem résztulajdonosa, aki keresetkiegészítésként részmunkaidőben üdvözlőlapokat ír. Egy napon azonban rámosolyog a szerencse, hiszen vagyont örököl, majd felszámolja addigi életét Vermontban, és New Yorkba utazik, ahol szembesül a világot behálózó csalással és korrupcióval.[123] Capra rendező és Robert Riskin forgatókönyvíró fel tudták használni Coopernek a már jól felépített színészi karakterében lévő amerikai hősesszenciát,[124] aki az őszinteség, a bátorság megtestesítője,[125] és ebből építkezve a hétköznapi embereknek egy új típusú népi hőst mutattak be. Coopernek a filmben játszott szerepét Capra így foglalta össze:

„Úgy hiszem, hogy nem lehetett nála jobban senkit sem elképzelni ebben a szerepben. Az általam kitalált Longfellow Deeds karakterével ugyanis más nem tudott volna így azonosulni. Bob Riskin, miután megtudta, hogy ő lesz a főszereplő, már könnyebben írta meg azokat a párbeszédeket, amelyek Deedshez illetek, hiszen minden a szájába adott szó őszintén hangzott. A mi Mr. Deedsünk ugyanis megtestesítette a megvesztegethetetlenséget, és tudtam, hogy ez a példakép nem más, mint Gary Cooper.[126]

Mindkét 1936-os filmjét (Desire, Váratlan örökség) áprilisban mutatták be, és egyaránt kasszasikert eredményeztek.[127] Frank S. Nugent a The New York Timesban azt írta: Cooper bizonyította, hogy „az egyik legjobban ragyogó komédiás Hollywoodban”.[128] Mr. Deeds szerepének megszemélyesítéséért a legjobb férfiszínész kategóriában jelölték az Oscar-díjra.[129]

Cooper és Jean Arthur 1936-ban, Az igazi férfi című filmben

1936-ban is szerepelt két Paramount-filmben: a Lewis Milestone rendezte kalandfilmben Madeleine Carroll mellett és a The General Died at Dawnban. Itt egy szerencsevadászt játszik, aki Kínában a parasztoknak segít megvédeni magukat a kegyetlen hadúr elnyomásával szemben.[130] A Clifford Odets drámaíró művéből készült film mind kritikai, mind kereskedelmi szempontból sikert ért el.[131] Cecil B. DeMille másik rendezése Az igazi férfi, amely a rendező négy filmje közül az első volt. Cooper szerepe szerint a vadnyugati hőst, Wild Bill Hickokot alakítja egy a nyugati határszélen játszódó, kitalált történetben.[132] A film még nagyobb kasszasikert hozott, mint az ezt megelőzőek. A sikerhez nagyban hozzájárult Jean Arthur élethű játéka is, melyben Calamity Jane-t, a vadnyugati hősnőt alakította.[133] Ez volt egyben az első év, hogy felkerült a Motion Picture Herald által készített közvélemény-kutatásban az első tíz (top ten) filmes személyiség közé, ahol az elkövetkező huszonhárom évben ott is tudott maradni.[134]

1936 végén a Paramount új szerződéssel állt elő, melyben heti 8000 dolláros fizetést ajánlott.[135] Cooper azonban aláírt Samuel Goldwynnek egy hat filmre szóló hatéves szerződést, amelyben filmenként 150 000 dolláros garantált juttatást ígért.[136] A Paramount emiatt perre ment a Goldwyn és Cooper ellen, de a bíróság kimondta, hogy a Goldwynnal kötött szerződés elég időt hagyott a másik szerződés teljesítésére is.[137] Mindkét stúdióval folytathatta tehát a filmek gyártását, és 1939-re az Amerikai Egyesült Államok Kincstára azt mutatta ki, hogy az államokban a legnagyobb, összegszerűen 482 819 dolláros jövedelemmel rendelkezett (ez 2015-ben egyenértékű 8 185 977 dollárral = 2,3 milliárd forint).[138]

Ellentétben az előző évekkel, 1937-ben egyetlen filmben tűnt fel: Henry Hathaway kalandfilmjében, a Souls at Sea-ben. Kritikusok szerint és a pénzügyi eredményt tekintve is kudarc volt a produkció. Cooper úgy magyarázta a bizonyítványt „a majdnem filmről”, hogy „Majdnem izgalmasra és majdnem érdekesre sikerült, és én is majdnem jó voltam”.[139] 1938-ban Archie Mayo életrajzi filmjében, a Marco Polo hihetetlen kalandjaiban kapta meg a főszerepet.[140] Már a forgatás során is jelentkeztek hibák, és a forgatókönyv is gyengének mutatkozott. A film végül a Goldwyn történetének addigi legnagyobb bukását hozta össze, és 700 000 dolláros veszteséggel zárt.[141] Ebben az időben több jelentős szerepet is visszautasított.[142] Cooper volt David O. Selznick producer első számú kiszemeltje Rhett Butler szerepére az Elfújta a szélben, de visszautasította a felkérést, amit azzal indokolt, hogy „Az Elfújta a szél lesz a legnagyobb bukás Hollywood történetében. Örülök, hogy Clark Gable fogja vele megütni a bokáját, és nem én”.[* 8][146]

Cooper és Claudette Colbert 1938-ban, a Kékszakáll nyolcadik felesége című filmben

Claudette Colbert partnere volt 1938-ban a Paramountnál, ahol a kényelmesebb műfajhoz tért vissza Ernst Lubitsch romantikus vígjátékában, a Kékszakáll nyolcadik feleségében.[147] A filmben egy gazdag amerikai üzletembert játszik, aki Franciaországban beleszeret egy elszegényedett arisztokrata család lányába, és meggyőzi őt, hogy legyen a nyolcadik felesége.[148] A főszereplő páros őszinte játéka,[149] Charles Brackett és Billy Wilder[150] jól felépített forgatókönyve ellenére a nézők nem akarták elfogadni, hogy Cooper egy sekélyes szoknyavadász szerepében tetszeleg.[151] Sok rajongója azt szerette volna látni, ha Mr. Deeds megint testet ölt.[152] Az év őszén megjelent HC Potter romantikus vígjátéka, amelyben Merle Oberon mellett a Floridai kalandban szerepelt. Egyszerű cuki cowboyt játszott, aki abban a hitben, hogy szorgalmas és odaadó társra lelt, beleszeretett egy gazdag lányba.[153] Azonban három rendező erőfeszítése is hiábavalónak bizonyult, és még a jeles forgatókönyvírók sem tudták megmenteni ezt a produkciót[154], amely gazdasági szempontból bár jobb volt, mint az előzőek, de sorozatban mégis a negyedik sikertelen filmje volt.[155]

Az elkövetkező két évben megpróbált biztosra menni, és négy sikeres, nagyszabású kaland- és westernfilmben forgatott.[156] William A. Wellman kalandfilmjében, a Kék csillagban három vakmerő angol testvér egyikét játssza, akik a francia idegenlégióba álltak azért, hogy a Szaharában harcoljanak a helyi törzsek ellen.[157] A filmet ugyanazon a Mojave-sivatagban található helyen forgatták, mint az eredeti 1926-os változatát Ronald Colmannal a főszerepben.[158] A forgatás, az egzotikus beállítások, a jó hangulatú felvételek és a személyre szabott szerep visszatükrözte a filmvásznon Cooper igazi személyiségét. Ezzel a munkájával egyben az utolsó Paramountos szerződéses kötelezettségét is teljesítette.[159] Henry Hathaway 1939-es, The Real Glory című filmjében katonaorvost játszik, aki egy kisebb amerikai katonatiszti csoporttal a Fülöp-szigetekre megy azért, hogy segítsék az ott élő keresztényeket a muzulmán radikálisok ellen.[160] Sok filmkritikus dicsérte ezt a színészi alakítását, ám Graham Greene egészen odáig ment, hogy azt mondta: „Soha nem játszott még jobban!”[161]

Pályája csúcsán az Ember a láthatárontól az Akiért a harang szólig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A westernhez rendre visszatért, hiszen 1940-ben William Wyler az Ember a láthatáron című filmjében Walter Brennan és Doris Davenport mellett szerepelt. Itt egy csellengő cowboyt játszik, aki megvédi a telepeseket Roy Beannel szemben, aki egy korrupt bíró.[162] Niven Busch forgatókönyvíró Cooper vadnyugati történelemhez kapcsolódó ismereteit is felhasználta a szövegkönyv elkészítésekor.[163] A kritikusok részéről pozitív megítélésben részesült a film és nyereséget is termelt,[164] valamint dicsérték a két főszereplő által nyújtott teljesítményt.[165] Ugyanebben az évben játszotta első Technicolor eljárással készített kalandfilmjét, a Cecil B. DeMille rendezte North West Mounted Police-t.[* 9][168] Ebben Texas Rangert játszik, aki egy gonosztevő nyomában Nyugat-Kanadába megy, ahol a Kanadai Királyi Lovasrendőrséggel együtt üldözik, és aki később az északnyugati lázadás vezetője lesz.[169] A kritikusok körében nem volt olyan népszerű, mint az ezt megelőzőek,[170] de azért mégis pozitív pénzügyi mérleget eredményezett, hiszen a hatodik legjövedelmezőbb film volt 1940-ben.[171]

Edward Arnold, Barbara Stanwyck, Cooper és Walter Brennan 1941-ben, Az utca embere című vígjátékban

Az 1940-es évek eleje volt Cooper színészi pályájának a csúcsa. Viszonylag rövid idő alatt öt sikeres és népszerű filmet tudhatott maga mögött, melyekben legjelentősebb színészi alakításait mutathatta be a nézőknek.[172] Még mielőtt Robert Riskin elkészítette volna a forgatókönyvet, Frank Capra már felajánlotta neki Az utca embere című film főszerepét. Barátja ajánlatát úgy fogadta el, hogy azt mondta neki: „Oké, Frank! Rendben van, nem kell a forgatókönyv”.[173] A film története szerint Ann Mitchellt, a csinos újságírónőt kirúgás fenyegeti, mert a lap új vezetése szenzációkat akar. Ő kétségbeesésében kitalál egy sztorit: levelet jelentet meg egy munkanélküli nevében, aki közli, hogy a társadalmi igazságtalanságok és a korrupció elleni tiltakozásul öngyilkosságot fog elkövetni karácsonykor. Ezt a szerepet (Long John Willoughby) játssza Cooper, aki valójában egy szerencsétlen, lecsúszott és szegény sorban tengődő baseball-dobójátékos.[174] Egyes kritikusok ezt tartják Capra legjobban sikerült filmjének.[175] Az utca emberét mintegy nemzeti eseményként fogadták,[176] Cooper az 1941. március 3-án megjelenő Time magazin címlapján szerepelt.[177] Howard Barnes a színészi teljesítményéről azt írta a New York Herald Tribune tudósításban, hogy: „csodálatos és teljesen meggyőző előadás”,[178] és dicsérte azt a teljesen valósághű játékát, ami ilyen szerepben megmutatkozhatott.[179] Bosley Crowther a The New York Timesban azt írta: Gary Cooper persze az utca embereként félénk, riadt és visszafogott, de ha felhergelik, akkor igazi tigrissé válik.[180]

Ugyanebben az évben két filmet készített jó barátjával, Howard Hawks rendezővel.[181] Az életrajzi ihletésű York őrmester (Sergeant York) című háborús filmben Alvin C. York őrmestert alakítja,[182] aki egyike a legtöbbször kitüntetett első világháborús amerikai katonáknak.[183] A film valahol Tennesseeben kezdődik, York vallási megtérésével, ottani áhítatos és kötelességtudó életével, majd bemutatja azokat a hősi cselekedeteit, amelyekkel a meuse-argonne-i támadáskor kiérdemelte a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést, a Medal of Honort.[184] Kezdetben a színész gondban volt, mert egy élő legendát kellett megszemélyesítenie, ezért elutazott hozzá Tennesseebe, hogy jobban megismerhesse őt. A két csendes természetű férfi már találkozásuk első percétől megértette egymást, és úgy gondolták sok közös vonásuk van.[185] Ezután már York bátorításával olyan teljesítményt nyújtott, hogy Howard Barnes (New York Herald Tribune) szerint „rendkívül meggyőző és sokoldalú”, és Archer Winston a New York Postban azt írta: „egyik legjobb alakítása”.[186] A filmbemutató után Coopernek a hazaszeretet és a haza iránti hűség fokozása érdekében tett erőfeszítéseit elismerve a Veterans of Foreign Wars (Külföldön szolgált Háborús Veteránok szervezete) tiszteletbeli tagnak választotta Coopert.[187] York is nagyra tartotta a színész teljesítményét, és támogatta a Warner Bros. reklámkampányát.[188] A York őrmester igazi filmsiker lett, az év legnagyobb filmes bevételét eredményezte és tizenegy Oscar-jelölést kapott.[189] 1942-ben elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, és amikor azt átvette jó barátjától, James Stewarttól, ezt mondta: „Alvin York őrmester az, aki elnyerte ezt a díjat. Egy frászt! Ez volt az, amit már tizenhat éve vártam, és amiről álmodtam, hogy végre legyen már egy ilyenem. Ez minden amit most tudok mondani … Vicces, de álmomban, mindig jobb beszédet mondtam”.[190]

A Szőke szélvész című filmben (1941) Barbara Stanwyck megmutatja Coopernek, mi a „jum-jum”

Az évet a Goldwynnél zárta a Howard Hawks rendezte Szőke szélvész című romantikus komédiában, Barbara Stanwyck oldalán.[191] Egy félszeg nyelvészprofesszort alakít, aki egy olyan hétfős csoportnak a vezetője, akik enciklopédiát készítenek. A szleng tanulmányozása közben találkozik a Stanwyck alakította Katherine O’Shea-vel, a Cukicicu névvel illetett kacér művésznővel, aki felkavarja az állóvizet a professzor életében. Charles Brackett és Billy Wilder forgatókönyvírók olyan teret adtak Coopernek, hogy komédiai tehetségének minden elemét megmutathatta.[192] A New York Herald Tribune-ben Howard Barnes azt írta, hogy Coopert „nagy szakértelem és vidámság” jellemezte, és a színészi alakítása „teljesen magával ragadó”.[193] Alacsony költségvetésű film volt, de mégis az év tíz legnagyobb bevételét hozó alkotás közé került. Cooper immáron negyedik egymást követő alakítása eredményezett komoly profitot, és mind bekerült az év húsz legjobb filmje közé.[194]

1942-ben mindössze egy filmben jelent meg a Goldwyn szerződésben vállalt utolsóval,[195] a Sam Wood rendezte életrajzi ihletésű A Yankee-k dicsőségében (The Pride of the Yankees).[196] Ebben a baseballsztár Lou Gehriget alakítja, aki tartja azt a rekordot, hogy a New York Yankees 2130 egymást követő játékában vett részt.[197] Nem szívesen játszotta el ezt a szerepet, hiszen a hétszeres All-Star győztes az előző évben hunyt el amiotrófiás laterálszklerózisban, amit azóta róla „Lou Gehrig-kórnak” is neveznek.[198] Az jelentette a nagy kihívást, hogy népszerű és országosan is ismert személyt kellett hitelesen alakítania úgy, hogy közben a baseballról sem tudott sokat,[199] és ráadásul nem volt balkezes, mint Gehrig.[200] Csak azután fogadta el a szerepet, hogy a játékos özvegye meglátogatta és személyesen kérte arra, hogy ő vigye képernyőre férje karakterét.[201] A szerep szerint Gehrig életének húsz évét, a baseballkarrierjének első lépéseit, felemelkedését, boldog házasságát, küzdelmét a betegséggel, majd a Yankee Stadionban 62 000 néző előtt, 1939. július 4-én tartott beszédét kellett eljátszania.[202] Cooper a szerep kedvéért hamar megtanult úgy mozogni, mint egy baseballjátékos, és az ütéstechnikát is gyakorolta.[203] A jobb-balkezesség kérdését úgy oldották meg, hogy a felvételeknél alkalmazott egyes ütőfogások bemutatására reverzeljárást alkalmaztak.[204] A film nagy sikert aratott, és egyike volt az év első tíz filmjének, valamint tizenegy Oscar-jelölést kapott, és a legjobb férfiszínész kategóriában Cooper már harmadik jelölését is megkapta.[205]

Ingrid Bergman és Cooper 1943-ban, az Akiért a harang szól című romantikus drámában

Nem sokkal azután, hogy megjelent Ernest Hemingway regénye, az Akiért a harang szól, a Paramount 150 000 dollárt fizetett azért, hogy filmet is készíthessen belőle, már azzal a szándékkal, hogy a főszerepet Cooper fogja alakítani.[206] A történet főhőse Robert Jordan amerikai robbantási szakértő, aki a köztársaságpártiak oldalán harcol a spanyol polgárháborúban.[207] Az eredeti rendező Cecil B. DeMille lett volna, de aztán mégis Sam Wood kapta a feladatot, ő meg hozta a forgatókönyvírót, Dudley Nicholst.[208] 1942 vége felé kezdték meg a forgatást a Sierra Nevadában, ám újabb változás történt, mert Vera Zorina balerina helyett Ingrid Bergman lett a női főszereplő, akit Cooper és Hemingway is támogatott.[209] A szerelmi jelenetek Bergman és Cooper között szenvedélyesre és elbűvölőre sikerültek.[210] Howard Barnes a New York Herald Tribune-ban azt írta, hogy „mindkét színész igazi nagyság és teljes joggal csillagok”.[211] Azt viszont le lehet szögezni, hogy a film más irányba vitte el a regény valódi politikai jellegét és témáját.[212] Az Akiért a harang szól filmfeldolgozása azonban minden téren sikeres volt és begyűjtött tíz Oscar-jelölést, köztük a legjobb film és férfi főszereplő kategóriát is, amely Cooper negyedik jelölése volt.[213]

1943 novemberében Cooper autogramot ad Brisbane-ben egy ott szolgáló katonahölgynek

A második világháborúban Gary Cooper kora és egészségi állapota miatt sem szolgálhatott az amerikai hadseregben,[214] de hasonlóan több színésztársához, a háborús felkészülést támogatta és részt vállalt a katonák szórakoztatásából. 1943 júniusában meglátogatta San Diegóban a katonai kórházat, és gyakran az erre a célra alakított Hollywood Canteen tagjaként szerepet vállalt.[215] Ennek keretében 1943 végére 37 000 kilométert tett meg a csendes-óceáni háború hadszínterén Una Merkel és Phyllis Brooks színésznőkkel és Andy Arcari harmonikással együtt.[216] Az utat B–24 Liberator nehézbombázó repülőgép fedélzetén tették meg. A csoport turnézott a Cook-szigetek, a Fidzsi-szigetek, Új-Kaledónia, Queensland, Brisbane – itt Douglas MacArthur elmesélte Coopernek, hogy a japán támadás megindításakor Manilában a színházban éppen a York őrmestert nézték[217]Új-Guinea, Jayapura és a Salamon-szigetek környékén.[218] A csoport tagjai gyakran ugyanolyan gyatra körülmények közé kerültek, mint a katonák, és ugyanazt a hideg élelmezési csomagot (K-ration) fogyasztották.[219] Az út során találkozott a szolgálatban lévőkkel, meglátogatott katonai kórházakat, bemutatta vonzó kollégáit és részt vett alkalmi fellépéseken. Bemutatójuk például tartalmazta Copper Lou Gehrig szerepében elmondott búcsúbeszédét. Amikor visszatért az Amerikai Egyesült Államokba, további katonai kórházakban is tiszteletét tette.[220] Erre az időszakra később úgy emlékezett, mint életének egyik meghatározó időszakára, ami komoly érzelmi hatást váltott ki belőle.[221]

Érett szerepei 1944-től 1952-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper és Loretta Young 1945-ben, az És akkor jött Jones című westernvígjátékban

1944-ben szerepelt a Cecil B. DeMille rendezte háborús kalandfilmben, a The Story of Dr. Wassellben Laraine Day-jel, ez volt a rendezővel a harmadik közös filmjük.[222] Corydon M. Wassell amerikai orvos és misszionárius szerepét alakította, aki egy csoport sebesült tengerészt Jáva dzsungelén keresztül biztonságos helyre menekített.[223] Annak ellenére, hogy a szakmai körök nem értékelték túl, a Dr. Wassell mégis egyike volt az év csúcsbevételt hozó filmjeinek.[224] A Goldwynnal és a Paramounttal kötött szerződéseit ezzel teljesítette, és úgy döntött, a továbbiakban független lesz. Leo Spitz, William Goetz és Nunnally Johnson társaságában saját produkciós vállalkozást indított el International Pictures néven.[225] Az induló stúdió szárnybontása Sam Wood romantikus vígjátéka, a Casanova Brown volt, melyben Cooper partnere Teresa Wright volt. Ez egy olyan emberről szól, aki megtudja, hogy korábbi felesége babát vár tőle, miközben éppen elvenni készül egy másik nőt.[226] A filmet nem értékelte nagyra a filmszakma,[227] a New York Daily News szerint „bűbájos szamárság”,[228] míg Bosley Crowther a The New York Timesban azt írta, hogy „nevetséges bohóckodás”.[229] A várt profit is elmaradt, hiszen a film éppen csak nyereséges tudott maradni.[230] 1945-ben az International elkészítette Stuart Heisler westernvígjátékát, az És akkor jött Jonest (Along Came Jones), melyben a női főszerepet Loretta Young kapta. Ez az eddigi „hős” múltjának könnyed paródiája, amelyben Cooper egy nevetséges és ostoba cowboy, Melody Jones szerepében tűnik fel.[231] A közönség azonban megszerette a filmet, nagy kasszasikert eredményezett, és bizonyította, hogy Cooper még mindig elengedhetetlenül fontos a nézők számára.[232] Ez volt rövid története során az International Pictures legnagyobb pénzügyi sikere, mivel a vállalkozást 1946-ban eladták az Universal Studiosnak.[233]

Cooper és Ingrid Bergman 1945-ben, a Cselszövő Saratogából című filmben

A háború utáni években az amerikai társadalom átalakult, és Cooper karrierje is más irányt vett.[234] Bár még szerepelt hagyományos hősszerepekben, a filmjeiben azonban már háttérbe szorult személyes hősiessége, helyette egyre inkább a történet és az egzotikus beállítások kaptak nagyobb hangsúlyt.[235] 1945 novemberében bemutatták a Sam Wood 19. századi drámájából készített Cselszövő Saratogából című filmet, melyben Ingrid Bergmannal játszik együtt. Egy texasi cowboyt alakít, aki egy vonzó hozományvadásszal kerül kapcsolatba.[236] Az egyébként 1943 elején készített film bemutatása közel két évet késett a háború miatt.[237] A szakma nem értékelte nagyra, de ennek ellenére is jól kerestek vele a készítők,[238] hiszen a Paramount stúdiónak ebben az évben ez a film hozta a legtöbb bevételt.[239] Egyetlen 1946-os filmje Fritz Lang romantikus thrillerje, a Köpeny és tőr (Cloak and Dagger), melyben egy előkelő modorú fizikaprofesszort alakít, aki az OSS titkosszolgálat tagjaként a háború utolsó éveiben a német atombombaprogramot tanulmányozza. A történet egy kicsit hasonlít Robert Oppenheimer fizikus második világháborús szerepére.[240] Cooper nehézkes volt és nem tudta jól megjeleníteni a karakter lelkivilágát.[241] Teljesítményét a filmszakma sem értékelte nagyra, és csak veszteséget termelt a film.[242] 1947-ben jelent meg Paulette Goddard női főszereplésével Cecil B. DeMille epikus kalandfilmje, az Unconquered. A 18. században játszódó történetben egy a nyugati határon szolgáló polgárőrt alakít, aki megvédi a telepeseket a gátlástalan fegyverkereskedőktől és az ellenséges indiánoktól.[243] A film vegyes kritikát kapott, de James Agee, aki jó ideig DeMille kritikusa volt, megállapította, hogy a film megmutatta az elmúlt időszakának igazi ízét.[244] A DeMille-lel készített utolsó négy filmje közül ez volt a legjövedelmezőbb, és a profit rá eső százaléka után Cooper több mint 300 000 dollárt keresett.[245] Ezt a jövedelmezőséget az elkövetkező öt évben nem tudták elérni az Unconqueredet követő filmes produkciók.[246]

Cooper 1949-ben, a Forrás című filmben

1948-ban játszott Leo McCarey romantikus vígjátékában, a Good Samben.[247] Cooper, mivel eladta filmes vállalatát az Universalnak, hosszú távra szerződést tudott kötni a Warner Bros. filmstúdióval. Az egyezség szerint a forgatókönyvet és a rendezőt is ő fogadta el, és filmenkénti 295 000 dolláros garantált összeg ütötte a markát.[248] Az így készített első munka King Vidor drámája, a Forrás (Fountainhead), amelyben partnere Patricia Neal és Raymond Massey.[249] A filmben egy idealista és megalkuvást nem ismerő építészt alakít, aki azért küzd, hogy megőrizze becsületességét és önállóságát a társadalmi nyomással szemben, miközben persze meg akar felelni a vásárlói igényeknek is.[250] A film Ayn Rand regénye alapján készült, és ő írta a forgatókönyvet is, amely az író által képviselt objektivista filozófiai irányzatot követi, ezért szembehelyezkedik az önzetlenséggel és a kollektivizmussal, így az önzést és a individualizmust támogatja.[251] A legtöbb szakmai vélemény szerint nem illett Coopernek ez a szerep.[252] A The New York Timesban Bosley Crowther azt írta, hogy arra a következtetésre jutott: „Mr. Deeds olyan volt, mint egy partra vetett hal”.[253] Visszatért azonban önmagához Delmer Daves háborús drámájában, az 1949-ben készített A különítményben (Task Force). Ebben nyugállományba készülő admirálist alakít, aki visszaemlékezik hosszú katonai pályafutására, amelyben haditengerészeti pilótaként részt vett a repülőgéphordozó anyahajók fejlesztésében.[254] Az amerikai haditengerészet Technicolor filmhíradói által hitelesebbé tett film Cooper egyik legnépszerűbb színészi alakítását eredményezte ebben az időszakában.[255] Az elkövetkező két évben négy gyengébbre értékelt filmet is készített. Ezek: az Oscar-díjas magyar származású filmrendező, Kertész Mihály drámája, a Bright Leaf (1950), Stuart Heisler westernmelodrámája, a Dallas (1950), Henry Hathaway háborús komédiája, a You're in the Navy Now (1951) és Raoul Walsh akciós westernje, a Distant Drums (1951).[256]

Cooper és Grace Kelly 1952-ben, a Délidőben

A háború utáni időszakának talán a legfontosabb filmje Fred Zinnemann westerndrámája, a Délidő (High Noon), melyben Grace Kelly a hölgypartnere, és a United Artists filmstúdióban készült.[257] Ebben Will Kane rendőrbírót játssza, aki éppen nászútra készül, amikor tudomására jut, hogy egy gonosztevő, akit ő kergetett el, három csatlósával együtt visszatér, hogy bosszút álljon. A rémült városlakók nem tudják segíteni és fiatal menyasszonya is elhagyja, de Kane nem hátrál meg, és egyedül néz szembe a gonosztevőkkel.[258] A forgatás alatt rossz egészségi állapotban volt, mert gyomorfekély gyötörte.[259] Feldúlt arca és egyes jelenetek során mutatkozó feszélyezettsége Hector Arce szerint azt mutatta, mintha önbizalomhiányban szenvedne,[260] de ez a filmben mutatott teljesítményét csak fokozta.[261] A Délidőt a szakma lelkesen üdvözölte. A Time magazin egyenesen a kategória legjobbjai, a Hatosfogat (Stagecoach) és A pisztolyhős (Gunfighter) közé sorolta.[262] Bosley Crowther a The New York Timesban azt írta, hogy „csúcson volt az alakítása”.[263] John McCarten a The New Yorkerben arról tudósított, hogy Cooper még soha nem volt ennyire hatásos.[264] A film az Egyesült Államokban 3,75 millió dollár, míg világszerte további 18 millió dollár bevételt eredményezett.[265] Barátja, James Stewart példáját követte, és alacsonyabb fizetésért vállalta a filmet, de a profitból százalékos részesedést kért, mely alapján végül 600 000 dollárra tett szert.[266] Cooper alakítása meghozta számára a második Oscar-díjat.[* 10][268] 1952-ben feltűnt még a Warner Bros. filmstúdióban Tóth Endre magyar rendező rendezte amerikai polgárháborús drámában, a Springfield Rifle-ben, de ez a film a nyomába sem léphetett nagysikerű elődjének.[269]

Késői filmjei 1953 és 1961 között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban négy filmet készített az Amerikai Egyesült Államokon kívül.[270] Mark Robson Visszatérés a Paradicsomba (Return to Paradise) című drámájában egy amerikai vándort alakított, aki Polinéziában megszabadítja a lakosokat egy eltévelyedett lelkész hatalma alól.[271] A Szamoán töltött három hónap alatt gyenge egészségi állapota ellenére megadással tűrte a spártai életkörülményeket és az akár hosszú órákon át tartó forgatásokat is.[272] A film a pazar operatőri munka ellenére sem kapott túl jó kritikát.[273] Következő három filmjét Mexikóban forgatta. Hugo Fregonese akciódús kalandfilmjében, a Kifulladt vadban (Blowing Wild, 1953) Barbara Stanwyck mellett egy olajkutatót alakít, aki piszkos ügyekbe keveredik az olajvállalat vezetőjével és annak gátlástalan feleségével, akivel korábban már viszonya volt.[274] 1954-ben megjelent Henry Hathaway westerndrámája, a A bűn kertje (Garden of Evil), melyben a női főszereplő Susan Hayward. A történet szerint felbérelnek három szerencsevadászt azért, hogy megmentsék az asszony férjét.[275] Ugyanebben az évben szerepelt Burt Lancasterrel együtt Robert Aldrich westernjében, a Vera Cruzban. A filmben amerikai kalandort alakít, akit I. Miksa mexikói császár felfogad, hogy kísérjen el egy hercegnőt a polgárháború sújtotta területen át Vera Cruzba.[276] Ezeket a filmeket a szakma nem értékelte túl nagyra, de azért szép jövedelmet hoztak.[277] A Vera Cruzon például 1,4 millió dollárt keresett Cooper.[278]

Cooper és Dorothy McGuire 1956-ban, a Szemben az erőszakkal című filmben

Ebben az időszakban rendszeresen egészségügyi problémákkal küzdött. Folyamatosan orvosi kezelés alatt állt a gyomorfekélye miatt, és súlyos vállsérülést is szerzett a Kifulladt vad forgatása alatt. Egy robbantáskor felrepülő fémdarab találta el a vállát. A Vera Cruz forgatásakor lovasbalesetben újra megsérült a dereka, illetve Lancester égési sérülést okozott neki, mert túl közel sütötte el a puskáját, és a vaktöltény tüze átégette a ruházatát.[279] 1955-ben mutatták be Otto Preminger életrajzi ihletésű háborús drámáját, a Billy Mitchell haditörvényszékét (The Court-Martial of Billy Mitchell). Billy Mitchell az első világháborúban szolgáló amerikai tábornok (az amerikai légierő atyja), aki meggyőzni próbálta a kormányzati tisztviselőket a légierő fontosságáról, majd később a hadügyminisztérium hadbíróság elé állította, mert kritizálta a Háborús Hivatalt a légi balesetek miatt.[280] Egyes kritikusok szerint nem a megfelelő szerepet játszotta,[281] Cooper kedvetlen és hallgatag teljesítménye nem adta vissza Mitchell dinamikus és csipkelődő személyiségét.[282] 1956-ban hatékonyabb játékkal William Wyler polgárháborús drámájában, a Szemben az erőszakkalban (Friendly Persuasion) egy békés indianai kvékert alakít, partnere Dorothy McGuire.[283] Hasonlóan a York őrmesterhez és a Délidőhöz, a film olyan témakört dolgozott fel, amelyben a vallásos békesség és az állampolgári kötelezettség közötti ellentmondás okozza a konfliktust.[284] Alakításáért a legjobb férfi filmszínész kategóriában Golden Globe-díjra jelölték. A film összesen hat Oscar-jelölést kapott, és az 1957-es cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálmát, valamint nem mellesleg nyolcillió dolláros bevételt is hozott.[285]

Cooper és Audrey Hepburn 1957-ben, a Délutáni szerelem című filmben

1957-ben Franciaországba utazott, hogy Billy Wilder romantikus vígjátékában, a Délutáni szerelemben (Love in the Afternoon) Audrey Hepburn és Maurice Chevalier mellett szerepeljen. Cooper egy középkorú amerikai szoknyapecért játszik, aki Párizsban előbb üldözőbe vesz, majd szerelembe esik egy nála jóval fiatalabb nővel.[286] Annak ellenére, hogy jó szakmai véleményeket is kapott, például Bosley Crowther is dicsérte az elragadó előadásmódot,[287] a többség mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy Cooper öreg már az ilyen szerepekhez. A közönség sem fogadta kitörő lelkesedéssel, hogy a róla kialakult képernyőhős-imázst egy olyan szerepben homályosítja el, ahol öregedő kicsapongó képében próbál elcsábítani egy fiatal ártatlan lányt. Mindezek ellenére a film tisztességes hasznot hozott a készítőinek.[288] A következő évben szerepelt Philip Dunne John O'Hara novellája alapján készült romantikus drámájában, a Ten North Frederickben.[289] Ebben ügyvédet alakít, akinek az élete tönkrement egy politikus ármánykodása és lányának a szobatársával szövődött szerelmi kapcsolata miatt.[290] Jeffrey Meyers szerint teljesítménye meggyőző volt és a gyötrődés is látszott rajta,[291] de ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentse a Bosley Crowther által szerencsétlen filmnek nevezett produkciót.[292]

Cooper 1958-ban, A vadnyugati emberben

Továbbra is folytatta a filmgyártást annak ellenére, hogy folyamatosan egészségi gondokkal küszködött, műteni kellett a gyomorfekélye és sérv miatt is.[293] 1958-ban szerepelt az Anthony Mann rendezte A vadnyugati ember című westerndrámában, partnerei Julie London és Lee J. Cobb. Egy jó útra tért korábbi gonosztevőt és rablógyilkost alakít, aki kénytelen szembenézni a múltjával, és rákényszerül, hogy korábbi bandatagjaival kiraboljon egy bankot.[294] A filmet egyébként a benne lévő düh, szexuális erőszak és szadizmus miatt nevezik Cooper legbetegesebb westernfilmjének is.[295] Életrajzírója, Jeffrey Meyers szerint Cooper, aki magánéletében is nagy küzdelmet folytatott, „a filmszerep keserűségéből megértette, mennyire nehéz tisztességesnek maradni … és hitelesen eljátszani a kísértések által gyötört, de alapvetően becsületes ember szerepét”.[296] Bár Coopert ekkor már kevésbé érdekelte a filmkritikusok véleménye, ők jól fogadták,[297] és ezt lehet tekinteni színészi pályafutása utolsó nagyobb jelentőségű filmjének.[298]

Miután a Warner Bros-szal kötött szerződését teljesítette, megalakította saját produkciós vállalkozását Baroda Productions néven, és 1959-ben készíttetett három nemszokványos filmet a megváltásról.[299] Delmer Daves westerndrámáját, Az akasztófát (The Hanging Tree), melyben Cooper orvost játszik, aki megment egy aranyásót a lincseléstől, és azután örök hálára kötelezi őt.[300] Erős és meggyőző színészi játékot mutatott egy érzelmi sérült karakterben, aki szeret mások felett uralkodni, ám megváltozik, amikor szerelmes lesz.[301] Robert Rossen történelmi kalandfilmjében (They Came to Cordura, Rita Hayworth a női főszereplő) egy katonatisztet alakít. Szerepe szerint gyávaságban találják vétkesnek, és büntetésből mintegy megaláztatásként rábízzák, tegyen javaslatot arra, hogy az 1916-os Pancho Villa expedícióban részt vett katonák közül ki érdemli ki a Medal of Honort.[302] Szinte csak pozitív kritikákat kapott, de mégis megjelent olyan vélemény[* 11] is, ami szerint túl öreg volt már ehhez a szerephez.[303] Michael Anderson kalandfilmjében, a A Mary Deare katasztrófájában (The Wreck of the Mary Deare) Charlton Heston mellett kegyvesztett kereskedelmi hajóstisztet alakít, aki azért marad süllyedő hajója fedélzetén – melyet valaki szándékosan süllyeszt el –, hogy így megmentse saját becsületét.[304] Akárcsak az előző kettő, ez a filmje is fizikailag megterhelő volt, hiszen képzett búvár volt, és a legtöbb víz alatti felvétel során kaszkadőr nélkül lehetett látni.[305] Jeffrey Meyers szerint mindhárom alakításában megfigyelhető, hogy olyan szerepeket játszott, ahol elvesztette a hitelességét és a megváltásra vágyakozott.[306] Joseph Conrad Lord Jim című regényében ezt úgy nevezte: megpróbált küzdeni azért, hogy megmentse a pusztulástól azokat az eszményeit, amelyek az erkölcsi önazonosságát voltak hivatottak biztosítani.[307]

Utolsó filmjét, egy brit produkciót, 1961-ben, halála évében forgatta: a The Naked Edge című thrillert.[308] Szintén még 1961-ben színészi pályafutását életműdíjjal ismerték el. Mivel a díjátadásra betegsége miatt nem tudott elmenni, barátja, James Stewart vette át nevében az Oscar-szobrot.[309]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házassága és családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veronica Balfe és Cooper 1933 novemberében

1933-ban vette feleségül Veronica Balfe színésznőt, akinek legemlékezetesebb szerepe a King Kongban volt, ahol azt a lányt alakította, akit az óriásmajom elhajít. Leendő feleségét húszéves korában, 1933-ban húsvét vasárnapján mint első bálozót ismerte meg. A rendezvényt egyébként Veronica nagybátyja, Cedric Gibbons szervezte.[310] Felesége a Park Avenue-n nőtt fel és lányiskolába járt, családja és barátai Rockynak nevezték. Nevelőapja, Paul Shields nagy gazdasági befolyással rendelkező Wall Street-i mágnás[311], akinek a Park Avenue-i házában 1933. december 15-én, minden nagyobb felhajtás nélkül kötöttek házasságot. Cooper barátai szerint a házasság jót tett neki, korábbi meggondolatlansága tovatűnt, és élete jó kezekbe került.[312] Rockyval sportos életet éltek, együtt lovagoltak, síeltek és lövészetekre jártak.[313] A társadalmi életbe is jobban bekapcsolódhatott, és feleségének köszönhetően magasabb körökbe is bejáratos lett.[314] Házasságuk alatt Los Angelesben több helyen laktak. 1933 és 1936 között Encino, 1936 és 1953 között Brentwood[315], majd 1954 és 1961 között Holmby Hills volt az otthonuk.[316] 1954 és 1961 között Coloradóban, Aspenben építettek egy nyaralót is.[* 12][320]

A házasságból 1937. szeptember 15-én született egyetlen gyermekük, Maria Veronica. Mindent figyelembe véve Cooper gondoskodó és szeretetteljes apa volt. Mariát megtanította kerékpározni, teniszezni, síelni és lovagolni is. A szülei életének részeseként részt vett az utazásaikon, és rendre szerepelt velük közös fotókon.[321] Valószínűleg apjától örökölte képzőművészeti érdeklődését és rajztehetségét.[* 13][323] A család együtt nyaralt Sun Valley-ban (Idaho), Rocky szüleinek vidéki házában Southamptonban (New York), és gyakran utaztak Európába is.[324] A pár külön élt egy ideig, miután 1951. május 16-án Cooper elköltözött otthonról.[325] Több mint két év után 1953 novemberében[326] költözött csak vissza és rendeződött kapcsolata lányával,[327] majd hivatalosan 1954 februárjában kibékült a feleségével is.[328]

Szerelmi kapcsolatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házassága előtt már egy sor neves színésznővel keveredett szerelmi kapcsolatba. Clara Bow kezdte a sort 1927-ben, aki segítette karrierjét és az első főszerephez jutását a Children of Divorce-ban.[* 14][332] Bow szintén közrejátszott abban, hogy a Szárnyak című romantikus drámában szerepelhetett, és a fiatal színésznek az itt szerzett népszerűségét mutatta, hogy megindult a neki címzett rajongói levelek áradata.[333] 1928-ban már egy másik tapasztalt színésznővel, Evelyn Brenttel volt kapcsolata, akivel együtt játszott a Beau Sabreur című filmben.[334] 1929-ben, miközben a The Wolf Song című filmet forgatták, Lupe Vélezzel folytatott viharos kapcsolatot, amely fiatalkori szerelmei közül talán a legjelentősebb volt.[335] Két évig voltak együtt, de közben 1930-ban, a Marokkó forgatásán, egy rövid kaland erejéig Marlene Dietrich[336], majd 1931-ben az I Take This Woman készítésekor Carole Lombard került hozzá közel.[337] 1931–32-ben Európában tartózkodott, és ez idő alatt az egyébként házas Dorothy di Frasso grófnő megtett mindent, hogy elviselhetőbbek legyenek az utazásai, és ne maradjon egyedül Rómában, a Villa Madamában se.[338]

Patricia Neal és Cooper 1949-ben, A forrás című filmdrámában

Coopernek a házassága alatt is számos filmcsillaggal szövődött szerelmi kapcsolata, többek között Ingrid Bergmanhoz, Anita Ekberghez, Grace Kellyhez és Patricia Nealhez is gyengéd szálak fűzték. Mindazonáltal 1933 decemberében megkötött házassága után aránylag sokáig hű maradt feleségéhez. 1942 nyarán azonban viszonyt kezdett az Akiért a harang szól forgatásán Ingrid Bergmannal, akit egyébként az amerikaiak az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” tartottak.[339][340] Kapcsolatuk még 1943 júniusában, a Cselszövő Saratógából című film készítésekor is tartott.[341]

1948-ban aztán megint végzetesen szerelmes lett, A forrás című filmdráma forgatása után élete is drámai fordulatot vett, hiszen gyengéd viszonyt kezdett ápolni filmbeli hölgypartnerével, Patricia Neallel.[342] Eleinte rejteni próbálták kapcsolatukat, de az minden próbálkozásuk ellenére már nyílt titok volt Hollywoodban. Cooper felesége is hamar rájött erre, és amikor szembesítette a pletykákkal, bevallotta, hogy azok nem alaptalan rágalmak. Azt is beismerte, hogy szerelmes Nealbe, és továbbra is találkozni akar vele.[343] Neallal sem volt azonban felhőtlen a kapcsolata, hiszen 1950-ben abortuszra is rábeszélte, mert úgy gondolta, hogy egy házasságon kívüli gyerek tönkreteheti színészi karrierjét.[344] 1951 májusától[345] különköltözött feleségétől, de nem váltak el hivatalosan.[346] Neal sem tartott ki sokáig mellette, 1951 december végén szakítottak.[347]

Összességében három évet élt külön feleségétől, és ez idő alatt nőügyekben azért szép forgalmat bonyolított, hiszen barátnői sorát Anita Ekberg,[348] Grace Kelly,[349] Lorraine Chanel[350] és Gisèle Pascal[351] is gazdagította. A jól értesültek élete során összesen közel negyven nevezetesebb hölggyel hozták kapcsolatba.[348] 1956-ban még Gina Lollobrigidával is hírbe hozták,[348] de miután 1954-ben kibékült feleségével, kevésbé volt már kapcsolataitól hangos a bulvársajtó.[352]

Barátságai, vonzalmai és személyisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper és Hemingway vadászatai

1940 októberében Sun Valleyban húszéves barátsága kezdődött Ernest Hemingwayjel.[353] Az előző évben Hemingway volt, aki felhívta a figyelmet Cooperre, amikor megalkotta Robert Jordan karakterét az Akiért a harang szól című regényében.[354] Mindketten szívesen töltötték szabadidejüket a természetben,[355] ahol kacsára és fácánra vadásztak, valamint Sun Valleyban síeltek együtt. Mindketten nagy csodálói voltak Rudyard Kipling munkásságának – Cooper az öltözőjében tartotta a Ha… (vers) másolatát –, és mindketten felnőttként élték át a Mauglinak megírt kalandokat.[356] Hemingway Cooper vadásztudását és természeti ismereteit is nagyra tartotta, és azt gondolta, hogy ilyen jellegű szerepei teljesen megegyeznek a személyiségével.[357] Egyszer azt mondta róla: „Ha olyan karaktert hoznál létre, mint Coop, akkor senki nem hinne benne. Túl jó lenne ahhoz, hogy igaz legyen”.[358] A Nobel-díjas regényíróval sűrűn találkoztak, és az évek során szoros barátság alakult ki köztük.[* 15][360]

„Nekem az igazán megnyugvást nem a nagy dolgok jelentik, és ezek egyébként másnak sem kerülnek sokba. Kimenni a természetbe kicsit vadászni, közben megfigyelni a fű és a falevelek változását. Egyedül vagy jó társaságban eltölteni egy napot a hegyekben és nézni a naplementét vagy a hajnalhasadást, közben meghallani a szélben a madarakat, a patakot az erdőben vagy a vihart a tengeren. De akár vonattal át lehet utazni ezt az országot, és el lehet kapni valami csodálatos pillanatot a sivatagban vagy akár a mezőgazdasági területeken is. Ezek mindenki számára elérhetőek és egyformán semmibe sem kerülnek. Gary Cooper[361]

Cooper társadalmi életét zömében a sport, a szabadtéri tevékenységek, valamint a családtagjaival vagy barátaival töltött közös vacsorák jelentették. Ilyenkor befolyásos filmipari vezetőkkel: Henry Hathaway, Howard Hawks, William Wellman és Fred Zinnemann, vagy olyan neves filmszínészekkel, mint Joel McCrea, James Stewart, Barbara Stanwyck és Robert Taylor találkozott.[362] Ide kell sorolni a vadászatait is, illetve rendszeresen lovagolt, horgászott, síelt és idősebb korában búvárkodott.[363] Soha nem hagyta cserben fiatalkori szerelmét, a festészetet sem. Az évek során feleségével komoly magángyűjteményre tettek szert, például olyan neves festők művei, mint Pierre-Auguste Renoir, Paul Gauguin és Georgia O’Keeffe is kerültek hozzájuk. 1956-ban személyesen is találkozott Pablo Picassóval, és a neves spanyol festőművésztől is volt a tulajdonában alkotás.[364] Egész élete során nagy tisztelője volt az autóknak, és ezekből is többet begyűjtött, például egy igazi luxusautó-különlegességet, egy 1930-as Duesenberget is a magáénak tudhatott.[365]

Cooper természete alapján inkább befelé forduló volt, és szeretett egyedül tartózkodni a szabadban. A képernyőn látott szerepeitől eltérően a beszélgetések során gyakran hosszú ideig is hallgatott,[366] illetve ilyeneket vetett csak közbe egyetértően, hogy: aha, vagy nemtetszését kifejezve az egy frászt![367] Egyszer azt mondta erről: „Ha mások sokkal érdekesebb dolgokat mondanak, mint amilyeneket én tudnék, akkor inkább csendben maradok”.[368] Barátai szerint azért szívesen beszélt és jól tájékozott volt a lovak, a lőfegyverek, a vadnyugat történelméről készített filmek, a sportautók és a modern művészetet érintő témakörökben.[369] A kívülállók akár alábecsülhették volna a színészi képességeit, mert szerény és egyszerű személyiség volt.[370] Barátai szerint kedves, jó modorú, megfontolt és humoros volt.[371] Egész pályafutása során illendően viselkedett, nem élt vissza kiemelt filmsztár státuszával, nem kért különleges bánásmódot és nem utasítgatta a rendezőt vagy a vezető színésznőt. Közeli barátja, Joel McCrea úgy emlékezett:„Coop soha nem veszekedett, nem bolondult meg, nem mondta senkinek, hogy én jobban tudom, és így mindenki szeretett vele dolgozni”.[372]

Politikai nézetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Konzervatív és antikommunista nézeteket vallott. Emellett akárcsak apja, ő is elkötelezett támogatója volt a Republikánus Pártnak. 1924-ben Calvin Coolidge-re szavazott, 1928-ban és 1932-ben Herbert Hooverre, majd 1940-ben nyíltan kampányolt Wendell Wilkie mellett.[373] 1944-ben pedig Franklin D. Roosevelt ellenében a szovjetellenes Thomas Dewey mellett tette le voksát, mert azt gondolta, hogy kihívója tisztességtelen és idegen gondolatokat tett a magáévá.[374] A választások előtt egy rádióbeszédben – melynek adásidejét ő fizette – azt mondta: „Nem értek egyet az új irányvonallal, hiszen az a meggyőződésem, hogy mindannyiunk közös szerelme, Amerika nem ócska és elhasznált, valamint nem kell olyan külföldi elképzeléseket kölcsönözni, melyek egyébként ott sem működnek, ahonnan jönnek… A mi országunk még fiatal, és ezért a saját álláspontját is neki magának kell kialakítania”.[375] Részt vett azon a Los Angeles Memorial Coliseumban rendezett republikánus nagygyűlésen, ahol Dewey támogatására 93 000 fő jött össze.[376]

Alapító tagja volt az Amerika Eszményeit Őrző Filmszövetségnek (Motion Picture Alliance for the Preservation of American Ideals),[377] amely konzervatív, magukat „igaz amerikaiak”-nak nevező filmeseket tömörített. Alapító nyilatkozatuk szerint a kommunizmus és a fasizmus terjedésével szemben az amerikai életforma megőrzését tűzték ki célul.[378] A szervezetnek tagja volt többek között például Cecil B. DeMille, Walt Disney, Clark Gable, Ronald Reagan, Barbara Stanwyck és John Wayne, akik nyomást gyakoroltak az Egyesült Államok Kongresszusára, hogy vizsgálják meg, mekkora kommunista befolyás érvényesül a filmiparban. 1947. október 23-án Coopert is meghallgatta a Joseph Raymond McCarthy vezette Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság. A vallomását együttműködőnek találták, és arra a kérdésre, hogy megfigyelt-e kommunista befolyást Hollywoodban, így felelt: „Visszautasítottam néhány forgatókönyvet, mert túlzottan kommunista színezetűnek találtam őket”. Továbbá olyan párbeszédeknek volt tanúja, ahol azt mondták, hogy az amerikai alkotmány felett eljárt az idő, és a kormány hatékonyabban tudna működni a Kongresszus nélkül. Cooper vallomása egy hónappal a Hollywoodi Feketelista összeállítása előtt történt, és ellentétben másokkal, vallomásában neveket nem említett.[379][380]

Vallása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coopert az Anglikán Közösség szertartása szerint keresztelték meg, majd 1911. december 3-án konfirmált is Angliában,[381] és az Egyesült Államok Episzkopális Egyháza tagjaként nevelkedett fel.[382] Mindezek ellenére felnőtt korára nem lett a vallását gyakorló protestáns keresztény, bár a barátai közül voltak olyanok, akik azt hitték, hogy van életének egy ilyen oldala is.[383]

1953. június 26-án elkísérte Rómába feleségét és lányát – akik egyébként buzgó katolikusok[384] voltak –, hogy részt vegyenek XII. Piusz pápa audienciáján.[385] Cooper és felesége a látogatás idején még külön voltak, de tulajdonképpen ez volt a kezdete a kibékülésüknek. Az elkövetkező években Cooper egyre többet elmélkedett saját haláláról és cselekedeteiről,[386] valamint a katolicizmusról is rendszeresen beszélt családjával.[387][388] Egyre gyakrabban elkísérte szeretteit a katolikus templomba is,[388] és ott találkozott azzal a plébánossal, aki felajánlotta neki, hogy segít a lelki útmutatásban.[389][388] Több hónapos felkészítés után Cooper úgy döntött, hogy áttér a római katolikus vallásra. A szertartás kisebb családi és baráti körben zajlott le 1959. április 9-én Beverly Hillsben, a Jó Pásztor templomában (Church of the Good Shepherd).[390][388]

Utolsó évei és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper síremléke a Szent Szív temetőben (Southampton, New York)

1960. április 14-én megműtötték a bostoni Massachusetts Általános Kórházban, mivel prosztatarákot diagnosztizáltak nála. A rák azonban továbbterjedt vastagbelére,[391] ezért május 31-én Los Angelesben a Lebanon Kórházban megint operációra került sor azért, hogy eltávolítsák a rosszindulatú daganatot.[392] Felépülése után, a nyár végén elvitte családját nyaralni Dél-Franciaországba[393], majd mielőtt Londonba utazott elkészíteni utolsó filmjét, a The Naked Edge-t, 1960 decemberében az NBC televíziónál a Project 20 The Real West című dokumentumfilmen dolgozott,[394] melynek egy részében a narrátor is ő volt.[* 16][396] December 27-én felesége megtudta Cooper kezelőorvosától, hogy a rák továbbterjedt a tüdejére és a csontjaira, így már menthetetlenné vált.[397] A család úgy döntött, hogy ezt nem közlik vele azonnal.[398]

1961. január 9-én Cooper részt vett Beverly Hillsben egy, a tiszteletére adott vacsorán a Friars Clubban, melyen Frank Sinatra és Dean Martin volt a házigazda.[399] Itt volt vele számos más filmes barátja is,[400] és Cooper rövid beszédében azt mondta nekik: „Az egyetlen eredmény, amire nagyon büszke vagyok, az az, hogy ebben a közösségben ilyen barátokra leltem”.[401] Január közepén elvitte családját Sun Valley-be, az utolsó közös pihenésükre.[402] Itt Cooper és Hemingway utoljára túrázhatott együtt a havas vidéken.[403] Február 27-én, miután visszatért Los Angelesbe, megtudta, hogy haldoklik.[404] Később azt mondta családjának, hogy: „Higgyünk a csodában, de ha nem következik be, és ez Isten akarata, akkor rendben van az is”.[405] Április 17-én a televízióban nézte, hogy hasonlóan az első Oscar-díjához, most is barátja, James Stewart veszi át nevében harmadik Oscar-szobrát, az életműdíjat. Stewart érzelmes beszédben Cooperhez szólt: „Azt akarom, hogy tudd. A legnagyobb barátsággal, szeretettel, csodálattal és mindannyiunk mély tiszteletével viszem neked a díjat. Nagyon büszkék vagyunk rád, Coop”.[* 17][407] A következő napon az újságok világszerte bejelentették, hogy Cooper haldoklik.[408] Az elkövetkező napokban számos üzenetet kapott, melyekben bátorították és megbecsülésükről biztosították őt: többek között táviratozott XXIII. János pápa, II. Erzsébet brit királynő, és felhívta telefonon John Fitzgerald Kennedy.[409]

Május 4-én adta utolsó hivatalos nyilatkozatát, melyben azt mondta: „Tudom, hogy ami most történik, az Isten akarata, és ezért nem félek a jövőtől”. Május 12-én adták fel neki az utolsó kenetet. Másnap, 1961. május 13-án 12:47-kor csendben, hat nappal hatvanadik születésnapja után elhunyt.[410][406] A gyászmisét május 18-án a Jó Pásztor templomában tartották, melyen részt vett számos barátja és színésztársa is, köztük James Stewart, Henry Hathaway, Joel McCrea, Audrey Hepburn, Jack L. Warner, John Ford, John Wayne, Edward G. Robinson, Frank Sinatra, Dean Martin, Randolph Scott, Walter Pidgeon, Bob Hope és Marlene Dietrich.[* 18][412] Kaliforniában, Culver Cityben temették el a Szent Kereszt temetőben (Holy Cross Cemetery).[413] 1974 májusában családja New Yorkba költözött, és őt sem hagyták ott, hanem exhumálták, majd újratemették Southamptonban, a Szent Szív temetőben (Sacred Hearts Cemetery).[414] A sírhelyét megjelölték egy a Montauk kőfejtőből származó háromtonnás kőtömbbel.[415]

Színészi stílusa és hírneve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Természetességről nehéz beszélni, hiszen tudod, mit várnak el az emberek a szereptől, és te azt próbálod nyújtani. Így a színész soha nem tűnik természetellenesnek vagy mesterkéltnek, és az sem számít, hogy éppen milyen szerepet játszik.” Gary Cooper[416]

Cooper színészi stílusát három alapvető jellemző határozta meg: az a képessége, hogy szerepeiben természetes és eredeti tudott lenni, valamint könnyed játéka hiteles is volt a képernyőn. A színészet tanára, Lee Strasberg egyszer megjegyezte: Sztanyiszlavszkij elképzelései szerinti legegyszerűbb példa az olyan színészek játéka, mint Gary Cooper, John Wayne és Spencer Tracy. Ők nem kezdenek el játszani, hanem önmagukat adják, és e szerint reagálnak vagy cselekszenek. Így nem is tesznek olyat, ami ellentétes lenne a szerepükkel”.[417] A francia filmrendező, François Truffaut Coopert a legnagyobb színészek közé sorolta amiatt, hogy külső irányítás nélkül is képes volt nagy teljesítményre.[418] Az a képesség, hogy saját személyisége a szerepeiben végig megmutatkozhatott, a filmkritikusokat és a nézőket egyaránt arról győzte meg, hogy ő egyszerűen csak saját magát alakította.[419]

Cooper azon képessége, hogy személyiségét adta a szerephez, fontos része volt természetességének és eredetiségének. Színésztársa, John Barrymore mondta Cooperről: „Erőlködés nélkül csinál olyan dolgokat, melyeket mások életük végéig sem tudnak megtanulni. Ez a fickó a világ legnagyobb színésze, mert természetes tud maradni”.[420] Charles Laughton, aki a Devil and the Deep című filmben játszott vele együtt, azt mondta róla: „Az az igazság, hogy annak a fiúnak ötlete sem volt, miként kéne játszania… Neki ez a bensőjéből fakadt”.[421] William Wyler, aki Cooper két filmjét is rendezte, nagyszerű színésznek tartotta őt, és egyenesen a filmszínészek mesterének titulálta.[422] A The Real Gloryban játszott alakítása kapcsán Graham Greene írta róla: „Olykor az ő szikár, fotogén arcán is látszott, hogy mindent a kamera kedvéért tesz. De nem kérdés: ő nem játszott, hanem alakított, mert miközben beszélt, egy kötést helyezett fel és beoltott egy lányt kolera ellen. Mindezt úgy, mintha tényleg tudná, hova kell szúrnia, és már nem is kell arra annyira odafigyelnie”.[423]

A Cooper-féle előadásmód több rendezőt és kortárs színészeket is meglepett. Már korai filmjeiben felismerte ugyanis a felvevőgép azon képességét, hogy képes megörökíteni egészen finom gesztusokat és arcmozgásokat.[424] A York őrmesterben nyújtott alakításáról Howard Hawks megjegyezte: „Nagyon keményen dolgozott, de mégis úgy tűnt, hogy nem jól teszi a dolgát. Furcsa egy színész volt, mert a jelenetek során azt gondolhattad volna… ez nem is olyan jó. De aztán, mikor másnap visszanézted a vetítőteremben a gyorskópiát, akkor azt láttad, hogy az arcáról le tudsz olvasni mindent, amit csak gondolt”.[425] Sam Wood, aki négy filmjét is rendezte, egészen hasonló észrevételt tett a Pride of the Yankees című filmben nyújtott alakításáról: „Azt gondoltam, nem játssza jól a szerepét. A képernyőn persze tökéletes lett, de a forgatás alatt, esküszöm, azt éreztem, hogy ez volt a mozgóképgyártás történetének legrosszabb alakítása”.[426] A színésztársai is csodálták különleges színészi képességeit. Ingrid Bergman színésznő két olyan film után, ahol együtt játszott Cooperrel, arra a következtetésre jutott, hogy: „Ennek az embernek a személyisége hatalmas és ellenállhatatlan. A szeme és arca olyan kifejező, hogy egyszerre érzéki és könnyed. Ezt akkor lehet igazán érezni, amikor már a képernyőn is megnézted. Úgy gondolom, csodálatos színész, ő volt a legkönnyedebb és legtermészetesebb színész, akivel valaha is játszhattam”.[427]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cooper csillaga a hollywoodi hírességek sétányán

Színészi pályafutása az 1925 és 1961 közötti harminchat év, mely során nyolcvannégy játékfilmben játszott fontosabb szerepet.[428] Ő volt az egyik kiemelkedő amerikai filmsztár a némafilmkorszak végétől egészen a klasszikus hollywoodi aranykor hanyatlásáig. A természetes, hiteles és közérthető alakításainak köszönhetően színészi teljesítménye a férfi és a női nézőknek egyaránt elnyerte a tetszését.[429] A legtöbb nagy filmes műfajban játszott, beleértve a westernt, a háborús filmeket, a kalandfilmeket, a drámát, a krimit, a romantikus filmeket és a komédiát is. A Motion Picture Herald 1936-tól 1958-ig huszonhárom egymást követő évben a tíz legismertebb férfi filmszínész közé sorolta.[430] A Quigley Publishing Company által készített listán Cooper tizennyolc éven keresztül a legjobban fizetett tíz színész közé tartozott: 1936–37, 1941–49 és 1951–57 között; 1953-ban pedig ő vezette a listát.[431] A minden idők összesített listáján a negyedik, John Wayne, Clint Eastwood és Tom Cruise előzi csak meg.[432] Halálakor úgy összesítették, hogy színészi pályafutása során több mint kétszázmillió dollárt kereshetett (mai árfolyamon átszámítva 1 578 396 437 USD).[433]

Játékfilmjeinek több mint a felében akcióhőst játszott, mint cowboy, katona, pilóta, tengerész vagy felfedező. A többi szerepében orvos, professzor, író, színész, építész, hivatalnok és baseballjátékos volt.[434] A képernyőre vitt hősszerepei pályafutásának különböző periódusaival együtt változtak. Korai filmjeiben fiatal naiv hőst alakított, aki biztos volt emberi tartásában, és erényeinek köszönhette győzelmeit (A virginiai férfi).[435] Miután befutott sztár lett, a filmjeiben már egy óvatosabb hőst jelentett meg (Búcsú a fegyverektől). 1936-tól 1943-ig, a színészi pályafutása csúcsán, megint egy új típusú hőst lehetett látni, azt a hétköznapi embert, aki feláldozza magát másokért (Váratlan örökség, Az utca embere, Akiért a harang szól).[436] A háború utáni években újra megváltozott, ez időben egy olyan hőst személyesített meg, aki egyedül nézett szembe a csapásokkal (A forrás, Délidő).[437] Utolsó filmjeiben elutasította a korábban elkövetett erőszakot, és az elvesztett becsület visszaszerzésében látta a megváltást (Szemben az erőszakkal, A vadnyugati ember).[438] A képernyőn látható személyisége, melyet egész pályafutása során fejlesztett, mindig egy olyan ideális amerikai hős volt, aki magas, sármos és rendíthetetlenül őszinte. Olyan valaki, akinek tettei sokszor felette álltak az emberi értelemnek, de hősiessége mellett romantikus szerető, kalandor és egyszerű földi halandó is volt egyben.[439]

1960. február 6-án a filmipar fejlesztésében játszott szerepéért Cooper is csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán, a 6243 Hollywood Boulevardon.[440] Szintén csillagot kapott Montanában is, Bozemanban az Ellen Színház előtti járdán.[441] 1961. május 6-án pályafutását elismerve megkapta a francia művészeti érdemrendet (Ordre des Arts et des Lettres), [442] majd 1961. július 30-án immár posztumusz adományozták neki az olasz David di Donatello-díjat.[443] 1966-ban bekerült Oklahoma Cityben a Nemzeti Cowboy és Western Múzeumba a halhatatlan nagy westernszínészek közé.[444] Az Amerikai Filmintézet (AFI) által készített minden idők legjobb ötven amerikai férfi színésze között az előkelő tizenegyedik helyet kapta.[445] Színészi alakításai közül három, Will Kane, Lou Gehrig és York őrmester felkerült az AFI által összeállított száz legnagyobb hősök és gonoszok listáján a hősök közé.[446] A Lou Gehrig szerepében elmondott „Today, I consider myself the luckiest man on the face of the earth” (Ma a legszerencsésebb embernek tartom magam a földön) idézetet a 38. helyre rangsorolta az AFI által készített legnagyobb filmes idézeteket tartalmazó százas lista.[447] Életrajzírója, Jeffrey Meyers szerint több mint fél évszázaddal halála után Gary Cooper maradandó öröksége az a filmjeiben ránk maradt és róla kialakult kép, ami megtestesíti az ideális amerikai hőst.[448] Charlton Heston egyszer megjegyezte: „Ő mutatta meg azt a fajta embertípust, amilyenné az amerikaiak szeretnének válni, talán jobban is, mint bármelyik valaha is létező színész megtehette volna ezt”.[449]

Jelentősebb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marokkó, 1930
Délidő, 1952
Vera Cruz, 1954

Az alábbi lista Gary Cooper jelentősebb filmjeit sorolja fel:[450]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Szinkronhang
1926 Barbara Worth győzelme The Winning of Barbara Worth[451] Abe Lee
1927 Arizona Bound[452] Dave Saulter
1927 Nevada[453] Nevada
1927 Szárnyak Wings[454] White kadét
1927 Children of Divorce[455] Edward D. 'Ted' Larrabee
1928 Lilac Time[456] Philip Blythe százados
1928 Half a Bride[457] Edmunds kapitány
1928 Doomsday[458] Arnold Furze
1928 Beau Sabreur[459] Henri de Beaujolais őrnagy
1928 The First Kiss[460] Mulligan Talbot
1928 The Legion of the Condemned[461] Gale Price
1929 A virginiai férfi The Virginian[462] a virginiai
1929 The Wolf Song[463] Sam Lash
1929 Betrayal[464] Andre Frey
1930 Marokkó Morocco[465] Tom Brown légionárius
1930 Only the Brave[466] James Braydon százados
1930 The Texan[467] Llano kölyök
1930 Seven Days' Leave[468] Kenneth Downey
1930 A Man from Wyoming[469] Jim Baker
1930 The Spoilers[470] Roy Glenister
1931 Fighting Caravans[471] Clint Belmet
1931 I Take This Woman[472] Tom McNair
1932 Búcsú a fegyverektől A Farewell to Arms[473] Frederick Henry hadnagy
1932 If I Had a Million[474] Steve Gallagher
1932 Devil and the Deep[475] Sempter hadnagy
1933 Ma élünk Today We Live[476] Richard Bogard hadnagy
1933 One Sunday Afternoon[477] Dr. Lucius Griffith „Biff” Grimes
1933 Mindkettőt szeretem Design for Living[478] George Curtis
1934 Operator 13[479] Jack Gailliard százados
1935 Peter Ibbetson[480] Peter Ibbetson
1935 The Wedding Night[481] Tony Barrett
1935 Egy bengáli dzsidás élete The Lives of a Bengal Lancer[482] Alan McGregor hadnagy
1936 Az igazi férfi The Plainsman[483] Bill Hickok
1936 The General Died at Dawn[484] O'Hara
1936 Váratlan örökség Mr. Deeds Goes to Town[485] Longfellow Deeds
1936 A vágy Desire[486] Tom Bradley Tahi-Tóth László[487]
1937 Souls at Sea[488] Michael Taylor
1938 Kékszakáll nyolcadik felesége Bluebeard's Eighth Wife[489] Michael Brandon
1938 Floridai kaland The Cowboy and the Lady[490] Stretch Willoughby
1938 Marco Polo hihetetlen kalandjai The Adventures of Marco Polo[491] Marco Polo
1939 Kék csillag Beau Geste[492] Michael „Beau” Geste
1939 The Real Glory[493] Dr. Bill Canavan
1940 Ember a láthatáron The Westerner[494] Cole Hardin Selmeczi Roland[487]
1940 North West Mounted Police[495] Dusty Rivers
1941 Az utca embere Meet John Doe[496] John Doe Rosta Sándor[487]
1941 Szőke szélvész Ball of Fire[497] Bertram Potts professzor Csernák János[487]
1941 York őrmester Sergeant York[498] Alvin C. York őrmester
1942 A Yankee-k dicsősége The Pride of the Yankees[499] Lou Gehrig
1943 Akiért a harang szól For Whom the Bell Tolls[500] Robert Jordan Bitskey Tibor[487]
1944 Casanova Brown Casanova Brown[501] Cass Brown
1945 És akkor jött Jones Along Came Jones[502] Melody Jones
1945 Cselszövő Saratogából[503] Saratoga Trunk[504] Clint Maroon ezredes
1946 Köpeny és tőr Cloak and Dagger[505] Alvah Jesper professzor Gábor Miklós[487]
1947 Unconquered[506] Christopher Holden kapitány
1948 Good Sam[507] Samuel R. Clayton
1949 A forrás The Fountainhead[508] Howard Roark Mihályi Győző[487]
1949 A különítmény Task Force[509] Jonathan L. Scott
1950 Dallas Dallas[510] Blayde Hollister Sinkovits Imre[487]
1950 Bright Leaf[511] Brant Royle
1951 You're in the Navy Now[512] John Harkness hadnagy
1951 Distant Drums[513] Wyatt
1952 Délidő High Noon [514] Will Kane rendőrbíró Mécs Károly[487]
1953 Visszatérés a Paradicsomba Return to Paradise[515] Mr. Morgan
1953 Kifulladt vad Blowing Wild[516] Jeff Dawson Sinkovits Imre[487]
1954 A bűn kertje Garden of Evil Hooker[517] Hooker
1954 Vera Cruz Vera Cruz[518] Benjamin Trane Tarján Péter[487]
1954 Párizsi szívdobbanás Boum sur Paris[519] saját magát
1955 Billy Mitchell haditörvényszéke[520] The Court-Martial of Billy Mitchell[521] Billy Mitchell
1956 Szemben az erőszakkal Friendly Persuasion[522] Jess Birdwell
1957 Délutáni szerelem Love in the Afternoon[523] Frank Flannagan Mihályi Győző[487]
1958 Ten North Frederick[524] Joseph Chapin
1958 A vadnyugati ember Man of the West[525] Link Jones Trokán Péter[487]
1959 A gyávák bátorsága They Came to Cordura[526] Thomas Thorn őrnagy
1959 A Mary Deare katasztrófája The Wreck of the Mary Deare[527] Gideon Patch
1959 Az akasztófa (Küzdelmek) The Hanging Tree[528] Dr. Joseph Frail Tordy Géza[487]
1961 The Naked Edge[308] George Radcliffe

Rádióadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Program A rádióműsor címe Szerep
1937 Lux Radio Theatre Mr. Deeds Goes to Town (Váratlan örökség)[529] Longfellow Deeds

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Cooper család Helenában több helyen is lakott. Frank James Cooper a Tizenegyedik sugárúton a 730. szám alatt álló[2] kétszintes téglaház felső szintjén született, és itt élt egészen 1909-ig, amikor családja Angliába költözött. 1912-ben tértek vissza a városba, és akkor a Shiland utca 15. szám alá, a meredek domboldalon álló kétszintes faszerkezetes házba költöztek, ahol azután két évig éltek. A család ekkor átköltözött a jóval nagyobb, háromszintes, stukkóborítású ikerházba a North Beattie utca 115-be. 1918-ban megint költöztek, és akkor már a család utolsó helenai otthonába, a téglaépítésű, nagy utcai ablakokkal és boltíves bejárattal rendelkező Ötödik sugárút 712-be.[3]
  2. 1909 és 1912 között Angliában bátyjával együtt apjuk unokatestvérénél, William és Emily Bartonnál laktak, akiknek ősi családi otthona „Fehér Házként” volt ismert. Ez a ház Bedfordshire-ben található, Houghton Regis északi részén, a High Street 157. alatt.[12]
  3. A felső öltözetre (kabátra) lehajtott széles, fehér színű kemény gallér.
  4. A Poverty Row szleng szó, melyet Hollywoodban az 1920-as és az 1950-es évek között működő B movie típusú alacsony költségvetéssel dolgozó filmstúdiók gyűjtőneveként használtak.[36]
  5. Talbot később együtt dolgozott Cooperrel, mint a kaszkadőre, és több mint harminc éven át jó barátok és vadásztársak voltak.[38]
  6. 1930-tól mindmáig Cooper népszerűsége a Gary keresztnév elterjedésének is nagyon jót tett.[49]
  7. Cooper játékokat vett a gyermekszínész Carole-nak, és a forgatások közben megtanította neki, hogyan kell rajzolni a színes ceruzákkal. Viszont nagyon zavarta őt, hogy az ötéves kislány jobban tudja mindenki szövegét, és kijavítja őket, ha hibáznak.
  8. Szintén visszautasította John Ford Hatosfogat című filmjét 1939-ben,[143] és többek között Alfred Hitchcock is együtt akart vele dolgozni a Boszorkánykonyhában (1940)[144] és a Szabotőrben (1942). Később Cooper elismerte, hogy hibázott, amikor elutasította az angol rendezőt.[145]
  9. A korábban forgatott Paramount on Parade című filmben már felvettek olyan jeleneteket, amelyekben ezt az eljárást alkalmazták. Például ilyen a film „Let Us Drink to the Girl of My Dreams” jelenete.[166] Szerepelt továbbá a Star Night at the Coconut Grove (1935) és a La Fiesta de Santa Barbara (1936) kisfilmekben, melyek Technicolorral készültek.[167]
  10. John Wayne vette át az Oscar-díjat, mert Cooper ez időben éppen külföldön tartózkodott. A díjátadón ezt mondta: „Coop és én már régóta barátok vagyunk, együtt vadászunk, horgászunk évek óta. Az egyik legjóképűbb fickó, akit csak ismerek, nem tudok senkit se, aki szebb volna nála”.[267]
  11. Variety and Films in Review
  12. Az esküvő után a pár 1933-tól 1936-ig Encinóban, egy négyhektáros ranchon (4723 White Oak Avenue) élt. 1936-ban építettek egy nagy fehér, György-kori, jellegzetes bermudai házat Brentwoodban, a Chaparal 11940. szám alatt, ahol aztán 1936 és 1953 között éltek.[317] 1948-ban 6,1 hektáros területet vásároltak Aspenben (Colorado), ahol felépítették a négy hálószobás nyaralójukat, melyben 1949 és 1953 között a szabadidejük egy részét töltötték.[318] 1953 júliusától egy pazar 560 négyzetméteres, kastély jellegű épület építésébe fogtak. A telek 0,61 hektáros volt, és Holmby Hillsben a 200 North Baroda Drive szám alatt helyezkedett el ez az újabb modern, a padlótól a mennyezetig érő ablakokkal díszített négyszobás családi ház, melyet Cooper 1954-től egészen haláláig használt.[319]
  13. Maria Los Angelesben a Chouinard Art Institute-ban tanult, festményeit kiállították Los Angelesben és New Yorkban is.[322]
  14. Cooper és Clara Bow viszonya 1927-ben az Az a bizonyos... (It) című film forgatása alatt kezdődött. Ez volt a színésznő egyik legnépszerűbb filmje, melyben Cooper egyébként csak egy jelenet erejéig szerepelt.[329] Az It lány reklámkampány során[330] azonban Coopert, mint It fiú kezdték népszerűsíteni.[331]
  15. Cooper és Hemingway barátságáról 2013-ban dokumentumfilmet készítettek Cooper & Hemingway: The True Gen címmel. A szöveghez csatolt képet az alkotók a dokumentumfilm bemutatójának készítették.[359]
  16. 1961 márciusában elutazott New Yorkba, ahol színészként az utolsó narrátori munkáját végezte el.[395]
  17. A díj méltatásában az olvasható: Sok emlékezetes egyedi művészi teljesítményéért, mellyel nemzetközi hírnevet is szerzett a filmiparnak.[406]THE 33RD ACADEMY AWARDS MEMORABLE MOMENTS (angol nyelven). oscars.org. (Hozzáférés: 2015. július 7.)</ref>
  18. Hemingway betegsége miatt nem tudott részt venni a szertartáson, hiszen ő is hamarosan követte barátját az örök vadászmezőkre. 1961. július 2-án hunyt el, kevesebb, mint két hónappal Cooper halála után. [411]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Meyers 1998 5
  2. Meyers 1998 6
  3. Meyers 1998 325
  4. Meyers 1998 1 Meyers 1998 198
  5. Arce 1979 17-18
  6. Meyers 1998 4 Meyers 1998 259
  7. Arce 1979 18 Swindell 1980 10
  8. Meyers 1998 7-8
  9. Meyers 1998 8 Swindell 1980 25
  10. Swindell 1980 12
  11. Meyers 1998 6
  12. Meyers 1998 10-12
  13. Meyers 1998 10-12 Benson 1986 191-195
  14. Swindell 1980 21
  15. Meyers 1998 13
  16. The Gary Cooper (angol nyelven). jdwetherspoon.co.uk. (Hozzáférés: 2015. május 28.)
  17. Meyers 1998 6
  18. Swindell 1980 29
  19. Meyers 1998 17
  20. Meyers 1998 17
  21. Swindell 1980 33 Meyers 1998 21
  22. Meyers 1998 21 Arce 1979 21
  23. Arce 1979 21
  24. Meyers 1998 21
  25. Meyers 1998 15-16
  26. Swindell 1980 41
  27. Swindell 1980 46
  28. Meyers 1998 24 Swindell 1980 43
  29. Swindell 1980 47-48
  30. Swindell 1980 49
  31. Meyers 1998 26
  32. Dickens 1970 3
  33. Meyers 1998 26
  34. Carl M. Cannon: GOP Establishment Win in N.C., Russia's Real Worry; Gary Cooper's HUAC High Noon (angol nyelven). realclearpolitics.com, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2015. május 31.)
  35. Arce 1979 23 Swindell 1980 52
  36. John Alberti. Screen Ages A Survey of American Cinema (angol nyelven). London és New York: Routledge. ISBN 9780415-53551-9 (2015) 
  37. Meyers 1998 27
  38. Meyers 1998 27
  39. Arce 1979 23
  40. Meyers 1998 26
  41. Meyers 1998 27
  42. Swindell 1980 62
  43. Swindell 1980 61-63
  44. Swindell 1980 63
  45. Dickens 1970 23-24
  46. Swindell 1980 62
  47. Meyers 1998 28
  48. Meyers 1998 24 Arce 1979 66 Swindell 1980 43
  49. Hanks és Hodges 2003 106
  50. Swindell 1980 67
  51. A fekete sas a PORT.hu-n (magyarul)
  52. Ben Hur a PORT.hu-n (magyarul)
  53. Swindell 1980 63
  54. Rainey 1990 66
  55. Swindell 1980 69
  56. Meyers 1998 30
  57. Meyers 1998 30
  58. Dickens 1970 29
  59. Swindell 1980 73
  60. Meyers 1998 32 Swindell 1980 74
  61. Meyers 1998 32
  62. "The 1st Academy Awards, 1929" (angol nyelven). oscars.org, 1929. (Hozzáférés: 2015. június 2.)
  63. Dickens 1970 35-39
  64. Arce 1979 51
  65. Arce 1979 51 Meyers 1998 44 Dickens 1970 7
  66. Dickens 1970 7
  67. Meyers 1998 47
  68. Swindell 1980 93
  69. Swindell 1980 98-99
  70. Dickens 1970 68-70
  71. Meyers 1998 51-52
  72. Meyers 1998 52-53
  73. Meyers 1998 49
  74. Dickens 1970 70-84
  75. Meyers 1998 61
  76. Dickens 1970]] 9
  77. Meyers 1998 63-64 Swindell 1980 122
  78. Dickens 1970 87
  79. Dickens 1970 89-91
  80. Dickens 1970 92-93
  81. Dickens 1970 9 Meyers 1998 73
  82. Meyers 1998 73 Swindell 1980 129
  83. Meyers 1998 75 Arce 1979 71
  84. Meyers 1998 75
  85. Meyers 1998 77
  86. Meyers 1998 77
  87. Swindell 1980 137
  88. Meyers 1998 79 Swindell 1980 138
  89. Meyers 1998 79
  90. Swindell 1980 139
  91. Swindell 1980 142
  92. Swindell 1980 143
  93. Meyers 1998 89
  94. Meyers 1998 89
  95. Dickens 1970 106-108
  96. Arce 1979 95 Swindell 1980 138
  97. Meyers 1998 89
  98. Meyers 1998 95 Swindell 1980 163
  99. Dickens 1970 115-116
  100. Swindell 1980 165
  101. Arce 1979 126
  102. Dickens 1970 119-122
  103. Swindell 1980 171
  104. Meyers 1998 107
  105. Dickens 1970 123-125
  106. Dickens 1970 125
  107. Meyers 1998 107
  108. Swindell 1980 171
  109. Dickens 1970 126-128
  110. Meyers 1998 112 Arce 1979 138
  111. Dickens 1970 126-128
  112. Swindell 1980 179
  113. Dickens 1970 127
  114. Swindell 1980 179
  115. Dickens 1970 132-135
  116. Dickens 1970 129-131
  117. Dickens 1970 131
  118. Meyers 1998 113 Dickens 1970 130
  119. Meyers 1998 107
  120. Meyers 1998 116
  121. Meyers 1998 116
  122. Swindell 1980 188
  123. Dickens 1970 140
  124. Meyers 1998 116
  125. Meyers 1998 95 Swindell 1980 192 Kaminsky 1979 78
  126. Swindell 1980 190
  127. Meyers 1998 121
  128. Frank S. Nugent: Mr Deeds Goes to Town (1936) (angol nyelven). The New York Times, 1936. április 17. (Hozzáférés: 2015. június 8.)
  129. The 9th Academy Awards, 1937 (angol nyelven). oscars.org. (Hozzáférés: 2015. június 8.)
  130. Dickens 1970 144-146 Swindell 1980 203
  131. Dickens 1970 144-146 Swindell 1980 202
  132. Dickens 1970 147-149
  133. Swindell 1980 204
  134. Arce 1979 147
  135. Swindell 1980 200
  136. Meyers 1998 126
  137. Swindell 1980 201
  138. Meyers 1998 126 Dickens 1970 13 Arce 1979 161
  139. Swindell 1980 205
  140. Dickens 1970 153-155
  141. Meyers 1998 132
  142. Swindell 1980 208
  143. Kaminsky 1979 99
  144. McGilligan 2003 259
  145. Roles turned down by Gary Cooper: (angol nyelven). notstarring.com. (Hozzáférés: 2015. június 10.)
  146. Arce 1979 161 Swindell 1980 209-210 Selznick 2000 172-173
  147. Meyers 1998 132 Dickens 1970 156-158
  148. Dickens 1970 157
  149. Dickens 1970 156-158
  150. Arce 1979 154
  151. Dickens 1970 156-158
  152. Arce 1979 154
  153. Dickens 1970 159-161
  154. Meyers 1998 133
  155. Meyers 1998 135
  156. Meyers 1998 135
  157. Dickens 1970 162-165
  158. Meyers 1998 135 Swindell 1980 220
  159. Dickens 1970 164
  160. Dickens 1970 166-168
  161. Meyers 1998 138
  162. Meyers 1998 138 Dickens 1970 169-173
  163. Meyers 1998 139
  164. Swindell 1980 226
  165. Dickens 1970 172-173
  166. Dickens 1970 73-74
  167. Dickens 1970 23-24
  168. Dickens 1970 174-177
  169. Meyers 1998 141-142
  170. Meyers 1998 140
  171. Swindell 1980 226 Arce 1979 163
  172. Dickens 1970 14
  173. Meyers 1998 144
  174. Dickens 1970 178-180
  175. Swindell 1980 230
  176. Swindell 1980 230
  177. Meyers 1998 146-147
  178. Dickens 1970 180
  179. Meyers 1998 146-147
  180. Bosley Crowther: Meet John Doe (1941) (angol nyelven). The New York Times, 1941. március 13. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
  181. Meyers 1998 153
  182. Swindell 1980 231
  183. Owens 2004 97-98
  184. Swindell 1980 231 Dickens 1970 181-183
  185. Meyers 1998 152
  186. Dickens 1970 183
  187. Arce 1979 177
  188. Meyers 1998 156
  189. Arce 1979 177 Meyers 1998 157
  190. Meyers 1998 157
  191. Dickens 1970 184-186
  192. Meyers 1998 161
  193. Dickens 1970 185-186
  194. Arce 1979 179
  195. Swindell 1980 237
  196. Dickens 1970 187-189
  197. Meyers 1998 162
  198. Meyers 1998 163
  199. Swindell 1980 238
  200. Meyers 1998 163
  201. Meyers 1998 163
  202. Dickens 1970 188-189
  203. Meyers 1998 164
  204. Swindell 1980 239
  205. 1943 Oscars® Ceremonies (angol nyelven). oscars.org, 1929. (Hozzáférés: 2015. június 14.)
  206. Arce 1979 183
  207. Meyers 1998 180
  208. Arce 1979 183
  209. Meyers 1998 178-179
  210. Meyers 1998 179 Swindell 1980 247
  211. Dickens 1970 193
  212. Meyers 1998 181-182 Arce 1979 184
  213. Swindell 1980 247
  214. Dickens 1970 14
  215. Meyers 1998 167
  216. Meyers 1998 167 Arce 1979 189 Swindell 1980 250
  217. Meyers 1998 167
  218. Meyers 1998 167-168
  219. Meyers 1998 169
  220. Meyers 1998 169
  221. Swindell 1980 250
  222. Dickens 1970 194-196
  223. Meyers 1998 189-190
  224. Swindell 1980 251
  225. Meyers 1998 191
  226. Dickens 1970 197-198
  227. Meyers 1998 192
  228. Dickens 1970 198
  229. Bosley Crowther: Casanova Brown (1944) (angol nyelven). The New York Times, 1944. szeptember 15. (Hozzáférés: 2015. június 15.)
  230. Swindell 1980 253
  231. Dickens 1970 199-200
  232. Arce 1979 212
  233. Swindell 1980 255
  234. Schickel 1985 24
  235. Schickel 1985 26
  236. Dickens 1970 201-203
  237. Meyers 1998 183
  238. Swindell 1980 258
  239. Arce 1979 188
  240. Meyers 1998 195
  241. Meyers 1998 195-197
  242. Swindell 1980 260
  243. Dickens 1970 206-208
  244. Arce 1979 220
  245. Meyers 1998 199
  246. Arce 1979 220
  247. Dickens 1970 211-213
  248. Meyers 1998 202
  249. Dickens 1970 214-217
  250. Meyers 1998 215
  251. Meyers 1998 215-219
  252. Dickens 1970 216-217
  253. Meyers 1998 220
  254. Dickens 1970 210-222
  255. Arce 1979 227
  256. Dickens 1970 223-234
  257. Dickens 1970 235-237
  258. Dickens 1970 236
  259. Swindell 1980 293
  260. Arce 1979 242
  261. Swindell 1980 293
  262. Meyers 1998 249
  263. Bosley Crowther: High Noon (angol nyelven). The New York Times, 1952. július 25. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  264. Dickens 1970 237
  265. Meyers 1998 250
  266. Arce 1979 238-239
  267. Scott McGee: High Noon (1952) (angol nyelven). tcm.com. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  268. Swindell 1980 294
  269. Dickens 1970 238-240
  270. Meyers 1998 253
  271. Dickens 1970 241-242
  272. Meyers 1998 254-256
  273. Dickens 1970 242
  274. Dickens 1970 243-244
  275. Dickens 1970 245-247
  276. Dickens 1970 248-251
  277. Arce 1979 255
  278. Meyers 1998 269
  279. Meyers 1998 269
  280. Dickens 1970 252-254
  281. Dickens 1970 253
  282. Meyers 1998 275-276
  283. Dickens 1970 255-258
  284. Meyers 1998 281
  285. Meyers 1998 281 Arce 1979 256
  286. Dickens 1970 259-261
  287. Dickens 1970 261
  288. Arce 1979 260
  289. Dickens 1970 262-264
  290. Dickens 1970 261-264
  291. Meyers 1998 284
  292. Arce 1979 264
  293. Meyers 1998 291
  294. Dickens 1970 265-266
  295. Meyers 1998 289
  296. Meyers 1998 290
  297. Swindell 1980 297
  298. Arce 1979 264
  299. Meyers 1998 291-301
  300. Dickens 1970 267-268
  301. Meyers 1998 296-297
  302. Dickens 1970 271-273
  303. Dickens 1970 272
  304. Dickens 1970 274-275
  305. Meyers 1998 299
  306. Meyers 1998 301
  307. Meyers 1998 299
  308. ^ a b The Naked Edge (1961) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  309. The 33rd Academy Awards Memorable Moments (angol nyelven). awardsdatabase.oscars.org. (Hozzáférés: 2015. június 22.)
  310. Meyers 1998 98 Arce 1979 121 Janis 1999 22
  311. Meyers 1998 99
  312. Meyers 1998 103
  313. Meyers 1998 104
  314. Meyers 1998 106
  315. Meyers 1998 103
  316. Meyers 1998 271
  317. Meyers 1998 103
  318. Meyers 1998 214-215
  319. Meyers 1998 271
  320. Meyers 1998 214-215
  321. Meyers 1998 128
  322. Meyers 1998 270
  323. Meyers 1998 270
  324. Meyers 1998 106
  325. Meyers 1998 229
  326. Arce 1979 253 Carpozi 1970 197
  327. Meyers 1998 264-266
  328. Meyers 1998 269
  329. Swindell 1980 78
  330. Swindell 1980 79
  331. Kaminsky 1979 31
  332. Meyers 1998 36-40
  333. Kaminsky 1979 34
  334. Meyers 1998 43
  335. Meyers 1998 45
  336. Meyers 1998 62
  337. Meyers 1998 68
  338. Meyers 1998 77
  339. Wayne 1988 100
  340. Ingrid Bergman, a svéd filmcsillag (magyar nyelven). kulturpart.hu, 2013. augusztus 29. (Hozzáférés: 2015. július 2.)
  341. Meyers 1998 179-183
  342. Meyers 1998 225
  343. Meyers 1998 226 Shearer 2006 124
  344. Michael Thornton: The tortured life of Mrs Dahl: She had affairs with Ronald Reagan and Gary Cooper but it was Roald Dahl who broke Patricia Neal's heart (angol nyelven). dailymail.co.uk, 2010. augusztus 10. (Hozzáférés: 2015. július 2.)
  345. Meyers 1998 229
  346. Shearer 2006 114-122
  347. Shearer 2006 126-127
  348. ^ a b c Gary Cooper (angol nyelven). Famousfix - Who's Dated Who?. (Hozzáférés: 2015. július 6.)
  349. Meyers 1998 231
  350. Meyers 1998 259-263
  351. Meyers 1998 263-264
  352. Carpozi 1970 205
  353. Meyers 1998 173
  354. Meyers 1998 176
  355. Meyers 1998 173
  356. Meyers 1998 175
  357. Meyers 1998 173
  358. Meyers 1998 175
  359. Ronnie Scheib: Film Review: ‘Cooper and Hemingway: The True Gen’ (angol nyelven). variety.com. (Hozzáférés: 2015. július 2.)
  360. Meyers 1998 315
  361. Janis 1999 42
  362. Meyers 1998 104-105 153-313 Janis 1999 98 Swindell 1980 300-301
  363. Meyers 1998 59, 299 Janis 1999 124
  364. Meyers 1998 285-286
  365. Meyers 1998 59 Janis 1999 121
  366. Meyers 1998 53
  367. Swindell 1980 303 Janis 1999 6
  368. Meyers 1998 54
  369. Meyers 1998 54
  370. Meyers 1998 53 Kaminsky 1979 212
  371. Meyers 1998 54
  372. Meyers 1998 55
  373. Meyers 1998 202
  374. Meyers 1998 206
  375. Meyers 1998 206 Carpozi 1970 168
  376. Jordan 2011 231-232
  377. Swindell 1980 256
  378. The Motion Picture Alliance for the Preservation of American Ideals (angol nyelven). Cobblestone Entertainment. (Hozzáférés: 2015. július 6.)
  379. Gary Cooper: Excerpts of Testimony before HUAC – Gary Cooper vallomása (angol nyelven) (pdf). pages.shanti.virginia.edu, 1947. október 23. (Hozzáférés: 2015. július 6.)
  380. Meyers 1998 210
  381. Meyers 1998 13
  382. Carpozi 1970 205
  383. Meyers 1998 293
  384. Carpozi 1970 207
  385. Meyers 1998 266
  386. Meyers 1998 293
  387. Carpozi 1970 207
  388. ^ a b c d Mary Claire Kendall: Gary Cooper Evokes The "Real" West In "The Hanging Tree," A Warner Bros. Re-Release (angol nyelven). forbes.com, 2012. augusztus 19. (Hozzáférés: 2015. július 6.)
  389. Meyers 1998 293
  390. Carpozi 1970 205
  391. Meyers 1998 304
  392. Meyers 1998 304
  393. Janis 1999 163
  394. Meyers 1998 304
  395. Meyers 1998 311
  396. Arce 1979 276
  397. Meyers 1998 308-312
  398. Janis 1999 164
  399. Meyers 1998 308
  400. Meyers 1998 308-309
  401. Swindell 1980 302-303
  402. Janis 1999 164
  403. Meyers 1998 319
  404. Meyers 1998 313
  405. Janis 1999 165
  406. ^ a b Los Angeles History, Gary Cooper haláláról szóló korabeli tudósítások (angol nyelven). latimesblogs.latimes.com. (Hozzáférés: 2015. július 7.)
  407. Meyers 1998 314
  408. Meyers 1998 315
  409. Swindell 1980 303 Arce 1979 278
  410. Meyers 1998 320
  411. Kaminsky 1979 214
  412. Meyers 1998 320-321
  413. Swindell 1980 304
  414. Meyers 1998 322 Janis 1999 167
  415. Meyers 1998 322
  416. Meyers 1998 120
  417. Meyers 1998 156
  418. Meyers 1998 156
  419. Kaminsky 1979 2
  420. Meyers 1998 89
  421. Meyers 1998 89
  422. Dickens 1970 18-19
  423. Meyers 1998 89
  424. Kaminsky 1979 2-3
  425. Meyers 1998 173
  426. Meyers 1998 165
  427. Meyers 1998 179
  428. Dickens 1970 2
  429. Meyers 1998 xi.
  430. Arce 1979 147
  431. Quigley’s Top Ten Box-Office Champions (1932-Present) (angol nyelven). tbmovielists.wordpress.com. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  432. Top Ten Money Making Stars - of the past 82 years. (angol nyelven). quigleypublishing.com. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  433. Dickens 1970 2
  434. Kaminsky 1979 2
  435. Kaminsky 1979 219
  436. Kaminsky 1979 219
  437. Kaminsky 1979 219-220
  438. Kaminsky 1979 220-221
  439. Meyers 1998 324
  440. Gary Cooper (angol nyelven). walkoffame.com. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  441. Take a summer stroll in Downtown Bozeman (angol nyelven). swmontanamagazine.com. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  442. Meyers 1998 308
  443. Gary COOPER 1961 (olasz nyelven). daviddidonatello.it. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  444. Great Western Performers (angol nyelven). nationalcowboymuseum.org. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  445. AFI's 50 GREATEST AMERICAN SCREEN LEGENDS (angol nyelven). Amerikai Filmintézet. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  446. AFI's 100 GREATEST HEROES & VILLAINS (angol nyelven). Amerikai Filmintézet. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  447. AFI'S 100 GREATEST MOVIE QUOTES OF ALL TIME (angol nyelven). Amerikai Filmintézet. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  448. Meyers 1998 323-324
  449. Kaminsky 1979 206
  450. Swindell 1980 308-328 Dickens 1970 29-278
  451. The Winning of Barbara Worth (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  452. Arizona Bound (1927) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  453. Nevada (1927) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  454. Wings a PORT.hu-n (magyarul)
  455. Children of Divorce (1927) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  456. Lilac Time (1928) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  457. Half a Bride (1928) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  458. Doomsday (1928) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  459. Beau Sabreur (1928) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  460. The First Kiss (1928) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  461. The Legion of the Condemned (1928) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  462. The Virginian (1929) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  463. The Wolf Song (1929) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  464. Betrayal (1929) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  465. Marokkó a PORT.hu-n (magyarul)
  466. Only the Brave (1930) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  467. The Texan (1930) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  468. Seven Days Leave (1930) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  469. A Man from Wyoming (1930) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  470. The Spoilers (1930) - IMDb (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  471. Fighting Caravans az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  472. I Take This Woman az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  473. Búcsú a fegyverektől a PORT.hu-n (magyarul)
  474. If I Had a Million az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  475. Devil and the Deep az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  476. Today We Live az IMDb-n
  477. One Sunday Afternoon az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  478. Mindkettőt szeretem az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  479. Operator 13 az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  480. Peter Ibbetson az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  481. The Wedding Night az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  482. The Lives of a Bengal Lancer az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  483. Az igazi férfi a PORT.hu-n (magyarul)
  484. The General Died at Dawn az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  485. Váratlan örökség a PORT.hu-n (magyarul)
  486. Desire az IMDb-n
  487. ^ a b c d e f g h i j k l m n Gary Cooper magyar szinkronhangjai (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  488. Souls at Sea az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  489. Kékszakáll nyolcadik felesége a PORT.hu-n (magyarul)
  490. The Cowboy and the Lady az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  491. The General Died at Dawn az IMDb-n
  492. Beau Geste az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  493. The Real Glory (angol nyelven). imdb.com. (Hozzáférés: 2015. július 7.)
  494. Ember a láthatáron a PORT.hu-n (magyarul)
  495. North West Mounted Police az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  496. Az utca embere a PORT.hu-n (magyarul)
  497. Szőke szélvész a PORT.hu-n (magyarul)
  498. York őrmester a PORT.hu-n (magyarul)
  499. A Yankee-k dicsősége az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  500. Akiért a harang szól a PORT.hu-n (magyarul)
  501. Casanova Brown a PORT.hu-n (magyarul)
  502. És akkor jött Jones a PORT.hu-n (magyarul)
  503. Cselszövö Saratogából az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  504. Saratoga Trunk a PORT.hu-n (magyarul)
  505. Cloak és Dagger a PORT.hu-n (magyarul)
  506. Unconquered az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  507. Good Sam az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  508. A forrás a PORT.hu-n (magyarul)
  509. A különítmény a PORT.hu-n (magyarul)
  510. Dallas az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  511. Bright Leaf az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  512. You're in the Navy Now az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  513. Distant Drums az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  514. Délidő a PORT.hu-n (magyarul)
  515. Visszatérés a Paradicsomba a PORT.hu-n (magyarul)
  516. Blowing Wild az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  517. A bűn kertje (magyar nyelven). filmkatalogus.hu. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  518. Vera Cruz a PORT.hu-n (magyarul)
  519. Párizsi szívdobbanás (magyar nyelven). filmkatalogus.hu. (Hozzáférés: 2015. július 10.)
  520. Zolczer Péter: Angol nyelvű filmcímek magyar és szlovák fordításai (magyar nyelven). Apertúra film, vizualitás, elmélet. (Hozzáférés: 2015. július 11.)
  521. The Court-Martial of Billy Mitchell az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  522. Szemben az erőszakkal a PORT.hu-n (magyarul)
  523. Délutáni szerelem a PORT.hu-n (magyarul)
  524. Ten North Frederick az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  525. A vadnyugati ember a PORT.hu-n (magyarul)
  526. A gyávák bátorsága a PORT.hu-n (magyarul)
  527. A Mary Deare katasztrófája a PORT.hu-n (magyarul)
  528. Az akasztófa (Küzdelmek) a PORT.hu-n (magyarul)
  529. (Winter 2014) „Those Were The Days”. Nostalgia Digest 40 (1), 32-39.. o.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Meyers 1998: Meyers, Jeffrey. Gary Cooper: American Hero (angol nyelven). New York: William Morrow. ISBN 978-0-688-15494-3 (1998) 
  • Arce 1979: Arce, Hector. Gary Cooper: An Intimate Biography (angol nyelven). New York: William Morrow and Company. ISBN 978-0-688-0-3604-1 (1979) 
  • Swindell 1980: Swindell, Larry. The Last Hero: A Biography of Gary Cooper (angol nyelven). New York: Doubleday. ISBN 978-0-385-14316-5 (1980) 
  • Benson 1986: Benson, Nigel. Dunstable in Detail (angol nyelven). Dunstable, Bedfordshire, UK: The Book Castle. ISBN 978-0-950-97732-4 (1986) 
  • Dickens 1970: Dickens, Homer. The Films of Gary Cooper (angol nyelven). New York: Citadel Press. ISBN 978-0-806-50010-2 (1970) 
  • Hanks és Hodges 2003: Hanks, Patrick. A Dictionary of First Names (angol nyelven). New York: Oxford University Press. ISBN 978-0-192-11651-2 (2003) 
  • Rainey 1990: Rainey, Buck. Those Fabulous Serial Heroines: Their Lives and Films (angol nyelven). Lanham, Maryland: Scarecrow Press. ISBN 978-0-810-81911-5 (1990) 
  • Kaminsky 1979: Kaminsky, Stuart. Coop: The Life and Legend of Gary Cooper (angol nyelven). New York: St. Martin's Press. ISBN978-0-312-16955-8 (1979) 
  • Selznick 2000: Selznick, David O..szerk.: Rudy Behlmer: Memo from David O. Selznick (angol nyelven). New York: Modern Library. ISBN 978-0-375-75531-6 (2000) 
  • McGilligan 2003: McGilligan, Patrick. Alfred Hitchcock: A Life in Darkness and Light (angol nyelven). New York: Regan Books. ISBN 978-0-060-39322-9 (2003) 
  • Owens 2004: Owens, Robert. Medal of Honor: Historical Facts and Figures (angol nyelven). Nashville: Turner Publishing. ISBN 978-1-563-11995-8 (2004) 
  • Schickel 1985: Schickel, Richard. Introduction, Gary Cooper, Legends (angol nyelven). Boston: Little, Brown and Company. ISBN 978-0-316-77307-2 (1985) 
  • Janis 1999: Janis, Maria Cooper. Gary Cooper Off Camera: A Daughter Remembers (angol nyelven). New York: Harry N. Abrams, Inc.. ISBN 978-0-810-94130-4 (1999) 
  • Carpozi 1970: Carpozi Jr., George. The Gary Cooper Story (angol nyelven). New Rochelle, New York: Arlington House. ISBN 978-0-870-0-0075-1 (1970) 
  • Shearer 2006: Shearer, Stephen Michael. Patricia Neal: An Unquiet Life (angol nyelven). Lexington, Kentucky: The University Press of Kentucky. ISBN 978-0-813-12391-2 (2006) 
  • Wayne 1988: Wayne, Jane Ellen. Cooper's Women (angol nyelven). New York: Prentice Hall Press. ISBN 978-0-131-72438-9 (1988) 
  • Jordan 2011: Jordan, David M.. FDR, Dewey, and the Election of 1944 (angol nyelven). Bloomington: Indiana University Press. ISBN 978-0-253-00970-8 (2011) 

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gary Cooper című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]